Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-16 / 63. szám
1983. MÁRCIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Emlékezések 1848. március 15-re A Kossuth térre érkeznek a lovasok (Folytatás az 1. oldalról) zafias Népfront városi bizottsága, továbbá üzemek, iskolák. KISZ-fiataljai készítették elő, s rendezték meg első tavaszi forradalmi ünnepünk, március 15-e szolnoki eseményeit. Tegnap délután háromnegyed-három tájban gyülekeztek a néhány órába sűrített rendezvénysorozat résztvevői a Petőfi Sándorról elnevezett 633. számú Szakmunkásképző Intézet előtt. Nemzetiszínű zászlókkal, kokárdával ékesített ruhában ide érkeztek az első spontán érdeklődők is. Az iskola előtti füves háromszögben fölállt, s rövid próbát tartott a Ságvári körúti Általános Iskola és az Űttörőház közös fenntartásában működő, dobosokból álló zenekar. Miközben a zenekar „hangolt”, lópatkók csattogása verte fel a közeli utcák csendjét: az időközben több ezerre szaporodott érdeklődő előtt a főútra vonultak a régi katonai jelmezekbe öltözött huszárok, illetve fogathajtók. Pontosan 3 órakor fölcsendültek a Himnusz hangjai, s vigyázzban álltak az érdeklődők akkor is, amikor Tary Lenke, a 633-as Szakmunkásképző Intézet tanulója elszavalta a Nemzeti dalt. Az Egészségügyi Szakiskola, a 605-ös és a 633-as számú szakmunkásképző intézet KISZ-bizottságainak képviselői megkoszorúzták az intézet falán elhelyezett Pe- tőfi-emlékművet. Miközben a zászlók tavaszi napsütésben fürödtek, s szóltak a hangszórókból ’48 szellemét, hevét idéző dalok, versek, a „ fiatalok között folyt a forradalmi napok ifjúsági jelvényeinek cseréje, a kokárdák „igazítása”, majd megkezdődött a felvonulás a Damjanich-emlékműhöz. Ütközben koszorú zási ünnepségre került sor a városi tanács Kossuth-emléktáblá- ja és az úttörőház falán levő Petőfi-emléktábla előtt. Mire a Damjanich-emlék- műnél megkezdődött az ifjúsági nagygyűlés, az érdeklődők száma jóval meghaladta a tízezret. Az ifjúsági nagygyűlést — amelyen részt vett Szűcs János, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára. Badari László és Sándor János, a városi pártbizottság titkárai —,, 1848-as katonadalok vezették be, szépen játszott a Kililián Repülőműszaki Főiskola fúvószenekara. Az emlékmű talapzatán állva Váry Károly, a szolnoki Szigligeti Színház tagja Ady Endre A Tűz Márciusa című versét mondta el, majd Iván- csik Imre, a KISZ Szolnok megyei Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. melyben utalt az 1848— 49-es forradalom és szabadságharc napjainkat is átható ideológiai, politikai hagyatékára. Az 1849-es tavaszi hadjárat egyik stratégiai pontján felállított Damjanich emlékműnél az ünnepi beszéd után az emlékezés, a tisztelet és a hála virágait helyezték el: a KISZ szolnoki és Szolnok megyei Bizottságának, a Hazafias Népfront városi Elnökségének képviselői, továbbá az ipari üzemek, az oktatási intézmények, a város katona- fiataljainak és úttörőinek képviselői. V. J. „Március van, s határtalan az élet” Fotó: TKL Tüzelőanyag a földekről Kukoricaszár-brikeit kályhába, kazánba Tegnap alakult Szerelvényipari gazdasági társaság Száz tonna kukoricaszárból gyártott kísérletképpen (tüzelőanyagot, úgynevezett pelletet az Agrokomplex. A préselt rudacskák, a próbatüzelés során igen jól vizsgáztak: magas a fűtőértékűk, kéntartalmuk alacsony, s kevés hamuval, bűz nélkül égnek el. Minden tüzelőberendezésben használhatók, a hagyományos széntüzelésű kályhákban éppúgy elégnek, mint a korszerű kazánokban. Egy kilogramm kukoricaszár pellet vagy brikett — az elnevezés attól függ, hogy milyen nagyságúvá préselik össze az alapanyagot — harminc-negyven dekagramm tüzelőolajjal ér föl, fölhasználása jól szolgálja az energiatakarékosságot, hiszen a gyártáshoz szükséges alapanyag pedig igen nagy mennyiségben található a szántóföldeken. Előnye még az új tüzelőanyagnak az is, hogy jól tárolható, s akár elő- recsomagoltan árusítható. Az ipari szerelvények iránti hazai igények felmérése, a konvertibilis import csökkentése, a hazai fejlesztés összehangolása érdekében gazdasági társaságot hozott létre nyolc vállalat. A társulási szerződést az illetékes vállalatok képviselői tegnap az Ipari Minisztériumban írták alá. Elhatározásuk legfőbb indoka az, hogy a szerelvénygyártás ma a háttériparnak egyik neuralgikus pontja. Az ember minősége minőség köznapi szóhasználatunkban már-már mag- netikus tapadással kötődik néhány kategóriához; a szó így hát elsősorban gyártmányok. termelési folyamatok képzetét idézi fel. Természetesen nem alaptalanul, hiszen bizonyítani sem kell, hogy a minőség javítása, méghozzá lényeges és gyors javítása egész fejlődésünk kulcskérdése. Közhely bár — annyiszor ismételjük —, mégis szükséges újra és újra szólnunk arról, hogy enélkül nem növelhető tervszerű mértékben az élet- színvonal. Azért sem, mert egyazon termék más-más mnősége nagymértékben befolyásolja a reáljövedelmet, másrészt mert elemi feltétele ez világpiaci pozíciónk erősödésének. Mindez kétségtelen, ám a fogalom még gazdasági jelentéstartalmában sem szűkíthető csak erre. Ritkábban esik szó ama összefüggésről, amit nagyjában-egé- szében így fejezhetünk ki: az ember minősége. Pedig alighanem elsősorban ettől függ az összes többi követelmény teljesítése. Ettől, hogy milyenek vagyunk, hogyan élünk, miiként dolgozunk, egészében véve: milyen a viszonyunk önmagunkhoz és a világhoz. Valóban — milyen is? Nem tudományos értekezést jegyzek ide — noha a tudománynak is bőven van közlendője e témáról — sem statisztikai adatokra, sem szociológiai felmérésekre nem hagyatkozom tehát. Inkább afféle tűnődés ez, néhány élmény, tapasztalás felidézésével. Egy ifjúsági klubban gazdaság- politikáról beszélgettem ipari tanulókkal, fiatal szakmunkásokkal. Életkorukhoz képest meghökkentően széles skálában kérdezősködtek; szó esett a tőkés gazdasági válságról, a KGST- integráció fejlődéséről, sőt, olyan elvontnak tűnő témáról is mint, hogy a tudományos-technikai forradalom, általában az irányítás bonyolultsága. Hiba lenne túlzottan kiterjeszteni egy ilyen beszélgetés tanulságainak érvényességi körét. Az eszmecsere mégis jelezte azt a minőségi változást, fejlődést, amely munkásosztályunkat, ifjúságunkat az elmúlt évtizedekben átalakította. Sók efféle példa említhető annak az alaphelyzetnek igazolásául, hogy a munkás- osztály műveltségi színvonala, szakképzettsége, iskolázottsága, politikai felkészültsége olyan mértékben gyarapodott, amit méltán állíthatunk sok más nagy eredményünk mellé. Gyakran hivatkozunk arra, hogy az új gyárakkal; szocialista városokkal, a mezőgazdaság korszerűsítésével átrajzoltuk az ország térképét. Azt sem fölösleges hozzátennünk, hogy közben a mindezt megvalósító ember minősége is változott. Egy megyei szintű találkozáson egy húszéves fiatalember szenvedélyes felszólalását hallgattam. Türelmetlenül sorolta közéletünk, társadalmunk nem egy hibáját: a munkahelyi szervezetlenséget, a harácso- lást, a spekulációs jövedelmeket, a kispolgári önzést, a kétes eredetű villákat, luxus nyaralókat, hozzátéve, hogy közben sokan élnek még nagyon csekély jövedelemből, rossz lakáskörülmények közepette. Akik hallgattuk a felszólalást, pontosan éreztük: a felszólaló nem írja mindezt a szocialista társadalom számlájára, nyilvánvaló volt, hogy éppen a szocializmus erkölcsi normái nevében kéri számon a hibák elleni következetesebb fellépést. Napjainkban különösképpen előtérbe került a kérdés: kiből lehet vezető. Divatossá vált a szakmai tudás egyoldalú hangsúlyozása. Ezzel szemben az MSZMP XII. kongresszusa is hangsúlyozta: elvi fontosságú követelmény, hogy a párt-, társadalmi, állami szervek vezető tisztségeibe és testületéibe, s általában vezetői funkcióban kellő számban, megfelelő arányban kerüljenek a termelésben élenjáró, a társadalmi tevékenységben kiemelkedő és megfelelően felkészült, tehetséges fizikai dolgozók. Kétségtelen, hogy ezzel a dolgozók többsége — beleértve az értelmiséget is — messzemenően egyetért. Ittott mégis hallhatunk olyasmit, hogy vajon nem zöld jelzés ez a laikusoknak, nem hígítjuk-e a vezetés szakmaiságát, műveltségét. Élesebben fogalmazva ezt a kérdést: aki az esztergapadnál kiváló munkát végez, vajon megfelelhet-e mondjuk az igazgatói székben? A félreértés nyilvánvaló, hiszen a társadalmi tevékenységben kiemelkedő és megfelelően felkészült, tehetséges fizikai dolgozókról van szó. Azokról tehát, akikben van hajlam, szorgalom, tehetség, rátermettség ahhoz, hogy a munkapadtól elindulva a vezetési ismereteket is megszerezzék. Különben pedig a vezetés mindig többet jelentett a szakma ismereténél. Tavaly egy tervezőintézet éléről köztiszteletben álló, Kossuth-díjal kitüntetett vezetőt kellett leváltani. Ugyanis a kinevezése után csakhamar kiderült, hogy nincs érzéke az emberi kapcsolatokhoz, hogy szakmáján túl más nem érdekli. Az emberi minőségről tűnődve, gyakran eszembe jut Váczi Mihály 1963-ban írt riportjának főhőse, a tizenkét éves szabolcsi tanyai kislány, Erzsiké. Édesanyja analfabéta, a kislány soha nem volt moziban, a városból is csak a disznóvásárt, a piacot, a forgó hintát látta. S a riport mégis fölemeli ezt a tizenkét éves gyermekembert, mert csodálatos, ahogyan ími-olvasni tanítja anyját, s milyen felelősséggel dolgozik, hogy zöldséget, gyümölcsöt, tojásl vihessenek a piacra. mi lett e kislány sorsa, ám annyi bizonyos: ha tanul, ha netán egykor vezető válik belőle, olyan erkölcsi pogy- gyásszal érkezik, amelyet az elsőrendű minőség talán profán, de igaz fogalmával illethetünk. Szükségképpen hangsúlyozzuk manapság mind jobban a munlka minőségének követelményét. De ez csak akkor teljesülhet, ha közben az alkotó emibenre — változásaira, fejlődésére, minőségére — is figyelünk. F. J. fl fogalom: Ki tudhatná Kevesebb a hiányzó alkatrész Kéthónapos a Gelka-utód: a Jelszol Tévét javít az igazgató is Az új esztendő első napján „leltározás miatt” nem nyi'totit ki a jászberényi Gelka-szerviz. Másnap, már — mint a városi tanács kisvállalata, — Jászsági Elektromos Szolgáltató Vállalatként fogadta a megrendelőket. Az első két hónap gondjait és tapasztalatait elmondva, a tv-műszerészből lett igazgató, Nagy Mihály arról győzött meg, hogy nem csupán cégtáblacsere történt. — Kezdetben nem volt pénzünk, mert a jogelőd minden anyagi eszközt sajátjaként vitt el. Levélben fordultunk az átalánydíjas megrendelőkhöz, szerződésük megújítását, az esedékes ösz- szeg befizetését kérve. Pár napon belül elküldték a pénzt és ebből már futotta az első munkabérekre. Anyagi nehézségeinket látva a városi tanács vb pénzügyi osztálya felajánlotta, hogy alkatrészek vásárlására és egyéb napi kiadásokra több mint százezer forint hitelt biztosít... Szolgáltatási alaptevékenységükön nem változtattak. Mindenfajta híradástechnikai és erősáramú berendezés javítására vállalkoznak, s egy másodállásra szerződött szakember közreműködésével a fűtési idényben az olajkályhák javítását kérő megrendelőket se kellett elutasítaniuk. Alkatrészgondok most is előfordultak, de igyekeztek megoldást találni. Példa erre a közelmúltban kötött megállapodásuk egy gazdasági munkaközösséggel. — Elfogadható áron vállalták a népszerű Rakéta porszívók motorjának felújítását. Így alig párszáz forintos kiadással megkíméljük megrendelőinket attól, hogy ezer- háromszáz forintos használhatatlan kisgépüket kj kelljen dobni. Igaz, vannak esetek, amikor alkatrész híján nem tehetünk egyebet, mint a garanciális időn belül kicseréljük a berendezést. A Hajdúsági Iparművek bojleréiről van szó. Csupán egy háromszáz forintos hőérzékelős alkatrész hiánya miatt hatezres berendezéssel kártalanítjuk a tulajdonosokat, mert hiába kilincselünk alkatrészért. Ügyfél szakítja félbe a beszélgetést. Elektromos tűzhelyéhez keres kétféle méretű főzőlapot. Nincs ugyan raktáron, de az igazgató felveszi a megrendelést, megnyugtató a válasza: viszonylag rövid időn belül kijavítják a tűzhelyet. — Igyekszünk „megfogni” minden forintot, nem állhatnak szerelőink munka nélkül, és természetesen nyugtalanít, ha nem tudunk segíteni a megrendelőkön. Jó lenne, ha alkatrész-utánpótlásra más kisvállalatok és gazdasági munkaközösségek is vállalkoznának, ha a Gel- ka-bázisok túrajáratai rendszeressé válnának, hogy mindig kéznél legyen amire éppen szükségünk van ... Előzetes megbeszélések alapján már alakul egy jövedelmező munkakapcsolat kisvállalatunk és a Hűtőgépgyár között. A beszélgetés végére kívánkozik még, hogy az igazgató csak akkor ül az íróasztal mellett, ha vezetői teendői megkövetelik, egyébként maga is dolgozik a szervizben, televíziót javít. És szorgalmasan forgatja a tankönyveket is, hogy kellő közgazdasági ismeretekre tegyen szert. Szeretné elérni, hogy munkájukkal annak minőségével és árával egyaránt elégedettek legyenek a megrendelők. P. A.
