Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-15 / 62. szám

1983. MÁRCIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tavasz a 1983. március 9, 23 óra: autóbu­szok érkeznek a szolnoki Pelikán Szálló elé. Nó- tázó nők lépked­nek le a lépcső­kön, aggódó fér­jek veszik ki a bőröndöket az asszonyok kezé­ből. Várakozik néhány közeli helységből érke­zett munkahelyi autó is. Itthon vagyunk, öt nappal ezelőtt ismeretlenül kel­tünk útra, most meg vége se a búcsúzkodásnak, a „feltétlenül ta­lálkozzunk”, a „hívja fel hol­napután”, a „más­kor is együtt me­gyünk, ugye" ki­áltásoknak. És nem lennénk nők, ha nem cuppan- nának páros pu­szik. Tudja a csu­da, olyan nagyon jó kedvünk van. Érthető, gyönyörű volt, mint egy álom. ötnapos öröm... erparton 2. A PULAI PIACON Ha Európa térképe kézinél van, s kíváncsiak egy ki­csit, tekintsenek az olasz csizmára, s a szárától ke­letre, ahol szabálytalan sok­szög jelzi Isztra félszigetét. Közel van Olaszország Po- recsihez, valamivel távolabb a félsziget csücskén ter­peszkedő városkához Púié­hoz. Az ősrégi település volt római fennhatóság alatt, — bizonyítja a gyö­nyörű amphi'teatrum, sok kis szűk utcácska, évszáza­dos öreg épületek, amelyek oly jól megférnek a köröt­tük karéjban sorakozó pa- nelékkel. Egésznapos kirán­dulás délelőttjén jutottunk el oda, s míg sokan az áru­házak gazdag választékát bámulták — néha az se árt, ha az ember kis pénzzel bukszájában nagy dolgokat lát — nos, ketten végigjár­tuk a pulai piacot. Az ottani árusok példát adnak, hogyan kell az árut „agyusztálni” — kel­letni, kínálni, — gusztust csinálni a vevőnek. Sárgaré­pahalom egy gombostűfej- nyi föld nélkül, — fényesre törölt szép, egészséges pi­ros alma, rózsásszínű bur­gonyahegyek között üde zöldként hatott a spenót, a fodroslevelű kelkáposzta, s kis zöld levele alól jóked­vűen piroslott a retek. (Volt ám mák. meg dióbél is, igaz, drágán, de volt.) S hogy ki ne hagyjam, a ko­ratavasz ikecsesszárú tuli­pánjait, a szerényen kéklő ibolyacsokrokat, s a mién- kénél valamivel nagyobb fejű hóvirágokat. Mindez kis helyen, ügyesen elren­dezett asztalokon, szabad­ban. A piachoz közel nagy áru­ház amelyből gyorsan ki kell jönni, — legalábbis az emeletről még egy Tisza mellett élőnek is. Ennyi tengeri halat egyrakáson látni, s hmm. . . szagolni kicsit sok. Milyen más ez a Pical éttermében, szeletelve, bundában, tartármártással... Porecsben legalább annyi­ra érdekes az óváros sok iciri-piciri boltja, mint a pulai piac. Feltűnően sok az ötvös, meg az ékszerész. Roppant egyszerűen össze-. foglalom a sok gyönyörűsé­get: jöttünk, láttunk, — mentünk... Menni is kellett, mert a nőnapi ünnepi vacsora előtt még feltétlenül meg kel­lett nézni — kóstolni és próbálni — a szálló alag­sorában azt az úszómeden­cét, amiről asz tál társunk, a vízügyes fiatalasszony ára­dozott esténként. Aki ugyan­is vitt fürdőruhát — vehe­tett is éppen, nem egy va­gyon — úszkálhatott az Ad­ria harmic fokosra melegí­tett kék vizében. Kérem, azt nem lehetett kihagyni. S ha már úszott egyet-kettőt az ember, harapott is a ten­ger vizéből. Tiszta lelkiiis- merettel állítom, hogy az olyan jó sós. olyan kelle­mesen sós, olyan igazi sós — mint a só. Este az étteremben az ed­diginél is díszesebb volt a teríték, s minden magyar nőnék kis ajándék csomag — az Ibusz is kitett ma­gáért. De még hogy! Máig se tudom, honnét vette azt a drága öreg harmónikást, akj nemcsak elherflizte, hogy a tószegi réten, ha­nem énekelte is. Volt olyan nőmuri. de olyan, hogy a közepetájt még a szálló diszkójában szórakozó ola­szok, szerbek, horvátok is betértek, s szerencsésen be­fértek a parkettre. Csárdást, kóló, angol keringőt rock követett, s a Szolnok me­gyeiek büszkén megmutat­ták azt is — nem kell meg­ijedni! — hogyan járjuk a kacsatáncot. A zenekar hol a harmonifcással hol anél­kül játszott, de a fáradha­tatlan kis öregember úgy látszott, nem akarja zene nélkül hagyni a temérdek nőt. Így aztán szünet alig. tánc ki tudja meddig... Láttam vidám fiatalasszony párost, s trottőrsarkú ci- pőcskében tipegő nagyma­makettőst is. Noha a felejthetetlenül szép hosszúra nyúlt nőnap után félős volt, — egy nő se maradt az ágyában, ami­kor a telefon végigcsörgött minden szobáiban. Jó reg­gelt, öt óra, hatkor várjuk kedves vendégeinket reg­gelizni, hétkor indulunk ha­za. Ezt már kétszer írtam, mert akármilyen kedves emlék, az öt nap elég volt. Feloldódott, összeszokott gárda helyezkedett el a hat autóbuszon. Volt, aki a tá­jat figyelte, amikor a köd felszállt, mások elővették a hazaiak fényképét. Megyünk már, éjszakára hazaérünk! Azért Fiuimében, Jugoszlá­via második nagyvárosában mégis akadt rövid város- nézésnyi idő. A határig csendes volt a társaság, aztán már hazai földön tószegiek, hékiek, kunszentiek kezdték, foly­tatták a nótát. Közben irult-pirult az erős nem egyetlenje. Nótaszünetben ugyanis Erzsiké mikrofon­ját gyakran elkértük. Ké­rem szépen, nőtársaságban is lehet ám csiklandós (de szerénykedünk, de szerény­kedünk. . .) élceket, aforiz­mákat mesélni! Aki nem hiszi, kérdezze meg Esék Pétert! Lehet, minden bu­szon voltak, akik nem örül­ték a szabadonválasztott té­máknak — de hát sötét volt a sztráda és üres. Hallottam, az Ibusz évek óta szervezi a nőnapi tú­rákat. Sok résztvevő mondta most, először járt életében külföldön, mert ugye a fér­jek könnyebben mozdulhat­nak, mint az asszonyok. Mások azt számolták. 14 éve egy napra se hagyták el a családjukat. Voltak világ­járók, akik fogadkoztak, ide még, még egyszer visz- sza mennek. — sóskúti — (Vége) Víziakasztás Pálfy-eljárással Kútfúrás magyar módra Nemzetközi viszonylatban is újszerű kútfúrási techno­lógiát dolgozott ki a Tapol­cán élő Pálfy Endre bánya­mérnök. ötlete annyira ere­deti, hogy — mint az lenni szokott — sokáig nem akadt partner a megvalósításra. Végülis a szellemi terméke­ket forgalmazó Pannónia agrárügynökség figyelt fel a találmányra és vállalkozott hasznosítására. Az új tech­nológia lényege: több víz­adó réteget összekapcsolnak egymással és ezáltal meg­növelik a vízhozamot, ugyanakkor kizárják a rossz minőségű vizet tartalmazó talajrétegeket. Az ország néhány pont­ján már elkészültek az el­ső Pálfy-kutak. amelyek minden tekintetben bevál­tották a hozzájuk fűzött re­ményeket. A hagyományos eljárással fúrt kutaknál kö­rülbelül harmadával kerül­tek kevesebbe, vízhozamuk többszöröse a szokásosnak. Szerszámgép- üzlet Ausztriával Üjabb nagyértékű szer­számgépüzletet kötött a Technoimpex Külkereske­delmi Vállalat az osztrák Engel céggel. A Szerszám­gépipari Művek esztergomi marógyárában készített nyolcmillió schillinget érő, .számítógépvezérlésű meg­munkáló központot alig egy hónapja mutatták be az osztrák cég vezetőinek, s a rendelés máris megérke­zett. I Keddi legyxetünk~| Főiskolások fóruma A megye négy főisko­lájának a hét végén Szolnokon lebonyolított találkozóján fontos ese­mény volt az a párbe­széd — nevezzük fórum­nak —, amelyen a fiatal magyar szocialista ér­telmiséget érintő problé­mákról esett szó — és nem általában. Kulcskér­dése volt az eszmecseré­nek: ki számít értelmi­séginek? Mindenki, aki szellemi munkát végez, vagy mindenki, akinek felsőoktatási intézmény­ben szerzett oklevele, diplomája van? A „ré­teghatárokat” természe-. tesen nehéz megvonni, az azonban bizonyos, hogy az értelmiségi lét többet jelent olyan munkakör betöltésénél, amelyhez végzettséget igazoló pa­pírok szükségesek. Ma — adott gazdasági helyzet­ben — kétségkívül a fia­tal értelmiségiek fontos vonásának kell lennie, — divatos szóval élve — az innovációs készség­nek. Ugyanakkor — s ez a megállapítás is fontos mozzanata volt a szolno­ki párbeszédnek — az utóbbi években jelentő­sen bővültek az értelmi­ségi utánpótlás forrásai, a felsőoktatási intézmé­nyekből kikerülők mel­lett ma már jelentős azok száma, akik a moz­galmi munkában, vagy épp az amatőr művé­szeti mozgalomban vál­tak — diploma nélkül is — értelmiségiekké. Számos nehézségbe üt­közik a fiatal értelmisé­giek pályakezdése: a be- •lleszkedés konfliktusai (melyeknek gyakorta fluktuáció, pályamódosí­tás a vége) nehezen old­ják fel a munkahelyek: föltehetőleg azért, mert az üzemeknek, vállala­toknak (eltekintve né­hány ágazattól) nincs élő kapcsolatuk az okta­tási intézményekkel. Pe­dig — és ezt fölösleges részletezni — ugyan­ezeknek a munkahelyek­nek is alapvető érdekeik fűződnek a képzéshez. Nem véletlen, a szer- vezők-rendezők tudatos­ságát jelzi, amellett, hogy a Marx-centenárium je­gyében zajló főiskolás napokon két szekcióvitát rendeztek a marxizmus mai politikai jelentősé­géről, átélhetőségéről, — önálló vitatémaként je­lölték meg az értelmisé­gi életre való felkészítés témáját is. A pénteki elméleti vi­ták után, szombaton sportversenyekkel folyta­tódtak a szolnoki, a jász­berényi, a mezőtúri fő­iskolások találkozójának eseményei. A szombati, késő estébe nyúló disco után vasárnap délelőtt a főiskolás fiatalok elhe­lyezték koszorúikat a Killián György Repülő Műszaki Főiskola név­adójának emlékművénél. A koszorúzási ünnepség után rendezték meg az előző nap megkezdett sportversenyek döntőit. Mindent összevetve: a megye főiskolásainak idei, a forradalmi ifjú­sági napok alkalmából rendezett, Marx Károly szellemi-eszmei hagyaté­kára való visszatekintést kínáló esterrsényeii jól szolgálták a rendező szervek eredeti céljait; azt, hogy a főiskolákról majdan kikerülő fiatal értelmiségiek megismer­jék egymás életét; fel- készültségét. Hogy mindez, oldott, derűs környezetben si­került: az külön is biz­tató. V. J. Hasznos az önállóság Állják a versenyt a világpiacon Kunszentmártoni Áfész Nyereséges esztendő A kunszentmártoni Álta­lános Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezet múlt. hét végén tartotta küldöttgyű­lését, amelyen Szűcs János, a megyei pártbizottság tit­kára és Tóth József a Mészöv elnökhelyettese is részt vett. A küldötteik előtt elhang­zott értékelés szerint az áfész 14 millió 311 ezer fo­rintos nyereséggel zárta a tavalyi gazdasági évet, A 695 millió forintos árbevé­tel több mint hét százalék­kal magasabb volt. mint az előző évi. A legerőteljeseb­ben a vendéglátó üzletek forgalma nőtt, 11,8 százalék­kal magasabb bevételt ér­tek el, mint korábban. Kü­lönösen az ételforgalom ér­téke emelkedett, ezt első­sorban a gyermek- és diák- étkeztetés fejlesztésével si­került elérni. Az áfész 1983-ban kiugró­an magas forgalomnöveke­désre nem számít, elsősor­ban az ellátás színvonalának tartására, lehetőség szerinti javulására törekszik. Sze­retné a ksebb jövedelműek áruigényét fokozottabb mér­tékben kielégíteni, ezért fő­ként az olcsó áruk beszer­zésére ösztönzi egységeit. Korszerűbb tavakban Jövedelmezőbb halászat Készülnek a halászati gaz­daságok, szövetkezetek az idei szezonra. Jelentős fel­adat előtt állnak, hiszen magas a mérce, a cél: a ta­valyi rekord haltermés meg­ismétlése. Arra számítanak, hogy jó előkészítéssel, tó­korszerűsítésekkel, újabb vizek bevonásával megismé­telhetik a 44 ezer tonnányi mennyiség lehalászását, ami 3000 tonnával haladta meg az előző évit. Az elképzelés szerint 1500 hektár tavat modernizálnak az üzemek. A halastó-felújítás ugyan meglehetősen költséges vál­lalkozás, mégis szívesen ál­doznak rá a gazdaságok, mert a halászat a jól jöve­delmező ágazatok közé tar­tozik. Az állami gazdasá­gok, szövetkezetek igye­keznek új megoldásokat be­vezetni a fejlesztéseknél, amelyekkel javulhat a jö- vedelrnjezőség is. Legtöbb helyen a nehéz fizikai mun­ka csökkentését segíti a halkiemelés technológiájá­nak modernizálása. A re­konstrukció során megerősí­tik egyes elöregedett tavak partfalát, s kimélyítik a medret, hogy azonos felüle­ten ezzel is növelni tudják a halmennyiséget. Több mint 160 termelő vállalat részben vagy egész­ben immár önállóan bonyo­lítja le külkereskedelmét, számuk folyamatosan nö­vekszik, mert a megalapo­zott önállósulási törekvése­ket a Külkereskedelmi Mi­nisztérium is támogatja. A teljes magyar exportnak 20, a gépexportnak pedig 50 százalékát külkereskedelmi vállalat közbeiktatása nél­kül értékesítik, s főként a konvertibilis exportban bő­vül az önálló termelő vál­lalatok köre. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat, — amely a múlt év elején kapta meg az önálló exportjogot — régi piacai például az NSZK­ban, Olaszországban, Fran­ciaországban, Belgiumban, az USA-ban és Pakisztán­ban megélénkültek, s új piacot is sikerült szerezni Kuvaitban. Hollandiában, a Kanári szigeteken, és Íror­szágban. A vállalat egy év alatt 36,7 százalékkal növel­te konvertibilis exportját. A Taurus Gumiipari Vállalat első idei sikere csaknem négymillió dollár értékű gu­miabroncs szállítására kap­tak rendelést Algériából. Egész sor vállalat úgyne­vezett eseti külkereskedelmi jogot kér, többnyire egy- egy konkrét üzlet lebonyo­lítására vagy új termék külföldi lehetőségeinek ki­tapasztalására. A Baromfikeltető és Termelő Közös Vállalat jászapáti üzemegységében hetente két alka­lommal mintegy 70 ezer kiscsibe lát napvilágot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents