Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-13 / 61. szám

1983. MÁRCIUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Peregnek a Verseghy diáknapok eseményei „flranyesö” a kórusok bemutatóján Több száz fiatal érkezett Szolnokra — II színjátszók még ma is versenyeznek A „bosszú drámájának” rendezése közben Influenzajárvány ide, be­tegség oda, a Verseghy diák­napok második fordulójára — az elmúlt hét végén kez­dődött a kulturális rendez­vénysorozat — a bemutatók 'helyszínére sorba gördültek be a fiatalokkal telt autóbu­szok, tegnap, Szolnokon. A megye szinte valamennyi gimnáziuma, szakközépisko­lája, szakmunkásképző inté­zete elküldte képviselőit, azo­kat a diákokat akik szabad idejükben szívesen muzsikál­nak. énekelnek vagy éppen a színjátszás a kedvtelésük. Több száz fiatal randevú­zott a megyeszékhelyen. A különböző kategóriákban minden szólista. együttes megmutathatta, mit tud. mi­lyen teljesítményre képes, mit tanult meg a próbák, a gyakorlások során. S ha nem is mindig a tőlük telhető maximumot nyújtották. és nem úgy sikeredett eseten­ként a produkció, ahogyan várták, mindez az izgalom, a lámpaláz számlájára! volt írható. A Vegyipari. Finommecha­nikai és Műszeripari Szakkö­A tavaszi fesztivál, 83 leg­nagyobb érdeklődésre szá­mot tartó rendezvényeiről egyenes közvetítésben számol be a Magyar Televízió. A fesztivál nyitóhangversenyét a Zeneakadémia nagytermé­ből március 19-én, szomba­ton a 2-es adón közvetíti. A következő napon Cziffra zépiskola jó akusztikájú au­lájában léptek pódiumra a szakközépiskolák, szakmun­kásképző intézetek énekka­rai. A közönség és a szakmai zsűri színvonalas, változatos műsort hallgathatott végig. Az együttesek megszólaltat­tak népdalcsokrokat, de fel­csendült egy-egy Kodály, Bartók kórusremek is. A zsűri nagyra értékelte azt a lelkesedést, hozzáállást, amit a szakmunkásképzők kórus- tanainál tapasztalt és amely nívós produkciókkal páro­sult. E kórusok között két ezüst minősítést és két aranyat osztottak ki. Az utób­bit a jászberényi 606. számú Tnari Szakmunkásképző In­tézet. valamint a kisújszállá­si 625. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet együttese kanta, a kisújszállásiak az oklevél mellett nívódíjial térhettek haza. A szakközép­iskolai énekkarok mezőnye kiegyensúlyozott volt. A fel­lépő négy együttes mindegyi­ke aranv minősítést szerzett és nívódíjas lett. Ezek a kó­rosok a karcagi mezőgazda- sági szaközépiskola. a szol­noki Kereskedelmi- és Ven­György zalaegerszegi kon­certjére invitálja nézőit a televízió. Bartók-est szerepel a Zeneakadémia programján március 24-én. A programot az „I Musici di Róma” kamarazenekar Erkel Színház-beli koncertje zárja március 25-én a 2. csatornán. déglátóipari Szakközépiskola, a Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskola, és a Vásár­helyi Pál Közgazdasági Szak- középiskola együttesei vol­tak. A hangszerszólisták és a kamaraegyüttesek a Bar­tók Béla Zeneiskolában ad­tak számot tudásukról. A be­mutatón szerepeltek zongo­risták, hegedűsök. fúvós hangszeren játszó fiatalok, de megszólalt gitáron, illet­ve csellón tolmácsolt muzsi­ka is. A szólisták versenyén kilencen szereztek arany, ti- zenketten ezüst, tizenhatan pedig bronz oklevelet, míg a kamaraegyütteseknél egy arany, egy ezüst és négy bronz minősítést osztottak ki. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színházter­mében a diákszínpadok mu­tatták be produkcióikat. A késő délutánba nyúló talál­kozó ma délelőtt 9 órakor folytatódik. A színjátszók be­mutatójáról a keddi lapunk­ban számolunk be, ugyanitt térünk vissza bővebben a kó­rusok, hangszeresek, kama- jraegyüttesek vetélkedőjére is. Soproni ünnepi hetek Elkészült a soproni ünne­pi hetek programja; Az or­szágos és nemzetközi hírű rendezvénysorozat huszonha­todszor várja a látogatókat az idén június 24-től július 17-ig. A hagyományoknak megfelelően a középkori bel­város főterén lesz a nyitóün- nepség; közönsége toronyze­nét hallhat. Az első napon nyílik meg a negyedik orszá­gos érembiennálé is; a ko­rábbiaknak szintén a város adott otthont. Az ünnepi hetek kiemelke­dő eseménye lesz az országos kamarakórus fesztivál. Beszélgetés Koós Olgával — Jó, hogy az a beszélge­tés. amelyre egy évvel ez­előtt kért, végül nem jött lét­re — mondta Koós Olga, amikor elkezdtük ezt az. in­terjút. Az történt ugyanis, fiogy budapesti* telefonszti- mán hívta fel e sorok írója a Jászai-díjas művésznőt, kérve, hogv találkozzunk a közeli napiakban. Mindössze egyetlen fontos kérdést sze­rettem volna föltenni: hogy érzi magát a Szigligeti Szín­házban? (Akkor tudniillik már eltelt az évad fele, de Koós Olga még nem tudta, mit játszik az évad második felében.) Szerencsére Koós Olga azt hitte, hogy kollégá­ja (az akkor még Szolnokon játszó Ivánka Csaba) „tré­fál” vele a telefonban; egy szó mint száz, az interjú he­lyett csak egy aranyos sztori született, hálistennek kínos magyarázkodás nélkül. Mind­amellett igaza van: tényleg nem lett volna szerencsés akkor beszélgetni, hiszen a méltó feladat híján lévő színész nehezen fogalmaz ob- jektívan. Aztán jött az évad máso­dik fele — és a Babarczy László rendezte Liliomban Muskátné alakját formálta emlékezetesre. Egy meglehe­tősen „veszedelmes” szerepet, tele a szentimentálisba csú­szás vagy épp a hideg-rideg visszafogottság veszélyeivel. Csak egy pillanatot idézzünk fel (mert jó felidézni): utol­só látogatását Julikénál. Azt, ahogy elmegy: fájdalom, le­mondás, megbékélés, leszá­molás az utolsó (a legna­gyobb) szerelemmel; a teljes életet villantotta fel néhány .gesztussal. — Muskátnét nagyon sze­rettem játszani, mert „kirán­gatott” a saját skatulyámból. — Létezik ilyen? — Igen, s az én esetemben mindez nagyon könnyen ana­lizálható, hiszen idős színész — vagy mondjuk inkább idő­södőnek — nagyon kevés van, egyszerűen azért, mert a színészek nem vigyáznak magukra. — S lehet vigyázni? — Kell vigyázni! Szeren­csére én nem vagyok önron­tó típus, igyekszem kiegyen­súlyozottan élni. Tisztában vagyok azzal, hogy az évek múlásával minden életkorral egy-egy új‘világ tárul fel az ember, a színész előtt; egé­szen nagy szereplehetőségek­kel. Az életkor és a szerep viszonya egyébként rendkívül bonyolult. Nem pusztán az érdekesség kedvéért mesé­lem el: 33 éves koromban játszottam a Bernarda Álba házában — a nagymamát, 1968-ban. eljátszottam — a legidősebb nővért. Aztán 1976-ban ismét szerepet kap­tam a darabban. — Az utóbbi előadás föl­idézi a fordító, Nagy László alakját is ... — Nagyon őszintének kell lennem: akkor nem ismertük fel, hbgy milyen végtelen mélységű és tömör Nagy László fordítása. — Most, amellett, hogy ját­szik az Ármány és szerelem­ben — rendezői feladatot is kapott. Időtlen idők óta nem játszott görög drámát a Szigligeti Színház: ön Euri­pidész Médeiáját rendezi. — Előre kell bocsátanom, hogy soha nem voltak ren­dezői ambícióim, s most sincsenek. De: „játékmester­nek” talán alkalmas vagyok; talán rendezői „trükkök” nélkül is el tudom érni, hogy a színészek képességeik, te­hetségük legjavát nyújtsák. Euripidészt nagyon modem szerzőnek tartom, s a Mé- deiát nagyon szeretem. Mind­össze az történt, hogy évek óta mondogatom a színház­ban, hogy ezt a darabot mű­sorra kellene tűzni. Egy má­sik, a műsortervben szereplő darab bemutatásáról le kel­lett mondania a társulatnak, így érhetett a meglepetés és a megtiszteltetés: a Szoba- színházban irányításommal színre vihetjük a Médeiát. — A darabválasztás ténye fölveti a kérdést: ki akar ma görög drámát játszani vagy nézni? — Biztos vagyok benne, hogy a görög drámák első „olvasatban” is mai életünk tükrei. A Médeiát, a „bosszú drámájának” történetét meg­kíséreljük úgy színre vinni, hogy egy XX. századi ember is megélhesse. Kézenfekvő tehát, hogy az általános he­lyett — egyénit pró.bálunk elbeszélni... — Köszönöm a beszélge­tést. Vágner János Adj király katonát Tavaszi fesztivál a képernyőn József Attila szövőlánya cukros életekről álmodott, — száraz hétköznapi szavakkal kifejezve a jobb megélhetés­ről. S egy mai szövőlány éle­te? Erdőss Pál filmje olyan életutat vállal fel — ha egyáltalán tizenéves gyer­meklány esetében erről szó lehet — amely a csonka csa­ládból indul, s tulajdonkép­pen csak stációk vannak, csak sejthetjük merre to­vább. A film értékeit méltatván Kardos István nagyszerű for­gatókönyvével kell kezde­nünk a sort. Kardos régóta vizsgálja a család nélküli fiatalok helyzetét, — ő írta a Köszönöm, megvagyunk és a Kabala forgatókönyvét is, mindkettő — bár eltérő módon — az előző téma vala­melyik variánsát igyekszik körbejárni. Az Adj király katonát úgyszólván már szin­tetizáló munka, egy tipikus helyzet reálisan valószínűsít­hető eseményeivel. Ami ugyanis Jutkával történt a filmben, minden szövőlány­nyal megtörténhet, ilyen vagv amolyan eltérésekkel. Jutka államigondozott volt, nevelőszülei, akiket szeretett, akik szerették, meghaltak, a következő állomás már egy textilgyár, az „otthon” a le­ányszállás. Tipikus — sajnos — az is, ami ezután történik: a lány „kinyomozza” édes­anyja hollétét, találkoznak, de minek, hiszen ez az első csattanós pofon számára. Ka­paszkodik másfelé hősünk, első szerelmétől talán hogy egy ici-pici boldogságot kap­jon de bizony az addig tar­tott csupán amíg együtt vol­tak a cirkuszi kocsiban, s mi előre sejtettük, amit hős­nőnk még nem: a fiú is gyen­ge. oda hajlik ahová a szél fújja. De még mindig többet érő, ember, mint a második szerelem alanya. Péter, a jó­módú. legújabb süttetű buis- nessmann, akitől ugyan Jut­ka gyermeket vár, de az if­jú férjjelölt „haverjai” meg­erőszakolják. Mindez úgy történik, hogy a nagyremé­nyű ifjú ne mocskolja be a kezét. Jutka igazságérzete még nem tompult el, még küzd; otthagyja a jólétet, abortusz, kezdődik minden előröl. S tulajdonképpen er­ről szól a film, bukások és újrakezdések sorozata. A lány filmbéli — hangsúlyoz­zuk csak a filmbéli — csa­lódássorozatának csúcsa, a magához vett kislány el­vesztése. Hősnőnk, mit is te­hetne mást, folytatja egyre keserűbb életét a gyár és a szállás oda-visszaságában. Ki-ki tovább írhatja az Adj király katonát forgatóköny­vét: mi történik Jutkával holnap, mi lesz vele öt, tíz év múlva. A mai szövőlány, a szere- tetről álmodik, — ez a film válasza a jegyzetünk elején feltett kérdésünkre. Család­ról, gyermekekről álmodik az Adj király katonát hősnője, s reményünk van rá, hogy eléri célját. Ez a fajta em­ber — úgy látjuk — megújul­ni, erősödni képes a csapások alatt, s előbb-utóbb kemé­nyen meg tudja fogni sorsá­nak gyeplőit, felnőve irányí- tani tudja majd életét. De milyen súlyos áron, micsoda illúzióvesztések után! Erdőss Pál tovább vitte a magyar dokumentarista irányzat legjobb hagyo­mányait, nemcsak láttat­ni, akar, hanem azono­sulást is kér a film nézői­től. Meg is kapja, mert film­jének ereje ott tartja a kö­zönséget a vászon előtt. — ez sajnos más dokumentum­filmek esetében nem így történt. Erdőss igazsága a mértéktartásban van; feltár, bizonyít, útkeresésre sarkall. Ozsda Erika a női fősze­replő mindent elmond film­béli önmagáról ami fontos. (Ügy véljük ennél nagyobb dicséretet egy mondatban nem igen tudnánk leírni. A kötélhúzásban a gyen­gébb nem is derekasan helytállt Játékos sportvetélkedővel folytatódott tegnap a megye főiskolásainak találkozója Nem volt könnyű fel­adat úgy végighaladni a pályán, hogy a labda a fejek között maradjon Fotó: Hargitai Pályázat Műszaki és természet- tudományos filmek készítésére Az MTESZ filmbizottsága, a műszaki és természettudo­mányok, valamint a szerve­zéstudományok eredményei­nek népszerűsítésére téma- és forgatókönyv-pályázatot hirdet. A szervezők olyan témák tanulmányjellegű feldolgozá­sát vái'ják a pályázóktól, amelyek összegzik egy-egy tudományterület új eredmé­nyeit, jelentős a szemlélet- formáló hatásuk és a közön­ség érdeklődésére is számít­hatnak. A pályázatra eljutta­tott forgatókönyveknek 14— 17 perces film technikai le­írását kell tartalmazniuk. A munkákat tudósokból, film- és televíziós szakemberekből álló zsűri bírálja el. A mikro­elektronika alkalmazását, a korszerű munkavédelem gya­korlatát, a környezetvédelem eredményeit, illetve a kor­szerű technikai eszközök gyó­gyászati alkalmazását fel­dolgozó témákat és forgató­könyveket különdíjjal is ju­talmazza a zsűri. A jeligés pályázatokat áp­rilis 30-ig kell az MTESZ filmbizottságának megkülde­ni. Eredményhirdetés június 15-én lesz. Tiszai Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents