Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)

1983-02-10 / 34. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. FEBRUÁR 10. IA tudomány világa Algatermesztés Az algák legtöbbje vízben élő alacsonyrendű növény. Számos fajuk mindössze egyetlen sejtből áll, és óriá­si tömegben elszaporodnak. Ök idézik elő a víz zöldes színét. Az utóbbi évtizedek­ben az egész világon inten­zív kísérletek folytak annak érdekében, ’ hogy a gyorsan szaporodó élőlényeket az em­ber közvetve vagy közvetle­nül hasznosítsa — takar­mánynak vagy tápláléknak. Valóban reménnyel kecseg­tet egyes édesvízi algák tö­megtermesztése, mert tápér­tékük nagy, és testük jelentős mehnyiségű fehérjét tartal­maz. Egysejtű algákból ké­szült lisztnek a fele fehérje, ami azért nagy szó, mert pél­dául a lucerna fehérjetar­talma csak 20 százalék (pe­dig a takarmánynövények közül ez tartalmazza a leg­több fehérjét). E nagy kü­lönbségnek az az oka, hogy a fehérjék elsősorban az élő sejtek protoplazmájában ta­lálhatók, a soksejtű száraz­földi növények testének azonban jelentős része elhalt sejtekből áll. Az egysejtű algák eredmé­nyes termesztéséhez tulaj­donképpen ugyanazok a fel­tételek szükségesek, mint a szántóföldi növénytermesz­téshez: fény, víz, tápanyag és megfelelő tenyészanyag. A legolcsóbb természeti té­nyező a napenergia. A fényt természetesen csak a víz felsőbb rétegében lebegő al­gák tudják hasznosítani, mi­vel az alsóbb rétegekben lé­vőket beárnyékolják a fölöt­tük lebegők. Ahhoz, hogy minden algasejt tartózkod­hasson valameddig a felsőbb rétegekben is, a tenyészetet állandóan keverni kell. Ezt vagy valamilyen egyszerű keverőszerkezettel vagy bu- borékoltatással hajtják vég­re, vagy lejtős terepen helye­zik el a tenyészetet, és így a víz az algákkal együtt tar­tályról tartályra csorog és így keveredik. A másik fontos kellék a víz. Minden tiszta, emberi használatra alkalmas víz megfelel, sőt szennyvizek és sóban gazdag hőforrások vi­zei is felhasználhatók alga­termelésre. A táplálékanya­gok közül legfontosabb a széndioxid. A szántóföldi nö­vényeknek meg kell eléged­niük a levegő 0,03 százalé­kos széndioxid-tartalmával, az algatenyészet vizében azonban, a széndioxid meny- nyisége ennél jóval nagyobb­ra szabályozható. Gondos­kodni kell a nitrogénről is: kevés nitrogén esetén az al­gák kevés fehérjét és sok zsírt termelnek. A nitrogén különféle vegyszer (karba- mid, ammóniumnitrát stb.) formájában adagolható. Az eddigi tapasztalatok szerint tömegtenyésztésre a kb. 14 000 algafaj közül csu­pán az egysejtű Chlorella és Cenedesmus nemzetség ■ egyes fajai alkalmasak. Megmenthetfi-e a pisai ferde torony? Ki lenne kíváncsi Pisára, ha a ferde torony egyszerre csak egyenessé válna? — kérdezik az olasz városka vezetői, akik ugyancsak elé­gedettek^ a tavalyi bevétel­lel: az 54 méter magas to­rony lépcsőit megmászni hajlandó turisták tavaly el­ső ízben vásároltak egymil­lió dollárnál nagyobb össze­gért belépőjegyeket. A kér­dés azonban nem úgy vető­dik fel, hogy ferde vagy függőleges. Inkább arról van szó. sikerül-e megakadályoz­ni a teljes pusztulást. Alig tíz méterig jutottak el Bonnanus építész tervei alapján (1174-ben) a székes- egyház harangtornyával, máris látszott, hogy nem tel­jesen merőleges. A munkát 90 évire meg is szakították — féltek, hogy az építmény azonnal összedől — majd az eredetileg tervezett magas­ságot felére csökkentve 1350-ben mégis elkészült a torony. Legmagasabb pontja ekkor 1,4 méterrel tért el a merőlegestől. Ma ugyanez az érték 4,4 méter, és a szak­emberek úgy vélik, ha nem sikerül valamit tenni, 100 éven belül Pisa büszkesége összedől. A helyzet abszurd. Ezút­tal ugyanis a torőny meg- mentésétíez a pénz nem hiányzik: egy évvel ezelőtt az olasz parlament 15 mil­liárd lírát (több mint 10 millió dollárt) szavazott meg erre a célra. Az összeg fel- használásáról szakértői bi­zottság dönt, amelyet ugyan­csak tavaly alakítottak a mentési akcióval kapcsolatos javaslatok felülvizsgálatára. A bizottság azóta se ült ösz- sze — mondja keserűen Giuseppe Toniolo, a város műemlék-felügyelőségének igazgatója. Nem mintha könnyű len­ne a döntés. A legutóbbi mentési akció csaknem ka­tasztrófát okozott: ’1934-ben 900 tonna betonnal erősítet­ték meg a torony alapzatát. Ezzel sikerült elérni, hogy a korábbi évi 0,7 milliméte­res dőlés hirtelen duplájára ugrott. Tavaly a torony csú­csa újabb 1,19 milliméterrel került közelebb a földhöz. A javaslatok közül még az látszik a legmegalapozot­tabbnak. amely figyelembe veszi, hogy a torony alatt 50 méter mélységben talaj - vízgyűjtő medence van. A megfigyelések szerint a to­rony dőlése összefügg a ta­lajvíz szintjével: alacso­nyabb vízszint esetén jobban meghajol, míg többé-kevés- bé állandó víznyomás ese­tén a dőlési szög változat­lannak tűnik. Bármely döntéshez nagyon megalapozott szakértői véle­ményre van szükség. Jó ta­nácsokban nincs hiány — a műemlékvédelmi felügyelő­ség nemcsak Olaszországból, hanem külföldről is renge­teg levelet kap. Toniolo ezt kevesli, konkrét és gyors in­tézkedést sürget. Az a száz év hamar elröpül, nem be­szélve arról, hogy a kataszt­rófa sokkal előbb is bekö­vetkezhet. Kristályok a combcsontban Angol kutatók vizsgálatai szerint az ember comb- csontjának 51—59 százaléka kristályos részekből áll, és ami elég meglepő, ez az arány nem függ az életkor­tól, amint ezt a 16—33 év közötti személyeken végzett vizsgálatokkal kimutatták. A kristályos részek megha­tározását röntgen- és infra­vörös-eljárás kombinációjá­val végezték. A jelenleg ál­talánosan elfogadott nézet szerint a csont kristályos részei apatitból álllnak, míg az amorf részek közelebbről nem ismert szerkezetű kal­ciumfoszfátok. A tervezők szándékai és a prospektusok ígéretei szerint a mai „világvevő” japán autók olyanok, amilyeneket manapság a fogyasztó keres: gazdaságosak, megbízhatóak, kicsik — tehát korszerűek. Az előzményeket sokan a hagyományokban keresik: a japánok mindig szűkén vol­tak szigeteiken, ezért régtől fogva előszeretettel foglal­koznak apró dolgok előállí­tásával, miniatürizálásával. Ott kell tehát a japán kisko­csik eredetét keresnünk — mondják —;, ahol a japán ba­romfi vagy törpefák titka keresendő. Kétségtelen, hogy Japán­ban azonnal szembetűnik a törpeirányzat térhódítása. Létezésüket azonban valószí­nűleg annak a törvénynek köszönhetik, amely szerint a japán nagyvárosokban 3,2 méternél hosszabb gépkocsi csak akkor kaphat forgalmi engedélyt, ha leendő tulajdo­nosa egy, a közúton kívül fekvő parkoló tulajdonjogát igazolja. A parkolóhelyek hiánya tehát egy új „apró kategória” kialakulását hoz­za magával. Tíz évvel ezelőtt a japán minik még nem voltak tech­nikailag tökéletesek, külle­mük sem volt magával raga­dó. A 360 köbcentiméteres hengerűrtartalomban maxi­mált motorokat szinte kizá­rólag farmotorként építették be, és a mindenáron való kicsinyítés ebben az időben gátat vetett az alkotó fantá­ziának. Az elmúlt évek me­rész technikai reformjai azonban ezeket a kiskocsikat is átsegítették a kezdeti ba­jokon. A „törpék” gyártásá­val foglalkozó Daihacu, Mi- cubisi, Subaru, Szudzuki és Honda küllemben, teljesít­ményben és árban is vonzó kocsikat dobott piacra ebben a kategóriában. A Daihacu például Cuore néven egy ör­vénykamrás motorral felsze­relt 550 köbcentimétereset produkált, amely erőltetett üzemi körülmények között száz kilométeren 5 litert fo­gyaszt, kímélő tempónál vi­szont csak 3,5 litert. A Micubisi gyár valódi kü­lönlegessége a Minica nevű típus. Hossza 3,1 méter, el­rendezése hagyományos. Víz­hűtéses, kéthengeres motorja, amelynek két főtengelye van, és a vezérműtengelyek hen­gerenként három szelepet mozgatnak. Így válik lehető­vé a meglepően takarékos és környezetkímélő üzemmód megvalósítása. Száz kilomé­teren vegyes üzemmódban csak 3,1 liter benzint fo­gyaszt, teljesítménye ' pedig 23 kilowatt (31 lóerő). A japánok odahaza igen olcsón árusítják ezeket az autótörpéket. Képünkön: a ma divatos Corolla műszerfala. az áruk, a folytonosságban nem történhet fennakadás. A légi terminál tervezői a különleges igények kielégí­tésére is gondolnak. Így kü­lön fogadótér áll rendelke­zésre az élő állatok, a kü­lönleges növények, az érték­tárgyak, a mélyhűtött áruk, vagy éppen a radioaktív, il­letőleg más veszélyes anya­gok számára. A ma már csaknem teljes kapacitással működő frankfurti légi ter­Egy amerikai hadianyaggyár nylonba burkolt lövedékek gyár­tásába kezdett. Erre az adott ösztönzést, hogy az utóbbi idők vizsgálatai szerint egy-egy hosz- szabb lőgyakorlat után a rend­őröknek megfájdul a fejük, szé­dülnek, álmatlanságban szen­vednek, ingerlékennyé válnak. Az ok: a lőgyakorlat során a levegőbe jutó ólom. Ilyen gya­korlat után 81 megvizsgált New York-i rendőrnek több mint a felében a rendesnél sokkal több ólmot találtak. Nylonba csomagolva a löve­dék ólomrészecskéi a célba érés után is fogva maradnak; az ilyen pisztolygolyókból 70—80 százalékkal kevesebb ólom ke­rül a levegőbe, mint a hagyo­mányos pisztolygolyókból. Teherszállítás légi úton A légi közlekedésben is egyre inkább terjed a kon­ténerekkel való szállítás, s az erre specializált gépek egyre korszerűbb típusai je­lennek meg a légi kikötők­ben. Ilyen például a Boeing 747 típusú óriásgép, amely egyszerre 100 tonna árut szállíthat. A rakodása auto­matikus vezérléssel történik, így érhető el. hogy ezt a ha­talmas árumennyiséget kb. 30 perc alatt fogadja magá­ba. Mindez persze lehetet­len lenne konténerek nélkül. A gép egyik műszaki érde­kessége, hogy az orr-része felemelhető. így a rakodás akár elölről, akár oldalról elvégezhető. Természetesen e nagy ka­pacitású teherszállító gépek fogadására, áruinak behajó­zására és kiemelésére spe­ciális állomásokra van szük­ség. Ezek az úgynevezett lé­gi terminálok, amelyek kö­zül az egyik legkorszerűbb a Majna melletti Frankfurt­ban található (képünkön a repülőtér egyik csillag alak­ban elhelyezkedő repülőgép­dokkjának makettjét láthat­juk). Egy-egy repülőgépdokk kimeneti oldalán egyszerre 20—30 tehergépkocsi rakod­hat, és ez a biztosítéka an­nak, hogy a valóban nagy sebességgel működő rend­szerben nem torlódhatnak A Türkinén Tudományos Akadémia Napenergia Intézetének kísérleti berendezése algater­mesztésre minálból a világ minden ré­szébe indulnak teherszállít­mányok, de főként a tenge­rentúlra, az amerikai kon­tinensre, ahová ezek az óriás gépek leszállás nélkül 'teszik meg a sok ezer kilométeres utat. hogy ismét megrakod­va néhány órán belül megint levegőben legyenek.

Next

/
Thumbnails
Contents