Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)

1983-02-09 / 33. szám

1983. FEBRUÁR 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé „ I I képernyője előtt I Erről-arról Hónapok óta folyik immár egy „mérkőzés" képernyőn és azon kívül, az ötletek mécs­esé;' újabb és újabb találmá­nyokat mutat be vagy vezet fel nézőinek a televízió ab­ban a reményben, hogy egy- egy új, életrevaló gondolat gazdára, azaz menedzserre talál, tehát elindul majd a megvalósulás útján. S ahogy szaporodnak az ötletek, s telnek a péntek esték, hisz az ötletmeccs mindig ezen a napon jelentkezik, „kibérelt” helye van a műsorban, így ütköznek ki rajta vagy ben­ne a televíziós vállalkozás kedvezőtlen jelei, hogy tud­niillik hiába minden jó szán­dék, hiába .Vitray feltűnő igyekezete, hiába a nemcsak hasznosnak tűnő, de olykor érdekesnek is minősíthető ötlet — mint például leg- utóbh az arc ráncait eltünte­tő teá, s egyéb bőrbetegsége­ket is gyógyító csodakeverék — a műsor maga, a több mint egyórás produkció egyre 'érdektelenebb a néző szemé­vel- — ’ aki nem szakember, nem is leendő érdekelt fél, csupán néző egy olyan mér­kőzésen, amelyen nem az a baj, hogy rosszul játszanak a csapatok, hanem az, hogy amit játszanak, az maga unalmas. Mert bemutatkozik . például egv-egy újító a ta­lálmányával, így-úgy meg is mér.etik, az ötlet további sor­sa viszont — a néző számára — meglehetősen homályba vész. Rejtelmes telefonok, egyszer-egyszer felcsörren a készülék, valamit beszélnek-is, néhány mondatfoszlány, és kész. És nem valósul meg az sem, amit e műsor előtti programbeszédében Vitray Tamás oly bölcsen előrebo- csátott: az „ötletbörze” nem vált gondolkodásunk szóra­koztató tükrévé, amelyben a jelentkező új megítélése és fogadtatása körüli vélerfiény- mozgás elárulná igazán, köz- gondolkodásunk maradi vagy épp ellenkezőleg újra fogé­kony vonását. A megkérde­zett szakemberek, többnyire professzorok, bizony nem uj- jonganak fel a televíziósok­kal együtt egy-egy látványos sikereket kínáló, ígérő talál­mány láttán. Inkább a tudo­mány kételyeit állítják szem­be vele — joggal, hisz a heu­réka, azaz a megvan felkiál­tás nem az ő műfajuk. A tu­dósok tartózkodása láthatóan zavarja, sőt idegesíti a mű­sor készítőit — s bizony ez is károsan érinti az ötlet­meccs hangulatát. Nem vita­tom lehetséges gazdasági hasznát, nem kétlem még szemléletformáló hatását sem — szakmai körökben —, de az most mát néhány adás után kétségtelen: az ötlet­meccs nem a péntek esti fő­műsorba való, a szórakozta­tás televíziós óráiba. (Szóra­koztatáson nem feltétlenül a humort értem!) Egyébként talán ez az első olyan prog­ram, amelyben Vitray Tamás is célt tévesztett — amely nem hozta meg a várható si­kert — sem számára, sem számunkra. És most másról, egy mű- sorkövető-magyarázó ripor­teri magatartásról, amellyel az elmúlt héten a műkorcso­lya Európa-bajnokság küz­delmeinek közvetítése során többször is találkozhattunk. Elismerem, egy önmagában is látványos eseményről nem könnyű tudósítani; eldönte­ni, hogy háttérként, szellemi háttérre gondolok, mit is ad­jon a nézőnek a jelenlévő kommentátor. Volt riporter, aki a pazar ruhák színeit ecsetelte, persze akkor több­nyire fekete-fehérben néz­hettük még csupán a pom­pás verseny résztvevőit, és jött Gyulai István, aki — s ez mondandóm lényege — abban véli meglelni küldeté­sének tárgyát, hogy a „jég csillagairól” a legszemélye­sebb titkokat igyekszik el­árulni, már-már egy plety­kás öregasszony módjára. Ki kivel van jó barátságban, ki meddig szórakozott a bálban, ki mikor került este az ágy­ba, ki milyen ajándékot ka­pott és kitől, s efféle csacs kaságokkal kedveskedik í nézőnek. (Ez a hang kissé emlékeztet a nyugati titokszi­matoló bulvárlapok és érde- kességhajhász magazinok stí­lusára!) Ez a fajta „intimpis- táskodás” meglehet helyén­való egy baráti társaságban — bár ott sem mindig illő dolog —, de a televízió mil­liós nézőtáborát holmi asztal- társaságnak minősíteni, az bizony nem szerencsés ripor­teri magatartás. Másban és másképpen kellene az érde­kességet fellelni és produ­kálni! Hogy hol? Ezt megta Iái ni a mindenkoi'i riporter dolga és titka. Ismét más — egy „histó­riai revü” — dalok, csasz- tuskák, rigmusok az úgyne vezeti ötvenes évek világá­ból és világáról. Lódén show, ezt a nevét az akkor divatos ruhadarabról, a ló- denről kapta. Milyen is a di­vat, hogy ismétli önmagát most, úgy tudom, a lódén megint divatba jön. De hol vannak már azok az idők, amikor a termelési feladatok is közvetlen kapcsolatban ál­lottak a dalokkal; amikor azért fakadtak dalra embe­rek, hogy a tervteljesítésben elért sikereikről énekeljenek? Hol vannak ' már azok az évek, amikor színpadon és az életben egyaránt gyakorta a mindent leegyszerűsítő sema­tizmus járta — tisztelet a kivételnek. Ebből adott íze­lítőt— újra felhangoztatván a régi dalokat — a Molnár György rendezte Lóden- show. Sikerének titka pedig az, hogy nem egy az egyben szólaltatta meg őket, hanem e „stílus” finom paródiáját is adta, ironikusan ábrázol­ván e korszak sematizmusát. A műsor készítői eljátszottak a gondolattal: milyen is le­hetett volna egy Egymillió fontos hangjegy az ötvenes évek elején — mai szemmel láttatva. Akinek ismerősek voltak e dalok — netán ma­ga is énekelte-fújta őket —, érdekesi élmény lehetett szembesülni egykori önma­gával egy olyan összeállítás hallatán, amelyben nem da­loló magukat, hanem e „da­los korszak” bírálható nega­tívumait állította görbe tük­rébe a Lóden-show. Üj filmsorozat — ponto­sabban egy életmű — egy még le nem zárt oeuvre film­jeit kezdte sugározni az el­múlt héten televíziónk. Szombat este az „archív fil­mek mozijában”, 10 órás kez­dettel az Oldás és kötést lát­hattuk — Jancsó Miklós el­ső jelentősebb alkotását, mely 1962-ben készült. Jan- csó-sorozat tehát a képer­nyőn. Végre, mondhatjuk — így azoknak is módjuk nyí­lik megismerni az immár vi­lághírű magyar filmes mű­veit, akik az utóbbi időben — gondolok a fiatalokra — többnyire csak Jancsó művé­szi botrányairól hallottak, s ily módon kétségeik támad­hattak e nagyszerű alkotó- művész értékeit illetően. Jól tudjuk, senkinek nem köny- nyű prófétának lennie saját honában, még egy Jancsó Miklósnak is előbb adatott meg a prófétaság — a film- művészetet gazdagító tevé­kenységéért — a nagyvilág­ban, mint itt, Duna—Tisza- közi pátriájában. Talán ez a bemutatósorozat ilyen szem­pontból is eredményekkel jár. Jancsó nem csupán rend­bontó filmes, ő új művészi rendet is teremtett, s neki fontos mondandója van az emberről, rólunk — kortár­sairól. Ezért is érdemes filmjeiben őszinte alázattal elmerülnünk. — VM — Idős korában is több hangszeren játszik a 87 éves Hideg Im­re. Saját készítésű citeráin, tekerőlantjain, gordonkáin a múlt század dalait szólaltatja meg. A kecskeméti zenész az első világháború alatt a fronton kezdett hangszereket készí­teni. Otthonában több tucatnyi értékes pengetős és ütőhang­szert őriz Csütörtökön nyílik Szolnokon Szegedi fotósok tárlata A szegedi fotóklub Kon­takt alkotócsoportjának tag­jai Dezső Mihály, Németh György, Puskás János és Szabados László bemutatkoz­nak Szolnokon. Tárlatuk feb­ruár 11-én, csütörtökön 17 órakor nyílik a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ­ban. Megnyitót Paál István, a Szigligeti Színház főrende­zője mond, majd az alkotók részvételével ankétot tarta­nak. Az érdeklődők a hónap végéig nézhetik meg a kiál­lítást. Otthonában a pécsi nyári színház Üj, önálló és végleges ott­honába költözött a pécsi nyá­ri színház igazgatósága. A belváros egyik csendes utcá­jában — az Anna utcában — álló nagyméretű, négy­szintes épület egyszersmind Pécs új színháza lesz, fel­újítják. s benne színházter­met alakítanak ki. ahol ősz­től—tavaszig tovább játsz­szák azokat a kamaraméretű. előadásokat, amelyek a vá­ros nyári szabadtéri színpa­dán csak kevés alkalommal kerülhetnek színre. A pécsi nyári színház 1981-ben lett önálló művésze­ti intézmény, és hamarosan kinőtte a városháza- épületé­ben levő kicsiny helyiségeit. Ezért határozott úgy a ta­nács végrehajtó bizottsága, hogy rendelkezésre bocsátja a korábban is közösségi cé­lokat szolgáló Anna utcai házat. Tavasszal megkezdő­dik a patinás épület rekonst­rukciója, ami több évig tart. Elsőként a nyári színházat közvetlenül kiszolgáló rész készül el — itt lesz a jegy­pénztár, közönségszervezés —, hogy az idei, június 24. és július 24. között megren­dezésre kerülő programot za­vartalanul lebonyolíthassák. A tavaszi nevelőtestületi értekezletek napirendjén: Szülők és pedagógusok kapcsolata A család. valamint az óvoda és az iskola kapcsola­tát vitatják meg áprilisban az oktatási intézmények ha­gyományos nevelőtestületi értekezletein. A témát 15 év­vel ezelőtt tárgyalták a testüle­tek, s újbóli felvetését az in­dokolja hogy a utóbbi idő­ben a szülők és a pedagógu­sok kapcsolatában új ele­mek sokasága jelent meg. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Pedagógiai Mun­kabizottsága a közelmúltban Áttekintette a 15 esztendő ta­pasztalatát, s megállapította, hogy a család és az óvodák, iskolák együttműködése* még mindig nem éri el a kívánt színvonalat. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a tanárok, gondozónők és a szülők nem látják be: a gyer­mek neveléséért egyaránt fe­lelősek. Az alapvető benyo­mások természetesen otthon érik a gyerekeket, de a peda­gógusokon is múlik, hogy ezeket az élményeket mikép­pen dolgozzák fel. az óvodá­sok. a tanulók személyisége csak akkor fejlődhet harmo­nikusan. ha az otthoni és az iskolai hatások felerősítik, s nem kioltják egymást. - A. nevelői értekezleten olyan módszerek kidolgozá­sára nyílik majd lehetőség — állapította meg a munka- bizottság — amelyek hozzá­járulhatnak a szülők és a pe­dagógusok közötti félreérté­sek megszüntetéséhez. A je­lenlegi helyzetet ugyanis gyakorta a bizalmatlanság jellemzi; az oktatási intéz­mény meggyőződéssel vall­ja, hogy a negatív benyomá­sok elsősorban az iskola és az óvoda falain kívül érik a gyerekeket, határozottan áll- lítva. hogy az óvoda, az is­kola mindenkor a jót és a haladót képviseli. A család szerint gyakran a mondot­taknak éppen az ellenkező­je igaz. Egyetértés nélkül nem lehet továbblépni, hang­súlyozták az eszmecsere résztvevői, hozzátéve, hogy ez az előrelépés csak akkor valósulhat meg, ha a szülők és a pedagógusok alaposab­ban megismerik egymást. El kell érni. hogy az intézmé­nyek nyitottabbakká válja­nak. megteremtsék az ismer­kedés fórumait, amelyeken (lehetőség nyílik ja nevellési program megismertetésére, a kötetlen beszélgetésre, a vé­lemények. eltérő álláspontok közelítésére. Az is fontos — hahgzott el a munkabizottsági ülésen, — hogy a nevelői értekezleten olyan témákat ajánljanak közös megvitatásra, amelyek csakugyan igényt tarthatnak a szülők érdeklődésére, és ne a már eldöntött kérdésekről folytassanak meddő eszme­cserét. Megkönnyítené a kap­csolat elmélyítését, ha az óvoda és az iskola előre tisz­tázná: mely területeken szá­mít a család megértésére, se­gítségére. Szükséges elemezni a csa­ládlátogatások tapasztalatait is: meg kell vonni mérlegü­ket, s ahol szükséges, változ­tatni lebonyolításuk miként- • jén. Az is tisztázandó, hogy a szülők mit várnak a peda­gógustól, *miben tartanak igényt a szakavatott tanács- ra.­A pedagógiai munkabizott­ság ülésén rámutattak: a szülői ház és az oktatási in­tézmények közötti kapcsolat elmélyítésében hasznosan működhetnének közre a nép- frontbizotstágdk. Hozzá- rulhatnak az egyenrangú vi­szony kiépítéséhez, példá­ul úgy is, hogy. szerepet vál­lalnak a szülői munkaközös­ség vezetőjének fe'készítésé­ben, az óvodavezetők és az iskolaigazgatók szemléleté­nek alakításában. Pályázat „bábosoknak” A törökszentmiklósi Váro­si Művelődési Központ 'vala­mint a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ A báb­játék hasznosítása a szabad­idős tevékenységben címmel pályázatot hirdet. Az .érdek­lődők tapasztalataikat 5—10 oldalas dolgozatokban mutat­hatják be. Alapkövetelmény, hogv a leírtak a közvetlen pedagógiai, közművelődési gyakorlatra épüljenek, tar­talmazzák az elért eredmé­nyeket, tárják fel a problé­mákat. azok okait. A meg­hirdetők várják a bábjáték­hoz kapcsolódó új ötleteket. A témajavaslatok között szerepel a foglalkozások elemzése. forgatókönyve, bábtervek, rögtönzött bábok raizai, fotói, különös tekin­tettel a bábkészítés és játék- lehetőség kapcsolatára., A pályázaton egyéni neve­zők és alkotó közösségek is x’észt vehetnék. A dolgozato­kat április végéig kell elkül­deni a törökszentmiklósi mű­velődési központba. Az ered­ményhirdetésre, a díjak át­adására május 21-én a me­gyei bábjátékos-találkozón kerül sor. Fecskevár a Hortobágyon A pusztát átszelő balmaz- újváros—tiszacsegei kövesút mellett álló Kishortobágyi csárda „udvarán” fecskevár készült el. A nemzeti park szakemberei kezdeményezték a különleges építményt: négy méter magas, vastag akácosz­lop tetején áll a galambdúc­szerű fecskevár. vele a délen telelő, tavasszal visszaérkező íecskepárok fészekrakását akarják segíteni. A puszta régi épületeiből egyre keve­sebb áll .már, ritkább a paj­ta, az öreg istálló, szín a Hortobágyon. Valamikor ezeknek az épületeknek az ereszei alá rakták szívesen fészküket a villásfarkúak. A felépült fecskevár kis bejáratai mögé deszkából szegeztek fel polcokat. Vagyis csak az alapokat készítették el előre, a fészkeket maguk­nak kell összerakni, „beren­dezni”, kibélelni a fecskepá- oknak. Fellépés előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents