Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)
1983-02-06 / 31. szám
1983. FEBRUÁR 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mit ér a reklám, _________________■ __________________________________________________________________________________________h a takarékos? Céljaink, lehetőségeink a lakásellátás megújuló rendszerében Nem csupán a kereskedelmi vállalatok, de a termelő cégek is mindennel takarékoskodni kényszerülnek az utóbbi egy-két évben és a spórolás természetesen kiterjed a reklám-propagandára is. De vajon lehet-e fogyasztásra serkenteni az embereket takarékos reklámmal? A megye két nagy vállalatának. az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnak és a Jász-Nagykun Vendéglátónak egyelőre csak óvato.s becslések állnak rendelkezésére, a reklámmal való ésszerű takarékoskodást azonban az idén is fontosnak tartják. * * * Szolnok legújabb, alig pár hónapja megnyílt áruháza a Metál. Az emeleten nagy a nyüzsgés, a vásárlójelöltek többsége a fürdőszoba-berendezéseket gusztálja. Harminc év körüli nő, ele-, gáns bundában, határozottan megrendeli a bemutatott fürdőszobát, zöld csempéset, csillogót. — Honnan tudott a Metál létezéséről? — lépek hozzá. — Valamelyik nap láttam a hirdetését a televízióban. Csaknem mindenünk megvan az új házhoz, kivétel a fürdőszoba, úgy döntöttünk, hogy érdemes beutazni Rákóczi- falyáról Szolnokra, hátha végre igazat mond a reklám. A válaszban van némi bizalmatlanság, pedig manapság már egyáltalában nem éri meg a hirdető vállalatoknak valótlanságok közölteté- cáért meglehetősen nagy * összegeket kifizetni. Régi rossz tapasztalatok beidegződése a reklámmal szembeni fenntartás. * * * — A vevőt csak egyszer lehet félrevezetni, legközelebb nem hisz a reklámnak — mondja Pálmai László, a megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. — Metál áruházunk úgynevezett bevezető propagandáján gondolkodva arra az elhatározásra jutottunk, hogy a jelenlegi legnagyobb nyilVá- nosságot képviselő televíziót vesszük igénybe az áruház létének tudatosítására. Nem mondom, hogy olcsó mulatság volt. a hatékonysága azonban kétségtelen. Inkább használunk több emberhez egyszerre eljutó reklámeszközt. mint például a teljesen hatástalan állandó hirdető- táblákat. Ezek nem is mindig a legforgalmasabb helyen, és korántsem kis ösz- szegért. csupán a bolt pevét és helyét reklámozták. Január elseje óta megszüntettük a táblák átalánydíjának fizetését, így körülbelül 480 ezer forintot megtakaríthatunk, pontosabban hasznosabb reklámra fordíthatunk. Mert minek fizessünk a MÁV-pálya tribünje tetejére festett áruház-hirdetésekért, ha a pályán általában mind össze néhány sportoló edze- get. Közönség nélkül! Pálmai László elmondja még, hogy tavaly másfél millió forintot költöttek reklám-propagandára, az összeg nem érte el a vállalat forgalmának egy százalékát. Terveik szerint az idén se kívánnak többet költeni másfél milliónál, de ha „menet közben” szükségesnek látják, szívesen áldoznak propagandára. A reklámtervük lényegesen szellősebb, rugalmasabb az előző esztendőkéhez képest, annyi viszont biztos, hogy célratörőbben, személyhez szólóbban igyekeznek megnyerni a vevőket. Ezért rendeznek majdi külön a nőkhöz, a gyerekekhez és a nyugdíjasokhoz „beszélő” akciókat, amelyek meghirdetésére a leghatékonyabb reklámhordozókat veszik igénybe. — Újsághirdetéseink színvonala, külleme reményeink szerint javult. Hogy még hatásosabbak legyenek, az idén tíz hirdetésünket megjelöljük, azokat beküldhetik nekünk az olvasók, -és december elején sorsolást rendezünk a hozzánk érkezett hirdetések beküldői között. A főnyeremény egy színes televízió lesz, gondolom, karácsonyi ajándéknak eléggé értékes — magyarázza az igazgató. majd arról beszél, hogy miután az egyik leghatásosabb reklámhordozó a kirakat, ebben az évben a ruházati boltokét legalább három, az iparcikkboltokét négyhetenként cserélik. * * * A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat harminc százalékkal mérsékeli a reklámra fordítandó kiadását. Megteheti már csak azért is, mert éttermeinek, presszóinak jórészét szerződésbe adta ki. és a szerződött vezetőnek kell saját üzletét propagálni. — Csökkentettük dekorációs részlegünk létszámát — tudom meg Sipula József igazgatóhelyettestől. — Részben ennek következménye, hogy 1983-ban 900 ezer forintot fordítunk propagandára, szemben a tavalyi 1 millió 120 ezer forinttal. De mással is takarékoskodunk. Ritkítjuk a tévéhirdetéseket, a Jász-Nagykun farsang propagálásának költségeit, az unalmassá vált úgynevezett szóróanyagok számát, nem csináltatunk reklámszatyrot. Helyettük a saját kivitelezésünkben készülő megállító- táblákat, szalagplakátokat szaporítjuk. Mindezek ellenére az idei forgalmunk kilencszázalékos növekedését tervezzük. Ha valahol, a Magyar Hirdetőnél biztosan észreveszik a vállalatok takarékosabb reklámtevékenységének hatását. Gál Csaba, a szolnoki kirendeltség vezetője nem is titkolja, hogy bevételük, jóllehet, a tervezett fölött volt, mégis megapadt. — Természetesen mi is tisztában vagyunk azzal, hogy a termelő és a forgalmazó, kereskedő vállalatok is igyekeznek szorosabbra húzni a reklámkiadások nadrágszíját — mondja Gál Csaba. — Ezért megpróbálkozunk eddig kevéssé ismert, de a hagyományos eszközöknél hatékonyabb _ propagandaanyagok rendelésére rávenni partnereinket. És lebeszélni őket a meguntak használatáról. Ide sorolom azokat a nem túl drága, de hatástalan eszközöket, amelyek kizárólag a céget reklámozzák, arról viszont semmiféle tájékoztatást nem adnak, hogy voltaképpen mivel foglalkozik az önmagát hirdető vállalat. A nadrágszíjszorítást figyelembe véve határoztuk el, hogy a megyeszékhely forgalmas részein hirdetésre használjuk fel a tűzfalakat, a kopott vakolatú, városképcsúfító üres felületeket. Szolnokon tíz, hangulatosra festhető falat számoltunk össze, megkezdtük a szervezést, hogy minél több jelentkezőt találjunk a feltehetőleg sokak által felfedezhető hirdetésekre. Hogy a festett reklámok a városképet is színesítik, külön haszon lesz. * * * Mit ér tehát a takarékos reklám? A vitathatatlanul szűk körkép talán nem bizonyítja egyértelműen, hogy ha ésszerű, akkor hatásos. Legalábbis az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat és a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat példája — növekvő forgalma — ezt tanúsítja. Bendó János Martfűn a Tisza Cipőgyár üzemfenntartási osztályának forgácsolóműhelyében évente mintegy kétezer féle, hiánycikknek számító, vagy csak valutáért beszerezhető alkatrészt gyártanak cipőipari berendezésekhez D A lakásépítés szervezett és folyamatos megvalósítása fokozott politikai felelősséget és feladatot ró a tanácsokra. A korábbiaknál magasabb színvonalú szervezőmunka, a lakásfejlesztés és gazdálkodás, fenntartás összhangjának biztosítása hangsúlyozott feladatként jelentkezik. Tények igazolják, hogy a lakásigények településenként differenciálódnak, szükséges ezért, hogy ezeket az igényeket a jelenleginél változatosabb lakástípusokkal elégítsék ki, növelve a családok nagyságához, összetételéhez igazodó lakások arányát. Gyakran felvetődő kérdés, hol épüljenek nagyobb ütemben a lakások? Kézenfekvő a válasz, ott, ahol az igények felmerülnek. Ez az első pillanatban logikus válasz, a téA lakásépítési program másik kulcskérdése az építőipari kapacitás és anyagellátás megszervezése. A telepszerű többszintes, lakótelepi lakásépítési kapacitásigénye az állami és szövetkezeti építőiparral, kisebb feszültségpontoktól eltekintve, biztosítható. A családiház-épí- tés megvalósításában a korábbinál nagyobb szerepet kell kapnia a szövetkezeti építőiparnak, a kisiparosoknak, az építőipari gazdasági társulásoknak, a mezőgazda- sági üzemek építőipari részlegeinek. Számottevő arányt képviselhet az építésben továbbra is a leendő lakástulajdonosak magánmunkája. Indokolt, hogy az illetékes vállalatok ezt a munkát kedvezményes gépkölcsönzéssel támogassák. Az anyagellátás javításához a tanácsok kereskedelmi szakigazgatási A költségcsökkentés, illetve ármérsékléssel kapcsolatos tennivalók a tervező, beruházó, kivitelező szervezetek komplex feladataként továbbra is fennáll, e területen ugyanis vannak tartalékaink. Jogos igényként fogalmazható meg, hogy az építésben résztvevő szervek már a tervezés szakaszában keressék az olcsóbb megoldásokat. A területelőkészítés költségei csökkenthetők a kevesebb szanálással járó meggondolt és megfontolt építésszervező munkában. A kiviteli tervek készítése során szükséges az egyszerűbb megoldásokat, az olcsóbb anyagok beépítését előtérbe helyezni úgy, hogy a megvalósuló lakás használati értéke ne csökkenjen. Jelentős költségmegtakarítási lehetőségek találhatók még az építés-kivitelezés szervezése területén. A költségek Korszerű lakóépületek a törökszentmiklósi főutcán nyék és lehetőségek tükrében azonban egyes esetekben megkérdőjelezhető. A lakáshiány elsősorban városokban jelent feszítő gondot és jelentős hányadában a város környéki települések irányából táplálkozik. Célszerű tehát a városok mellett a város környéki településeken a családi ház, a korszerű csoportos családiház-építési formák fokozott támogatása. Ennek első lépcsője az állami telket kínált mennyiségi és minőségi választékának számottevő növelése. Az idén 20 településen kezdődik intenzív telekkialakítási munka, ami mintegy 1100 alapközművel ellátott építési telek megvalósítását biztosítja. Gyakori indokolt felvetés, hogy a kialakított telkek a település központjától távol 'esnek, ugyanakkor a központban lakásépítésre alkalmas területek vannak, amelyek valami távlati fejlesztési (esetleges irreális) cél érdekében építési tilalommal terheltek. Az észrevételek több esetben indokoltak. Tanácsaink egyik fontos feladata most, hogy az építési tilalom alá vont területek felülvizsgálatát fokozott ütemben végezzék el, és intézkedjenek az indokolatlan telekellátási és építési tilalmak megszüntetéséről. A magánerős építés előkészítése — a korábban bevezetett egyszerűsítések ellenére is — a különböző igazolások, engedélyek megszerzése még ma is igen sok utánjárást igényéi. A magánépítések elősegítésére a nagyobb településeken létre kell hozni az úgynevezett területi tanácsadó szervezeteket, az első ilyen szervezetet Szolnok és Jászberény városokban ez év március végéig meg kell szervezni. szerveinek — a helyi igények pontos felmérése alapján történő — az ellátó vállalatokkal megvalósuló jó együttműködéssel kell hozzájárulniuk. A lakásépítők egyéni munkája, a szervezett anyagellá- tás„ és építés költségeinek csökkentését eredményezhetik. Joggal vetődik fel azonban az a kérdés, hogy a szervezett építőipar telepszerű lakásépítési költségei, ezen keresztül a lakásárak növekedési üteme megváltoztathatatlan ^sorscsapás-e és az elkövetkezendő időszakban mérsékelhető-e. Ennél a kérdésénél számos összetevő hatását kell vizsgálni. A vállalati szabályozó rendszer az építő vállalatokat is a nyereségérdekeltség irányába ösztönzi és az árképzési rendszer lehetőséget ad a maximált árforma teljes kihasználására. Nagy ellentmondás, hogy a magas árak ellenére a lakásépítéssel realizált nyereség az építőipari szervezeteknél jóval az átlag alatt van. Az árak alakulására ható tényezők közül ki kell emelni az építőanyagipari termékek és szerelvények árát, illetve az utóbbi években bekövetkezett árnövekedést, amely összefüggésbe hozható az értékarányos árképzés egyre teljesebben kiterjedő rendszerével. Ez a folyamat túlnő az építőipar hatókörén, önmagában kivédeni nem tudja. Ugyanakkor társadalmi igényként fogalmazódik meg az árnövekedés ütemének mérséklése. Szükséges ezért azokon a területeken további intézkedéseket tenni, ahol a költségcsökkentés kézenfekvő helyi lehetőségei adottak. között' jelentős hányadot foglal el a nagy értékű gépek használati díja, a szállítási, rakodási költségek aránya. Magasabb színvonalú szervezettséggel, az építési idő rövidítésével ezek a költségek, következésképpen az árak csökkenthetők. Az anyaggazdálkodás színvonalának emelésével, a munkaszervezés javításával tovább csökkenthetők a költségek, mely a nyereség tömegének növekedését biztosítva, végső soron módot ad az árak mérséklésére. Konkrét tapasztalatok igazolják, hogy a megfogalmazott elvek a gyakorlatban megvalósíthatók. A múlt évben például megtörtént a házgyári paneleknek közúti szállításról vasútra terelése. Ez a megyeszékhelyen a házgyári lakások költségét — darabonként — mintegy 30 ezer forinttal csökkentette. Egy adott épületnél például a kivitelező javaslatára az alapozást az eredetj tervtől eltérő új műszaki megoldással végezték, amely ugyancsak milliós megtakarítást eredményezett. Az igazsághoz természetesen az is hozzátdr- tozik, hogy a hasonló jó példákat ma még nem lehetne vég nélkül sorolni. De -az a felismerés, hogy jelenleg ezek a költségcsökkentés járható útjai, az elkövetkező időszakban a beruházó, tervező és kivitelező tevékenységében érezteti hatását. (Folvtatiuk) Ulveczki Tibor a megyei tanács elnökhelyettese
