Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)
1983-02-03 / 28. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. FEBRUÁR 3. Nyersanyagkutatás—radarral Rigai tudósok egy kísérletsorozat alapján arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyos nyersanyagfajták sikerrel kimutathatók radarhullámok segítségével. Az új módszerrel ‘ felkutathatok többek között a tőzegtelepek, a sivatagi területeken a felszín alatti vizek szintje, s alkalmas az eljárás a fagyott talaj szerkezetének a kutatására is. Az újonnan kifejlesztett műszeres berendezéseket — amelyek repülőgépre, helikopterre és terepjáróra is szerelhetők — a lett tudósok a Szovjetunió különböző éghajlati és domborzati viszonyai között is sikerrel kipróbálták. Az új módszer alkalmazása nagy jövő előtt áll a nyersanyagkutatásban és az építőiparban. • Fűtő tetöcserép A nap energiájának a feldolgozására új tetőelemet készítettek az NSZK-ban. Ez a napcserépnek nevezett tetőcserép a beépített szilíciumcellákkal árammá alakítja át a napsugárzást, s árammal látja el a házat és vizet melegít. A gyártó cég szerint a napcseréppel a hagyományos fűtés költségeinek 60 százaléka megtakarítható. Fény a vadak ellen Az NSZK-ban, ahol évente mintegy 70 ezer balesetet okoz az utakra kirohanó vándorló vad, az effajta balesetek számának csökkentésére tükörrendszert szerkesztettek. Az útmenti oszlopokon fényvisszaverő sokszögű testeket helyeznek el, s ezeknek az alumíniummal bevont csiszolt oldalfelületei olyképpen térítik el a gépkocsik fényszóróinak fényét, hogy a terepet széles felvillanások sugározzák be. Ez visszatartja a fénytől félő vadat attól, hogy gépjárművek közeledtekor az útra fusson. Páraharang fenyöerdőben Egyes emberekre — különösen szívbetegekre, asztmásokra, magas vérnyomásban szenvedőkre — kellemetlenül, sőt károsan hat a tűlevelű erdők levegőjének belélegzése. Amerikai kutatók figyeltek fel erre a közhiedelemnek ellentmondó jelenségre, hiszen úgy tudtuk, hogy az erdei levegő rendkívül hasznos és felüdítő az emberi szervezet számára. Időközben szovjet és nyugatnémet szakemberek is foglalkoztak e kérdéssel, és megállapították, hogy a fák által kibocsátott illóanyagok, észterek és terpének idézik elő az átmeneti vagy. tartós rosszullétet, különösen meleg, szélcsendes időben. Kedvezőtlen helyi viszonyok között úgynevezett páraharang jöhet létre egyes erdőrészletekben (j.megszorul a levegő”), az észterek és terpének szmogszerű anyaggá oxidálódnak, s ilyenkor az ott- tartózkodás még veszélyesnek is mondható. Ez utóbbi azonban csak kivételesen fordulhat elő, s nem a mi szélességi fokainkon. Hazánkban és a környező országokban csak kisebb mértékben tartalmaz az erdei levegő terpéneket, s ezek a szénhidrogének rendszerint gyorsan el is bomlanak, ami azonban nem zárja ki az átmeneti rosszullétek lehetőségét az erre érzékeny betegeknél. Késő ősszel, télen és kora tavasszal azonban még ez a veszély sem áll fenn, ilyenkor a fenyőerdő gyakorlatilag mindenki számára felüdülést nyújt. Emelve billentő villástargoncák Hazánkban közel egymillió ember foglalkozik anyagmozgatással, s az iparon belül kb. 17 százalékot tesz ki az arányuk. Nem sokkal jobb a helyzet más országokban sem, kivéve az iparilag legfejlettebb államokat. Az anyag- mozgatás minél nagyobb arányú gépesítése, netán automatizálása tehát sok munkaerőt szabadíthat fel. így érthető, hogy világszerte nagy erőket mozgósítanak az anyagmozgatás modernizálására. A teher felemelésére és továbbítására egyidejűleg alkalmas villástargoncák hagyományos típusai jól ismertek az iparban, a kereskedelemben és a mezőgazdaságban. Üjabban mind több helyen jelennek meg olyan változataik is, amelyek új képességgel rendelkeznek: a rakomány 3—4 méter magasságra való emelésén kívül különféle szögben billenteni, felfordítani is képesek terhüket. Képünkön egy ilyen ládabillentő szerkezettel is ellátott angol gyártmányú villás- targoncát láthatunk. Az egy tonna tehérbírású forgatható 'billentőszerkezet a legtöbb hagyományos kivitelű emelővillás targoncára felszerelhető. A ládát egy hidraulikus működésű kar felülről fogja meg, s egészen 150°-os szögig dönthetően, rázás nélkül hajtja végre az ürítést. Burgonya, zöldség vagy más termények rakodására készült a berendezés, de alkalmas áruházakban vagy üzemekben való árukezelésre, rakodásra is. @ tudomány világa ' I ———m———h ■ —a——raway Hatvanfokos fagyot kibír Szénszállító járműóriás >45 A nagy szénlelőhelyek kiaknázása érdekében a Szovjetunióban fokozott figyelmet szentelnek a nagy teherbírású szénszállító járművek gyártásának. Egymás után születtek meg a mind nagyobb — 30, 40, 75 tonna — befogadóképességű változatok, mígnem elkészült a 120 tonna teherbírású óriás is. Ez utóbbi 20 méter hosz- szú, s a rakterűiét felső szegélye négy és fél méterre van a talajtól. Egy-egy 2,5 méter átmérőjű kereke 300 kilóval nehezebb, mint egy egész Volga személygépkocsi. A két vagonnyi terhet szállítani képes járműóriás dízelmotorjának teljesítménye 1000 kW körül van. A 75 tonnás és ennél nagyobb teherbírású szénszállító járműveknél a konstruktőrök elvetették a motor hajtóerejének a kerekekre mechanikus módon való hagyományos átvitelét. A dízelmotor tengelyére egy elektromos generátort építettek, s onnan kapják az áramot a jármű kerékagyaiba beszerelt elektromos hajtóművek. Az első tengelyen nincs motor, azzal történik a jármű kormányzása, mégpedig többszörös hidraulikus áttétel segítségével. A zord klímájú vidékekre szánt gépkocsiknál fűteni lehet a vezetőfülkét. A szélvédő üveget beépített áramvezető dróthuzallal tartják a megfelelő hőfokon. A motorház-' fedelét védőburkolattal látják el, s a motorhoz még egy előmelegítő berendezés is kapcsolódik. Az északi területek számára tervezett gépkocsik gumialkatrészei a hatvanfokos fagyot is kibírják) Azokat a változatokat viszont, amelyekkel trópusi vidékeken kell dolgozni, ' légkondicionáló berendezéssel látják: el. Ma már az is egyfajta konstrukciós alapelvnek tekinthető, hogy a legnagyobb típusokat dízelmotor helyett gázturbinával hajtják. Képünk jobb oldalán a Belorusz Autógyár 120 tonnás szénszállító gépkocsiját láthatjuk, amely tulajdonképpen két részből, a kéttengelyes vontatóból és a nyerges pótkocsiból áll. A konstruktőrök még ennél is nagyobb teherbírású — 180 és 300 tonnás — változatok kidolgozásán fáradoznak. Orrszarvú—szarv nélkül ? Éveik meg vannak számlálva. Ha nem sikerül tenni valamit, Afrikában öt év múlva egy se marad belőlük. E sötét jövő az orrszarvúakra (rinocéroszlok- ra), ezekre a nem túl esztétikus. ám senkinek sem ártó, hatalmas termetük ellenére igen szelíd állatokra vár. A legnagyobb a pusztulás Kenyában: itt 1970-ben még 20 ezer orrszarvút tartottak nyilván. 1980-ban már 19 ezerrel kevesebbet. Világméretekben számolva ebből a Földünkön ősidőktől — 60 millió éve — megtalálható patásállatoklból összesen vagy 20 ezer él, 80 százalékuk Afrikában, a többi Ázsiában. Pusztulásuk okozója az ember, aki nem annyim vadáfczEzenvedély- ből, mint inkább haszon- szerzésből teríti le őket. A Közel- és Távol-Keleten ugyanis akár ötezer dollárt is lehet kapni egy-egy orrszarvú-trófeáért. Hogy miért ez a különös érdeklődés a rinocérosz e szépnek igazán nem nevezhető „tartozéka” iránt? A Távol-Keleten, főként Kínában és Indiában. — ahol a szarvak 60 százalékát értékesítik — ősidők óta varázserőt tulajdonítanak neki belőle készítik a szexuális teljesítőképesség növelésének csodaszerét. A siker ugyan nem bizonyítható, de azért aki csak teheti, kipróbálja. Némely arab országban viszont annak a kardnak van igazán becsülete, amelynek markolata rinocérosz szarvából készült. Nem olcsó mulatság, de megéri — mondják, akik megengedhetik maguknak az efféle fényűzést. És nincs az a felvilágosító kampány, amellyel meg lehetne őket győzni az ellenkezőjéről. Marad a gond, hogyan lehetne megakadályozni, hogy Földünk egy színfolttal szegényebbé váljon. Kenyában 1977-ben vadászati tilalmat rendeltek el, és törvénytelennek minősítették a kereskedést a leölt állatok szarvaival. Az eredmény nem kielégítő. Az orrszarvúak áttelepítése nemzeti parkokba költséges és nem kockázatmentes vállalkozás: nem biztos, hogy az állatok túlélik a környezetváltozást. A legmerészebbnek az a javaslat látszik, hogy az elkábított állatok szarvát operálják le. Így — érvelnek —r már nem lesznek érdekesek az orvvadászok számára. Igen ám — hangzanak az ellenérvek — ég ha a „hiány” csak akkor tűnik fel a vadásznak, amikor már elejtette az állatot? A legbiztosabb módszert a kenyai Meru-parkban találták ki: az itt élő hat (nagyon ritka) széles szájú vagy fehér orrszarvút egy-egy fegyveres kísérő vigyázza. Persze Afri- ka-szerfe ez mégse valósítható meg. Bár^ ha még sokáig vitatkoznak tettek helyett, bekövetkezhet, hogy a feladathoz elég lesz egy egészen kislétszámú csapat is — mondják -keserűen a környezetvédőik. Az utas hív — a számítógép dolgozik Taxik új szerepkörben Az új személyszállítási változat, a taxibusz-rendszer — amelynek szülőhazája az USA —, Nyugat-Németor- szágban hézagpótló szerepet tölt be a városi közlekedésben. Ez az új szolgáltatás bejelentett utazási igényeken alapul, amelyben az utas elfogadható viteldíjént élvezheti a háztól-házig szállítás előnyét, a közlekedési üzem pedig elkerülheti a felesleges üresjáratokat. A taxibusz telefonhívásra vagy hívóoszlopról adott jelzés nyomán viszonylag rövid időn belül felveszi utasait, átszállás nélkül szállítja őket a körzeten belüli úticélhoz, és a személygépkocsikhoz hasonlóan kényelmes ülőhelyet nyújt. A taxibusz-rendszerek járművei rádió adó- és vevő- készülékkel felszerelt kisautóbuszok, amelyekben általában 14—20 ülőhely van. A forgalomba küldött járművek körzetükben cirkálnak: nem kötött vonalakat szolgálnak ki, hanem egy területet, nincs tehát menetrendjük. A forgalomirányító központ összegyűjti az igényeket, mikor, honnan és hová, hány személy kíván utazni. A következő lépés a területen tartózkodó taxibuszok olyan mozgatása, hogy a felmerült igényeket minél gyorsabban kielégíthessék, ugyanakkor kihasználatlan férőhelyük minél kevesebb legyen (ez egyébként ún. optimalizálási feladat, amelynek elvégzéséhez egy kis számítógép szükséges.) A taxibusz-rendszer alkalmas arra, hogy teljes egészében ellássa a kisvárosok helyi tömegközlekedését, vagy eredményesen lebonyolítsa egy- egy előváros belső forgalmát, egyúttal gyűjtő és elosztó szerepkörben kiszolgálva .a tömegközlekedési gerinchálózathoz tartozó közeli gyorsvasút — vagy autóbuszállomást. Képünkön az egyik nyugat-németországi városka ta- xibusz-rendszerének hívóoszlopát láthatjuk. E rendszerben levelezőlapon, telefonon. vagy hívóoszlopok gombjainak lenyomásával tetszőleges időpontra kisautóbusz rendelhető a kívánt megállóba. Levelezőlapon a gyakori használók rendelik meg a napi munkába vagy iskolába járáshoz szükséges taxibuszt, telefonon és a hívóoszlopok útján az alkalmi utasok jelentik be igényüket.
