Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)
1983-02-19 / 42. szám
xxxiv. évf. 42. Sz. 1983. február i9., szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Kohl válaszlevele Honeckerhez Bonn elutasítja az NDK javaslatát Sokrétű, gazdag kapcsolatok Harmincöt éve írták alá a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést Mindennapi örömeink Rászoktunk bizony a panaszkodásra. S már észre se vesszük néha, hogy panaszkodásunk csupa dicsekvés, hiszen panaszaink forrása a legtöbb esetben nejn az élet primer jelenségeihez kapcsolódik, hanem jobbára az álltalunk hőn szeretett tárgyakhoz. Arról meg különösen könnyen elfeledkezünk, hogy napról napra, óráról órára megjelennek életünkben apró, látszólag jelentéktelen, de mégis tartalmas, meleg, kedves örömök. Mindezt egyik barátom juttatta az eszembe. Komoly, súlyos műtét és ágyban töltött hosszú hetek után néhány nappal ezelőtt ment ki először az utcára. Mintha idegen világban járt volna — mesélte. Megállt az utcasarkon, nézte a várost, és rájött, hogy gyönyörű. És teltszettek neki a kirakatok, és örült az aprócska hóesésnek, örült, ha valaki megismerte az utcán, és megkérdezte tőle: „Hogy vagy?” Tragédia, súlyos emberi helyzet teremtené meg csakugyan a Lehetőségét annak, hogy merjünk örülni a bennünket körülvevő világ szépségeinek? Valami nehéznek, szomorúnak — valóban súlyos gondnak — kell bekövetkeznie ahhoz, hogy saját életünk, cselekedeteink mögött észrevegyük a szépséget, az örülni valót? Nem hiszem. Azit mondják. a jóhoz könnyű hozzászokni az embernek, a rosz- szat pedig sose lehet megszokni. Túlságosan hozzászoktunk volna a jóhoz? Ez lenne panaszkodó szertartásainknak a forrása? Nem tudom. Csak szeretném hinni, hogy mi. egészséges, műtét nélkül utcán sétálórohanó emberek is képesek vagyunk észrevenni a mindennapok szépségeit, és képesek vagyunk örülni is nekik. Mindennapos panaszaink már megvannak. Mikor ismerjük fel — mert vannak — mindennapos örömeinket? Mikor merjük vállalni azokat igazán magunkénak? Nem lehet, nem szabad megengedni, hogy a panaszkodás keserű hullámai annyira belepjék figyelmünket, hogy eltűnjön a képességünk: ráérezni a mindennapok örömeire. Hogy is írta Illyés Gyula? „Ragyognak a tárgyak, nyald meg a ceruzád.” Az írók- költők üzenete mintha nekünk, hétköznapi embereknek is szólna: vegyük észre a világban felragyogó tárgyakat. A „kis csodák”-at. ahogyan egy másik költő. Ga- rai Gábor megfogalmazta. Ilyen kis csoda a létezés .maga, teljességével, tartalmával, s igen: kudarcaival és keserűségeivel együtt. Hogy vannak a világban emberek, akikkel közös a sorsunk, á gondolatunk, az érzéseink, akikhez tartozhatunk. kapcsolódhatunk. ......a legemberibb szükségletünk — a másik ember" — írta Marx. Mindennapi örömök érnek bennünket percrőt-percre. Ha mindegyiket nem is tudjuk észrevenni, legalább azokra figyeljünk, amelyeknek mi magunk vagyunk a forrásai, amelyek belőlünk, m u nkánk ból. érzelme i nkből. gondolatainkból fakadnak. S ha ráismerünk arra. hogy képesek vagyunk alkotói lenni az örömnek, talán befogadására is nyitottabb lesz a szívünk. B. J. Tegnap Bonnban nyilvánosságra hozták annak a válaszlevélnek a szövegét, amelyet Helmut Kohl, az NSZK kancellárja intézett Erich Honeckerhez, az NDK Államtanácsának elnökéhez. A nyugatnémet kormányfő ebben elutasította az NDK-nak azt az elgondolását, hogy a két német állam területének bevonásával valósítsák meg a svéd kormány által javasolt közép-európai atomfegyvermentes övezetet. Kohl érvelése szerint egy adott terület nukleáris fenyegetettsége szempontjából nem az a döntő, hogy állo- másoztatnak-e ott nukleáris fegyvereket, hanem az, hogy irányulnak-e rá nukleáris fegyverek. A Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregysége termékeinek döntő részét exportra gyártja. Az igényeknek megfelelően a szocialista országokba gyártmányainak 90—95 százaléka indul, de néhány tőkés partner is szerepel rendelői között. Létrehozásakor, ezelőtt tizenhárom évvel, a gyáregység feladata elsősorban alkatrészek gyártása volt. Jónéhány év kellett ahhoz, hogy a nagyrészt fiatal dolgozókból olyan képzettségű szakemberek váljanak, akik már nagyobb .feladatokra is vállalkozhattak. A késztermék mennyisége tavaly még össztermelésük felét tette ki, idén ezt 62 százalékra szeretnék növelni. Eddigi működésük ideje alatt 152 darut gyártottak, idén pedig 47 elkészítését tervezik. Tavaly a piaci keresletnek megfelelően új típusú daru gyártását kezdték meg. A 6 5 megapondos „N” típusú daru zord időjárási viszonyok mellett, —40 C-fokos hidegben is üzemképes. A régi megszokott termékről újra Egy atomfegyvermentes övezet csak a nagyobb biztonság „illúzióját” teremtené meg, a valóságban ' viszont, „tekintettel a Varsói Szerződés fölényére a hagyományos fegyverzetek területén, egy ilyen övezet még csak fokozná a konfrontáció veszélyét” — állítja levelében Kohl. A kancellár sürgette, hogy mindenekelőtt a már folyó fegyverzetellenőrzési és leszerelési tárgyalásokon — Genfben és Bécsben — szülessék megállapodás. A levélből azonban egyértelműen kiderült, hogy a jelenlegi nyugatnémet kormány ezt a megállapodást még mindig egyoldalú nyugati előnyök érvényesítésével képzeli el. átállás minden termelőegységnél — így Tiszafüreden is — jelentős lépés. A gyáregységben dolgozók helyzetét nehezítette, hogy egy másik termékük is épp ezidőben futott fel, hiszen a 16 megapondos úszódaru gyártását alig egy évvel korábban kezdték meg. 1982-ben a gyáregység nem tudta a tervezett számú terméket előállítani, és ennek okát a tiszafürediek két tényezőben látják. Az egyik — és ez külső ok —, hogy a második negyedévben tapasztalható késedelmes anyag- szállítás miatt lehetetlenné vált az ütemes termelés. Ugyanakkor a gyáregység műszaki gárdája — és ez már belső tényező — nem tudott olyan nívós műszaki előkészítést, gyártásvezetést kidolgozni, amely a halmozottan jelentkező nehézségek áthidalására alkalmas lett volna. Az év végére a termelés megfelelően felfutott, ez azonban már nem pótolhatta teljes mértékben a kiesett mennyiséget. így például Kohl ezúttal is megismételte azt a merev álláspontot, hogy az európai közép-hatótávolságú fegyverek korlátozásáról folyó genfi tárgyalásokon a nullamegoldást fogadják el, teljesen figyelmen kívül hagyva az amerikai előretolt nukleáris rendszereket, valamint a brit és francia közép-hatótávolságú eszközöket. Kohl — a nyugatnémet kormány párbeszédre való készségét hangoztatva — javasolta, hogy az NSZK és NDK leszerelési szakértői idén áprilisban vagy májusban kezdjenek eszmecserét Bonnban a már folyó leszerelési tárgyalások alapvető kérdéseiről. A gváreg; -ég idei tér’ -3 feszített. mivel a vevő hozzájárult, hogy a tavaly elmaradt mennyiség szállítását ez évre átprogramozzák. Az ezzel megnövekedett termékszám előállítását a gyáregységben dolgozók kötelességüknek is érzik, miután a tavaly megfelelő gyakorlatot szerveztek a váratlanul felmerülő akadályok elhárításában. 1983-ban a tervek szerint 460 millió forintos árbevételre számíthatnak a késztermékekből, és több mint 40 millió forintra a bérmunkában vagy kooperációban készített alkatrészek forgalmából. A fiatal gyáregység tehát — amely nem csak az alapítás óta eltelt időt, hanem dolgozóinak 31 éves átlag életkorát tekintve is az — a tervek szerint idén már a „régi” termékeknél megszokott ütemben gyártja a 6 5 Mp-os „N” típusú fagyálló darut és a 16 Mp-os úszódarut is. amelynek pontonrészét az MHD balatonfüredi gyáregysége készíti. A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 35. évfordulójáról emlékeztek meg tegnap a Danuvia Gorkij Művelődési Központjában tartott ünnepségen. A nagygyűlésen a Magyar—Szovjet Baráti Társaság munkahelyi tagcsoportjainak, valamint a fővárosi nagyüzem dolgozóinak több mint 600 képviselője vett részt. Az elnökségben foglalt helyet Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Púja Frigyes külügyminiszter, valamint Nyikolaj Da- nyilin. az SZMBT elnökhelyettese, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság hazánkban tartózkodó küldöttségének vezetője, továbbá Nyikolaj Sevkun altábornagy, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport politikai csoport- főnöke. Elhangzott a magyar és a szovjet himnusz, majd Bíró Gyulának, az MSZBT főtitkárának megnyitója után Apró Antal, a társaság elnöke léptül a szónoki emelvényre. Ünnepi beszédében kiemelte: a barátsági szerződés aláírásának nagy jelentőségű eseményével a magyar nép — történelme során‘először — olyan szövetség tagja lett, amely a leghaladóbb társadalmi célokat tűzi maga elé, amely a nemzetek békés együttműködésében látja megvalósulni világpolitikai céljait, amely a szabad és egyenrangú államok önkéntes és kölcsönös együttműködésére, támogatására épül. — Az 1948. február 18-án Moszkvában aláírt szerződés az elmúlt évtizedek során kiállta a próbát — mondotta a továbbiakban — Népünk akaratából és szorgalma révén, barátaink támogatásával hazánkban is győzött a szocialista forradalom. Az újjáépítés során hazánkban, a közismert nyersanyaghiány ellenére, a Szovjetunió segítségével rövid idő alatt új iparágak egész sora jött létre. — A barátságnak és az együttműködésnek az évtizedek során új fejezetei nyíllak — hangsúlyozta Apró Antal. Államközi kapcsolataink, tiszteletben tartva egymás érdekeit, nemzeti sajátosságait, tovább fejlődtek. E fejlődést elősegítette a barátsági szerződés megújítása 1967-ben. Az új szerződés alapjaiban megegyezik az elsővel, de sok tekintetben gazdagabb, sokrétűbb annál: tükrözi a két ország viszonyában, belső (Folytatás a 2. oldalon) A jövő év közepére már dolgoznak a gyáregység új nagycsarnokában Feszített idei tervek „Fagyálló” daru Tiszafüredről A MHD gyáregysége behozza lemaradását
