Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)

1983-02-18 / 41. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. FEBRUÁR 18. Vonó Ignác Premier a Szigligeti Színházban Ma este mutatják be Szol­nokon, a Szigligeti Színház­ban Fejes Endre Vonó Ignác című művét, a rendező Csiz­madia Tibor, végzős főisko­lai hallgatótól megtudtuk, ezt a darabot választotta diplomamunkájának. — A darab a bemutatóig alakul, az utolsó pillanatig próbálunk. Szeretném stílus­ban, hangulatfestésben a leg- odaillőbb kísérő muzsikát ki­választani. Tegnap találtuk ki azt is, hogy a színpadot földdel borítsuk be. A színé­szek egyelőre gyűlölik, mert nehezíti a mozgást, viszont a színpadképhez szükséges, te­hát marad — mondja a ren­Özv. Mák Lajosné (Bajcsay Mária) és Vonó Ignác Fotó: Hargitai Lajos — A címszerep­lő Bán János, partnere Bajcsay Mária, aki özv. Mák Lajosnét ala­kítja. Rajtuk kí­vül fontos szere­pekben játszik Egri Kati, Zala Márk és Philip- povich Tamás. A díszletet, a jelme­zeket Antal Csaba tervezte, a dra­maturg Magyar Fruzsina volt. — fs — A sérült katonát, Vonó Ignácot (Bán János) apáca (Hul­lán Zsuzsa) ápolja — Miért ezt a művet vá­lasztotta vizsgadarabjának? — Fiatal vagyok, keveset tudok arról a korszakról, amelyben a történés játszó­dik, vagyis az első világhá­borútól, 1956 november ele­jéig terjedő négy évtizedről, ami igen fontos része a ma­gyar történelemnek. Egy kis­ember, Vonó Ignác sorsát követhetjük végig, azonban természetesen többről van szó, mint egy ember életútja. Megpróbálok levonni követ­keztetéseket és remélem, a nézőkben is hasonló gondo­latokat ébreszt majd az elő­adás. Úgy érzem, a mű ma már sokkal szimbólikusabbá vált, mint születése idején, tizenöt évvel ezelőtt. Az a ritka eset adódott, hogy a szerző is részt vett egy pró­bán. Fejes Endrével való be­szélgetés sokat adott a mun­kához, lehetőség nyílott az elkép­zelések összeveté­sére. — Kiket láthat a közönség a da­rabban? A könyvespolcra ajánljuk Legjobb vadászni A hosszú évekkel ezelőtt oly nagy sikert aratott Va­dásztarisznya című kötet szerzője Páll Endre, most is­mét elbeszélésekkel, a leg­újabbakból válogatott vadá­szati témájú írásokkal je­lentkezik a Legjobb vadász­ni c. könyvében. A négy cik­lusba sorolt novellák, leírá­sok és élménybeszámolók nagy láttató erővel részlete­zik a vadászat minden szép­ségét és izgalmát, miközben lírai képekben idézik elénk Somogy, Zala, Békés erdőit és mezőit, sőt az osztrák Al­pok egy megkapó részletét is. A terítékre került vadak között a szarvas, az őz, a vaddisznó mellett ott a fo­goly, a fácán, a vadkacsa, mi több, a fájd is, egy auszt­riai meghívás emlékeként. Sokszor, számosán tapasz­talhatták, ezért talán fölösle­ges újra megjegyezni: Páll Endre kitűnően ír, színesen, ízesen, jelentős ember- .és helyzetábrázoló képességgel, finoman árnyalt természet- leírásai nem kevésbé élveze­tesek, mint humoreszkjei vagy izgalmas élménybeszá­molói. A Mezőgazdasági Ki­adó által megjelentetett könyve így a legszélesebb ol­vasórétegek érdeklődésére tarthat számot. Oltás, szemzés, dugványozás A Mézőgazdásági Kiadó ..Keltünk. házunk. ottho­nunk” sorozatában immár 8. kiadását érte el Jeszenszky Árpád: Oltás, szemzés. dug­ványozás című könyve. E népszerű művében a szerző csaknem ütvén féle fás- és zöldoltást, a szemzést. a ter­mőfák átoltásának módját, az oltások és szemzések vé­delmét ismerteti. Bemutatja a gyökereztetési módokat, a sarjakról való szaporítás el­járásait, tőosztást, a mag­vetést és a vadon termő nö­vények szaporítását is. Az utolsó fejezetben több mint 200 növény szaporítási módját ábécésorrendben ta­lálhatjuk meg, így keresgé­lés nélkül, rögtön rábukkan­hatunk arra, hogyan szapo­rítsuk a kérdéses növényt. A könyv egyaránt hasznos és érdekes a lakásban és a ház körül kertészkedőknek. Az iskolai oktatásban pedig segédkönyvként ajánlható. Növényvédelmi zsebkönyv A házikertekben és zárt­kertekben jelentős mennyisé­gű gyümölcs- és zöldségféle terem. A még több és jobb 'minőségű kertészeti termék előállításának feltétele a korszerű növényvédelem. A „Kertészek növényvédelmi zsebkönyve”, melyet dr. Bog­nár Sándor szerkesztett és a Mezőgazdasági Kiadó je­lentetett meg könnyen átte­kinthető formában, röviden, táblázatokba foglalva ismer­teti a kertészeti növényvéde­lemben hasznosítható tudni­valókat. Az anyag általános része tömör áttekintést ad a beteg, károsodott növényről, a gyomnövények által okozott károkról, a védekezési mód­szerekről, a kémiai védeke­zés anyagairól. A részletes rész gerince a zöldségfélék, a gyógy- és dísznövények, a díszfák és díszcserjék, a gyümölcsfélék kár- és kór­okozóiról közölt ttinethatáro- zó és növényfajonként i. a fejlődési szakaszokra épülő védekezési technológia. Szobrok a falvakban A falu és a város közötti kulturális különbségek mér­séklődésének apró, ám szem­betűnő és sokatmondó jele a köztéri alkotások gyarapo­dó száma a baranyai közsé­gekben. Korábban szinte ki­zárólag a városokban — el­sősorban a megyeszékhelyen, Pécsett, valamint Komlón, Mohácson, Siklóson és Szi- getvárott — állítottak szob­rokat. Napjainkban viszont természetes igénye a falun élő embereknek is, hogy szép művek díszítsék a lakó­helyüket. Arra persze nincs és nem is lesz mód, hogy mindenüvé kerüljenek szob­rok —, hiszen majdnem há­romszáz település van Bara­nyában — a nagyobb közsé­gekben, az idegenforgalmi és üdülőhelyeken viszont már most húsznál több köztéri al­kotás látható. Többnyire olyan személyeket ábrázol­nak, akik valamilyen módon kötődtek a helyhez. Az Államigazgatási Főiskolán Kiegészítő képzés A tanácsakadémiai vég­zettségű dolgozók az idén is jelentkezhetnek az Állam­igazgatósági Főiskola kiegé­szítő képzésére. A főiskola levelező hallgatóiként to­vábbtanulók konzultációs foglalkozásait Veszprémben, Budapesten. Szegeden. Mé­ly i bán és Nyíregyházán tart­ják majd. A jelentkezés — melynek határideje március 30-a — menetéről a tanácsok közlö­nye ez évi második száma ad tájékoztatást. II Beton bisztró bonyodalmai Gyári büfé helyett müfajváltás a gyár mellett - Kenyér nincs, szesz van A megyeszékhely külváro­sának peremén, a Beton- és Vasbetonipari Művek szol­noki gyárában nincs üzemi büfé. Kerítése mellett azon­ban a Jász-Nagykun Vendég­látó Vállalat tulajdonát ké­pező Beton büfé működik. A bisztróban, amelyet Ács Jó­zsef vezet, január elsejétől bort, sört, pálinkát és ha­sonló búfelejtőket is árulnak. Méghozzá legálisan. Mit szól­nak ehhez a gyár dolgozói — azonkívül, hogy közelebb jött az alkohol járni eddig csak a „vegyis” Jófalat ven­déglőben volt). Múlt és jelen Gombás Sáborné szakszer­vezeti titkár: — Nem is tudtunk erről a „műfajválltásról” öreg bü­fénk életében, csak miután a dolgozóinktól hallottuk, hogy szesz is van. Igaz, hogy a vendéglátóé most fnár az egész épület, de azért szól­hattak volna, mégiscsak egy veszélyes munkát végző gyár szomszédságában van a bolt... Egyelőre nincs baj, nem ittasak munkatársaink; de most itt van a csábítóan közeli lehetőség: alkalom szüli a tolvajt, most aztán lehet, hogy többen többet isz­nak majd és többen rászok­nak. Nagyon feltűnő ez az italbolt a gyár mellett. Nem kellett volna. A rendszeresen reggelit vá­sárló asszonyok a meórész- legben egymás szavába vág­va szidják a jelenlegi hely­zetet : — Azóta nem is járunk a bisztróba, mióta nem Editke van ott (Editke az Ács Jó­zsefet megelőző büfés volt), mert kenyeret nem árul, pék­süteményt is csak néha, in­kább kimegyünk a Vegyi­művekhez, az élelmiszerbolt­ba. — ^Régebben sütemények is voltak, túrós táska, lekvá­ros bukta, mindegyik friss, csokoládé is, még tortát is lehetett rendelni. Ez a mos­tani bolt a talpáig sem ér a réginek. A vasasüzem vezetője (férfi) tömören foglalja össze véle­ményét : — Mi, egyműszakosok, nem érezzük, hogy másra hatás­sal van-e az ital, de túl so­kat árulnak, ezért a kajavá­laszték lett szegényesebb. Nem tudom, milyen céllal hozta létre a vendéglátó: élelmiszerbüfé legyen-e, vagy italbolt... — Az is igaz, hogy Edit­ke idejében sokszor „félre­állt a mérleg nyelve”, de mindent lehetett kapni... — Ha kenyeret kértünk, a büfés mosolygott, hogy nincs, de vigyünk helyette sört. A múlt héten a panaszkönyvbe is beírt egy kolléganő. Aki beírt a panaszkönyv­be, sok társa nevében is, Pál Jánosné. Csak úgy dől belőle a szó. — A hetvenes évek elején is volt szeszárusítás, aztán beszüntették, jöttek a szép idők. Élelmiszereket is ve­hettünk, tejet, kenyeret, kü­lönféle felvágottakat, süte­ményeket. Itt vásároltak a vidékről bejárók is, akik haj­nalban kelnek, s mire haza­érnek, zárva minden élelmi­szerbolt. Most ez megszűnt, a pia, a cigaretta felbukka­násával. Ez veszélyes mun­kát végző emberek gyára, munkafegyelmi és munkavé­delmi szempontból nagyon helytelen a szeszes italok áru­sítása. Még a KISZ-klubot is a kocsma bitorolja, hová szervezzem a könnyűgépke­zelői tanfolyamot és a kul­turális rendezvényeket? JÖVŐ? Ács József, a büfés, halk- szavú, először is helyreiga­zít : — Ez nem gyári büfé, ha­nem bisztró. Alapvető élel­miszerek értékesítésére pe­dig nincs engedélyem, a ke­nyeret a konyhának kell biz­tosítania az ebédhez. A KISZ- klubot akármikor a rendel­kezésükre bocsátjuk, szervez- aenek akármit. Hangulato­sabbá is tettük a helyiséget: a vállalat magnót vett, disz­kózene fogadja a vevőket, akik sajnálatosan kevesen vannak. Reggel néhányan (de kilencig nincs ital), dél­előtt szinte senki, délben, délután jönnek az emberek, műszak előtt, műszak után. Gombásné szerint jó lenne egy igazi, jól ellátott büfé, kenyérrel, tejjel, kakaóval, kávéval, teával, péksüte­ménnyel, üdítőkkel, meleg- szendviccsel, édességgel. Kí­vánsága hamar teljesül, hi­szen . .. Utolsóként a Jász-Nagy­kun Vendéglátó Vállalatot kerestem fel. Zsíros János, az áruforgalmi osztály veze­tőhelyettese éppen egy ide­vonatkozó értesítés egyik példányát tartja a kezében, amit a BVM írt a városi ta­nácsnak és nekik is. — Minden panasz jogos — mondja nyugodtan, tárgyila­gosan — napokon belül vál­toztatunk a kérések alapján. Elrendeljük az élelmiszercik­kekből a bolt teljes feltölté­sét, mérsékeljük a szeszes ita­lok árusítását, sőt déltől ket­tőig be is szüntetjük. Csak néhány hét kérdése és meg­nyitjuk a gyár területén az igazi, üzemi büfét, ahol lesz szintén sok hasznos áru, s természetesen mindenféle ital, alkoholmentes. A „Be­tonnal” pedig a Tüzép-telep és a Fészek Áruház felé és felől irányuló átmenő forgal­mat szeretnénk fellendíteni. \ Változás \ várható Ennek a büfének vagy bisztrónak már történelme is van. Az „alapítvány” vagyis a működési engedély 1970- ben kelt, és a szeszes italok árusítását is lehetővé tette. Az italok árusítását 1973- ban a városi tanács termelés- ellátás felügyeleti osztálya megszüntette, a lakosság pa­naszai alapján, s ezt a váro­si rendőr-főkapitányság is he­lyeselte . .. 1978-ban munka­helyi büféről szól a határo­zat, csak átminősítés történt. Legutóbb pedig 1982. decem­ber elsején már a megyei ta­nács vb kereskedelmi osz­tálya hozott határozatot ,(a vendéglátó fellebbezése alap­ján), miszerint a szeszes ita­lok árusítása megengedett, hiszen „az üzem bejáratától jóval nagyobb távolságra van attól, amit a jogszabály mini­málisan megjelöl, követke­zésképpen nem munkahe­lyen lévő egységről van szó”. Ügy gondoljuk, nem ez volt az utolsó döntés a Be­ton bisztró sorsáról. Hely­színi tapasztalataink, amelye­ket a gyárból érkezett felve­tések alapján gyűjtöttünk, meggyőzően bizonyítják: Bornak, sörnek, pálinká­nak nincs helye a Beton bisztróban. Körmendi Judit A KPM szolnoki Közúti Igazgatóság gépjavító üzemében az útépítő gépek téli nagy­javítását végzik. Képünkön Sipos Imre festéshez készíti elő az úthengert, amelyből tízet javítottak

Next

/
Thumbnails
Contents