Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)
1983-02-15 / 38. szám
1983. FEBRUÁR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Sosztakovics Béke dalától a Kodály művekig Tallinns kórus hangversenye Szolnokon Másodszor jár hazánkban a tallinni „Népek barátsága” elnevezésű kamarakórus. A lassan már 25 éve működő kórusban idős arcokat alig látni. Legutóbb 1973- ban jártak Szolnokon tagjai. Az eltelt évek alatt tehát alaposan megfiatalodott az együttes. Valdo Ratasepp majd 20 éve dirigálja az énekkart, és a munkások, főiskolai hallgatók, mérnökök, irodai dolgozókból álló közösségnek sikerült a zeneirodalom igen magas fokára eljutni. Ezt bizonyították vasárnapi szolnoki hangversenyükön is. Sosztakovics Béke dala, és Scsedrin Vége a háborúnak című szerzeménye az énekkar célkitűzésének akár dalos névjegye lehetne. Mint ahogyan Szviridov orosz-, Króhn finn népdalfeldolgozása és Luboff néger spirituálé átirata is az. Fontos feladatuknak tartják, külföldi szerepléseik alkalmával — jónéhány volt már ezidáig —, a huszadik századi észt kórusirodalom megismertetését is. Szolnoki bemutatójuknak ezek jelentették a legizgalmasabb perceit. Érdekes, színes és ugyanakkor modern zeneszámokat hallottunk. Veljo Tormis: Iván napi tűzköszöntő- je. deklamált, prózai részeivel az ősi sámán varázslatokat elevenítette meg. Négy szerzeménnyel is adóztak Mart Saar emlékének, akinek tavaly ünnepelték Észt- óniában születése centenáriumát. Ezeket a műveket már a karnagy fia Márt Ratasepp vezényelte. aki utolsó éves zeneszerző növendék a tallinni Zeneakadémián. Energikus vezénylési módja, átélt értelmezése mutatja, hogy akárcsak a dalos utánpótlással, a fiatal karnagyok képzésével, nevelésével sincs baj Észtországban. Märt Saar kompozíciói közül az Eső barátom című mű vidám hangvétele, dodekafon harmóniái és nehéz meneteinek megszólaltatása tetszett. A Madarak éneke nagyszerű hangutánzó eszközeivel, pergő, fülbemászó dallamával pedig már slágerzeneként hatott. Kedves gesztus volt az énekkartól a négy Kodály mű előadása, meglepően jó magyar szövegkiejtéssel. Nem is a könnyebb kompozíciókból választottak, hanem azokból, amelyek igazi megszólaltatásához már több éves gyakorlás kell. A Székelykeserves, az Esti dal, bizony a magyar kórusokat is nehéz feladat elé állítja. Meglepő módon, a valamivel könnyebb Túrót eszik a cigány előadása sikerült gyengébben, de a János köszöntő ismét, felszabadult pillanatokat hozott > kórusnak és közönségnek egyaránt. K. J. Tízéves a Mátyás király úti Iskola Szolnokon „Fordított nap,” nyílt tanítási órák Tíz esztendővel ezelőtt kezdődött meg az oktatónevelő munka a szolnoki Mátyás király úti Általános Iskolában. Az évfordulóról az intézmény gazdag programmal emlékezik meg. A múlt hét végén, szombaton a testnevelési osztályok tornaversenyét rendezték meg, tegnap pedig nyílt tanítási napokat tartottak az iskola magyar, ének, történelem, rajz, fizika, testnevelés, mamatematika, kémia szakos nevelői, valamint nyílt osztályfőnöki órára is sor került. A pedagógusok a napközis nevelőmunkájukból is ízelítőt adtak, az odalátogatók megismerkedhettek a napközis tanulók kulturális, technikai és tanulmányi tevékenységével. A tegnapi rendezvényeket délután a szovjet úttörőkkel való találkozás zárta. A nyílt tanítási napok programjai február 17-ig tartanak, majd az összegző szakfelügyeleti vizsgálat záróértekezletére ülnek össze a nevelők. A tudományos technikai úttörőszemle városi, szgktárVasárnap világszerte megemlékeztek Richard Wagner német zeneszerző halálának századik évfordulójáról. A XIX. századi drámai zene kimagasló újjáformálóját 1883. február 13-án Velencében, munka közben, hetven éves korában ragadta el a halál. gyi vetélkedőjének is a jubiláló általános iskola ad otthont, február 19-én, másnap viszont a „Mátyás király” prózamondó versenyt rendezik meg. Minden bizonnyal a programok egyik legnépszerűbbje lesz február 25-én a „fordított nap”, amelyen a gyermekönkormányzat veszi át az iskola irányítását, sőt — stílszerűen — még „királyválasztásra” is sor kerül. Február 26-án farsangi karneválon szórakozhatnak a diákok, az iskolanapokat másnap a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, valamint az intézmény Corvinka táncegyüttesének műsora zárja a Szigligeti Színházban, délután 4 és este 7 órakor. A műsorban fellép Balogh Márton, Molnár Lajos. Sajti Sándor, Kállai János valamint a1 Killián Táncegyüttes és fúvószenekar, a Tisza Tánc- együttes és népi zenekar és a Tallinn körzeti Általános Iskola tánccsoportja, valamint a „Corvinka” régi táncosai. Pályájának talán legfontosabb városában, Bayreuth- ban vasárnap koszorúzási ünnepséget tartottak sírjánál. A hagyományos bayreuthi zenei fesztivál, jubileumi programjában szerepel Wagner tetralógiájának, a Nibelung gyűrűjének új rendezésben történő előadása. Szigetvári hősökre emlékeztek Szigetvár 1689. február 13- án szabadult fel a török hódoltság alól. Az évforduló alkalmából tegnap megemlékezést tartottak a város középpontjában, a Zrínyi Miklós téren, ahol a várvédő hősök tiszteletére emelt híres oroszlán szobor áll. Az ünnepség a déli harangszóhoz kapcsolódott, amely ugyancsak a török felett aratott győzelem — a nándorfehérvári diadal — emlékét hirdeti. A Várbaráti kör elnöke, Molnár Imre, idézte fel a török félhold lehanyatlását a Zrínyiek városában. Hosszú ostromzár után a vár utolsó török parancsnoka, Hasszán bég átadta az erősség kulcsait Vechhi Gábor ezredesnek és ezzel 123 évi megszállás után ismét magyar kézre került Szigetvár. Az ünnepségen megkoszorúzták azt az emléktáblát, amelyet a török alóli felszabadulás 250. évfordulóján — 1939ben — helyeztek el a városháza falán. Szigetváron 1833 óta, azaz kereken százötven éve, minden szeptemberben megemlékeznek a vár hősi védelméről. Ezzel az eseménnyel kezdődött meg az egész évet átfogó történelmi ünnepség- sorozat a nagymúltú dunántúli városban. Májusban a költő Zrínyi Miklós születésére emlékeznek, a szepfem- bert a hadvezér Zrínyi Miklós és katonái emlékének szentelik, októberben tudományos konferenciát rendeznek hazánk és Kelet-Európa történeti fejlődéséről. Wagner centenárium FIATAL MŰVÉSZEK smert és általánosan. elfogadott az a megállapítás, hogy a fiatalok pályakezdése, szakmai-emberi előrehaladása, állampolgárrá érlelődése ma nehezebb mint korábban. így a fiatal művészeké is. Bizonyos ágazatokban — például az előadóművészetben, képző- és iparművészetben — több akadály állja el az utat, mint eleddig bármikor. Nem csökkent eközben a tehetségek „túltermelése”. s növekedtek a pályakezdés, az elismertségig vezető útszakasz anyagi terhei. Viszont a karitatív jelleget öltő megkülönböztetés is kevesebb. Korántsem arról van szó, hogy a hátrányból előnyt lehetne fabrikálni, de tény; a művészetben nem egészséges, ha életkor alapján minősítünk. A művészetben mégiscsak a teljesítmény az elsődleges. S a teljesítmények összevetésének, versengésének az az igazi terepe, amelyen másodlagossá válik: kinek milyen születési dátum szerepéi a személyi igazolványában. Egyébként a huszadik század, de főként jelenkorunk sok meglepetést hozott a művészi életkor vonatkozásában. Közhely azt gondolni például, hogy ma okvetlenül fiatalabbak az első nagyobb sikert elérő művészek, mint más századokban. Lehet, hogy valamiféle átlagszámítás igazolná is ezt a feltételezést. (Más lapra tártozi.k, hogy a művészi teljesítmény megismertetése, elterjesztése valóban sokszorosan gyorsabban folyik manapság, mint bármikor a múltban: gondoljunk a televízió, a tömegközlés óriási lehetőségeire; a friss Nobel-díjas írót szinte percek alatt a világ- kultúra részévé avatják, villámgyorsan megjelennek művei, fordításai stb.). De az is bizonyos, hogy — mondjuk — Váci Mihályt szinte haláláig mint „fiatal költőt” tartották számon, pedig ötven éves volt már. amikor váratlanul. elszólította körünkből a sors. S valóban akadt rá példa, hogy huszonéves művészt, tehát igencsak fiatalt részesítettek legmagasabb kitüntetésben (tüneményes zongoraművészeinkre hivat- kozhatom). Nem, a művészet végül is nem életkor kérdése. Persze nagyon fontos, hogy az elinduláshoz — mint bármely hivatás, pálya esetében — kapjon megfelelő támogatást a fiatal művész. De már ekkor a tehetség, s nem valamiféle egyenlősdi alapján kell dönteni ennek mértékéről; a fiatalság (mondjuk; a 35 évesnél nem idősebbek „státusza”) nem lehet önmagában különleges bánásmód indoka. A nemzedéki besorolás, a nemzedéktudat túlhangsúlyozása legalább olyan merevségekhez vezethet, mint amilyenek ellen a fiatal művészek joggal hadakoznak a körükön kívül eső szférákban. Szerencsére mind több a példa a normális beillesz-' kedésre, a korai hírnév és elismertség jótékony hatására. Az összegeződés, a kölcsönhatás, az integrálódás tehát a helyes folyamat művészeti életében, a fiatalok vonatkozásában is, nem a széttagolódás, a merev ütközés. Az esetek többségében természetes folyamatot kellene tudomásul venni; a korosztályok váltását; azt a — sajnos, kérlelhetetlen — tényt, hogy fiatalok lépnek az idősebbek helyére. Az a szerencse, hogy a kérdés helyes megközelítésére olykor maguk a fiátalok mutatnak példát; Markó Iván, aki szerződteti egy fontos szerepre a folyamatos művészi gyakorlat követelményének immár megfelelni nemigen képes Fülöp Viktort, de másokat is említhetnék ezzel kapcsolatban. Bizonyosra vehető, hogy a különféle művésznemzedékek, korosztályok termékeny kölcsönhatásának folyamata tovább erősödik az elkövetkező időszakban. K. Zs. A Sztárcsinálók szolnoki sikere A Rock Színház bemutatója a sportcsarnokban A Sztárcsinálók egyik sztárja Szolnoki Tibor Néró szerepében „Fiatalok vagyunk, azért álltunk össze, hogy egy minden erőnket próbára ' tevő produkcióval vívjuk ki a közönség becsülését, és szerezzünk rangot egy új műfajnak. A fiatalok zenéje a rock vállalkozásunk alapja és hiszünk abban, hogy a közös zenei nyelv segítségével a fiatalság nagy tömegeit avathatjuk színházrajongóvá.” A nyilatkozat az 1980 nyarán bemutatkozó Rock Színház társulatának céljait jelölte meg. Az Evita, a műfaj sikere, a közönség újabb előadásokat követelt. A hivatásos művészek — tizennégy színház tagjai — örömmel tettek éleget az igényeknek, az újabb próbatételnek és egy esztendővel a debütálás után, a győri sportcsarnok publikuma, az első magyar rockopera, a Sztárcsinálók premierjén tapsolhatott. Az előadás az elmúlt hét végén eljutott Szolnokra is. (Tavaly már tervezték a bemutatót, azonban a monumentális színpad nem fért el a művelődési központ színháztermében.) Vasárnap a tiszaligeti sportcsarnok küzdőterén állították fel a pódiumot, a hatalmas díszleteket. A hangversenyekre, színházba járók számára a puszta tény, hogy a karmester nem elegánsan öltözve vezényli az együttest valószínű szentségtörésnek tűnik. A rock'-opo'flt dirigáló szerző, Várkonyi Mátyás farmer- nadrágban. pulóverben irányította a produkciót. Az előadás légköre azonban ezt megengedte, sőt, stílustörésnek számított volna, ha mindez nem így van. Miről is szól a Sztárcsinálók? Az üzleti, politikai karrierek mögött milyen visz- szásságok, mozgató erők rejlenek. A darab az ügyeskedéseket, manipulációkat fricskázza. Ezek olyan, az emberiség történetét végigkísérő jelenségek, hogy noha a történések Néró udvarában, „idejében” játszódnak, általánosak. Az előadás minden ízében mestermunka. Nincs egy felesleges mozdulat, a totálképek apró részletei külön is izgalmasak. A zene, a játék, a tánc összhangja ördögien kiszámított. A profi színészek, táncosok pazar jeleneteket formálnak, és a szó igazi értelmében játszanak. S teszik mindezt oly felszabadult lelkesedéssel, mely-re (a rossznyelvek szerint csupán az amatőrök képesek. A szövegíró Miklós Tibort, s a rendezőt, Kovácsi Jánost dicséri többek között az a tény is,- hogy nincs az előadás során egy pillanatnyi üresjárat sem. A versek nem nélkülözik a lírát, a humort, olykor a gúnyt, s mindezek színpadra hangszerelt ötletes „tálalását”. Eva Reinthaller és Lothar Hanff, a berlini Metro- pol Theater balett együttesének művészeti vezetői remek koreográfiát szabtak, a közönség helyenként vérbő táncokat, másutt mélyen fájdalmas érzéseket formáló mozdulatokat láthat. A Rock Színház társulatában számos fiatal tehetséget fedezhettürur fel, akiknek színészi kelléktárát, a játék mellett, az ének- és tánctudás is gazdagítja. — fs —
