Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)

1983-02-01 / 26. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. FEBRUÁR 1. Mindkét fél számára elfogadható megállapodás szükséges Holtai Imre látogatása Líbiában Hollai Imre, az ENSZ-köz- gyűlés 37. ülésszakának el­nöke, magyar külügyminisz­ter-helyettes a líbiai kor­mány meghívására január 29. és február 1. között láto­gatást tett a líbiai árab szo­cialista népi dzsamahirijá- ban. A látogatás során fogadta őt Moamer el-Kadhafi ezre­des, a líbiai forradalom veze­tője. Megbeszélést folytatott Abdelati el-Obeidivel. a legfelsőbb népi bizottság külkapcsolatokkal foglalkozó irodájának titkárával egyes nemzetközi kérdésekről, va­lamint a magyar—líbiai kap­csolatokról. A találkozón je­len volt Gál Bálint, a Ma­gyar Népköztársaság tripoli nagykövete. Ismét nö az amerikai katonai költségvetés Az Egyesült Államok elnö­ke tegnap a kongresszus elé terjesztette a kormány 1983 —84 évi (az 1983. október 1- én kezdődő pénzügyi évre szóló) költségvetését. Ez — tekintettel a jelen költségve­tési évben várt 208 milliárd dolláros deficitre — az ösz- szes állami kiadások befa­gyasztását, illetve csökkenté­sét irányozza elő, egy kivéte­lével: az amerikai katonai költségvetés a tervezet sze­rint jövőre is 30 milliárd dollárral nő. Az 1984-re tervezett költ­ségvetés bevételi rovata 660 milliárd, kiadási rovata pe­dig 848,5 milliárd dollár. A bevételi rovat 188,5 milliárd- dal „rövidebb” a kiadási ro­vatnál. Ezért alig valószínű, hogy a törvényhozás jelentős változtatások nélkül jóvá­hagyná ezt a pénzügyi ter­vezetet. Az 1984-es költségvetés ka­tonai célokra 238,6 milliár- dot irányoz elő, ami névér­tékben 14 százalékos, de a tervezett 5 százalékos inflá­ció beszámításával is mint­egy 10 százalék növekedés az ideihez képest. A katonai költségvetés növekvő össze­geket tartalmaz az MX-raké- ták, a B—1 bombázók, a kö­zép-hatótávolságú Pershing- rakéták, a Trident-típusú tengeralattjárók, az F—18-as új vadászgéptípus és más költséges fegyverrendszerek fejlesztésére és építésére. (Folytatás az 1. oldalról) javaslatokat is előterjeszt, amelyek — elfogadásuk ese­tén — lehetővé tennék az említett fegyverfajták gyors és határozott csökkentését, megakadályoznák azok fel­halmozását és nagymérték­ben csökkentenék a nukleá­ris háború veszélyét. Az Egyesült Államok azonban nem segíti elő ezt a törek­vést, fokozza a fegyverkezé­si versenyt és a legkülönbö­zőbb módszerekkel megpró­bál egyoldalú katonai elő­nyökre szert tenni. A hadászati fegverek kor­Mind az amerikai, mind a nyugatnémet kormány az úgynevezett nulla-megoldást tartja a „legjobb, legkívána­tosabb” eredménynek az európai közép-hatótávolságú fegyverek csökkentéséről fo­lyó genfi tárgyalásokon, de egyik kormány sem képvi­seli a „mindent vagy sem­mit” politikáját — jelentette be Helmut Kohl nyugatné­met kancellár és George Bush amerikai alelnök teg­napi, bonni megbeszélését követően Diether Stolze, a nyugatnémet kormány szó­vivője. A két álláspont között meg­levő bizonyos különbségekre utalt azonban Kohl és Bush közös sajtóértekezlete, ame­lyen az amerikai alelnölk a nulla-megoldást „morális pozíciónak” nevezte, míg a nyugatnémet kancellár a kö­zép-hatótávolságú rakéták „gyakorlatbán történő, köl­csönös és teljes” eltávolítá­sát sürgette. A nyugatnémet kormányfő nyilatkozatában külön is azt hangsúlyozta, hogy csakis az egységes nyugati fellépés eredményezhet „át­törést a valódi leszerelés és enyhülés irányában”. Kohl ezúttal is azt java­solta az amerikai vezetés­nek, hogy egy jól előkészí­tett és kellő időpontban meg­tartott Reagan—Andropov csúcstalálkozóval segítse elő ezt az „áttörést”. Bonni megbeszéléseinek be­fejeztével tegnap délután Nyugat-Berlinbe érkezett látozásának és csökkentésé­nek sikeres megvalósítása érdekében ezért a szovjet küldöttség vezetője az em­lített javaslatok — az SZKP Központi Bizottságának múlt év december 21 -i ülésén el­hangzott kezdeményezések — konstruktív mérlegelésé­re szólította fel az amerikai tárgyaló küldöttséget. Csak­is a mindkét fél számára el­fogadható megállapodás szol­gálhatja a két nemzet és az egész világ biztonsági érde­keit — mondotta tegnap Genfbe érkezésekor Karpov szovjet nagykövet. George Bush, az Egyesült Államok alelnöke. A látoga­tás idejére Nyugat-Berlin valóságos ostromlott várossá változott. A főútvonalakat sok Ijelyen lezárták, az In­tercontinental szállót — ahol az amerikai politikus és kí­sérete az éjszakát tölti — a rendőrök százai őrzik az esetleges tüntetőkkel szem­ben. A távol-keleti körúVjának első állomásán, Tokióban tartózkodó George Shultz, amerikai külügyminiszter tegnap tárgyalásokat foly­tatott Nakaszone Jaszuhiro miniszterélnökkel, valamint Abe Sintaróval ,a japán diplomácia vezetőjével. A megbeszélések középpontjá­ban a nemzetközi helyzet­tel, s a kétoldalú kapcsola­tokkal összefüggő kérdések álltak. Első helyen a szovjet— amerikai fegyverkorlátozási tárgyalásokat tekintették át. Nalkaszone hangoztatta, hogy kormánya a reagani „nul­la-megoldást” támogatja, már csak azért is, mert To­kió — úgymond — tart a szovjet közép-hatótávolságú rakéták esetleges ázsiai át­telepítésétől. Az amerikai—'kínai kap­csolatokat illetően egyetér­tettek abban, hogy a Peking és Washington közötti jó vi­szony kulcsfontosságú az ázsiai béke és stabilitás szempontjából, s ebben a vonatkozásban Nakaszone szerencsésnek nevezte Shultz küszöbönálló pekingi látoga­tásának időzítését. ENSZ Tanácskozás az Indiai-óceánról New Yorkban megkezdte munkáját az Indiai-óceán helyzetével foglalkozó kü­lönleges ENSZ-bizottság idei első ülésszaka. A korábbi ülésszakokon a szocialista és el nem kötele­zett országok számos előre­mutató kezdeményezést tet­tek. Ezek azonban nem érték el céljukat elsősorban azért, mert az Egyesült Államok az Indiai-óceán militarizálá- sára törekszik és a térség „hadászati újragyarmatosítá- sára” már eddig 30 milliárd dollárt költött. Washington igyekszik szabotálni a nem­zetközi konferencia összehí­vását és annak idején egyol­dalúan megszakította a Szov­jetunióval az Indiai-óceánon való katonai jelenlét csök­kentéséről folytatott tárgya­lásokat. Lengyel parlament Beszámoló a kül­politika időszerű kérdéseiről A lengyel külpolitika alapjait sem a jelenlegi bo­nyolult nemzetközi helyzet, sem a lengyelországi .belső változások mélyreható folya: mata nem ingatja meg. An­nak fő pillérét, akárcsak az elmúlt 38 évben, továbbra is a Szovjetunióhoz fűződő ba­rátság és együttműködés szövetségesi kapcsolata képe­zi. Ezt hangsúlyozta Stefan Olszowski külügyminiszter, aki a lengyel külpolitika időszerű kérdéseiről szóló kormánybeszámolót terjesz­tette elő a szejm tegnap kezdődött kétnapos ülésén. Rámutatott, hogy Lengyelor­szág nagy jelentőséget tulaj­donít az európai szocialista országokkal fenntartott kap­csolatok sokoldalú fejleszté­sének, és annak, hogy szilár­duljon a Varsói Szerződés országainak egysége, bővül­jön a KGST keretében meg­valósuló gazdasági integrá­ciója. Hangoztatta: az Egyesült Államok és más NATO-tag- országok lengyelellenes poli­tikája eddig sem hozott ered­ményt s a jövőben is kudarc­ra van ítélve a különféle szankciók, beavatkozási kí­sérletek irányvonala. Bush az NSZK-ban, Shultz Japánban tárgyalt Lengyelországi változások Túl a mélyponton A sok súlyos gazdasági probléma közül, amelyet a giereki korszak hagyott ma­ga után. első helyen az adós­ságokat kell említeni. A len­gyel nemzeti bank adatai szerint az ország adóssága 1980 végén 24,7 milliárd dol­lár volt. 1981-ben ez tovább növekedett 800 millió dollár­ral, s csak 1982-ben állt meg ez a folyamat. A lengyel népgazdaság minden jel szerint a szükség- állapot egy esztendeje alatt túljutott a mélyponton. Jo- zef Zajchowski közgazdász, a miniszterelnök gazdasági tanácsadó testületének veze­tője szerint sikerült megállí­tani az országban az ipari termelés visszaesését. A színvonal most az 1979. évi­déi 13 százalékkal alacso­nyabb. Noha diadalra még nincsen ok, az igen biztató, hogy a termelés szeptember óta hónapról hónapra növe­kedett. A mezőgazdaságban is vannak kedvező jelek. Többek között: a gabonater­melés másfél millió tonná­val meghaladta az 1981. évit, jó a cukorrépatermés is. Igaz — teszi hozzá Zaj­chowski — a tervezett 5 mil­lió tonnás gabonafelvásár­lásnak év végéig csak a fele teljesült, de a termés meg­van, s remélhetőleg a gazdák vagy gabona, vagy az álla­tokkal megetetve, hús for­májában a piacra hozzák. Az ipari termelés gyor­sabb növekedését általában nyersanyag- és import rész­egységhiány akadályozza. A megelőző években, a mai lengyel vezetés által egyér­telműen hibásnak minősített fejlesztési politika következ­tében az ipar erőteljesen kö­tődött a nyugati nyersanya­gokhoz és részegységekhez. A nyugati intézkedések, va­lamint a kényszerű import- korlátozások következtében ezek az iparágak, nagyüze­mek most csak erősen korlá­tozott kapacitással működ­hetnek. Különösen 1982 első felében volt nehéz az im­port finanszírozása. A nyu­gati szállítók ugyanis csak előre történő készpénzfizetés mellett voltak hajlandók el­adni. Előbb tehát meg kel­lett fizetni a korábban beér­kezett szállítmányokat, majd előre kifizetni a megrendelt mennyiséget. Az első félév­ben kiállták ezt a kétszeres terhelést, a legnehezebb idő­szakot átvészelték. A továb­biakban a nyugati export­import mérleg helyreállítása és szükséges szinten tartása mellett nagy reményeket fűznek a lengyel közgazdá­szok a szocialista országok­kal való együttműködéshez. Igen elismerően szóltak er­ről, mindenekelőtt a Szov­jetunió gazdasági segítségé­ről, amit a meglévő kapaci­tások kihasználásához, egyes beruházások befejezéséhez, a nyersanyaghiány csillapítá­sához nyújtottak. Zénón Körnender minisz- nisztereinök-helyettes, aki a lakossági ellátás ügyeit tart­ja kézben a fogyasztói piac alakulásáról elmondta: „A rendelkezésekre álló áruala­pokat messze meghaladó béremelések, a Szolidaritás újabb és újabb követelései­nek teljesítése teljesen felbo­rította a belső piac egyensú­lyát. Drasztikus szükségin­tézkedéseket kellett hozni. Ezek következtében kétszere­sére emelkedett a fogyasztói árszínvonal, s 1982-ben, a részleges kompenzációkat beszámítva, végül 25 száza­lékkal csökkent az egy lakos­ra jutó reáljövedelem. A kö­zeljövő sem ígér gyors javu­lást. 1983-ban. a tervek sze­rint mintegy 10—15 száza­lékkal nőnek a fogyasztói árak, ezt a bérek általában ellensúlyozzák, de csak ott, ahol a vállalatok növekvő jövedelmezősége erre lehető­séget ad.” A szükségállapot bevezeté­se idején még az élelmiszer­jegyekre sem volt fedezet. Most van — jegyre — hús, zsiradék, liszt, kása, cukor, csokoládé, mosópor, szappan, cigaretta, alkohol. Ezeket sorban állás nélkül lehet megvásárolni. Van elegendő tej, kenyér, zöldség, alma — sorban állás és jegy nélkül. Sok mindenből, főként cipő­ből, ruhaneműből, háztartá­si gépekből rossz az ellátás, de a mélypontot ebben a te­kintetben is elhagyták. Ismét J. Zajchowskít idé­zem: „A gazdasági stabilizá­ció feltételei megvannak. Is­merjük és megfogalmaztuk a legfontosabb irányokat: első helyen áll a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fellendíté­se. Néhány év alatt biztosíta­ni kívánjuk az ország élel­miszer önellátását. Második helyen áll a nyomasztó gon­dot jelentő és nagy befekte­téseket igénylő feladat: a la­kásprobléma enyhítése. Ugyancsak előtérben áll az ipar szerkezeti és technoló­giai struktúrájának javítása. Ezek a feladatok határozzák meg a következő néhány év­ben a tennivalókat. Amilyen mértékben a feladatok meg­oldásában előrehaladunk, úgy érhető el a termelésben Látogatás egy szerszámgépgyárban Ondropov a munkafegyelem megszilárdításáról Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára tegnap látoga­tást tett a moszkvai Ordzso- nikidze szerszámgépgyárban, s a Szovjetunió gazdasági életének legidőszerűbb kér­déseiről mondott beszédet. Beszédében örömmel álla­pította meg, hogy az SZKP KB-nak a Szovjetunió gaz­dasági feladatait megszabó, múlt év novemberi plénumán hozott határozatai támoga­tásra találtak a munkásság, a szovjet emberek körében. Ez annál is értékesebb, mert az ország előtt valóban nagy feladatok állnak, s ezek meg­oldását ma még sok nehézség hátráltatja. Mindenki ismeri például a tervmódosítás kifejezést. De egyszer sem hallottam még, hogy a módosítás a tervf^l- adatok növelését jelentette volna — állapította meg a főtitkár. — Ha módosításról beszélnek, az mindig a fel­adatok csökkentését jelenti. A termelés tehát csökken, a fizetés pedig változatlan ma­rad. Állami méretekben ez végülis azt eredményezi, hogy szakadék keletkezik az áru­készlet és a lakosság fizető- képessége között. Csodák természetesen nin­csenek. Az állam csak annyi árut biztosíthat, amennyit megtermeltek. A fizetéseme­lés, ha nincs megfelelő meny- nyiségű jó minőségű áru, ha akadozik a szolgáltatás, nem vezet az anyagi jólét valós növekedéséhez. Ebből a hely­zetből természetesen van ki­út. Emelhetnénk például az árakat, de mi ezt nem akar­juk általános irányvonallá tenni, még akkor sem, ha az árképzésnek vannak bizo­nyos hiányosságai, amelyeket meg kell szüntetni. Járható útként marad tehát a terme­lés hatékonyságának növelé­se. Több árura van szükség, hogy az üzletek polcai ne tá­tongjanak üresen — hangsú­lyozta. Kijelentette, hogy a rend- teremtést a munkafegyelem megszilárdításával kell kez­deni. Bármilyen sok élmun­kása van ugyanis az ország­nak, csupán az ő erőfeszíté­seik nem elegendők a szov­jet gazdaság előtt álló fel­adatok megoldásához. A fe­gyelemre mindenhol szükség van: a munkahelyen, a terv­feladatok teljesítésében, az állami életben. Ez még csak anyagi ráfordítást sem igé­nyel, viszont óriási eredmé­nyekkel járhat. Jurij Andropov egyebek között megköszönte az üzem dolgozóinak a meleg fogad­tatást, az iránta tanúsított bizalmat, amelyet — mint mondotta — munkájával igyekszik igazolni. Hangsú­lyozta: úgy tekinti, hogy ez nem személyének, hanem az egész Központi Bizottságnak és a Politikai Bizottságnak szól. Izraeli—libanoni tárgyalások Fokozódik Tel Aviv nyomása A fokozódó izraeli nyomás légkörében kezdődött meg tegnap a Bejrút melletti Khaldéban az amerikai véd­nökség alatt folyó izraeli— libanoni tárgyalások 11. for­dulója. Ariel Sáron izraeli had­ügyminiszter a múlt héten nyíltan megfenyegette Amin Gemajei libanoni államfőt: kétli, hogy továbbra is az elnöki poszton maradhat, ha állandóan Szíriától, Szaúd- Arábiától és a PFSZ-től kap­ja az utasításokat. Sáron az­zal toldotta meg a fenyege­tést, hogy Izrael visszavon­hatja csapatait a 45 kilomé­ter mélységű dél-libanoni biztonsági övezetbe és sor­sukra hagyhatja a kereszté­nyeket, amennyiben Libanon továbbra is elveti az izraeli rendezési javaslatokat. Valid Dzsumblatt, a hala­dó szocialista párt elnöke két bejrúti lapnak nyilat­kozva kifejtette, hogy nem lát különbséget az izraeli és az amerikai politika között, az Egyesült Államokat ter­heli a felelősség az izraeli agresszióért és minden kö­vetkezményéért. Dzsumblatt kétségbe vonta, hogy törvé­nyes alapja volna a tárgya­lásokon való amerikai rész­vételnek. A szocialista poii- tikus a falangista térhódítást támogató izraeli megszálló­kat tette felelőssé a falan­gista—szocialista fegyveres konfliktusért, amely hétfőn is folytatódott. és az életszínvonalban a válság kirobbanását megelő­ző szint, majd kezdődhet ezen az alapon a további növekedés.” Sok minden történt tehát Lengyelországban a szükség- állapot egy esztendeje alatt. Ahogyan Jan Glowczyk. a LEMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a KB titkára összefoglalja számunkra: „Az ellenforradalmi erőkkel az éles és nyílt összecsapások időszakát magunk mögött hagytuk, de a munka neheze most következik. A tömegek bizalmának visszaszerzése időt, ^fáradságot nem kímélő meggyőző munkát igényel. Eddig szükségképpen az ál­lamhatalom, az adminisztra­tív intézkedések, az erő állt előtérben. Most a politikai meggyőző munka, a párt ke­rül az1 első vonalba. Az ered­mények alapvető feltétele — mondja J. Glowczyk — a párt elvi, politikai egysége, a pártszervezetek ütőképes­ségének helyreállítása, a kommunisták aktivitásának növelése. A pártot sikerült megőrizni, de soraink pieg- gyengültek, nem is elsősor­ban a taglétszám csökkenése miatt, hanem egyrészt a pár­ton belüli jobb és ,.bal”-ol- dali erők, nézetek jelentkezé­se másrészt az alapszerveze­tek passzivitása miatt. A IX. kongresszus 1981 júliusában világos politikai, ideológiai helyzetet teremtett. Többsé­gükben új tagokból álló köz­ponti bizottságot választott, s határozatai alapján meg­volt a lehetőség, hogy a párt visszanyerje erejét. Az el­lenség nyílt fellépésével ezt egy időre megakadályozta. A szükségállapot időszaka kel­lő lehetőséget teremtett a párt sorainak a rendezésé­hez is.” Beszélgetéseink során ta­pasztaltuk, hogy a párt erő­södéséért, vezető szerepének megszilárdításáért folyó harc eredményes. Dinamikus, ak­tív, nagyrészt új, fiatal erő­ket találtunk a pártaktivis­ták között. Gyötrelmes mó­don végezték el a múlt fe­lülvizsgálatát. Jól látják, milyen okok vezettek a vál­sághoz. s minden igyekeze­tük arra irányul, hogy ezek ne ismétlődhessenek meg. Befejezésül Mieczyslaw F. Rakowski szavait idézem: „Bizonyos, hogy az alapel­vek tiszteletben tartása mel­lett át kell alakítanunk a néphatalom szocialista struk­túráját. És az is bizonyos, hogy 1980 augusztusával a szocializmus fejlődésének egy szakasza végképp lezá­rult. Visszatérés nem lehet­séges. A szükségállapot ide­jén megtettük az egész nem­zetet megrázkódtató válság­ból kivezető út -első lépését. Stabilizáltuk a néphatalmat. De a munka nagyobbik és nehezebb része még előttünk áll.” T. Varga József — Vége —

Next

/
Thumbnails
Contents