Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-15 / 12. szám

XXXIV. évf. 12. szánt, 1982. január 15.. szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Moszkvában és Bonnban Nagy várakozással tekintenek Gromiko látogatása elé A Német Szövetségi Köztársaság külpolitikájának ellent­mondásosságára, de ugyanakkor a szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatok eredményeire és bővítésének további lehetőségeire mutatnak rá Moszkvában Andrej Gromiko kül­ügyminiszter holnap kezdődő bonni látogatása előtt. Pártnapok Ezekben a hetekben a me­gyében számtalan munkahe­lyen pártnapokat szerveznek a kommunista közösségek, amelyekre meghívják pár- tonkívüli munkatársaikat is. Év elején vagyunk. Megbe­szélni az új esztendő gazda­sági feladatait, eszmét cse­rélni a hogyan tovább min­dig izgalmas, érdekfeszítő kérdéseiről, — mindezekre ez az időpont a legalkalmasabb. Most könnyű azt írni; a me­gyében ennyi és ennyi párt­nap lesz... de ez formális, Imert a számok önmaguk­ban semmit sem mondanak, és a formalitásokra igazán nincs szükség, mert azok ál­talában csak elterelik a lé­nyegről a figyelmet. És a lé­nyeg ma a munka. Mert a munka létünk alapja, ahhoz, hogy boldo­gulhassunk dolgoznunk kell, és pedig jól. Éppen ezért örvendetes, hogy a pártnaookon minde­nütt a munkáról, a felada­tokról nem általánosságban lesz szó, hanem nagyon is konkrétan az adott üzem. szövetkezet, üzemrész vagy ágazat, műszak kötelezettsé­geiről. Sokat mondó, hogy a párt­napok előadói — nagy több­ségükben — a helyi gazdasá­gi vezetők lesznek. Az ő dol­guk ismertetni, milyen fel­adatokat kell a dolgozó kol­lektíváknak megoldani, ha előbbre akarnak jutni. A minap, amikor Kisúj­szálláson jártam, pártmun­kások elmondták: ma az egyik sarkalatos kérdés a város ipari üzemeiben, hogy az évekkel ezelőtt elkezdett termékszerkezetváltás to­vább folytatódjon, mert csak úgy tudják az exportot fo­kozni. A másik téma: hogyan lehet biztosítani, hogy min­denütt folyamatos legyen a munka, mert tavaly bizony a nemegyszer előforduló anyaghiány sok gondot oko­zott gazdasági vezetőknek, fizikai munkásoknak egy­aránt. Túrkevén az AFIT-nál az -önálló vállalattá válás fo­lyamatát élik, nem könnyű időszak ez az életükben. Megoldandó feladatuk sok van: megtartani az IFA és a Tátra gépkocsik javításá­ban a piacukat — konkur- rencia ugyanis egyre több jelentkezik. Mindják; ezt csak akkor tudiák elérhi, ha nagyon jó minőségben, elfo­gadható áron dolgoznak, eh­hez viszont meg kell oldani­uk a nagy feladatot, az al­katrész-felújítást. Lehetne hosszan sorolni a tennivalókat. Egy biztos: a pártnapok nemcsak arra ió alkalmak, hogy a vezetők megismertessék, megértessék, elfogadtassák a munkások­kal az idei feladatokat. Al­kalmat adnak arra is, hogy a pártái apszervezetek ismét számba vegyék: hogyan tud­ják méginkább mozgósítani a párttagságot — pédául a gazdasági jellegű pártmegbí­zatások fokozottabb adásával is — á munkahely előtt ál­ló kötelezettségek sikeres teljesítésére; hogy a KISZ- szervezetek, a szakszerveze­ti szervek ismét átgondolják: különböző munkaakciókkalt a munkaverseny iobb szerve­zésével miként lehet újabb mumkasikereket elérni; hogy a dolgozók önmaguk is vé­giggondolják; hogyan járul­hatnak hozzá méginkább a feladatok eredményes elvég­zéséhez. Nemcsak azért, mert az üzemük, a szövet­kezetük így boldogulhat, ha nem mert nekik is személy szerint, ez az érdekük. V. V. V. Az októberben hatalomra került nyugatnémet kormány a Szovjetunióval — és a többi szocialista országgal — kialakított „keleti politika” folytatását és a szerződések maradéktalan végrehajtását — sőt új tartalommal történő megtöltését — ígérte. Szov­jet megfigyelők figyelmét ugyanakkor nem kerülték el a hangsúlyeltolódások: az Egyesült Államokhoz és az Atlanti Szövetséghez való szorosabb kötődés hangozta­tása. Az NSZK mindig is tjámogatta a fegyverzetkor­látozási és leszerelési tár­gyalásokat zsákutcába jutta­tó amerikai „nulla-változa- tot”. amely rakétáinak egy­oldalú leszerelését követeli a Szovjetuniótól. Moszkvában már többször felhívták a fi­gyelmet arra, hogy az új nukleáris fegyverek telepíté­se egyáltalán nem növeli az Az üzem teljes nevénél — Szolnok megyei Tanács Vas­ipari Vállalatának szászbere- ki Akkumulátorgyártó Üze­me — talán csak a „mini- gyár”-ra vonatkozó munka- védelmi, egészségügyi, kör­nyezetvédelmi „esetek” fel­sorolása volna hosszabb. A hajdani gépállomás épületei­ben hajlékot lelt ipari léte­sítmény, amolyan „állatorvo­si lónak” számított, különös­képpen, ha a vizsgálódás a föntebb jelzett tárgykörben történt. A munkakörülmé­nyeket illldtiőleg hírhedtnek számított a jelenleg száztíz dolgozót foglalkoztató üzem. Mindamellett a termelési eredmények tiszteletet pa­rancsolok: tavaly, noha a bázishoz képest visszaestek, 131 millió forint értéket ál­lítottak elő. A csökkenés ma­gyarázata: 1982-ben kezdték NSZK biztonságát, sőt az országot egy esetleges válasz­csapás első számú célpontjá­vá teszi, ahogy erre Jurij Andropov, az SZKP KB fő­titkára is utalt Hans-Jochen Vogellal folytatott megbeszé­lésén. Ezért is tulajdonítanak igen nagy jelentőséget a szoyjet fővárosban Gromiko látogatásának a rakétatele­pítés lehetséges évében, s utasítsanak vissza minden olyan kísérletet az NSZK ré­széről. amely a szovjet ál­lá.'port félremagyarázására irányul. Moszkvában igen nagyra ér­tékelik a két ország gazda­sági kapcsolatait, amelyek a politikai nézetkülönbségek és az Egyesült Államoknak az NSZK-ra gyakorolt hátása ellenére eredményesen fej­lődnek. Mint Otto Wolff von Amerongen, az NSZK keres­meg az átállást az indító akkumulátor gyártásról a na­gyobb felületű (és nagyobb kapacitású) páncéllemezes akkumulátorok előállítására, s ugyancsak tavaly „tetőzött” az üzem nagyszabású re­konstrukciója is. A szászberek) gyár rekonst­rukciója korántsem egyszerű felújítást jelent, ez egyszer­smind ipari és szociális ter­mészetű beruházás. Az 1979- ben elkezdődött munkálatok végeredményeképpen, gyö­keresen megváltozik az üzem külső és belső képe, s a dol­gozók — ez a legfontosabb! — a korábbihoz képest ösz- szehasonlíthatatlanul jobb körülmények között dolgoz­hatnak. Az újonnan épült — és kora tavasszal átadásra kerülő — ezer négyzetméter alapterületű csarnokba köl­kedellmi és iparkamarája szövetségének elnöke a Prav­da tudósítójának nemrégi­ben elmondta, a szovjet— nyugatnémet árucsereforga­lom az elmúlt évben 25 szá­zalékkal növekedett. A gaz­dasági kapcsolatok fontos ré­szét képezik a hosszú távú megállapodásokon alapuló kooDerációs együttműködések is. A két ország gazdasági szakembereinek legutóbbi találkozóján megállapították, hogy van lehetőség a kölcsö­nösen előnyös gazdasági együttműködés további bőví­tésére, többek között az ener­getika és a gépipar területén. Gromiko mostani látogatá­sa a két ország között több mint tíz éve folyó rendsze­res találkozók, konzultációk sorába illeszkedik. A hét ele­jén járt Moszkvában Hans- Jochen Vogel, a Német Szo­ciáldemokrata Párt kancel­lárjelöltje, s folytatott meg­beszéléseket a legmagasabb rangú szovjet vezetőkkel. töznek a szétszórt, apró „lyukakban” dolgozó egysé­gek; a csarnok légtere négy­szerese az összes korábban meglevő „belvilágénak”, ugyanakkor eleget tesz mun. kavéddlmi előírásoknak is, szellőzőművei, elszívó beren­dezései külön terv alapján készültek. A Szászberekén és a környéken lakók számára talán megnyugtató: az üzem­ből kimenő levegő sem tar­talmaz egészségkárosító anyagokat. Az összesen mintegy 70 millió forintot kitevő re­konstrukció a környezetvé­delmi előírásoknak megfele­lő szennyvíztisztító-rendszer építésével folytatódik még ebben az évben. A szenny­víztisztító-rendszer, önma­gában 21 millió forintba ke­rül. Az épülő üzemcsarnok belülről. Bár még nagy a „rendetlenség”, talán így Is lát­szik: itt lesz hely, levegő és fény (Folytatás a 2. oldalon) Szászberek, akkumulátorgyár Nem egyszerű felújítás, hanem újjászületés A TARTALOMBÓL: A még jobb iskoláért Egy boldog család Ármány és szerelem Kántor—cserepek háza Ha kijön a víz, búza helyett szója Árterületek hasznosítása a tiszasülyi téeszben A tiszasülyi Béke—Barát­ság Termelőszövetkezet 4100 hektárnyi területen gazdálko_ dik. A szántók mintegy 20 százalékát — 700 hektárt — veszélyezteti a Tisza szeszé­lyes és kiszámíthatatlan vízszintingadozása. A legvá­ratlanabb időpontokban — például 1980-ban augusztus végén, a rá következő esz­tendőben mlárcius közepén, legutóbb pedig tavaly janu­ár elején lépett ki a medré­ből a folyó. Az árterületen levő gabona már többször víz alá került. A gazdaság összterületének egyötödét nem hagyták mű­veletlenül, hiszen jó talajú szántó veszne kárba. Szeren­csés évben a határnak ez a része nagy hasznot hozhat a szövetkezetnék, az itteni föl­deket azonban igen kockáza­tos dolog értékesebb növény­nyel bevetni. Az Állami Biz­tosító ugyanis árvíz esetén csupán 20 ezer forint — egy jó búzatermés hozamának megfelelő — kártérítést fizet hektáronként. Amint az szokás, a terme­lőszövetkezet vezetői — mi­kor kiönt a folyó — intézke­dési tervet készítenek a károk helyreállításának sorrendjé­ről és az elöntött terület hasznosításáról. Ilyen mun­katerv készítése közben „ta­láltak rá” 1981-ben a magas fehérjetartalmú növényre, a szójára, májusban, a folyó visszahúzódása után ezt még el lehetett vetni. A földbe került szója gyorsan és szé­pen fejlődött, az ártér talaja és mikroklímája is tökélete­sen megfelelt a számára. Vé­gül is 2,5 tonna termést ta­karítottak be hektáronként. A természet szeszélyessége folytán az elmúlt évben Ti_ szasülyön ismét szója Ikerült az árterületre. A aszályos nyáron a szokásos csapadék egynegyede hullott a sülyi földekre. A szárazság ellen védekezve a táblákon levő vízlevezető árkokat vízzel töltötték fel, és így sikerült biztosítaniuk a növény számára szükséges ned­vességet a virágzás ide­jén is. Másodszorra is be­vált ez a növény, 1050 tonna szójamag került a magtárba. A tiszasülyi téesz 700 hek­táros árterületére általában búzát vet, csak akkor hívják „segítségül” a szóját, ha a Tisza kilép a medréből. Ez a „tartalék” bizonyos biz­tonságérzetet ad a téesz nö­vénytermesztőinek. Nem má­sodlagos szempont az sem, hogy például tavaly a 700 hektár árterületen termelt fehérjedús növény árbevétele mintegy 2 millió forinttal több volt, mint az árvíztől mentes évben a jó búzater­mésé. Még jó néhány évig szük­ség lehet a szójára Tiszasü- lyön, mert a gazdaság nyári védőgátjai igen siralmas ál­lapotban vannak, A töltés áthelyezésére már tervet is készíttetett a téesz, a kivite­lezés azonban közel 70 mil­lió forintba kerülne.

Next

/
Thumbnails
Contents