Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-14 / 11. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JANUÁR 14 A jászapáti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet diákjai a gyakorlati ismereteket az intézmény tanüzemében szerzik meg. Képünkön az első osztályos baromfitenyésztők a tény észnyúl állomány oltását sajátítják el Vámos László oktató vezetésével Hol az illetékes Az illetékes az értelmező szótár szerint valamely ügyben eljárni, intézkedni jogosult személy, hatóság, intézmény ... valamire hivatott . .. ember. Mindezeket elöljáróban azért írom le, mert mostanság mintha sűrűbben érkeznének jelzések: egy-egy illetékest többször is kerestek, s a válaszok: nincs a helyén, más nem intézheti az ügyet, tessék később jönni, hátha akkor több szerencsével jár. Azt gondolná az ember, minél jelentőségteljesebb a beosztása valakinek, annyival nehezebb megfelelő időt egyeztetni vele egy panasz elmondására, kérés, észrevétel közlésére. Pedig sokszor nem így van. Előfordul, hogy egy községi, városi termelőegység, intézmény, szerv beosztottként dolgozó illetékesét is igazi művészet megtalálni. A járáshoz ment, a városhoz, Szolnokra, Debrecenbe, Pestre, egyeztet, tessék két óra múlva érdeklődni, a jövő hét vége körül ér rá, íme az alkalomszerű válaszok töredéke. Azt hiszem, nem az a baj, hogy adódnak foglalkozások, amelyekben a feladatok elvégzése sok utazást, sűrű kiszállást kíván. Ez érthető, a távoliét jelenthet nagyon fontos munkát, elintézni valót, feladatokat. De ha ez így igaz, akkor se álljon meg az élet, maradjon az illetékes helyen valaki, aki intézheti az ügyeket, a felmerült problémákat, a kérelmeket. Most néha csupán szerencse dolga, hogy az ügyét intéző állampolgár bent találja-e azt, aki érdemben foglalkozik a gondjával. Azt hiszem ez senkinek sem jó, nem beszélve arról, hogy felelőtlen játék az emberek, mindannyiunk idejével. Márpedig nemcsak az idő, de legújabban elmondhatjuk, az utazás is pénz. A korábbiakhoz viszonyítva nem is kevés. Persze mindez már szaknyelven szólva munka- szervezés kérdése, ami minden téesztől, intézménytől, gyáregységtől hivataltól, röviden fogalmazva illetékestől megkövetelhető. Az embereket nem az érdekli, hogy személy szerint ki tesz pecsétet a kérelmükre, ki foglalkozik a problémáikkal. Sokkal inkább az, hogy ha a felvetésük, gondjuk reális és orvosolható,, megoldható, meg is oldják. D. Szabó Miklós I Szolnokon Hangversenyek, szórakoztató műsorok Száz éve született Kálmán Imre. Ebből az alkalomból emlékestet rendeznek január 17-én este 7 órától Szolnokon, a MÁV Járműjavító üzem művelődési házában. Az est műsorában többek között fellép Detre Annamária, Rózsa Sándor, Lipcsei Edit és Hídvégi Miklós. Ugyancsak január 17-én, este 7 órától várja a zenekedvelőket Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a Liszt Ferenc kamarazenekar hangversenye. A koncerten közreműködik Vajda József (fagott), a hangversenymester: Rolla János. Bach, Händel, Corelli, Haydn és Dvorák műveit, Miljutyin, Lehár és Zeller operettdalait szólaltatja meg többek között január 22-én, délután 5 órától, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a Vakok és Gyen- génlátók Országos Szövetségének zenekara, szólistáinak közreműködésével. Mazsola színház címmel ugyancsak január 22-én, délután 5 órától megrendezik a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban — a megye bábegyütteseinek bemutatóját. Ugyanitt várja a gyermekközönséget a Rodeo együttes műsora január 26- án délelőtt 10 és délután fél 3 órától. Minden szerző életében jön egy pillanat... Egy est Szenes Ivánnal Ez a pillanat most jött el Szenes Iván számára. Pedig akárhogy számolom; jóné- hány évtizede írja már vonzó, érdekes, nemegyszer szállóigévé lett dalait. Az történt, hogy a Hang- lemezgyár felkérte, állítson össze nagylemezt dalszövegeiből. Arra gondolt, ezt képtelen megtenni, hisz számtalan nagylemeznek volt már sikeres főszereplője azzal, hogy a zeneszerzők sorra- rendre felvették saját nagylemezükre mindazokat a számokat, amelyeket Szenes Iván társaságában írtak. Ha összeraknánk mozaikként mindazokat az ismertté vált dalszöveg-kezdősorokat, amelyeket Szenes Iván leírt, nagyon érdekes mondatok jönnének létre. Ilyesfélék: „Isten veled édes , Piroskám. Mondd meg. ha kellek. Engem nem lehet elfelejteni. Csak szeretni bolondulásig. Mert mások vittek rossz utakra engem . ..” Nem folytatom a játékot, mert ez a nagylemez felettébb komoly dolog Szenes Iván és a magyar könnyű múzsa életében. Még díjat is kapott rá, s ezt a hetekben adta át dr. Vörös Tamás, a Magyar Hanglemezgyártó Váilalat díszes emléklemezét. Mindez történt pedig azon az esten a margitszigeti Thermál Szállóban, ahol Szarnék Tamás konferálása mellett felléptek a nagylemez szereplői, és felidézték dalban, szóban a szövegíróhoz fűződő élményeiket. Sziporkáztak a szellemes históriák, szinte novelliszti- kusan kerek történeteket lehetne írni dalainak születéséről, életéről. Itt van mindjárt a nagylemez’címadó slágere, a Kislány a zongoránál. Ihletője Maugham-novella volt, amelyben az író leírja egy férfi és egy nő késői találkozását, amikor a férfi szomorú nosztalgiával azon tűnődik, ha annak idején nem hag'Ma el szerelmét, a ma is igézőén szép asszonyt, az még mindig az övé lenne. Szenes Iván megfordította a képet és a fonákját írta meg. ennek az életérzésnek az ellenpéldáját. A dalban arról a férfiról van szó, aki annak örül, hogy ifjú korában elhagyta szerelmét, mert lám, mi lett a hamvas arcú, szép kislányból. A szerző egy kicsit a dalok sorsával együtt lélegzik. Szenes Iván különösen. Ö, aki alig hétévesen már megírta első dalszövegét, öltözők, színházak folyosóin gyermekként úgy közlekedett, mint más a játszótéren. Természetes is volt ez, hiszen apja, Szenes Andor híres zeneszerzők barátja volt, szövegírója Lehár Ferencnek, Kálmán Imrének, dalai ma is élnek. Eleinte sokan azt hitték, az ifjú dalköltő az apja müveit is felhasználja, pedig ő komolyan készült erre a pályára, önképzőköri elnök volt, zeneszerzést, zeneelméletet tanult, s ha az első színpadi premierjén komolytalan játékba sodródott is, azóta egyre nagyobb felelősséggel dolgozik. Ez az első kaland egyébként szép emlék ma már. A felszabadulás utáni években Szenes minden este végigjárta a színházakat, várta, hogy felfedezzék. Egy Falvaink gazdasági—társadalmi szerkezetének átalakulása Foglalkoztatás és népesedés Az elvándorlás általában kedvezőtlenül befolyásolta megyénk községeiben a kor- struktúrát. mert elsősorban a fiatalabbak kerestek lakóhelyükön kívül munkát. Csupán a negyvenedik életév fölöttieket emeljük ki. akiknek aránya 1960-ban a megye községeiben 38 százalék volt, és ez 7,3 százalékponttal emelkedett. Emiatt természetesen a 40 év alatti fiatalabb korosztályok arányában ellentétes irányú változás, tehát csökkenés következett be. Azokban a megyékben, ahol erős volt a községekből az elvándorlás, hasonló tendencia tapasztalható.- Megyénk falusi lakosságának korösszetételében tehát elöregedési tendencia mutatkozik. Figyelemre méltó viszont, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok kormegoszlása nem mutat elöregedést. Ezt zömében a hatvanéves és idősebb korosztályok kiválása, a nyugdíjkorhatár rendezése eredményezte. Emiatt az arányok a fiatalabbak részére kedvezően alakultak. A korstruktúra változása tehát magával hordozza azt, hogy az öregedési folyamat meggyorsul, de azt is, hogy a termelékenység csökken. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó, hogy a községekben az 1960-as évek elejétől ugyan csökkent az ezer lakosra jutó természetes szaporodás. jóllehet abban az ötéves időszakban a városokban is alig volt jobb a helyzet. De míg az utóbbiaknál fokozatos javulás tapasztalható a községekben a csökkenés tovább tartott és a mélyponton van (2,0 ezrelék a városi 5,4 ezrelékkel szemben). Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy falvaink népessége akkor is tovább csökkenhet, ha az elvándorlás hatását számításon kívül hagyjuk. A községek kisebb természetes szaporodása annak következménye, hogy a kedvezőtlenné vált korstrúk- túra miatt az 1960-as évtizedtől kezdve állandóan magasabb volt a halandóságuk, mint a városokban és a gyermekszületések gyakorisága is alatta maradt az utóbbi tizenöt évben a városokénak. Megállapítható tehát, hogy a községi népességnek elsősorban az elvándorlás miatt romló termékenysége befolyásolta az öregek arányának növekedését. De hasonló a helyzet országosan is. Az említett öregedési folyamat, de főként központi intézkedések hatására az utóbbi húsz évben majdnem tízszeresére (2,3 százalékról 20,3 százalékra) nőtt az inaktív keresők aránya. Ez elsősorban a téesz-tagoknál a már említett nyugdíjkorhatár rendezésének következménye. Az átlagos foglalkoztatás jelentős emelkedése viszont magával vonta az eltartottak arányának nagy mértékű visszaesését. A községek női népességének gazdasági aktivitása is egyértelműen fejlődést mutat, ugyanis a munkaképes korú nők részére egyre jobbak az elhelyezkedési lehetőségek. bár sokan közülük még ma is a háztartást, illetve a háztáji és kisegítő gazdaságokat választják. Az eltartott nők aránya az 1960. évi 78,8 százalékról húsz év alatt közel felére esett visz- sza. Szükséges megemlíteni a háztáji és kisegítő gazdaságokat, melyek igen jelentős elfoglaltságot adnak a megye községeiben élő lakosságnak is. Egy 1980. év végi összeírás alapján hatvanegy- ezer kisüzem volt a megye községi lakosságának kezelésében. Ezeknek több mint fele termelőszövetkezeti háztáji. kisebbik része pedig kisegítő és egyéni gazdaság volt. Gazdasági jelentőségüket nem kell különösen méltatni, jóllehet területük a megye összes mezőgazda- sági területének alig haladja meg a 4 százalékát. A községek népessége megyénkben is jelentős mértékben megváltozott, ha az aktív keresők összetételét népgazdasági ágak szerint vizsgáljuk. Már egy tízéves visz- szatekintés is azt mutatja, hogy 1970-ben a mezőgazdaságban foglalkoztatott aktív keresők aránya 45,6 százalék volt, és az anyagi termelés többi ágában egvütt ez az arány tíz százalékponttal kisebb volt. 1980-ra alapvetően megváltozott a helyzet, mert igen megnőtt az anyagi termelés egyéb ágaiban az aktív keresők aránya, és természetesen a mezőgazdaságban jelentősen csökkent. Megyénkben sem érvényes tehát az a tétel, hogy a községek népességének többsége paraszti foglalkozású. Ezt a helyzetet részben a mezőgazdaság gépesítése, általános . korszerűsítése, részben pedig az iparosítás idézte elő. A mind általánosabbá váló foglalkoztatás jelentősen növelte az ingázók számát. Az utóbbi tíz évben az ingázók aránya az aktív keresők negyedéről közel harmadára emelkedett. A városokban az emelkedés a egy százalék- pontot sem éri el. Ugyanakkor az ország összes községét tekintve az eljáró ingázók aránya már 1970-ben is tíz százalékponttal nagyobb volt, és 1980-ra az emelkedés aránya jelentősebb volt, mint megyénkben. A községek népességének foglalkozási struktúráját a végzett munka jellege szerint is szükséges áttekinteni, de csak a szellemi foglalkozásúakat emeljük ki, akik száma a községekben az utóbbi tíz évben több mint egyötöddel emelkedett. Arányuk is nőtt az összes keresőkön belül (három százalékponttal), ami az országos tendenciától alig tér el. A fizikai foglalkozású aktív keresők aránya pedig ugyanezen időszak alatt közel ugyanilyen arányban csökkent. Az országra vonatkozó visszatekintő adatsorok egyértelműen bizonyítják a magyar társadalom osztályszerkezetében a felszabadulást követő évtizedekben végbement gyökeres átalakulást, amelynek alapja a tulajdonviszonyok szocialista átalakulása volt. Ugyanez a megállapítás vonatkozik valamennyi megyére, így Szolnokra is. Ennek hatására ma már a munkásosztályhoz tartozik megyénk lakosságának több . mint 55 százaléka, amely adat az országostól alig marad el (2,5 százalékkal). Községeinkben természetesen némileg alacsonyabb ez az arány. Megyénk községeinek népessége a következő időszakokban is tovább differenciálódik. Feltehetően tovább nő azoknak a községeknek a száma, melyek népességmegtartó képessége erősödik. Tehát az elvándorlás további lassulása és az ingázás némi csökkenése is előre látható. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban, hogy egyes térségekben nem csupán a kellő munkalehetőségek hiánya. tehát nemcsak gazdasági okok játszanak közre a nagyarányú elvándorlásban, hanem társadalmi okok is. Elsősorban a kedvezőbb élet- körülmények iránti igény, melynek fokozatos kielégítése igen lényeges a kedvezőtlen tendenciák mérséklése érdekében. (VÉGE) Dr. Lukács Pál Szenes Iván dalszövegírás közben este rámosolygott a szerencse. Somogyi Kálmán szín- igazgató megszólítottam „Tud ön franciául?” Gondolkodás nélkül rá vágta: igen. „Akkor itt ez a darab, lefordítja, elviszi Csanak Béla zeneszerzőhöz, megírja a verseket, egy hét múlva próba.” Természetesen nem tudott franciául. rohant hát barátjához, Göndör Lászlóhoz, aki vállalta, hogy segít lefordítani. Hozzá is kezdett, először azzal. hogv elmesélte a darab történetét. Szenes már ebből megírta a darabot, a verseket, már nyomták is a plakátokat, színre került a vígjáték Tombol az erény címmel. A századik előadásra megérkezett a szerző is; kíváncsi volt a sikerére. Ám ahogy múlt az idő, egyre csak nyugtalankodott. A végén fölcsattant, mondván: „Ez nemcsak hogy nem az én darabom, de még nem is hasonlít rá.” Szenes ekkor ériette meg, nemcsak ő, de a barátja sem tudott franciául. Sok fesztiválon jelentek meg ezek a dalok, szereztek elismerést a zeneszerzőknek, Gábor Pálnak, Koncz Tibornál;, Nádas Gábornak és másoknak. Egy alkalommal én is elkísértem egyik dalát az athéni fesztiválra. Szécsi Pál társaságában utaztunk, ő volt a dal előadója, akkor sikerei csúcsán élő rokonszenves, igazi művészegyéniség. Leszálltunk az athéni repülőtéren, várt bennüket egy szomorú öregúr a fesztiválirodától., egy barátunk a követségről és vagy harminc-negyven zsoké és istállótulajdonos. Elterjedt a hír ugyanis, hogy Szenes Iván Athénba érkezik. Akik ismerték, továbbadták. így gyűlt össze ez a különös fogadóbizottság. Szegény programszervezőnknek szinte leesett az álla, amikor ezt a sok lovasembert meglátta. A görög csak any- nyit tudott mondani: „Igen, tudom, a magyarok Európa- szerte híres lovasok.” Ma sem tudják talán, hogy Szenes Ivánnal még azon az estén a lóversenyen sikerült szerény kis pénzünket az utolsó drachmáig elveszíteni. De megmaradt a dal, amely elűzi a szomorkás hangulatokat, amelyekkel lazíthatunk, mert kell egy kis áramszünet, s immáron föltehetjük a lemezjátszóra Szenes Iván nagylemezét, hallgathatjuk rajta Hofi Gézát, Jávor Pált, Pécsi Sándort, Kcós Jánost, Bodrogi Gyulát, Voith Ágit. Én pedig kíváncsian várom, hogy athéni kalandunk hangulatából mikor születik majd sláger, amely egyszer váratlanul és véletlenül szállóigévé válik... Illés Jenő
