Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-11 / 8. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. január 11. PÁLYÁZAT katonai főiskolai jelentkezésre Konyhaablak a nagyvilágra A Vörös Sárkány távol-keleti étteremben, Budapesten Az utóbbi másfél-két évti­zedben fővárosunk nemcsak a nagyvilág kultúrájára nyit mind több és mind szélesebb ablakot, hanem — s nincs ebben semmi lebecsülni va­ló — a nagyvilág konyhájá­ra is. Elvégre ez sem elsza­kítható része az általános emberi kultúrának, s ha nem Ma már a Budapestre uta­zó részese lehet a legkülön­félébb nemaetek gasztronó­miai élvezeteinek. A szom­széd népekének különösen, de egyre távolabb is kalan­dozhatunk. Bizonyos esetek­ben csak alkalmanként, ami­kor szállodák, éttermek hir­detnek meg nemzeti heteket és külhoni szakácsok reme­keivel várják a vendégeket. A Duna Intercontinental pél­dául rendszeresen — éven­te három-négy alkalommal — fogadja valamelyik kül­földi testvérintézményének a A Szovjet Kultúra és Tu­domány Házának éttermé­ben, a Bajkálban a világhírű orosz konyha dominál sokfé­le fogásban, de a Szovjet­unió más népeinek — főként a grúznak — egy-egy finom falatja is megkóstolható. Régóta működik a Berlin étterem, s újabban pincéjé­ben a Raabe Diele, amely a magyar fülnek alighanem is­meretlenül cseng, pedig hí­res érdekesség. Valójában az NDK fővárosában nagy ha­gyományra visszatekintő vendéglőnek a mása, mely Wilhelm Raabéról, a múlt századi német realista re­gényirodalom egyik legjelen­tősebb képviselőjéről kapta a nevét. Igen kedvelte ugyan­is az efféle söröző-mulatókat is a legfontosabb, de lényeges bepillantást enged egy-egy hép hétköznapjaiba, szoká­saiba, némiképpen az élet­módjába. Nem is szólva ar­ról, hogy milyen kellemes barátkozni egy-egy nálunk ismeretlen ízzel, ételfinom­sággal. stábját, hogy bemutassa főzt’ét a hazai és külföldi látogatóinak. A legutóbb an­gol hét zajlott a falai között. A margitszigeti Thermál is megkezdte ezt a szép szokást. Ök bolgár héttel indítottak. Természetesen az a leg­praktikusabb, ahol állandóan kínálják egy-egy, vagy akár töob nép sajátos ételeit. A nagykörúton évek óta nép­szerű az Izek utcája, amely­ben — a magyar mellett — a mediterrán és az angolos ételválaszték csalogat. (amit a Diele jelent). Olyas­féle ez ott, mint például ná­lunk a Krúdy-kocsma, s a hangulata is olyasmi, csak persze fröccsözés helyett sö­rözés járja, s nemcsak a kö­zönséges félliteres korsók­ból. A bolgár konyha sokféle étke a Szófia étteremben, a románé a Bukarest vendéglő­ben lelhető föl, van ezen kí­vül lengyel kocsma (ami per­sze jellegében több annál), szlovák étterem-söröző, szerb kisvendéglő. Csupán az idén a Belvárosi Vendéglátó Vál­lalat területén három újabb nyílt. Átalakították a Napo- letánát az olasz ízek kedve­lőinek, Etoile néven intim hangulatú francia vendéglő fogadja az érdeklődőket, ép­pen Mitterrand magyarorszá­gi látogatása óta. A kará­csony előtti hetekben gazda­godott ez a sor a legújabb színnel: egy távol-keleti ét­teremmel. Távol-keleti ízek A Vörös Sárkány távol-ke­leti konyhájának alapját ért­hetően a kínai szakácsművé­szet szolgáltatja, hiszen ez a legelterjedtebb és is­mertebb. de koreai, vietna­mi, japán és más ízek is megtalálhatók. Mondani sem kell. hogy az adott országból hozott — és egy évre jó előre biztosított — fűszerekkel. A kínai konyhával azonos jel­legzetességek uralkodnak mindegyikben így egyebek között az ételeket kisebb tá- lacskákban adagolják, s a bennük lévő húsokat, zöld­ségeket kisebb darabokra összevágva főzik, szolgálják föl. Ezért is ehetők kés, vil­la helyett fa- vagy fémpálci­kákkal. Gyakran kukorica- liszt vizes oldatával puhítják a húsokat. Már évszázadok­kal ezelőtt rájöttek arra, amit manapság az alufólia szolgál, hogy ha a kukoricás oldatot a húsra kenik, ak­kor olyan védőréteget alkot, amin át a hús nedvei főzés vagy sütés közben nem tá­vozhatnak el. ízletesebb és vitaminokban gazdagabb így az étel. A zöldségféléket, ha­lakat és az egyéb finom ros- tú ételnek valót egyéb­ként gőzöléssel 'készítik, ez­zel is megóvják értékes táp­anyagait. A távol-keleti — különösen a kínai — étlapon mindig található leves, ame­lyet általában húsból főz­nek. Az étkezésnek azonban nem a bevezetője, hanem a tea előtti utolsó fogás. Jelentkezésre hívjuk fel dolgozó népünk fegyveres szolgálatát hivatásuknak vá­lasztó férfiakat, akik a Ma­gyar Néphadsereg vagy a Belügyminisztérium Határőr­ség tisztjei kívánnak lenni. 1. A jelentkezés feltételei: — magyar állampolgárság, — feddhetetlen előélet és erkölcsj-politikai megbízha­tóság, — hivatásos katonai szol­gálatra való egészségi alkal­masság, — érettségi bizonyítvány, vagy annak a folyó tanévben történő megszerzése, — nőtlen családi állapot, — 23 évnél nem idősebb életkor. . 2. A katonai főiskolára pá­lyázók a jelentkezési lapot iskolájukban, a korábban végzettek megyei hadkiegé­szítési és területvédelmi (Budapesten a Fővárosi Hadkiegészítő) parancsnok­ságtól, sorkatonák a parancs­nokaiktól kaphatják meg. A jelentkezési laphoz mel­lékelni kell: — saját kezűleg írt önélet­rajzot, — hatósági erkölcsi bizo­nyítványt, — korábban végzetteknek az érettségi bizonyítványt,-— tbc-gondozóintézet által kiadott. 3 hónapnál nem ré­gebbi mellkas röntgenernyő fényképet (igazolást). 3. A jelentkezők felvételü­ket kérhétik: a) Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, ahol gépesített lövész; harckocsizó; felderí­tő; rakéta- és tüzér-; mű­szaki; magasépítő és BM ha­tárőrszakon; ■b) Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolára, ahol csapatlég védelmi rakéta; csa­patlégvédelmi tüzér; honi légvédelmi rakétakomple­xum; híradó; rádióelektro­nikai; löká tortechn lkai és vezetéstechnikai üzem­bentartó; vegyi védelmi; ál­talános fegyverzeti üzemben­tartó; harc- és gépjármű- üzembentartó; hadtáp- és katonai-pénzügyi szakokon; c) Killián György Repülő Műszaki Főiskolára, ahol re­pülőgép sárkányhajtómű*; helikopter sárkányhajtómű; repülőgép fedélzeti műszer- technikai*; rádiótechnikai* fegyvertechnikai üzemben­tartó és vadászirányító-meg- figyelő. valamint a polgári repülés szakterületei részére a *-gal jelölt szakokon folyik képzés. . A katonai főiskolák la kato­nai képesítés mellett a szak­területhez kapcsolódó üzem­mérnöki, üzemgazdászi, va- dászirányító-megfigyelő sza­kon általános iskolai orosz nyelvtanári képesítést adnak. Az első évfolyamú hallga­tók a BM Határőrséghez és a polgári repüléshez felvet­tek kivételével — egységes alapceó képzésben részesül­nek, azt követően kerül sor a konkrét szak megválasztá­sára. A pályázók egyidejűleg más felsőoktatási intézmé­nyekbe is jelentkezhetnek. 4. A jelentkezők március­ban felvételi vizsgán vesz- •nek részt, melynek anyaga: — katonai pályaalkalmas­sági és speciális képesség- vizsgálat, — matematika (vadászdrá­nyító-megf igye löknél orosz nyelv), fizika (az azt helyet­tesítő technikai tantárgyak) ismeretének és az időszerű általános műveltségi tájéko­zottság felmérése. A felvételről a felvételi vizsgán nyújtott teljesítmény és a személyi kérelmek alap­ján történik döntés. A leg­rátermettebb jelentkezők kö­zül választják ki azokat is, akik külföldi katonai tanin­tézetekben készülhetnek fel a tiszti hivatásra. A pályázókat döntésükről a főiskolák parancsnokai (BM Határőrség és a KPM illetékes szervei) március 31- ig írásban értesítik. A pol­gári repülés hallgatóival a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium szerződést köt. A középiskolai tanulmá­nyaikat a folyó tanévben be­fejező pályázók érettségi bi­zonyítványukat legkésőbb június 30-ig juttassák el az őket értesítő katonai főiskola parancsnokságához. Ennek elmulasztása esetén a felvé­tel érvényét veszti. A felvétel elutasítása mi­atti fellebbezéseket — az egészségileg alkalmatlanok kivételével — 15 napon be­lül írásban, az értesítést kül­dő főiskola parancsnokához (BM vagy KPM-szervhez) lehet benyújtani. 5. A katonai főiskolák el­ső évfolyamán a tanulmányi év kezdete: szeptember 1. A hallgatók teljes ellátás­ban, havonta illetményben, a második félévtől kezdődő­en — eredményeiktől füg­gően — tanulmányi pótlék­ban részesülnek. A tanulás­hoz szükséges feltételek térí­tésmentesek. 6. A tanulmányi idő: 4 év. A harmadik tanulmányi évet eredményesen befejező hallgatókat — állományvi- szonyuknak meghagyásával — zászlósi rendfokozatba léptetik elő. Az államvizsga után a Magyar Néphadsereg, illetve a Belügyiminisztérium Határőrség hivatásos tisztjei­ként kezdik meg szolgálatu­kat. A polgári repülés hall­gatói végzésük után tartalé­kos tiszti rendfokozatot kap­nak, és alkalmazásukra pol­gári munkaterületen kerül sor. 7. Pályázati határidő: ja­nuár 31. Honvédelmi Minisztérium Nemzeti hetek A Sajkáitól az Etoile-ig Új leányvállalat Transinnov Levél helyett A „méregkeverő S£ff A közlekedési és szállítási vállalatok magasabb színvo­nalú gazdálkodásának előse­gítésére Transinnov néven közlekedési műszaki fejlesz­tő leányvállalatot alapított a Közlekedéstudományi Inté­zet. A leányvállalat a közleke­dési szervezetek és vállalatok sajátosságait figyelembe véve, azok érdekeit szolgál­va vállalkozik műszaki, ku­tatási és fejlesztési felada­tok megoldására egyebek kö­zött a járműtechnika, a jár­műfenntartás, az energetika és az elektronika területein. Tevékenységi körébe több mint hétezer műszaki szol­gáltatás tartozik; így például készülékek, eszközök, mód­szerek, berendezések fejlesz­tése, illetve gyártása, újdon­ságok kikísérletezése. Elvál­lalják licencek, technológiák adaptálását, berendezkednek tervezésre, szervezésre, mű­szaki és minőségi ellenőrzés­re, továbbá szakoktatásra, valamint információs rend­szerek kialakítására. Ballagunk a dűlőúton, gyönyörködünk a sok szép, újnak tűnő házban. Takaros porták az már igaz, rendsze­rető emberek élnek ezen a vidéken. Vidék? Az is, meg nem is. Falu, városi képek­kel. Híres fürdője előtt mesz- szi útról érkezett személy­autók várakoznak gyógyuló gazdáikra, éttermében, szál­lójában mindig sok a ven­dég, főútján gyakran meg- megáll a menetrend szerinti autóbusz. Boltjaiban, áruhá­zaiban nem falusi ízlésre jel­lemző a kínálat, persze a kereslet se. Dehát, ha jól be­legondol az ember, falu, meg város között de sokat eny­hült a különbség. A dűlőút vége felé kiseb­bednek a házak. Ám a kis házak gazdái se restebbek, mint a villának is beillő na­gyoké. Az őszelőn szép hó­fehérre meszelték valameny- nyit, s a léc- meg a drótke­rítéseken át látszik, ugyan­csak tiszta, rendezett az ud­var is. Az alacsony kerítése­ken végiglátni az udvaro­kon, egészen a baromfióla­kig. Csirke, tyúk kapirgál, hí­zó liheg. Kis, parányi gaz­daságok ezek, lehet, piacra nem is telik belőlük, de a ház népének elég, s ez nem kis dolog manapság. Megyünk a dűlőúton, s el­gondolom : csend, béke, har­mónia, de szép is a falusi élet, különösképp ilyenkor, télen. Az emberek meleg há­zaikban pihenik ki az ősz sok munkájának fáradalmait. Rádiót hallgatnak, újságot olvasnak, tévét néznek. Ta­lán szomszédéinak, hiszen hol ismernék egymást az emberek, ha nem a kis fal­vak ismerős világában? Aztán odaérünk a házhoz. Levél jött, már nem is egy. Furcsahangú, meghökkentő. Egy idős asszony írta, s kér­te az újságot: ugyan vizsgál­ják már meg, miért kap nem is egy „nyugdíjat” egy falu­beli öregasszony? Hogyan lehet, hogy járadékot fizet­nek neki elromlott. szeme miatt, meg a férje után öz­vegyi nyugdíjat is, — s köz­ben nem is rossz a szeme! Hiszen szemet rontó kézi­munkákkal szórakozik, s időnként felvállal szőlőben is olyan munkát, amihez kell a látás. Ritka az ilyen levél, mint a fehér holló. Manapság in­kább az jellemző, hogy az emberek segítőszándékkal fognak tollat, ha felfedezik környezetükben a bajt, amin maguk nem tudnak segíteni. Ez a levél, mást sejtet, s amikor az első bejelentést megkaptuk, meg is válaszol­tuk gyorsan: ugyan, ne bánt­son már senkit, inkább se­gítsen, akin tud. Hanem er­re haragos választ kaptunk. (Kapunk ám időnként olyan levelet, amit nem teszünk, tennénk ki szívesen az ab­lakba. ..) Szóval a második levélben az is benne volt, hogy az ilyen újságot — ahonnét így eltanácsolják a bejelentőt nem érdemes elő­fizetni, kézbe se venni, s ha nem vizsgálódunk, nem adunk érdemi választ a be­jelentésére, majd fordul máshová, ahol... stb ___). A m áshová alatt többnyire a tévét, a rádiót, az atyaistent szokták gondolni, van, aki le is írja...) Ezért kerestük, s találtuk meg a házat. Takaros porta, akár a többi. Hanem az aj­taja zárva, sehol egy terem­tett lélek. Túlnan kiált egy asszony, nincs itthon a gaz­dája, bár testvérnénje, nem tudja,, hová mehetett. Pró­bálkozunk a mellette lévő házzal is. Szíveshangú, idős asszony tessékel be kis kony­hájába. Nem, nem tudja, merre a szomszédasszonya, különben sincsenek jó vi­szonyban, nem is beszéde­sek. — Hm, — kapom föl a fe­jem, — aztán miért nem? — S még nem tudom, hogy a bepanaszoltital ülök szem­ben. —Ö olyan, olyan magá- nakvaló. Egyedül, él, úgy mint én, da sokszor gyűlöl­ködő. Nekem azt is felrótta, hogy a testvérnénje inkább hozzám húz, mint hozzá. Az nagyon rendes asszony, aki­vel az előbb beszélt, sokszor elmegyek vele erre-arra, meg jókat beszélgetünk a magá­nyunkban. Már bizonyos vagyok ben­ne, ha a feljelentőt nem is, a „feljelentettet” megtalál­tam. Óvatosan kérdezgetem hát. Hogy, mint él, egészsége hogy szolgál. Köszöni, csendesen. A fér­je után kap egy kevéske özvegyi nyugdíjat, meg a szeme miatt kis járadékot is, így kétezerből költhet ha­vonta. Nem, mondta még? Hát, lassan tíz éve, fát vá­gott, aprított az udvaron, « egy kicsinek tűnő baleset ér­te. Egy darab vágott fa a szeméhez repült. Kórházban mondták meg neki, már ezentúl égy szemével nézhet csak a világra. Azért nem, soha nem hagyta ő el ma­gát. Üjságot nem olvas, az nagyon nehéz lenne, de né­ha kihímez a maga gyönyö­rűségére egy-egy térítőt, keszkenőt félszemével. Tévét is néz, persze keveset, in­kább a rádió hozza neki a híreket, a jó nótákat, meg az időjárást, a várhatót. Tudja ezt őróla a környéken mindenki, nem szeretné, ha sajnálnák, dehát inkább azt, mint haragost, ugye... Nagyot nyelek. Borzasztó­an sajnálom, hogy nem ta­láltam otthon a levélírót. Szóban egyszerűbb lett vol­na megmondani neki, amit kellene. Levélben nehezebb, kerülgetni kell a súlyos mondatokat, s a papír nem visel el mindent Egyébként is, már az első válaszleve­lünkről is azt írta elteszi emlékbe... Mit kellene emlékül má­sodszor adni, hagyni neki? Azt gondolom, semmit. Azaz, mégis. Egy cikket, hisz előfizető még, olvashat­ja. .. Valami olyasmit, ami egy méregkeverőről szól... Sóskúti Júlia Kíváncsiak

Next

/
Thumbnails
Contents