Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-09 / 7. szám

1983. JANUAR 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I Film jegyzet ) A postás mindig kétszer csenget Premier lesz ma este fél 8-kor a szolnoki Szobaszínházban. A nyugatnémet dráma­író, Franz Xaver Kroetz Meierék című művét Árkosi Árpád állította színpadra. Felvételünk a darabból villant fel egy je­lenetet, melyben Bajcsay Mária (Martha), Kovács Lajos (Ottó) és Tóth József (Lud­wig) látható Fotó: Hargitai Az arra legérdemesebb hallgatókból Párttagok a mezőtúri főiskolán A nevelőmunka módszerei James M. Caint hazájában „gyengetollú” újságírónak vélték kortársai az 1930-as években. Nos, ez csak eggyel több bukott kritikát jelent, semmi mást, mert 1934-ben A postás mindig kétszer csenget című „ponyvájával” szinte berobban az amerikai irodalmi közvéleménybe. Ho­gyan, a ponyva a komoly irodalom világába? Közvetve bizony irodalmi vitát okozott a könyv; gondoljuk meg: ha amolyan szóra sem érdemes krimi lenne, vajon kapott volna annyi tiltást? A postás mindig kétszer csenget ugyanis tabu-könyv volt az USA-ban, Hollywoodnak — már pedig az állam az ál­lamban — egyszerűen meg­tiltották a megfilmesítését. S a „gyengetollú” James M. Cain „szennyes” regénye ez­úttal negyedszer, vagy ötöd­ször került celluloidra. Nem is akárkik vállalkoztak Frank Chambers és Cora históriá­jának életrekeltésére. Az el­ső — francia — változatban a színészkirály, Michel Si­mon volt Jack, 1942-ben Vis­conti vette elő a témát, — jellemző, hogy ez utóbbit is csak az 1970-es években ve­títették az USA-ban. Az 1950- es évekhez közel John Gar- field és Lana Turner fősze­replésével debütált újra a félelmetes logikájú história, de született még egy kevés­bé „jegyzett” változat — a pornó határán — majd most Bob Rafaelson rendezte filmre Jack és Cora szenve­délyes kapcsolatát. Miért a korabeli — és év­tizedekig tartó — idegenke­dés, sőt gyűlölet a J. M. Cain regény s filmváltozataival szemben. Mindenképpen a hatása miatt. A két fősze­replő — a gyilkosok — ugyanis jobb sorsra érdemes emberek. Jack nem génjei­től vezéreltetve vált csavar­góvá, Cora nem olthatatlan szerelmétől vezetve lett a női Gerjen közelében Simon József tolnai hajós a napok­ban sóderkotrás közben ős­tulok szarvat talált a Duná­ban. A mintegy ötven centi­méter hosszú szarv megkö­vesedett, de ép állapotban került felszínre a mély me­derből. Felfedezője bevitte a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumba. A szakértők öt­ideálnak éppen nem mond­ható görög vendéglős felesé­ge. Nem akármilyen ember­pár, teli vannag vitalitással akaraterővel, ha szabad így fogalmazni: észlény mind­"kettő a javából, külön-külön és együtt is sokra vihették volna, ha . .. Ez az a pont, amelyen nem akarták túllé- petni az amerikai közönsé­get. A néző ugyanis ez eset­ben — ha nem elfogult — könnyen a gyilkosoknak drukkol: ússzák meg, éljenek boldogul. De a bűnt, bűnhő- dés kell, hogy kövesse. A gyilkosságra nincs bocsánat! A véletlen ítélkezik, — de­hogyis véletlenül. A végki­fejlet a regényben erősebb, megrázóbb mint a filmen, — egyáltalán az alapmű — a „ponyva” sokkal irodalmibb — legalábbis is vetületében — mint az adaptáció. Sok olyan meghatározó tényező elsikkadt a mozivásznon, amely a regény erőssége. El­sősorban a társadalmi hát­tér vált sokkal szimplábbá, erőtlenebbé! Ez érthető is, hiszen Bob Rafaelson a meg­állíthatatlan és végzetszerű szenvedély filmjének rendez­te J. M. Cain történetét. Ez által sok érték elveszett, s a két ember tragikus viszo­nya ebben a légüres térben szinte vadállati vonzalommá devalválódik. A regény any- nyival értékesebb, amennyi­vel többet elmond Jackről és Coráról. Márpedig sokkal többet mutat személyiségük­ről, mint a film, annak elle­nére, hogy Jack szerepében Jack Nicholson brillírozik, Corának pedig Jessica Lange tökéletes, — a forgatókönyv és rendezői koncepció botlá­sain belül. Egy harmadik nagy művésszel, Sven Nyk- visttel együtt — ő a Berg- man filmek operatőre! — mentik meg a középszerűség­től a J. M. Cain sztori Ra­faelson változatát. ezer évesre becsülik az őstu­lokszarv korát. A iszekszárdi múzeumban ez az első a Duna mélyéről előkerült őstulok tülök, a ré­gészeti gyűjteményében ed­dig őrzött néhány hasonló darabot az ásatások során találták. A hajós által be­szolgáltatott leletet kiállítá­son mutatja be a szekszárdi múzeum. A fennállásának 10 éves jubileumát a közelmúltban ünneplő DATE mezőtúri mezőgazdasági gépészeti fő­iskolán két pártalapszerve- zet dolgozik, az oktatási és a tanüzemi. Az oktatási alapszervezet titkára dr. Horváth Károly okleveles orosz-német szakos nyelvtanár, az idegennyelvi lektorátus vezetője. Tőle kaptunk tájékoztatást a pártépítés, párttaggá neve­lés kérdéseiről. — különös tekintettel a hallgatókra. Az oktatási intézményben működő .pártszervezet elsőd­leges feladata az oktatás, nevelés, a kutatás segítése. Ennek része a pártépítés is, hiszen nem közömbös, hogy a leendő üzemmérnökök mi­lyen világnézeti, politikai tudattal kerülnek ki a fő­iskoláról. A pártépítés sajá­tos munkát kíván meg a főiskolán, hiszen a tanul­mányi idő három év. A hallgatók különböző közép­fokú iskolák elvégzése után kerülnek a főiskolára, élet­koruk miatt — általában — még nem lehetnek pártta­gok. Hamar kitűnik viszont, hogy az egyes hallgatók személyisége milyen; meny­nyire aktív a közéletben, milyen munkát végez az ifjúsági szervezetben, a közművelődésben, stb. Az alapszervezetben működő háromtagú pártépítési mun­kabizottság mielőbb tájéko­zódni tud, hogy az újon­nan főiskolára került hall­gatók közül kik válhatnak alkalmassá arra, hogy a párt tagjai legyenek. A ta­nulmányi munka az előké­szítés ezen szakaszában -már döntő tényező, a gyenge ta­nulmányi eredményű diá­kok nem jöhetnek számítás­ba a tagfelvételnél. A főiskolai alapszervezet természetesen tájékozódik arról, hogy a párttagságra alkalmasnak látszó hallga­tó a középiskolában milyen minősítést szerzett. — sőt konkrétan is kérik az iskola véleményét, alkalmasnak látják-e volt tanítványukat a párttagságra. A kedvező válasz után indul csak meg a párttagfelvétel folyamata. Az ajánlók egyike mindig a KISZ, a másik pedig a hall­gató valamelyik, a jelölttel szoros munkakapcsolatban álló tanára. Az oktatók, kutatók és a hallgatók azonos alapszer­vezetben dolgoznak, de a hallgatóknak külön pártcso- portjuk van, egy tapasztal­tabb kommunista pedagó­gus vezetésével. A főiskolán a hallgatók hat százaléka párttag. Ez az arány nem valamiféle mes­terséges „szempontok” ered­ménye, sokkal inkább a magas követelményszintet mutatja. A létszám termé­szetesen egy adott tanéven belül is ingadozik, minden államvizsga után megfogyat­kozik a párttag hallgatók száma, így a tanév elején 9—10, a tanév végén pedig 15—17 párttag hallgató dol­gozik az alapszervezetben. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy célszerű az ar­ra érdemes hallgatókat már az első évben felvenni a pártba, mert akkor két, két és fél év áll rendelke­zésére. hogy a főiskolán be­lül megszerezze azokat a tapasztalatokat, amelyekre a pártmunkában szüksége lesz leendő munkahelyén is. A főiskolai alapszervezet a párttag hallgató távozása után is figyelemmel kíséri munkáját, felveszi a kap­csolatot az ifjú- üzemmérnök munkahelyének pártszerve­zetével, így a gyakorlatban ellenőrizheti saját pártépí­tési tevékenységét is. Többször felmerült a kér­dés, vajon nem kevés ez a hatszázalékos arány, nem túl magasak-e a követelmé­nyek? Az eltelt évek az alapszervezet vezetőségének véleményét igazolták: csak az arra legérdemesebb hall­gatók kerültek felvételre, s nekik nagy tekintélyük van a főiskolások körében, a végzett párttag hallgatók a különböző munkaterületeken megállják helyüket, vi­szonylag gyorsan alkalmas­sá válnak pártitisztségek be­töltésére, vezető funkciók ellátására. — t — T. L. Ötezer éves lelet a Dunából A jászkiscriek nagy örömére, megkezdődött az elöregedett művelődési ház felújítása, me­lyet a nagyközségi tanács költségvetési üzeme végez. Ha a munkák ütem szerint haladnak, a gyerekek, a felnőttek, a fiatalok már az idén ősszel birtokba vehetik a 32-szcr 22 mé­ter alapterületű intézményt A könyvkötők koronázatlan királya Múzeumot alapít Ö maga bejárta a fél vilá­got, remekművei pedig öt kontinensre jutottak el. Váci György, kétszeres aranydíjas könyvkötőmester, akinek ne­ve oly szépen összecseng vá­rosának nevével, nem csak a szép mesterség megszállott­ja, de amint mondják, a szakma koronázatlan kirá­lya is. A vándorévek művészi szintre emelték tudását, messzi földön is híres mes­terré avatták. Pazar gazdag­sággal és bámulatos könnyed­séggel cizellált aranydíszíté­sű könyvei azóta eljutottak Japántól Észak-Amerikáig, a magángyűjtők és bibliotékák éppen úgy ismerték a Váci­remekeket Finnországban, mint Afrikában. A magyar mester nemzetközi 'hírét' jól jellemzi, hogy hat éven át dolgozott a brit királyi ud­var, személy szerint Erzsé­bet királynő részére. Számos díszes album készült műhe­lyében a hazánkba látogató államférfiak megajándékozá­sára, gyakran dolgozott az Elnöki Tanács és a Minisz­tertanács megrendelésére, időről időre igényt tart mun­kájára a Magyar Tudomá­nyos Akadémia. A Duna menti városban immár 1935 óta élő és alkotó mester szabadidős elfoglalt­sága >s szakmájához kötődik. Felkutatja és gyűjti a könyv- kötészeti ritkaságokat, a szakma régi eszközeit, tech­nikai relikviáit. Világvi­szonylatban is párját ritkí­tó gyűjteményével az elkö­vetkező években Vácott könyvkötészeti múzeumot szeretne berendezni. — De amíg elképzelését megvaló­sítja. addig is közkincsként kezeli gyűjteményét. A humanizmus kútfője Száz éve született Alekszej Tolsztoj A harmadik Tolsztoj volt az orosz irodalomban. Egy­nek a nevét, aki ugyanúgy Alekszej volt, a magyar ol­vasó nem ismeri; Lev Tolsz­tojét viszont annál inkább; az övét, Alekszej Nyikolaje- vics Tolsztojét, a Golgota, az Első Péter írójáét is majd­nem ugyanannyira, ha a méricskélés egyáltalán lehet­séges volna. Szerb Antal 1941-es világ­irodalomtörténetében még fel sem bukkan Alekszej Tolsztoj neve, holott akkor már csak néhány esztendő volt hátra az életéből: 1946- ban, közvetlenül a második világháború után hunyt el. Pedig az akkor ötvennyolc éves írónak addigra több műve is napvilágot látott magyarul, ráadásul a legfon­tosabbak, a tolsztoji életmű alappillérei is. 1926-ban a Pesti Hírlap Aelita című fantasztikus regényét közölte folytatásokban, utána egy­mástól függetlenül két kiadó is megjelentette könyvalak­ban. 1928-ban a gyomai Kner Nyomda az Első Péter csírá­jának tekinthető Péter cár napjai című hosszabb elbe­szélését adta közre; a Golgo­ta Kálvária címmel 1937-ben; az Első Péter Nagy Péter címmel 1938-ban jutott el a magyar olvasókhoz. Féja Géza 1941-ben, a Szovjetunió ellíemi jiadbalé- pésünk esztendejében, írta: „Alexej Tolsztoj és Solochow a kelet-európai humanizmus kútfői, mondanivalójuk tisz­ta emberi beszéd”. A magyar irodalmi közvélemény leg­jobb formálói már ekkor le­tették voksukat Alekszej Tolsztoj mellett. Abból a néhány adatból, amelyet följegyeztünk, vilá­gosan látható, hogy mi, ma­gyarok, nem késtünk el föl­ismerni a harmadik Tolsztoj világirodalmi jelentőségét — tanúsítja ezt az is, hogy — olyan nagy magyar író for­dította mint Németh László, aki az Első Pétert tolmácsol­ta újra az ötvenes években. Alekszej Tolsztoj 1883. ja­nuár 10-én született a sza­marai kormányzóság Nyiko- lajevszk nevű városkájában grófi, de magyar értelemben véve már csak hétszilvafás nemesi családból. Édesanyja nem tehetségtelen írónő volt, fiát ennek ellenére a péter- vári műszaki főiskolára adta. Ő azonban sohasem szerezte meg mérnöki diplomáját; író akart lenni. Versekkel kezd­te: két lírai gyűjteménye meg is jelent, ám hamarosan át­tért a prózára. Első felfede­zőinek egyike Makszim Gor­kij volt. 1910-ben írta róla: .........kegyetlen, igazságos s zeretettel ábrázolja a kor­társ nemesség szellemi és gazdasági romlását...” ÍE mondatával Alekszej Tolsz­toj munkásságának egyik leglényegesebb pontját ra­gadta meg: osztályát ábrá­zolta, a polgárságba hajló nemességet, ám korántsem nosztalgikusan, sajnálkozva, hanem visszanézve, fölül­emelkedve és túllépve rajta. Ismeretes, hogy Alekszej Tolsztoj 1917 után Franciaor­szágba emigrált. 1921-es ha­zatérése, „megtérése” éppen azzal magyarázható, hogy túljutott osztálya, a nemesi­polgári osztály kisszerűsé- gein, s olyan természetes mó­don illeszkedett bele az új rendbe, hogy az sokáig szin­te gyanússá tette a balos iro­dalmárok szemében. Titka az a humánum volt, amelyet Féja Géza is említett. Alek­szej Tolsztoj hazaszeretete, életimádata, mélységes hu­manizmusa magától értető­dően állította az új társada­lom mellé. Benne élt, benne lélegzett anélkül, hogy fel­adta volna a múltját. Gy. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents