Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
1983. JANUÁR 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ? Hányadik „kérdés” a művelődés? Ellentétes vélemények két településen A nyakunkba varrtak, de reméljük nem marad sokáig, olvastam a sofőr és a kocsikísérő mustráló szemvillan- tásaiból, amikor a téesz elnöke közli, hogy egy fuvarra melléjük szegődöm. Az IFA fülkéjében szűkösen férünk. A potyautas miatt a jól megtermett rakodó a motorházra szorul. Nem csoda, nehezen oldódik a beszélgetés. Már visszafelé gurul a teherautó,amikor a „pilóta” rászánja magát, nyilatkozik — Tudja., a szövetkezeti tagoknál — de azt hiszem, ez minden munkahelyen így van — sokadik kérdés» a sorban a szórakozás, a művelődés. Ha benn végzünk a munkával, otthon' folytatjuk a háztájiban. Mindenki szeretne jobb, kényelmesebb körülményeket biztosítani családjának. A kikapcsolódásra csupán hétvégén jut idő, ha jut. A többi napon vacsora közben átolvasgatja az ember az újságot, a tjévé — ha nem focimeccs, vagy krimi megy a műsorban^— leginkább altatónak jó. Időnként egy-egy könyv, mozi ritkán, színház még ritkábban. Sokszor az is elég, ha az ember otthon elengedheti magát, nem kell törődnie semmivel. Sajnos, ez nem sűrűn adatik meg. Megmondom őszintén, nem irigylem azokat, akik a kulturális programokat szervezik, s azokra próbálják toborozni a közönséget. * * * A jászladányi Egytértés Termelőszövetkezet közművelődési előadója Szántó Lászlóné. Féléve került a téeszhez, előtte a község könyvtárában dolgozott. — Volt kollegáimtól ma is sok segítséget kapok. Amit jelenleg csinálok, sokkal összetettebb a könyvtári munkánál. Tulajdonképpen még a „belerázódás” időszakát élem. Aoró-cseprő és komolyabb problémáim megoldáséhoz a művelődési ház e téren tapasztalt vezetője ad tanácsokat. Igen jó a munkakapcsolatunk. Lassan tízéves hagyomány Jászladányban a szocialista brigádnapok megrendezése. Évente hat-nyolc alkalommal a tsz — a település üzemei — dolgozóinak és családtagjainak a művelődési házban különböző szórakoztató műsorokat, előadásokat tartanak. Mindig telit ház előtt. A Szigligeti Színház, a Népszínház bemutatóira a pótszékek is „elkelnek”. — Sajnos, a pesti színházak előadásaira nagyon nehéz jegyet szerezni — panaszkodik Szántó Lászlóné — pedig szívesen utaznánk fel gyakrabban is egy-egy jó darabot megnézni. Szeretnénk a jövőben különböző szakköröket létrehozni, melyek a háztájiban dolgozóknak ötleteket, segítséget adnak. Ugyancsak ezt akarjuk szorgalmazni a tanfolyamok indításával, a pályázatok kiírásával is. — Mi szerepel még az idei közművelődési munkatervben? — Az a helyzet, hogy még nincs kész. Tavaly sem kaptam kézhez még mutatóba sem. Az ideit áprilisiban (!) állítjuk majd össze. Addig érdeklődöm, kii, mit szeretne. A termelőszövetkezet 120 ezer forintot utal évente a tanácsnak közművelődési célokra, illetve a sport támogatására, azonban ebből az utóbbi a közművelődési intézményekhez mérten — érdemel, érdemtelenül? — nagyobb arányban részesül. Az összegből a művelődési ház 40 ezer, a könyvtár pedig 10 ezer forintot kap. — Egészséges lokálpatrióta, hagyományápoló szellem nyilvánul meg évek óta a termel őszövetlkez et koll ek t í - vája részéről — mondja Kalmár István, a művelődési ház vezetője. — Kezdeményezésben, társadalmi munkában mindig őik voltak az elsők. Annyit tettek már a településért, hogy nehéz lenne mindent számba venni. Véleményem szerint a tsz-en bélül a kulturális életet úgy lehetne még pezsgőbbé tenni, ha a különböző munkahelyeken, sőt, a szocialista brigádokban is köz- művelődési felelősöket választanának. akik a propaganda munkát, a szervezést segítenék, vagyis kiépülne a saját aktívahálózat. A termelőszövetkezetben régóta szép eredménnyel végzik a szakmunkástanulók beiskolázását, az utánpótlás biztosítását. Hasonlóan gyümölcsözőek lehetnének azok a mezőgazdasági jellegű szakelőadások, amelyeket a tagok, a szakemberek kama- toztath a tnának, ilyeneket ma még csupán elvétve tartanak. Azt már „halkan mondom”, hogy nemrégiben a nagyközségben működött egy „ezüst diplomás” kórus, melynek gazdája a termelő- szövetkezet volt és több tsz- tag is énekelt az együttesben, Ügy gondolom, a dalosokat ma sem kellene lasz- szóval fogni, hogy újjá éledjen az énekkar. * * * — Egy nappal korábban kellett volna jönnie — fogad Ficzek Béla személyzeti vezető —, az előadónk ugyanis épp ma ment viisz- sza gyesre. Egyelőre én viszem tovább a munkáját. Előkerül egy jelentés. amely a jászikiséri Lenin Tsz tavalyi oktatási és közművelődési tevékenységét értékeli. Az ötven személyt befogadó saját klubhelyiségben zajlottak, zajlanak a brigádgyülések, filmvetítések, szakmai, politikai továbbképzések. Az adatok alapján úgy tűnik, a kirándulások, a színházlátogatások igen népszerűek. A jegyekért sokszor már-már marakodnak, jegyzi meg a személyzeti vezetői. Fotószakkörüknek harminc tagja van, volt kiállításúk. a képek egy részét dekorációra használják. — A kulitúrházat most építik át, így sajnos jó ideig le kelil mondanunk a megszokott programjairól. A szövetkezet 300 ezer forint értékű téglával járult a munkához, és ha a társadalmi munkában számítanák ránk, akkor sem mondunk nemet. Egyébként eddig évente 10 ezer forintot juttattunk a művelődési háznak. A községi könyvtárnak van egy kis. kihelyezett részlege nálunk. A dolgozók inkább itt helyben kölcsönöznek, ha kedvük támad olvasni. Az az igazság, hogy a legtöbben fizikai munkát végeznek, ami utóin az is elég, ha az ember ikiinyújtózíhat a televízió előtt, vagy zenét hallgat. Ha már egyszer hazament valaki, nehezen mozdul kii a lakásból. A nagyközség könvtáraegy helyiségből áll. A raktárt függönyökkel választották le, de az olvasótér is zsúfolt. A roskadozó polcok között ketten már nehezen férnek el egymás mellett. Huszonnégyezer kötet, parányi területen. — A tsz majd nyolcseáz tagja közül hányán iratkoztak be a könyvtárba? Seres Miikllósné, az intézmény vezetője a statisztikát böngészi. — Szak- és betanított munkás tizennyolc, hat egyéb fizikai dolgozó, a termelés irányítód közül pedig ketten, összesen huszonhaton. De ehhez hozzá kell tenni, hogy többüknek gyermekük vagy ismerősük visz könyvet. — A kihelyezett 200 kötetes könyvtár működtetésén túl milyen kapcsolatot tart a termelőszövetkezettel ? — Rendszeres volt az író- olvasó italálikozó, tavaly azonban ez elmaradt, mert nem tartották rá igényt. Bár az ;is igaz, hogy ettől függetlenül megrendeztük volna. csak egyszerűen nem volt író, aki feljöjjön Jász- kisérre. A mezőgazdasági könyvhónapot viszont mindig közösen szervezzük, így az idén is. Fekete Sándor Kecskeméti tanulók a kiállí- A keceli Borbély Erika táson Anyám tyúkja című alkotása (batik) Kecskeméten a Szórakaté- nusz Játékműhely és Múzeum országos pályázatot hirdetett Petőfi Sándor születésének 160. évfordulója alkalmából — a költő verseinek és életének egyes mozzanataihoz kapcsolódó rajzok, játékok készítésére. A beérkezett 3200 alkotás közül a legszebb 330-ból kiállítást rendeztek, s a legsikeresebb 36 mű szerzőjét egyéni dijakkal jutalmazták. A kiállítást március 15-től Kisnórö- sön is bemutatják. Igény és lehetőség Gondolatok a szakmunkás- tanulók műveltségéről Dr. Nagy Istvánné Dobos István Cs. Németh Lászlóné Szekrényesi László H. Tóth János Csesznok Miklós Ma már senki sem vitatja annak az oktatási rendszernek korlátozottságát amelynek rendeltetése az volt, hogy az embert csupán egy szűkebb szakmai, lényegileg eszközjellegű termelési funkció teljesítésére készítse fel. Az is tudott, hogy az általános műveltség nem kizárólagosan arra való, hogy a munkával kapcsolatos új követelmények teljesítését segítse, hanem mindenek előtt arra, hogy hozzájáruljon a személyiség formálásához, a sokoldalú szocialista ember tulajdonságainak kibontakoztatásához, az ember és a társadalom közötti viszony alakításához. A műveltségeszmény tehát meghatározott, de milyenek a lehetőségek a célok elérésére a felnövekvő szakmunkás-generációk körében.? A karcagi 629-es Ragó Antal Ipari Szakmunkásképző Intézetben kerestük erre a választ. A beszélgetésen résztvettek dr. Nagy Istvánné igazgató, Cs. Németh Lászlóné magyar—történelem szakos tanár. Dobos István igazgatóhelyettes, diákotthonvezető. Csesznok Miklós műszaki tanár, H. Tóth János műszaki tanár, Szek- rényesi László KlSZ-tanács- adó tanár. Beszédes számok Didaktikai tényező: a képzésnek figyelembe kell vennie az előképzettséget. A szakmunkások esetében az általános iskolából hozott tudásszintet. A karcagi intézet negyvennégy elsőéves tanulója magyar nyelv és irodalomból 3,2-es tanulmányi átlagot „hozott” magával az általános iskolából: jó rendű volt 9 százalékuk, közepes 54,5 százalékuk elégséges 34 százalékuk. Ha a történelemből kapott átlagosztályzatot — 2,6 — vizsgáljuk, sajnos még rosz- szabb a kép. Jeles osztályzatú volt a tanulók 2,2 százaléka, jó 2,21 százaléka, közepes 57 százaléka, elégséges 39 százaléka. Matematikából 2,5 az átlag, kémiából 2,45, fizikából 2,6. Szorgalmuk minősítése; példás: nincs; jó; 25 százalék; változó: 65,9 százalék, hanyag: 9 százalékuk. Az előző nagyon is beszédes mutatók tárgyalásakor az a kérdés is élesen felvetődött, hogy valójában kettes- e az általános iskolából hozott kettes? Nem általánosítható, de sajnálatosan elég gyakori jelenség, hogy a tanulók nem a tényleges tudásuknak megfelelő osztályzattal kerülnek a szakmunkás- képzőbe. — amelynek követelményszintje igen magas. A tanulók megismerő képességének egyik feltűnő jellemzője, hogy gondolkodásuk javarészt konkrét fogalmakkal történik, az absztrakt fogalmak szinte teljesen hiányoznak náluk — állapítja meg egy tanulmány. Az előzőekhez — természetesen —- igen szorosan kapcsolódik a beszédkészség fejletlensége. A tanulók aktív szókincse szegényes, a fogalom-meghatározásokban bizonytalanok. Beszédkészségükkel összefüggésben. helyesírásuk is nagyon gyenge, jó néhány tanulónak az íráskészsége sem fejlődött ki megfelelően. Milyen lehetőség van a műveltséghátrányok „behozására’’ a szakmunkásképzőn belül? Menők és... Az iskola tanárainak tapasztalata, hogy az elsőéves tanulók általános aktivitása igen szerény. Ezt jórészt magyarázza az új környezet, a megváltozott életforma is, de számos jel utal arra, hogy a szakmunkásképzőbe került tanulók jó része az úttörőszervezetekben sem szokta meg — az életkori' sajátosságainak megfelelő — a közösségi aktivitást. Körültekintő pedagógiai munkát igényel mobilizálásuk a különböző, a kulturált együttlét normáinak megfelelő cselekvésekre. A szakkörökön való tudatos részvétel, a különböző öntevékeny művelődési formákban való szerepvállalás csak nevelői ambicionálás- sal és irányítással eredményes. a tanulók többsége ezen a területen önállótlan, visszahúzódó. Mindez annál is inkább feltűnő, mert az iskolán kívüli tevékenységeikben igen erős — különösen az utolsó éveseknél — az önállóságra való hajlam. A különböző magatartás- formák vizsgálata érdekes és elgondolkoztató összefüggéseket mutat. A munkára nevelésben az iskola szinte magára marad. A szülők — tisztelet a kivételnek — nemigen veszik igénybe gyermekeiket a ház körüli tevékenységre sem. az időszakos mezőgazdasági munkáktól meg egyenesen „kímélik”. A serdülő fiatalok — már majdhogy szakmunkások — viszont megfelelő fizetség ellenében különböző „fusi” munkákat vállalnak, s a keresett pénzzel önállóan rendelkeznek. Sajnos az esetek jó részében olyan vásárlásokra, cselekedetekre költik keresetüket, ami kárukra van. Az iskola nevelő tendenciáival ezek a nem megfelelő társaságokban felvett szokások szem- benállnak, ellensúlyozásuk igen nehéz, a gyermekcsoportokon belül a különböző, külső — divatos — hatások miatt szemlélettorzulások tapasztalhatók. Aki sokat keres és „jól él”, divatosan jár, az a menő, aki az iskola normatíváihoz, a közösségi élethez alkalmazkodik, az a „bunkó”. Persze, teszik még hozzá a beszélgetésben résztvevők egyetértésben, a mi tanulóink semmivel sem rosszabbak, mint máshol. Ezt különben is az iskola eredményei is bizonyítják. Országos és megyei versenyeken nyernek első,— vagy előkelő — helyezéseket a karcagi szakmunkásjelöltek, ott vannak a város minden kulturális rendezvényén, rendszeresen színházba, hangversenyre járnak, az érdeklődőbbek hamar túljutnak az olvasóvá válás „gyermekbetegségein”: értékesebb irodalmi alkotásokkal ismerkednek. A tanulóknak — azon a héten, amikor az iskolában vannak — naponta 8—9 órát kell — vagy kellene —. tanulniuk, a tantervi követelményekkel csak így tudnak — vagy tudnának — lépést tartani. Gyakorlatilag nagyobb az iskolai terhelésük — időben! — mint a főiskolásoké. egyetemistáké! Ez már eleve elgondolkoztató, de még inkább az, amikor a tanórákon, egyéni tanuláson kívüli művelődést — mint igényt — is számon kérjük a tizenéves lányoktól, fiúktól. Az iskola háromszázötven tanulójából alig százötven a helybeli, — a többi a diákotthon lakója, vagy bejár a környező községekből. A műveltség megszerzésének folyamatában nagy szerepük lenne a különböző falvak művelődési intézményeinek, hiszen a tanulók minden héten két napot lakóhelyükön töltenek, — többnyire programtalanul. A falusi fiatalok esetében a pihenésre, szórakozásra fordítható idő — esetükben — többnyire aktív művelődés nélkül telik el, míg városi társaik részesei lehetnek a különböző kulturális rendezvényeknek. De nem „felhőtlen” a diákotthonban lakók hétközbeni elfoglaltsága sem, mert számos olyan látszattevékenységben is részt kell venniük, amelyekről a tanár—diák egyaránt tudja, hogy teljesen feleslegesek, sőt elriasztják a tanulókat az érdemi, egyén és társadalom számára egyaránt hasznos tevékenységektől. A diákok életkori sajátosságait figyelmen kívül hagyó, érdeklődési körüktől távolálló elfoglaltságok csak az időt veszik el az értékes ismeretek megszerzésétől. A látszattevékenység persze nemcsak a diák idejét rabolja, tovább fokozza az amúgy is túlterhelt tanárok elfoglaltságát. Nehéz grádicsok A nevelők döntő és tú'nyo- mó többsége maradéktalanul igyekszik megfelelni feladatának a legnehezebb körülmények között is. De adott kereteken belül a lehetőségek bizony végesek. Arra is van példa, hogy egy szaktanár — szükségből — tíz szakmai tantárgyat is tanít, ráadásul a szakmák egy részében megfelelő tankönyv sem áll rendelkezésére. A villanyszerelő tanulók például olyan tankönyvből tanulnak, amely már a nyolcadik utánnyomásban jelent meg, s a szakmai szabványok ez- idő alatt — az egyes területeken — háromszor, négyszer megváltoztak. A korrigálás igen nagy terheket ró a tanárokra. A közismereti tantárgyak óraszáma igen alacsony, az osztályfőnökök lehetőségei is igen szerények: minden második héten tarthatnak csak osztályfőnöki órát, ez az idő tulajdonképDen ' a tanulók megismerésére is kevés. A lehetőségek tehát sok területen elmaradnak — nem anyagiak miatt — az igények mögött, ennek ellenére a generációk közötti műveltségkülönbségek a mai tendenciák mellett szólnak. Negyvenhét tanuló szüleinek iskolai végzettségét vizsgálták. Az édesanyák közül huszonegyen. az édesapák közül húszán nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát, (elvégezte tizenkilenc édesanya, tizenöt édesapa) szakmunkás oklevele öt anyának, nyolc apának van mindössze. A mostani tanulók ennél már mindenképpen előbb járnak.. . Tiszai Lajos
