Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-05 / 3. szám
1983. JANUÁR 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé „ I I képernyője előtt I Szilveszteri ,,mulatságok99 Ismét túl vagyunk egy televíziós szilveszteren — lassan már el is felejtjük. Szilveszter napján minden egyes műsor gazdái igyekeznek, — régi jó szokás — saját lehetőségeiken belül — vidámabb húrokat pengetni. Még a máskor oly komoly meteorológia is humorral rukkolt elő. (Nem mintha rendre visszafelé elsülő „időjóslataikon” év közben is ne derülhetnénk épp eleget!) Sajnos: gyatra, sovány, erőltetett humor lett belőle. Nem is tudom, a jó érzékű és természetes humorú Sugár András hogyan került ebbe az idétlen humorizálásba. Aztán jött a Fele sem tréfa, benne sok-sok jól ismert művészarc, közöttük jeles humoristák és kiváló kabarészínészek. Oldott játszadozásuk még mulatságosabbá tette az egyébként máskor sein szigorú és főleg nem savanyú vetélkedőt. Sajnos, később kiderült, hogy e nagyszerű társaság tagjaival már nem találkozhattunk egyebütt, csak Vágó István játékában jutott helv nekik ezen a napon. Azoknak, akik más szilveszterekkor akár egész műsorok terheit hordták el könnyedén a vállukon. Gondolok itt Rátonyira vagy Mikes Györ- gyékre. A Jogi esetek sem akart elmaradni a többiektől, itt is a humoré volt ezúttal a főszerep. Az intellektuális humoré, amely nem harsány, finom és elegáns. A nudista szomszéd miatti panasz megítélése és a többi eset valóban alkalmat adott, hogy ne csak a jelenlévő két író. Fehér Klára és Nemes György — de a jog szakemberei is megcsillogtathassák humorukat. És ahogy máskor, a „normális” Jogi esetekben történik, a pálmát ezúttal is Erőss Pál vitte el, aki mesteri módon ecsetelte a nyaralóban hagyott, leltári tárggyá váló női köntös körül támadt ügy körülményeit és megoldhatóságának „jogi” módjait. Ha kicsit rövidebb: nem ő. a műsor, akkor több. Apropó, meztelenség. A szilveszterre kijáró adagot ebből a valóban pikáns ízből — Árkus József biztosította számunkra. Ö gondoskodik róla évek óta, hogy csinos női testek, formás pipik látványa „fűszerezze” Paraboláját, mely ilyenkor a megkülönböztető szuper jelzőt viseli. Szerencsére szellemes ötleteivel, telibe találó poénjaival rá is szolgált most is a nevére. A Szuperbolában jobbnál jobb pillanatok követték egymást, amelyek közül külön is kiemelkedett az immár hírhedtté váló Szegvári-riport (a Stúdió ’82-ből) remek paródiája az elbűvölő Sálvölgyi Jánossal. Majd egy film következett. Leopárd és társai — műfaj szerint ez is bűnügyi történetet mond el. sorozat és angol — nem is mondhatni, hogy a hasonló alkotások színvonalától elmaradna — mégis erre az estére időzíteni bemutatását, nem vall túlságosan körültekintő műsorszerkesztésre. Ennél könnyedebb és szórakoztatóbb krimit is lehetett volna találni. Sebaj, gondolhattuk a „partizánok” boldog összeölelkezése láttán, miközben fél szemünkkel már a következő műsorra figyeltünk, majd Hofi! Aki az utóbbi időben bizony eltűnt a szemünk elől, nem a színpadról, a képernyőről, ahol jelentkezése régebben mindig esemény volt. Populáris humora igazán mindenkihez szólt és mondanivalójának időszerűségét sem lehetett kétségbevonni sohasem. És jött most is Hofi. — Nem változott semmit — ugyanaz a hangvétel, ugyanazok a gesztusok, az előadásmódnak látszólag rögtönzéses jellege, mintha Hofi akkor és ott találná ki. amit mond — ettől produkciójának különös varázsa. Ismerős mozdulatok — egy kicsit már ismerősebbek is, mint kellenének, olykor mintha régi magát is ismételné az össznépi humornak ez a megszállott „apostola”. És az is feltűnik — a harsány nevetés közben is —, hogy ezúttal az alapötlet — meg- műtik a szocializmust megtestesítő Hofit — és amit közben mond, mennyire nem illeszkednek szervesen egybe, az alapötlet mennyire elvész a poénok erdejében; s hogy témájában sem oly izgalmasan aktuális. Persze Hofi az Hofi — s ezen a szilveszter estén így is ő képviseli azt a humort, amit annyira szeretünk, s amiből oly kevés jut nekünk, nézőknek. És végül a koprodukcióban készült gála, amely szándékai szerint mind Bécsnek, mind Budapestnek szólt, azaz osztrák és magyar nézőnek egyaránt. A látottakból úgy tűnt. a nagyobb részt mi vállaltuk belőle — a két helyszín a Nagymező utcában (Operett, Moulin Rouge) a népes szereplőgárda — túlsúlyban voltak a mieink —, mégis valahogy az lehetett az érzésünk — nekem legalábbis igen —, hogy ez a műsor, bár nálunk született, inkább igazodott derék szomszédaink ízlésvilágához és kedélyállapotához, mintsem a mi, ilyenkor szokásos elvárásainkhoz. A benne fel-fellobba- nó nosztalgiák, a mindent elöntő ártatlan derű, a túlzott attraktivitás, s a szembetűnő apolitikusság — mindenképpen erre mutatnak. Ami szinte „törvényszerűen” következett abból a tényből, hogy nyilván két különböző társadalmi rendszerű ország nézőinek kellett egyszerre szolgálni mulatsággal, másrészt a nyelvi különbség is akadálya lehetett annak, hogy ebben a „gálában” nem juthatott nagyobb szóhoz az időszerű problémákat feszegető verbális humor, sőt kiváló humoristák is — például a nagyszerű Alfonzé és felteszem, hogy osztrák kollégája is hasonló erélyekkel dicsekedhet — csak a színfalak mögött, a kulisszák között szervezték, irányították a műsort anélkül, hogy egyéniségükhöz méltó feladatban, humoruk teljes fegyverzetében léphettek volna eübénk — a színre. Maradt tehát másfél órában a tánc és a zene, némi artistamutatvány — aztán szinte csak betétként az operisták stílusparódiája — a maga nemében elmés és szórakoztató, Mozart zenéjét szólaltatták meg a legkülönbözőbb stílusban — és néhány humoros villanás, főképp a passzázs, azaz az ösz- szekötő részekben. Nem. nem volt ez a gála kellemetlen, mégha akadt benne olcsónak tűnő hatásvadászat is — Hungáriáék csu- hajpiros szerelésben —. mégha a fellépő sztárokban csalódnunk is kellett többnyire — főképp a fénykorán túljutott Milva vendégszereplésében; aki csak énekelt — egyénisége nem csapott meg — ellentétben Aznavourral, aki ha sokat nem is nyújtott, de azért igazolta; hogy nem csak énekes, művész is. Sokféle oka és magyarázata lehet — közöttük nyilván anyagiak is, ennek a szilveszteri közös osztrák—magyar vállalkozásnak. Televíziónknak még szűkösebb anyagi helyzetében is futhatta volna azonban legalább egy szilveszteri kabaréra — önerejéből, legjobbjainkat felvonultatva — szokás szerint. Ezt a hagyományt — nem volna szabad eldobni; V. M. A KISZ kérdőíveire válaszolnak Ahol fegyverrel is bánnak Közösségek formálódnak az MHSZ-szakkörökben Diákvélemények tankönyvekről Legfontosabb munkaeszközükről, a tankönyvekről a legilletékesebbek, maguk a diákok alakítanak ki véleményt a KISZ Központi Bizottsága mellett működő középiskolai és szakmunkástanuló tanács inspirálására. Még a téli vakáció előtt kiküldték a középiskolákba azokat a kérdőíveket, amelyekkel feltérképezik a diákok véleményét a legszínvonalasabbnak, valamint a legkevésbé használhatónak tartott tankönyvekről. A felmérésben részt vesznek a Művelődési Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet szakemberei is. Mintegy hétezer diák, megyénként három-három iskolában kapcsolódik a kérdőíves felméréshez. A vizsgálat az úgynevezett közismereti tantárgyak tankönyveit veszi górcső alá. A kérdőíves felmérés adatait összegzik, majd ennek a tapasztalatnak birtokában egyes tankönyvekről vitasorozatot is szerveznek. Véleményt formálnak a tankönyvek tartalmáról, nyelvezetéről, stílusáról, érthetőségéről, szerkezetéről, nyomdai kivitelezéséről, arról is. miként segítik a tananyag feldolgozását. A csoportos beszélgetések tapasztalatait összegzik és továbbítják majd az illetékesekhez. Tervezik azt is, hogy a közismereti tárgyak vizsgálatát követően a szakmai tankönyveket is hasonló módon, széles körben, tüzetesen elemzik. Alkalmi bélyegzések A bélyegek kedvelőinek januárban többször rendeznek alkalmi bélyegzéseket. A Mikszáth napok alkalmából Pásztón január 14-én lesz alkalmi bélyegzés. A tisztelet a szülőföldnek című kiállítás helyszínén a Műcsarnokban január 29-én. szombaton tartanak alkalmi bélyegzést. Január 24-én Budapesten a 4-es postahivatalban 10 éves a postai irányítószám elnevezéssel lesz alkalmi és elsőnapi bélyegzés. Túrkevén a Ványai Ambrus Gimnázium és Gépjárműtechnikai Szakközépiskolában évek óta kiemelkedő eredménnyel működik a Tóth László műszaki tanár vezette, úgynevezett közlekedési diákkör. A foglalkozásoknak a másodikosok és a harmadikosok között jelenleg is tizenöt állandó Vajon ki, miért választotta a szabad idő eltöltésének ezt a formáját? Szabó Zoltán harmadikos tanuló így indokolta az elhatározását. — Sok hasznos, okos dolgot e.1 lehet itt lesni, ha az ember odafigyel. Alaposan átvesszük a KRESZ-t. megismerjük a segédmotorkerékpárok, motorok, gépkocsik szerkezeti elemeit, sőt az igazgató úr engedélyével arra is lehetőség van, hogy itt javítsuk ki a kismotorjaink hibáit. Nem beszélve arról, ha a „jogsi” a zsebbe kerül, nem mellékes szempont a honvédségnél. Tóth Gábor szintén a leglelkesebb szakkörtagok közé tartozik: — Nekem már nagymotorra ds megvan a vezetői engedélyem, és nem titok, a terveim között az első helyen szerepel a hivatásos gépkocsivezetői jogosítvány megszerzése. Ahogy most a jövőm elképzelem, lehet hogy az érettségi után sofőrnek megyek valahová. — Gábor, mitől jó ez a szakikor ? Kisújszálláson a gimnáziumban évek óta a legsikeresebb klubok közé tartozik a lövész-szakkör. Ez részben Demeter Kálimán tanár érdeme, aki esztendők hosszú sora óta szívügyének tekinti ezt a szakkört. Igaz, az idén már más irányítja a foglalkozásokat, de remélhető, hogy az utódlás nem okoz törést, hiszen az iskola évről évre a legkiválóbbak között szerepel a megyei lövészversenyeken. Jelenleg kezdő, haladó szakkörük is van, mintegy hatvan résztvevővel. Érdekes, a tagok harmada lárésztvevője van. A heti, hivatalos. egyórás összejövetel bizony olykor-olykor a duplájáig, sőt a triplájáig is nyúlik, ami érthető. Hiszen ha az ember belekezd egy fontos műveletbe, szerelésbe, addig nem szereti befejezni, amíg mindent el nem végez. — Szerintem ennek két oka van. Az egyik: olyan ember vezeti, akinek az ujjábán van a szakma minden aprósága, szívvel-lélekkel, kedvvel csinálja azt, amit nekünk is át szeretne adni. A másik ok: erre lehetőség is adódik, hiszen például a diagnosztikai műhelyt komoly berendezésekkel látták el. Szó, ami szó. igaza van Gabinak, hiszen például csak ebben a helyiségben akad: fékerőmérő, lengéscsillapító vizsgálatot végző gép, kerékkiegyensúlyozó, futóműbeállító, és jónéhány méregdrága táskaműszer. Az összes érték itt bizony meghaladja a 2 millió forintot. Ami szintén jelentős: ez a szakkör nem afféle intézmény falai közé zárt ösz- szejövetel, hiszen a tagjai segítik a városi úttörőrendőröket. az óvodák KRESZ- parkjainak a kialakítását. Elmondható, aki itt figyelmesen ..végigküszködik” két évet. nemcsak szakismeretet. de jogosítványt is szerez. nyokból verbuválódott. Kónya Erzsébet naponta Karcagról ingázik be, de a szakkörhöz így is ragaszkodik. — Általános iskolában volt először a kezemben légpuska, de itt már kispuskával lövünk. A teljesítményem hatvan kör körüli, és legutóbb is például a megyei lövészversenyen második lett a csapatunk. — Mi a szép ebben a sportágban? — Megtanít a figyelemre, az összpontosításra, a koncentrálásra. Mert itt. ahol fegyverrel bánik az ember, / nincs helye a hülyéskedés- nek, a lezserkedésnek. Szolnokon a Csanádi körúton, az úgynevezett piros iskolánál új ember a honvédelmi felelős: Szilágyi József, testnevelő tanár. Néhány hónapja irányítja az összejöveteleket, nagy igyekezettel kezdett a honvédelmi szakkör szervezéséhez, amelyik tulajdonképpen az Üttörő Gárda egyik szakalegysége. Tartotta magát a jó kezdet fél siker szólásmondáshoz, igyekezett rögtön olyan programmal „megfogni” a gyerekeket, amelyek népszerűek, vonzók a tizenévesek számára. Többek között már voltak repülőtéri látogatáson. meghallgatták a városi rendőr- kapitány beszámolóját a fiatalkorú bűnözésről, beszélgetést folytattak a közlekedési alosztály vezetőjével, a közeljövőben pedig a munkásőrség életéből igyekeznek színes epizódokat felvillantani a gyerekeknek. Vonzó, színes, érdekes Demeter Imre a 7. c.-be jár, és az egyik leghűségesebb szakköri tag. — Én azért jelentkeztem erre a szakkörre, mert sokfélét tanulunk itt játékos formában. Lesz lövészet, kötözés, és edzésekre is sor kerül, mert a fizikai felkészültség se mellékes. Recepteket kerestünk a jó, meg a kiváló MHSZ- szakkörök típusaira, de az az érzésem, tulajdonképpen mindenhová érvényes igazság nincs. Ezt minden iskolának, a jellegének megfelelően saját magának kell megtalálnia. Nem kell hozzá más — mint a példák mutatják — csak egy jó, lelkes, elképzelésekkel teli szakember, érdekes, színes program, kellő tantestületi segítség, és mindez máris fél siker. Ami nem mellékes elvégre a honvédelmi nevelés ma is az egyik legfontosabb feladata. részterülete az általános és a középiskolás oktató-nevelő munkának. D. Szabó Miklós Hasznos ismereteket nyújt Fegyelemre, pontosságra nevel tjjra az iskolapadban. A rövid vakáció, vagyis a téli szünet után tegnap megszólaltak a csengők, benépesültek az általános és középiskolák, megkezdődött a '82—’83-as tanév második fele. A végzősöknek ez az utolsó lendülettételt jelenti, a munkakezdés vagy pedig a továbbtanulás kapujában. Felvételünk tegnap az új esztendő első tanítási napján Szolnokon, a Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola 2 b osztályának géptanóráján készült (Fotó: Dede Géza) A Rubik-alapítvány Ki ne ismerné ma már Ru- bik Ernő nevét, amelyet találmányával kapott szárnyra a világhírnév. A történet 1975. január 30-án kezdődött, amikor bejelentette szabadalmát az Országos Találmányi Hivatalnak, írván, hogy „A találmány tárgya térbeli logikai játék, amely külső alakját tekintve zárt kockává, vagy szférikus felületű testté, célszerűen gömbbé, vagy egyéb amorf testté ösz- szeépíthető huszonhét téridomból van összeállítva ...”. Aztán e bejelentés után, 1976. október 28-án közzétették a szabadalmat, mely hivatalosan is megjelent 1977. december 31-én. Minden ment a maga útján, ha nem is nehézségek nélkül. Végre sok huzavona után megkezdődött a gyártás is, a kockából világsiker, Rubik Ernő okleveles építészmérnök, főiskolai tanársegédből a magyar játék utazó nagykövete és egyetemi docens lett. Csak úgy mellékesen szocialista milliomos, ahogy az „Élet és Irodalom” cikkírója említette. Ám ezeket a milliókat nem csak a maga javára kívánja fordítani. Attól a szándéktól vezéreltetve ugyanis, hogy a játék embert kibontakoztató varázsa fokozódjék, hogy a magyar játéktervezők külföldi tanulmányutakon kamatoztassák képességeiket, kötelezettséget vállalt három millió forintos alapítványra. A közjegyző által hitelesített alapítvány szövege így hangzik; „Kötelezettséget vállalok arra, hogy 3 millió forintot a fiatal magyar iparművészek külföldi tanulmányútjainak támogatására fordítok. E támogatásban részesülhetnek a Magyar Ipar- művészeti Főiskola hallgatói, oktatói, s a már főiskolát végzett iparművészek is”. Az összeget 2,5 millió forint konvertibilis valutában, a többit forintban helyezte letétbe. Az alapítólevélben úgy rendelkezett, ho«v az alapítvány a művelődési miniszter jóváhagyásával válik érvényessé. Ez gyorsan megtörtént: a minap Köpeczi Béla művelődési miniszter melegen megköszönve az adományt, jóváhagyta az alapítványt, melyet 1983-ban már igénybe vehetnek az arra érdemes magyar iparművészek, játéktervezők és jelöltek, oktatók és hallgatók. Ügy hírlik, hogy Rubik Ernő hosszúra nyúlt értekezleten találta ki a bűvös kocka alapelemeit, melyet az elmélyülés, és a kidolgozás követett. Bár Majakovszkij ostorozta az önagyonülésezőket, Vörösmartyt viszont egy nagy vers, a Gondolatok a könyvtárban megírására serkentette, ihlette egy akadémiai ülés. melynek véletlen vendége volt. Rubik Ernővel ismétlődött volna az egyéni töprengésre is alkalmas közös eszmecsere? Mindenesetre valami elindult, s azóta folytatódik az élő folyamat. Rubik Ernő tökéletesíti kockáját és új játékokat tervez. L. M.
