Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-26 / 21. szám

1983. JANUÁR 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé „ képernyőié előtt Tanműhely épül Túr kévén Talán furcsa, felnőtt létem­re is szívesen ülök oda a te­levízió gyermekeknek szánt műsoraihoz, a képernyő elé. És nemcsak a szórakoztató jellegű programokat kedve­lem és élvezem, kíváncsi va­gyok az úgynevezett nevelő műsorokra is. Mire is tanít­ják bennük gyermekeinket, mit kínálnak általuk okulá­sul a kamaszoknak, hogyan edzik őket a jövendőhöz. E műsorok közé tartozik a Szókimondó és a Játék a GYIK-műhelyben is szom­batonként, illetve vasárnap délelőttönként jelentkeznek rendszerint, tehát most is ek­kor láthattuk. Az előbbi ki­fejezetten pedagógiai célza­tú, az utóbbi a művészetre nevelés, a látáskultúra alakí­tásának szándékával lép ifjú közönsége elé. Hasznos prog­ramok, tanulságosak még a meglett embernek is. Hát még a gyermekeknek: nagy segítséget jelentenek a ma­gatartási normáikat most alakítandó, forrásban és for­rongásban levő tizenévesek­nek. A Szókimondóban Pop­per Péter pszichológus hoz­záértő irányításával külön­böző élethelyzetekben az em­beri viselkedés helyes nor­máit gyakorolják a nebulók, szemléletesen legutóbb pél­dául azt vizsgálták, hogy miként kell megítélniük egy­mást, a közösség tagjait. Van itt vita és van eljátszott je­lenet és van hangulat is, já­tékos. Csupán ■ egy valami, amin érzésem szerint finomí­tani lehetne: a fiúk és a lá­nyok olykor túlzottan mes­terséges „viselkedése”, már- már nevetésre ingerlő sete­sutasága olyan szerepekben, amikor'* szükség szerint csa­ládapát és családanyát kell alakítaniok az adott hely­zetjátékban. Szülőföldem Szülőföldem... — Buda­pest. Milyen szokatlan ez a kapcsolat, a fővárosról ugyanis valahogy nem szok­tunk így beszélni. Míg ellen­ben a világ legtermészete­sebb dolga az Alföldet vagy akár a Dunántúl valamelyik tóját szülőföldként emleget­ni. Mintha Pesten nem is születnének az emberek, csak élnének. Nos, Vas István val­lomása után mindez már csak a múlt, ugyanis úgy szólott ő szeretett városáról, ahol meglátta a napvilágot, hogy egyszeriben Budapest számunkra is a szülőföldek szülőföldjévé vált. Az érzé­keny lelkű és szavú költő a kamerák előtt sóm tagadta meg magát, s tán hihetetlen, de lelkesedésétől és érzel­meinek őszinte hevétől — képletesen szólva — még a kameráknak is szárnyai nőt­tek; régi, öreg házak egy­szeriben megszépültek, ódon, kopott utcák friss hangulat­tal teltek meg Janovics Sán­dor operatőri és Oláh Gá­bor rendezői munkája nyo­mán. (Érezhetően ők is saját vallomásuknak tekintették ezt a lélekoldó barangolást Buda és Pest különböző tá­jain.) A költő pedig valami ' tündéri fesztelenséggel járta be egyúttal életének útjait; igen, életének, mert neki egy-egy albérlet vagy a Hold utcai első főbérlet, vagy az alkalmi búvóhely a barát lakásában, ahol a nyilas időkben húzta meg magát, életének egy-egy fontos da­rabját jelenti. (Ezzel is iga­zolódni látszik, hogy a tár­gyaknak, akár a lakóházak­nak is csak emberi viszony­lataikban vannak értékeik.) Miközben tehát a főváros­ban kerületről kerületré ba­rangoltunk, Vas István irigy­lésre méltó világát is bejár­tuk, amelyben még a kelle­metlenségek is kellemes em­lékké szelídültek, s amely­nek legfőbb vonzereje: a páratlan bizalommal páro­suló derű. Ennyi derűlátást, amennyit ő tanúsított emlé­kezésében, csak egy költő őrizhet és ápolhat magában. Ezért volt felemelő vele sé­tálgatni, meg-megállni, eltű­nődni, s emlékezni több mint egy órán át. Felemelő és me­lengető, magasba röppentő és végtelenül meghitt. Koronával koronázzák... Először karácsonyikor su­gározták, most vasárnap délután újra bemutatta a te­levízió a szegediek filmjét, a körzeti stúdió „Koronával koronázzák ...” című alkotá­sát. A nép körében még ma is élő imákból font füzér ez, montázs, de korántsem a vallásos áhítat csöpögött be­lőle, sokkal inkább a nép te­remtő fantáziáját érezhettük meg benne, azt a megejtően bájos, .naiv költőiséget, amely felfedezhető a néplélek min­den művészi megnyilatkozá­sában. Ahogyan a vallásos elemek közé belopakodik a közvetlen valóság, ahogy profán ízeket kapnak a jól ismert bibliai figurák és tör­ténetek, s ahogy végül is a sokat szenvedő ember békes­ség utáni óhaja, sóhaja elő­tör az imádságos sorokból — ez az, ami csodálatos a film­ben, melyet Rozsnyai Aladár készített, s melynek anyagát hangyaszorgalommal Polner ZOltán győri töt te egybe a Szeged környéki tanyakon és az eldugott falvakban. Szép és ugyanakkor hagyomány- mentő vállalkozás ez a han­gulatos film, ismétlésékor, még egyszer látva, tárgyila­gosan is megállapíthatjuk róla. Az út vége Egy művészi alkotás eseté­ben elegendő egy-egy hamis gesztus, egy-egy oda nem il­lő, stilárisan kilógó képi megoldás, s máris megikér- dőjeleztetiik a tartalma, oda lehet a hitele. Sajnálatos módon ezt éreztem Eszter­gályos Károly legújabb té­véfilmjében, a Kassai-re­gényből készült Az út végé­ben. Érdekes téma: egy em­ber fejlődése visszafelé; egy emberé, akiben „a rosszra való képesség mindig erő­sebb volit, mint a jóra való hajlandóság”. Hogyan jut el Makai Sándor, így hívják a film főszereplőjét, a mun­kásmozgalomtól — a har­mincas években járunk — lassan megtagadván céljait, túlzott karriervágytól hajtva a nyilas propagandaminisz­terségig. Érdekes, ahogyan lefeslik róla a máz, s ahogy előbújik belőle a törtető akarnok, a sikerhajhász, a gátlástalan cselekvő, aki cél­jai érdekében eszközökben nem válogat, elvégre a cél szentesíti őt, aki felsőbbségi tudattal kíván mindenáron környezete fölé emelkedni, még szerető feleségében is holmi okítandó alanyt keres. Furcsa figura és végül félel­metes. Valójában a drámát, a figura egyre mélyebbre zu­hanását a feleség fájdalmas csalódásában éljük át, aki szemünk láttára próbálja feleleveníteni e különös sors alakulásának elrettentő ál­lomásait. Az asszony — Há­mori Ildikó — végtelen egy­szerűséggel idézi e gőgös em­ber elsilányulásának útját, mely végül is az akasztófán ér véget, megérdemelten. Ig- lódi István mesterien ábrá­zolja ezt a lelki elferdülést, érzékletesen mutatja meg, melyek azok a tulajdonsá­gok, amelyek Makait úgy­mond predesztinálják sorsá­ra. Lélektanilag hiteles ala­kítás ez, akárcsak a Hámo­ri Ildikóé. Csakhogy, s ez a bökkenő végső hatásában a film mégsem nyújtja a meg­győző hitelesség élményét; a szürrealista elemekkel meg­tűzdelt játék, mely az erő­szakos alkotói képzelet szü­leménye, a képi kakofónia keresztezi a film szándékait, és vegyes érzelmeket kelt. Esztergályos Károly mint ennek előtte is nemegyszer már. ismét „besétált” a ma­ga választotta, túlzott exp­resszivitás zsákutcájába. VM. Új könyvsorozatok Két új könyvsorozatot bo­csátott útjára a Magvető Kiadó. A Nemzet és emléke­zet című könyvfüzér első kötetei már a téli könyvvá­sáron feltűntek. E könyvek a magyar történelem egy- egy korszakát villantják fel. Az esztendő első felében hat új kötettel gyarapodik a könyfüzér. Történelmi, iro­dalomtörténeti jelentőségű Bajcsy-Zsilinszky Endrének csaknem félévszázada ké­szült, szinte feledésbe me­rült tanulmánya Mátyás ki­rályról. A történész Benda Kálmánnak és a filmrendező Elek Juditnak újszerű kö­zös vállalkozása a Vizsgálat Martinovics Ignác szászvári apát és társai ügyében című dokumentumkötete. Berend T. Iván Gazdasági útkere­sés 1956-tól 1965-ig című könyve szinte napjaink tör­ténelmébe kalauzolja az ol­vasót. A hagyományos vi­lág alkonya Erdélyben című tanulmány szerzője Danka- nits Ádám, az 1977-es buka­resti földrengés áldozatául esett romániai magyar törté­nész posztumusz művében a XVIII—XIX, századi közem­ber mindennapi életét pró­bálta rekonstruálni. Mester­házi Lajos különböző folyó­iratokban, napilapokban közzétett publicisztikái kö­zül válogatták A hazafiság logikája című kötetet, amely ugyancsak a sorozatot gya­rapítja majd. A közjó szol­gálatában címmel Hajdú Lajos II. József közigazgatá­si és egyéb reformjairól, azok magyarországi fogadta­tásáról írt tanulmányait is közreadják a Nemzet és em­lékezet sorozatban. A napok­ban kerültek a könyvesbol­tokba a Magvető Kiadó má­sik új sorozatának a József Attila kör rövidítéséből szü­letett JAK-füzeteknek köte­tei. A füzetsorozat, amely a tervek szerint, havonta egy kötettel gyarapodna, lehető­séget teremthet arra, hogy a legújabb irodalmi nem­zedék munkái folyamatosan eljussanak az olvasókhoz. Az első kötet Fasirt, avagy viták a fiatal magyar iroda­lomról címmel az utóbbi években a magyar sajtóban megjelent, a témával kap­csolatos írásokat, vitaanya­gokat tartalmazza. A mo­dern magyar költészet irány­zatairól ad tükröt a Ver(s)- ziók című füzet. lógta a demizsont, bekopogtatott a szemben levő szo­bába: — Isten, is­ten, egy kis ünne­pi előzetes, kóstolják meg, a Gál koma hegyi bora. Nem afféle homoki vinkó! Ugye, jó! Az ám! Na, még ' egy pohárral. Különben kérni is akartok valamit. Félfüllel hallottam, hogy a hét vé­gén Kaposvárra mennek. Hajaj, boldog ifjúság, szép Somogyország! No, azt aka- itom mondani, hogy ellkupo- rognék én hátul abban a Trabantban, fizetném a ben­zin felét, mert régen készü­lök én ám egy utolsó bú­csúra a nemzetségemtől. Nem, nem él már egy se közülük, a temetőbe men­nék hozzájuk. A fiatal pár összenézelt, miért ne, jól jön a „félárú” benzin. Szombaton reggel aztán el is indultak, szép nap volt, nem akart tél len­ni. Az öregember az első autóscsárdánál megállt ve­zényelt, kávét, colát kért, magának nagyförccsöt. Gá­láns volt, fizetett. — Ne hagyjuk már, hogy ő fizessen — seppegte a fia­talasszony a férjnek, amikor negyedszer álltak meg Sió­fokig. — A mi eltartottunk, s ő költi a pénzét. — Csak ne sajnáld — mondta a férfi, amikor az öregember a pulthoz ment rendelni — van mit a tejbe aprítania! Különben se én nagyfröccsözöm. — De milyen jóízűen isz- sza... — Hát... lehet, hogy túl­él mindnyájunkat. Más már ilyen korban ... Abbahagyták, mert az Az iparitanuló-képzés kor­szerű feltételeit teremti meg a tanműhely, amely a túrkevei XVII. számú Autójavító Vállalatnál épül a Művelő­dési Minisztérium anyagi tá­mogatásával. A létesítmény­ben a hároméves tantervnek megfelelően kabinetrendszert alakítanak kii, így különbö­ző gyakorlati „tantermek­ben” sajátíthatják el a le­endő autószerelők, karosszé­rialakatosok az alapokat, il­letve választott szakmájuk A Magyar Népművelők Egyesülete bővíti az elmé­lyült kutatómunkára lehe­tőséget adó szakmai szerve­zetek körét: februártól kez­di meg tevékenységét az esztétikai-művészeti, később pedig a műszaki-gazdasági és a filmforgalmazási szak­ma« szervezet ifétírehozását tervezik. További fontos fel­adatuk a múzeumokban és a filmforgalmazásban dolgo­zó népművelők, valamint a főiskolások, egyetemi hallga­tók bevonása a közös mun­kába — tájékoztatták az egyesületben az MTI mun­katársát. Tavaly egyébként több mint 500 fővel növekedett az egyesület taglétszáma. Szín­vonalas szakmai programo­kat szervezett az egyesület, befejezte a népművelők élet- és munkakörülményeinek vizsgálatát, s új kezdemé­öregember hozta a Coláikat, a nagyfröccsöt, sőt a fiatal- asszonynak egy hubertuszt is ... A somogypusztai temető­nél megálltak: — No, gyüjjenek, vi Zi tá i - janak maguk is egy negyed­órát a rokonságomnál. Sokáig barangoltak, ami­kor az öregember felkiáltott, hogy megtalálta az apja sír­ját. Az időtől karcolt mész­kőn ott volt a név: Kovács Lajos, élt 96 évet. — Ez meg itt a nagybá­tyám, — mondta az öreg egy másik hantnál. — Nyugod­jon, 92 évet élt. Egy fejfa nélküli, maha­gónival borított süppéteg sír előtt újra megállít vezé­nyelt: — Szegény jó édesanyám nyugszik a hantok alatt. — Ö hány éves korában halt meg? — kérdezte a fiatalasszony. — Mennyi is volt neki el­rendelve? Bizony, ő szegény korábban elment, 80 is alig múlt... A házaspár összenézett, de az öregember flovábbparan- csolta őket, bolyongott a sí­rok között, majd felkiáltott: — Ez meg itt a nagyné- ném ... A házaspár betűzte: Nagy Mihályné, született Meny­hárt Veronika, élt 91' évet. Ráakadtak még egy-két retyerutyára, 80 év alatt egy se tért meg őseihez. A fia­talasszony nagyokat sóhaj­tott, majd tovább indultak. mesterfogásait. A kabinete­ket a legújabb szerszámok­kal, berendezésekkel szere­lik fel, s nem hiányoznak majd a munkapadok mellől a tanulást segítő korszerű oktatástechnikai eszközök sem. A képzés szerves része­ként a tanműhely — az or­szágban elsőként — termelő tevékenységet is folytat: szervizrészlegének feladata a személy- és haszongépek — javítása, műszaki vizsgára történő előkészítése lesz. E nyezésként „állást keres — állást kínál” szolgáltatást indított a munkahelyet vál­toztatni kívánó kollégáknak. Igen átfogó közvéleményku­tatást végeznek a tagok kö­rében, annak érdekében, hogy az elnökségi döntések­ben mind nagyobb súlyt kapjon az ő Véleményük. Megvi/fegálják több műve­lődési otthon gazdálkodását és szórakoztató tevékenysé­gét, s a tapasztalatról tá­jékoztatják a Művelődési Minisztériumot. Üj szolgál- • jatlísi formák felkut a' pisát1 célozza — elsősorban falun — a közművelődést vállalko­zások körében végzett ta­pasztalatgyűjtés. Felmérik például, hol nyújthat lakos­sági szolgáltatást a művelő­dési ház fotólaboratóriuma. Az 5 napos munkahét be­vezetése óta különösen sok Az öregembernek be nem ál'lt a szája: — A mi nemzetségünkben nem úgy volt, mint manap­ság ezeknél a városi népek­nél, hogy 60—70 éves ko­rukban feldobják a papu­csot ... Bizony, azok még tudtak élni! A visszafelé úton annál csendesebb volit az öreg, egyszer sem mpndta, hogy álljanak meg, ha bementek is valami bisztróba, az is­tennek se nyúlt a zsebébe. Otthon is szótlan volt. Két éjszaka arra ébredt, hogy a másik szobában veszekednek a fiatalok. A vasárnapi ebédnél az­tán felborult a sótartó. — Kováés bácsi — fogott hozzá a fiatalasszony — nem is tudom, hogy kezd­jem el... Ügy gondoltuk a férjemmel, hogy ... hát mi a tavasszal inkább építe­nénk ... Nagy baj lenne, ha ezt az izét... ezt az eltar­tási szerződést közös meg­egyezéssel felbontanánk? Az öregember nagyot szí­vott a Kossuthján, leverte a hamut, belepöfékelt a leve­gőbe, csak nagyfokára vá­laszolt ... — Nézzék... én mindig azt mondtam, az öreg ne álljon a fiatalok útjába. Ha úgy gondolják, én nem ba- kafántoskodom. Alighogy kimondta, a fia­talasszony felugrott, össze­vissza csókolta az öreget, — Drága jó Kovács bácsi, tudtam, hogy megért ben­nünket. ; munkákat. már a harmad­éves ipari tanulók végzik majd szakoktatóik irányítá­sával, s ugyancsak itt sze­reznek gyakorlati ismerete­ket a túrkevei Ványai Amb­rus Közlekedésgépészeti Szakközépiskola harmadikos és negyedikes diákjai. A 32 millió forint értékű tanműhely a tervek szerint az 1983—84-es tanév kezde­tére áll az oktatás szolgála­tába. gondot okoz a művelődési otthonokban dolgozó nép­művelőknek ezen intézmé­nyek nyiitvatartása. Az eh­hez kapcsolódó és más mun­kajogi kérdésekben való el­igazodást úgy segíti az egyesület, hogy jogi tanács­adó szolgálatot indít a fő­városban. a tagoknak ingye­nesen. Régi óhaj a népmű­velők házának létrehozása: idén már két vállalat is fel­ajánlott 100—100 ezer forin­tot erre a célra, az egyesü- íétnek azonban további anyagi és erkölcsi támoga­tásra van szüksége ahhoz, hogy elkészüljön a népmű­velőknek kedvezményes szál­lást és étkezést nyújtó pe­dagógus vendégotthon Buda­pesten. A képesítés nélküli népművelők középfokú kép­zésére két kísérleti tanfo­lyam tervet is kidolgozta az egyesület — Meg hát, meg hát — bólogatott az öreg, majd a szokásos ebéd utáni szunyó- kálás helyett felvette az ün­neplő ruháját. Még nyak­kendőt is kötött! — Vigyen ki az újvá­rosba — mondta a taxis­nak, majd akkora borravalót adott neki, hogy egy olaj­sejktől se kaphat többet. Tíz perccel később özvegy Miskolcziné egy égigérő bér­ház VI. emeleti kisszobájá- ban, ahol az unokájával szorongott, zavartan mor- zsolgatta az asztalterítő rojtját. — Hát jól van ... Fe­renc ... szó se róla, én is belefáradtam már az öz­vegységbe ... Most már így, hogy szabad keze lesz abban a házban ... Két nyugdíjból jobban megleszünk, nem kell idegeneket kerülgetni.... De azt azért mondja már, az a fiatal pár miért hatá­rozott így? Ilyen hirtelen! Hogy-hlogy még egy évet se bírtak ki? Összekülönböz­tek ... ? — Ah, dehogy — kunco­gott az öreg, majd ő mor- zsolgatta a terítő rojtját: — Szóval, ahogy* magát meg­ismertem a nyáron Esztike... most már én is így szólí­tom ... Csak az járt a fe­jemben, Ihogy {.. -Dehátj mire nősüljön egy eltartott? A kisszobájára? No, szóval elvittem őket Somogyba, a nemzetségem . temetőjébe,. — De Ferenc,... maga nem borsodi ? — Dehiogynem! Életemben se jártam én Somogyország- ban, de Kovács nevű matu­zsálem ott • is volt. elég ... Tiszai Lajos Szakmai szervezetek Állásbörze - Jogi tanácsadás A népművelők egyesületének idei terveiből őszi történet j

Next

/
Thumbnails
Contents