Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-25 / 20. szám
1983. JANUÁR 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A rádió hullámhosszán NEMCSAK SZAVAK A szavak arra valók, hogy eltitkolják gondolatainkat — ismert, elég sokat idézett mondás. Ugyanezt napjainkban már tömörebben fejezzük ki. ha valaki megkerüli a feltett kérdésre adható egyenes választ azt mondjuk: mellébeszél. Sajnos a kisebb-nagyobb rádió-, televízió- és sajtóinterjúkban már szinte „polgárjogot” nyert a „nehéz erre válaszolni, a kérdés nagyon bonyolult stb.” kezdetű válaszok „műfaja”. Különösen a különböző, úgynevezett termelési riportok válaszadó alanyai kerülik meg olykor nagy-nagy óvatosan a kérdésre adható választ. Rendszerint szakmai bizonytalanság, mulasztás, egyéni vagy csoportérdek búvik meg a szócsavaró válaszok mögött. A múlt héten hallgatott rádióműsorok közül azokról szólunk, amelyekben igazán kényesnek vélt kérdésekről köntörfalazás nélkül vallanak az érdekeltek. .Ezek a műsorok bizonyítják, hogy az emberi beszéd egyik legnagyobb értéke a nyílt, őszinte gondolatkifejezés. Nem először hallottuk, de most is sok újat, megannyi szépséget találtunk Mezei Mária műsorában — a szerkesztő László György, a riporter Király Györgyi. Micsoda emberi erő szólalt meg, amikor Mezei Mária életútjáról, sorsáról beszélt. Nem volt mondanivalójának egyetlen olyan okfejtésesem, amelyben egyrészt, másrészt utalások, ki nem mondott sejdíttetések lettek volna. Hasonlóképpen csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk a Beszélgetések a .politikáról című műsorról — a riporter Győri Béla — amelyben napjaink valóban nehéz kérdéseiről lényeglá- tóan, feltáróan. teljes őszinteséggel beszéltek különböző beosztású vezetők. Jó példa arra is az említett műsor, hogy milyen megértést vált ki az emberekből, ha egy- egy kellemetlen, átmenetileg súlyos gondot jelentő kérdésről teljes nyíltsággal szólnak felelős vezetők. Ugyanebbe a gondolatkörbe tartozó műsor volt a Rádiónapló, amelynek vendége Vánkonyi Péter, az MSZMP KB titkára volt. A hallgatók kérdéseikre nyílt válaszokat kaptak. Itt jegyezzük meg: az egyik kérdező — ez már nyilván a tömegkommunikáció említett „betegségének” hatása is, azzal kezdte, hogy ő bizony most egy kényes kérdést tesz fel. Vár- konyi Péter válasza így kezdődött: „Nincsenek kényes kérdések ti — Dél-dunántúli antológia Néptáncbemutató Pécsett „Dél-dunántúli antológia" címmel mutatták be műsoruk legjavát az országrész legjobb néptáncegyüttesei vasárnap a pécsi Nemzeti Színházban. Baranya, Somogy és Tolna megye nyolc legjobb tánccsoportja főleg a tájegység hagyományait őrző koreográfiákat adott elő a tizenöt műsorszámból álló program keretében. A Mecsek vidéki, a somogyi és a sárközi folklór legértékesebb táncainak bemutatóján a legnagyobb sikert a mecsek- nádasdiak német nemzetiségi műsora, a pécsi Baranya együttes Szerb tánca és a Somogy táncegyüttes „Ugrós és t^psos" című produkciója aratta. A paraván mögött Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban Mazsola-színház címmel új sorozat indult, melynek keretében megyénk bábcsoportjai mutatkoznak be. Szombaton a törökszentmiklósi Napraforgó amatőr együttes műsorát láthatta a közönség. A tíztagú csoport nyolcvan báb mozgatásával két mesejátékot és két zenés válogatást adott elő. Jelenet A kóró és a kismadár című meséből Új ORI-produkció Gyere velünk! Gyermekvetélkedő Gyere velünk, csináld velünk, csináld jobban! — címmel vasárnap tartották a Vas megyei általános iskolák alsótagozatosai játékos sportvetélkedőjének első fordulóját. Márciusig a megye valamennyi városában és járásában eldől, hogy melyik iskola kisdiákjai a legügyesebbek — ők vívják majd a megyei döntőt március 5-én. Tegnap tartották a ..Nem történt semmi” című új ORI-produkció sajtóbemutatóját a Budapesti Művelődési Központban. A műsort Buzáné Fábry Éva szerkesztette. Az Abrahám Pál müveiből összeállított operettrészleteket Oiszwald Marika, ötvös Csilla, Rozsos István és Straub Dezső szólaltatták meg’. Közreműködött Balassa P. Tamás együttese, valamint Geréb Attila és tánckara. Demokrácia és nyelvi kultúra Csak bele kell pillantani a neveléstörténet könyveibe: még nem volt olyan oktatási í’eform az első átfogó magyar tanügyi szabályzat, az 1777-ben kibocsátott Ratio Educationis óta, amely ne tűzte volna ki célul az anyanyelv iskolai tanításának megújítását, legalábbis hatékonyabbá tételét. A korszerűsítés jegyében fogant tantervi, tantárgyi és módszertani változtatások viszont egyetlen korban sem hozták meg a kívánt eredményt, ezért szinte rendszeresen napirenden kellett tartani az anyanyelvi képzés fejlesztését. Már egy nemzedék tanúsíthatja idestova, hogy az élettől idegen, öncélú gram- matizálás általában nem jellemző a mai nyelvtanításra. Persze kivételek, azaz a nyelvi szabályok „ledarálá- sánál" és számonkérésénél megrekedt tanárok még akadhatnak, és vannak is, de számuk egyre csökken, mert a nyelvtanítás ma már más elvek alapján szerveződik, mint korábban. Most mindenekelőtt a nyelvi készségek fejlesztése áll a középpontban, aminek sikeréhez természetesen a nyelvtani ismeretek, például a szabályok nélkülözhetetlenek, de csupán eszközjelleggel. Kényes pontihoz érkeztünk el ezzel a gondolattal, mert ma is vannak, akik a készségfejlesztés és a nyelvtani ismeretek viszonyát egyoldalúan értelmezik. Pedagógusok is, az iskolán kívül állók .is. Némelyek konokul kitartanak a leíró nyelvtani ismeretek kizárólagos közvetítése mellett, egyedül a szabályok pontos elsajátíttatására esküsznek, mások viszont teljesen száműznék a nyelvtan paragrafusait, és a rendszerbe foglalt tudnivalókkal a kötetlen csevegést, a játékos tanórai foglalkozásokat állítják szembe. Fölösleges volna e helyütt részletes szakmai fejtegetésekbe bocsátkozni a két álláspontról. Anélkül is köny- nyű belátni, hogy a végletes nézetekkel a pedagógiában is csínján kell bánni. Valójában józan mérlegelésre, vagyis az ismereti, illetve a gyakorlati célzatú nyelvi nevelés ötvözésére van szükség. Tüzetes szociológiai vizsgálatok nélkül is közismert, hogy a mostani iskolások nem kis része — zömük munkás- és parasztgyerekek — kulturális hátránnyal érkezik az általános iskola első osztályába. Legtöbbször azért, mert szüleik nem tudnak akkora segítséget adni nekik a tanulásban, mint másoknak például az értelmiségi környezet, továbbá a művelődési igények fölkeltésében is kisebb ösztönzést kapnak otthon, ennélfogva a nyelvhasználatuk is gyakran pallérozatlan. Ingerszegény környezetben rejtve marad a gyerek természetes közlési hajlama: beszédkészsége — amit ma divatos szóval kommunikációs képességnek hívunk — visszamarad a fejlődésben, gondolkodása is megreked, és e három tényező veti vissza őt az iskolai tanulmányok során. Nyitott iskolarendszerünk ugyanis önmagában még nem teremt mindenki számára egyenlő tanulási esélyeket, ehhez az is szükséges, hogy minden tanulónak egyformán elérhető tanulási feltételéket nyújtsunk — intézményesen is. Az indulási hátrányok megszüntetése ily módon nem egyszerű pedagógiai tennivaló, hanem jóval több annál: elsőrendű társadalmi-politikai kötelesség. Ezért hangsúlyozza az iskolai anyanyelvi oktatás korszerűsítésének jelentőségét az MSZMP Központi Bizottságának áprilisi állás- foglalása is. Hasonlóképpen sürgős teendő a felnőttek nyelvi műveltségének gyarapítása. Nemrég még nemzedékek nőttek föl és kapcsolódtak be a közéletbe megfelelő anyanyelvi kultúra nélkül. A felnőttek köreire irányuló nyelvi ismeretterjesztésre nagy szükség van, hiszen a szocialista demokrácia kiszélesítése nem képzelhető el az önmagukat kifejezni tudó emberek sokasága nélkül. Baj volna, ha az iskola nem találna társakra az anyanyelvi műveltség fejlesztésében. Igaz, a munka dandárja minden körülmények között az oktatási intézményekre hárul, de a társadalmi szervezetek, intézmények és a családok sem maradhatnak közömbösek e tekintetben. A tanulók pedig nem ülhetnek ölbe tett kézzel, mert önámítás, hiú ábránd azt hinni, hogy műveltséget szerezni erőfeszítés nélkül is lehet. P. K. I. A vizek festője Vuics István kiállítása a Tisza Cipőgyár művelődési központjában Falusi asszonyok A Jászberényben élő festőművész, Vuics István képed láthatók a martfűi Tisza Cipőgyár művelődési központjában. Ritka alkalom, mert Vuics nagy csendben alkotó művész, egy-egy tárlata olykor nagyon is sokat várat magára. Csak akkor tárja közönség elé új munkáit, ha érzi, többet vagy mást tud adni, mint előző tárlatain. A martfűi teremben közel harminc, többnyire friss képpel várja a látogatókat, akik közül nem hisszük, hogy egy is csalódottan távozik. Nem kell ugyanis pallérozott műértőnek fenni ahhoz, hogy Vuics művészetét megértsük, festészetének szépségeit befogadjuk. Pikturájának egyik jellemzője az egyszerűség, témavilágával tökéletesen harmonizál festői módszere, képeinek gondolatgazdagsága az első pillantásra megragadja a nézőt. Vuics nemcsak nagy természetbarát, de avatott mestere is a témáiban rejlő szépségek megmutatásának. Szülőföldje, a Baja környéki Duna-ágak, s választott szűkebb hazája, a Jászság vizei ihletik festészetét, s természetesen e tájak emberének munkája áll piktu- rája középpontjában. Mindkettő alföldi táj, a Sugovica és a Zagyva parija is, de festőnk vásznain a választott színvilág elkülöníti az azonos témákat. A Tájkép kocsival, az Eső után, a Csónakok indulás előU, a Régi utca jól érezhetően sugallják az előzőeket, de hivatkozhatnánk a Házak té- len-re, a Delelő tehenek-ve. Ez utóbbiban érződik leginkább Vuics derűs természetlátása, szabadságérzete szinte fürdőzik a korlátlan térben, napfényben. Merőben ellentétes világban. a gondok, feszültségek letompított rétegeibe vezeti a néző gondolatait a tárlat szerintünk legjobb műve, a Falusi asszonyok című kép. A sötét tónusok nehezen megoldható gondokat hordoznak. A mesteri szerkesztés megadja a téma zártságát. egyben helyét is, a „tanyák sötét gondú világát” — az idézet Bányai Kornéltól származik — vagy a címhez jobban közelítően a régi falu mikroklímájának mindennapi tragédiáit. Szinte már néprajzi értékként is számontarthatók a Halászok, a Kapálok és a Falusiak című festménye, hiszen az ősi vízparti mozdulatok, amelyeket a hálóvetés alakított, vagy a kapálás ugyancsak ősi ritmusára hajladozó testek mozdulatának praktikuma ma már csaknem ismeretlen. Tiszai Lajos Eső után Telt ház ' Fotó: Korányi
