Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-21 / 17. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JANUÁR 21 A 2. számú tanácsrendelet Lakásokról—igénylőkről Családnagyság, jövedelem és vagyon II. A tanácsrendelet igényjogosultságra vonatkozó részének kidolgozásánál legfontosabb szempont az anyagi körülmények figyelembe vétele volt. Lakáshoz mindenkinek joga van, de nem mindegy, hogy ezt a lakást ki, milyen anyagi tehervállalással és mikor kaphatja meg. Szociális alapon tanácsi bérlakást kaphat, illetve jelenlegi tanácsi bérlakása visszaadásával egyidejűleg nagyobb szobaszámú tanácsi bérlakásba költözhet az az igénylő, akinek a havi átlagjövedelme nem haladja meg a 2300 forintot és nem rendelkezik 100 ezer forint értéknél nagyobb vagyonnal. A havi átlagjövedelem kiszámításánál' a lakásigénylő és a vele közös háztartásban élő családtagjainak együttes jövedelmét kell alapul venni, így például az a két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodó házaspár, akinek, jövedelme havi 9 ezer forint, jogosult tanácsi bérlakásra. Kivételes esetben legfeljebb 10 ezer 400 forint jövedelemmel is igényelhet ugyanez a család szociális alapon tanácsi bérlakást, ugyanis a tanács- rendelet különös méltánylást érdemlő körülmények esetében lehetővé teszi az egy főre jutó átlag jövedelmi határ 300 forint összegű túllépését. A tanácsrendelet azt is meghatározza, hogyan kell megállapítani a havi átlagjövedelmet. Eszerint havi átlagjövedelem a lakásigénylés, illetve a kiutalás időpontját megelőző 12 teljes hónapban kapott együttes jövedelem ti- zenketted része. Jövedelem az, ami főállásból, tagsági viszonyból, másodállásból, mellékfoglalkozásból bedolgozói vagy más forrásból, általános jövedelemadó alá eső tevékenységből származik, továbbá a nyugdíj, járadék, gyermekgondozási segély és hasonló ellátás. Az igénylőt, házastársat (él'ettársát) és eltartásra szoruló gyermekét megillető, illetve terhelő rendszeres tartásdíj összegét a jövedelmet növelő vagy csökkentő tényezőként veszik figyelembe. Kedvezőbb feltételek Vannak igénylők, akiknek sajátosan nehezebb helyzetükre tekintettel a tanácsrendelet kedvezőbb feltételeket szab. Az egyedülálló pályakezdőnek (munkaviszonya első három évében), valamint nyugdíjasnak és a vele közös háztartásban élő családtagoknak együtt számított egy főre jutó átlagjövedelme elérheti a 3 ezer 200 forintot is. Fiatal házasoknál két születendő gyermeket figyelembe kell venni az egy főre jutó átlagjövedelem kiszámításánál. Nehezebben meghatározható azoknak a vagyontárgyaknak a köre, amelyet a lakásigénylésnél számításba kell venni. A tanácsrendelet szerint az igénylő és a vele közös háztartásban élő családtagok tulajdonában álló azt az ingó (szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon felüli muzeális értékű vagy más hasonló) értéktárgyat kell az esetleges ingatlannal (lakótelek, üdülőtelek, lakás, lakóház, üdülő stb.) együtt számítani, amelynek a mindenkori helyi forgalmi értéke eléri a 100 ezer forintot, függetlenül attól, hogy hitel terheli-e vagy sem. Természetesen azt is így kell figyelembe venni, ha az ingó vagy ingatlan vagyon külön- külön is meghaladja a 100 ezer forintot. A tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakásra, illetve nagyobb szobaszámú tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakás cseréjére a jövedelmi, vagyoni körülményeire tekintettel az jogosult, akinek és a vele közös háztartásban élő családtagjainak, együttesen számított egy főre jutó havi átlagjövedelme a 2 ezer 500 forintot nem haladja meg, és legfeljebb 150 ezer forint értékű vagyona van. Az egyedülálló pályakezdőnek, valamint nyugdíjasnak és a vele közös háztartásban élő csaT ládtagoknak együtt számított egy főre jutó átlagjövedelme elérheti a 3 ezer 500 forintot is. A szociális tanácsi bérlakás, illetve a tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakás cseréjénél a jövedelmi és vagyoni feltételek mellett azt is megvizsgálják, hogy az igénylő, illetve családja rendelkezik-e olyan jövedelemmel, amiből a kiutalható nagyobb szobaszámú lakás vételárát (használatbavételi díj különbözeiét) kifizetni képes, és a lakás fenntartási költségeit (beleértve az OTP-hitelt is) viselni tudja. Soron kívül is A lakással rendelkező igénylők egy része nem nagyobb szobaszámú, hanem minőségileg jobb, kényelmesebb, azaz komfortosabb bérlakást szeretne. Ilyen esetben a kérelem soron kívül, a névjegyzékbe való felvétele mellőzésével is teljesíthető, feltéve, ha az ő, valamint a vele közös háztartásban élő családtagjainak együttesen számított, s egy főre jutó havi átlagjövedelme a 2 ezer 500 forintot nem haladja meg, s legfeljebb 100 ezer forint értékű vagyonuk van. Ha a tanácsi bérlakás bérlője lakásának beköltözhető állapotban való átadása ellenében lakásigényének mértékét meg nem haladó, kisebb szobaszámú (legalább egy szobával kisebb) tanácsi bérlakás kiutalását kéri, kérelme a névjegyzékre való felvétel mellőzésével teljesíthető. Fontos társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy lehetőleg mindenki a számára optimális méretű " lakásban éljen, ezért anyagilag is ösztönzik a nagy lakás bérlőjét arra, hogy kisebbe költözzön, például: az a bérlő, aki jelenlegi 3 szobás egyedi fűtésű komfortos lakása helyett 1 szobás távfűtéses összkomfortos lakást kér, soron kívül megkapja, és ezen felül 74 ezer forint lakáshasználatbavételi díjkülönbözetben részesül. Lakásépítő szövetkezeti tagságú vagy OTP társasházi lakásra minden olyan igénylő jogosult, aki nem esik lakástulajdon-szerzési korlátozás alá. Idő és változás A jövedelmi és vagyoni helyzetben történő változásokról folyamatosan értesíteni kell a lakásügyi hatóságot. A névjegyzékben szereplő igénylők esetében a kiutalást, illetve a vevőkénti kijelölést megelőzően is megvizsgálják az esetleges változást. A 300 forintot meghaladó jövedelemnövekedés, valamint vagyoni gyarapodás esetén a névjegyzékben szereplő igénylő csak a jövedelmi, vagyoni viszonyainak megfelelő lakásra tarthat igényt. Természetesen a vagyoni, jövedelmi helyzet romlását is figyelembe kell venni, ha ezáltal az igénylő a kisebb terhet jelentő lakás juttatására válik jogosulttá. A jövedelmi és vagyoni helyzeten kívül az igényjogosultsági sorrend megállapításánál egyéb szempontok is érvényesülnek. A városba történő túlzott beáramlás mérséklése indokolja, hogy a tanácsi elosztású lakásokból elsősorban azok részesülnek, akik a város területén legalább ötéves állandó lakással, ötéves állandó munkaviszonnyal rendelkeznek vagy tíz évet meghaladó lakásigénylésük van. Azonos feltételek megléte esetén előnyt élveznek a fiatal házaspárok, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a több éve kiválóan dolgozók, a nyugdíjasok, a szociális juttatásból élők, a tartósan beteg, mozgásképtelen, rokkant emberek. A lakásügyi társadalmi bizottság javaslata alapján vagyoni, jövedelmi viszonyától függetlenül az igénylő megkaphatja azt a szükséglakást, vagy nem lakás céljára szolgáló helyiséget, komfort nélküli vagy félkomfortos lakást, amelynek lakássá alakítását, helyreállítását vagy komfortosítását vállalja. Az ilyen módon létesített és megüresedő lakás, a kölcsöntartozás átvállalása esetén, szintén kiutalható a kérelmezőnek, vagyoni és jövedelmi helyzetétől függetlenül. A lakásügyi hatóság dönt arról, hogy az igénylő a rendelkezésre álló lakások közül melyiket kapja. (A lakásigény mértékének alsó határa az irányadó!) Természetesen az igénylő és vele együtt költöző családtagok egészségi állapotát, a különböző nemű vagy életkorú személyek elkülönítési igényét és egyéb méltányolható kéréseket figyelembe lehet venni. Jogszabály a lakásigény mértékét, a tanácsi bérlakásra vonatkozóan, az együttlakó személyek számától függően a következőképpen szabályozza:— két személyig egykét lakószoba; — három személy esetében másfél, két és fél lakószoba; — négy személy esetében két, három lakószoba; — öt személy esetében két és fél, három lakószoba; — hat személy esetében három és fél, négy és fél lakószoba; — nyolc személy esetében négy, öt lakószoba; — nyolcnál több személy esetében négy és fél — a lakásügyi hatóság által esetenként meghatározott számú lakószoba. Gyakorlatban a tanácsi értékesítésű, illetve tanácsi vevőkijelölésű (OTP, MÉSZÖV) lakások esetében is érvényesítik a fenti mértéket. Az igény mértékének megállapításánál a közeli hozzátartozókon kívül csak olyan személyek vehetők figyelembe, akik a lakás kiutalásakor már legalább egy éve együtt laktak, és együtt is költöznek a kiutalt lakásba. Dr. Krizsa Sándor a városi tanács igazgatási osztályának vezetője Következik: nyilvántartás Naprakész Fele—fele ocsánatot kérek, hölgyeim és uraim, hogy különvéleményt jelentek be az úgynevezett elnőiesedett pályákról szóló, meg-megújuló vitához. Vagy mégln- kább: nem eszmecseréről, hanem általánosan hallható panaszról van szó: alig van már az iskolákban férfi „tanerő”, a kórházakban helyenként már több az orvosnő, minit a férfi doktor, a bíróságokon már leginkább nők ítélkeznek, villámgyorsan nő a mémöknők és a közgazdásznők száma. Márpedig — igaz, hogy ezt a veszélyt érzők is elismerik — önhibájukon kívül nem olyan teljes értékű munkaerők, mint a férfiak. Tisztelet a kivételnek. Különösen a pedagóguspálya elnőiesedéséről esik sok szó. Mondván: azért olyanok a mai fiatalok. amilyenek, mert fehér holló ma már a férfi tanár. Mindebben van némi igazság. Tagadhatatlan: az emberiség két neme legfeljebb egyenjogú lehet majd egyszer (mert ma a gyakorlatban, sajnos, még mindig nem teljesen az, bár az előrehaladás érzékelhető), de egyforma sohasem lesz. Szerencsére. Van egy francia közmondás; mely szerint a férfi és nő között csupán egy kis különbség van, az azonban nagy örömet okoz mindkét nemnek. E kis különbségből azonban a két nem privát viszonyát meghatározó eltéréseken kívül sok más, a társadalmi munkamegosztásra feltétlenül befolyást gyakorló tény is következik. Fizikailag a férfiak kétségtelenül erősebbek, mint a nők. Erre az erőre, illetőleg olyan foglalkozásokra, amelyekre — ritka kivételektől eltekintve — csupán férfiak alkalmazhatók, szükség van. Minden további nélkül, mint természetest vesszük tudomásul, hogy a hadsereg és a rendőrség férfiakból áll. Ugyanilyen magától értetődő, hogy a bányászatban férfiak fejtik a szenet. Márpedig: ha egyszer léteznék férfi munkakörök, foglalkozási ágak, akkor létezniük kell női hivatásoknak is. Mindig is voltak, még akkor is, amikor a mainál jóval kevesebb nőt tartottak számon úgynevezett aktív keresőként. Senki nem ütközött meg soha azon, hogy a kórházakban nők voltak az ápolók, az sem volt rendkívüli, ha varrodában dolgoztak. Szakmák, hivatások egész sora mindig is a nőké volt és az is maradt. Mások viszont férfipályák maradtak, mert jellegüknél fogva annak kellett maradótok. A bajok, illetőleg a viták ott kezdődtek, amikor egy egykori férfiszakmának számító szakmában megjelentek a nők. Orvosnő, közgazdásznő, egy-egy ügyvédnő azelőtt is volt. Csakhogy — régebbre ne is menjünk vissza — 1949-ben a nők 0,6 százaléka volt diplomás, a felsőfokú végzettséggel rendelkező férfiak aránya a maga 3,5 százalékával ezt csaknem hatszorosan meghaladta. A mai (egészen pontosan az 1980-as) arány nem egészen kétszeres: a 25 évnél idősebb lakosságban a diplomás nők aránya 40 százalék. Tehát ebből következik, hogy még a férfiak vannak túlsúlyban az úgynevezett „elnőiesedett” pályákon is. ha nem is minden munkahelyen. Magától értetődő: ha egyszer a munkaképes korú nők körében csaknem teljes a foglalkoztatottság, és sok munkakör — sajátosságánál fogva — nem vehető számításba, akkor más munkahelyeken túlsúlyba kerülnek a nők. De miért vesszük természetesnek, hogy a bér- számfejtésen alig akad férfi és miért tiltakozunk az ellen, hogy a tanári kar nőkből áll? S miért keressük az iskoláiban található bajok okát a „pálya elnőiesedésében?” Az egyik ok kétségtelenül az, hogy könnyebb az egyenjogúságot deklarálni, mint az élet mindennapi valóságában elfogadni, megvalósítani. A sokfajta más munka- megosztás mellett létrejön, kialakul a nemek közötti munkamegosztás is.' Ez nem ritkán összeütközésekkel, súrlódásokkal jár. Tagadhatatlan például, hogy a pedagógusnő és orvosnő kevésbé tudja magát függetleníteni munkahelyén a családi, gyermeknevelési gondoktól, mint férfikollégái. Ennek azonban nem emancipált nő mivolta az oka, hanem az évszázadok óta beidegződött magatartás, szokások. Valószínű azonban, hogy idővel, nem a mostani mértékben: az apák többet vállalnak majd. Nem az „elnőiesedés” megakadályozását tartom a teendőnek, hiszen ez amúgy- is lehetetlenség volna: ellentmondana a fokozódó egyenjogúság elvének. zerintem a lehető legnagyobb mértékben igyekezzünk a két nem közötti különbséget nemcsak tudomásul venni, hanem az abból adódó követelményekkel is számolni. Arányosításra persze szükség van: az egyforma teherviselés terén. Mert egyelőre úgy tűnik, hogy a nők viselik a nagyobb terheket, a férfiak pedig a nagyobb felelősséget. Ebben is abban is a fejlődés útja és célja csak egy lehet: felefele. P. I. fl szolnoki Skálában láttuk Ügyes, ötletes dolog, hogy a bejáratnál rögtön felhívják a figyelmet a kurrens cikkekre HM Keddtől—keddig kedvezmény — most a csizmák vannak soron... Székelyföld legjobb fazekasainak — a koron fiiaknak — termékeiből válogathatnak a vásárlók a földszinten Január végén Ifjűmunkásfórumok A KISZ Központi Bizottságának kezdeményezésére január 24. és 28. között az ország mintegy 80 nagyvállalatánál, üzeménél rendeznek ifjúmunkásfórumokat. E tanácskozások célja, hogy mind szélesebb körben megismertessék, megvitassák a KISZ KB 1982. december 9-i határozatát a munkás- fiatalok körében végzendő KISZ-feladatokról. Az eszmecseréken szó lesz az idei népgazdasági terv megvalósításával kapcsolatos sajátos KISZ-es tennivalókról is. Legutóbb a KISZ KB átfoéle1975-ben foglalkozott góan a munkásifjúság tével, munkakörülményeivel, mozgalmi életük tapasztalataival. Azóta az ifjúmunkások új generációi kapcsolódtak a termelésbe. A KISZ-nek tehát újabb és újabb ifjúmunkás tömegeket kel.1 megnyernie, meggyőznie a szövetség céljainak igazáról, törekvései helyességéről. A KISZ azért is fordít megkülönböztetett figyelmet a munkásfiatalokra, mert ők képviselik az ifjúság egyik legnagyobb rétegét. Kedvezményes áruk vására — sok vásárlóval Fotó: — nzs —
