Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-16 / 13. szám

A mezőtúri Dózsa Termelőszövetkezet kétpói Armafilt üzemében az Autóker részére hengerfejtömítésekhez peremezö- és tömítőgyűrűket készítenek. Havonta a két típus­ból 1 millió 200 ezret gyártanak Országos elsőként A munkásőrség kiváló egysége a törökszentmiklósi zászlóalj Ünnepi egységgyű/ést tartottak Zsovák László, Borbély Sándor, Mász Imre és Majoros Károly az egységgyűlés elnökségében Az évzáró-évnyitó mun­kásőr egységgyűlések soro­zata tegnap kezdődött meg a megyében a törökszent- mikósi zászóaljéval. Az egység tagjai impozáns dísz­menetben haladtak el Tö- rökszentmiklós főterén a megyei parancsnokság kép­viselői és a város vezetői előtt, majd a Mezőgép Vál­lalat üzemcsarnokába men­tek. Az ünnepi zászlóaljgyű­lésen megjelent Borbély Sándor, a Központi Bizott­ság tagja, a munkásőrség or­szágos parancsnoka. Majoros Károly, a megyei pártbizott­ság első titkára. Zsovák László, a munkásőrség me­gyei parancsnoka, Török- szentmiklós, Kisújszállás párt- és társadalmi szervei­nek több vezetője, a bázis­szervek, a társfegyveres erők képviselői, valamint a mun­kásőrök sok hozzátartozója, munkatársa. Az országos parancsnok fogadása és a Himnusz el­hangzása után Mász Imre, a törökszentmiklósi városi pártbizottság titkára nyitot­ta meg az egységgyűlést. Ezt követően Kovács Sándor zászlóaljparancsnok tartott beszámolót az egység tava­lyi tevékenységéről, a szo­cialista versenymozgalom eredményeiről, illetve az idei feladatokról. Megállapította, hogy a munkásőrök fegyel­mezetten, megújuló aktivi­tással, elkötelezetten teljesí­tették feladataikat. Megfele­lő alapot teremtettek a tes­tületi rend további szilárdí­tásához, a feladatok mara­déktalan teljesítéséhez. Jár­tasságra tettek szert a kor­szerű fegyverek kezelésében. Szolgálatellátásuk szaksze­rű, a zászlóalj kiképzési fo­ka, összekovácsoltsága, er­kölcsi, politikai-fegyelmi helyzete jó. A munkásörök szolgálaton kívüli tevékenységéről is el­ismeréssel beszélt a zász­lóalj parancsnoka — példa­ként említve azt, hogy az ál­lomány 23 százaléka visel tisztséget valamilyen társa­dalmi, állami szerv testüle­tében, 70 százaléka pedig szocialista brigádtag. A zászlóaljparancsnok be­számolója után Sántha La­jos zászlóalj parancsnok-he­lyettes ismertette a szocia­lista versenymozgalommal kapcsolatos parancsokat, me­lyek szerint a megyei pa­rancsnokság legjobb önálló alegysége — immár ötödik alkalommal — a törökszent­miklósi zászlóalj. Az ezt ta­núsító oklevelet és a ván­dorserleget Zsovák László adta át, ugyanakkor adták át az első századnak a zászlóalj legjobb százada, az első század harmadik szaka­szának pedig a zászlóalj leg­jobb szakasza címet, vala­mint a kitüntető jelvénye­ket. A törökszentmiklósi és a kisújszállási városi párt­végrehajtóbizottság nevében Papp Lajos, a törökszent­miklósi városi pártbizottság első titkára mentette fel a tényleges szolgálat alól a le­szerelő, illetve a tartalék­A munkásőrség országos parancsnoka azzal kezdte beszédét, hogy akaratlanul is végigvonul képzeletében az utóbbi 26 év, a maga sorsfordulóival, melyekből az a tanulság adódik, hogy miindig úrrá tudtunk lenni a nehézségeken, mert akar­tuk, mert összefogtunk, mert nem tértünk le a szocialista építés útjáról. A továbbiakban azt hang­súlyozta Borbély Sándor, állományba vonulókat, kö­szöntötte az esküt tevő munkásőrjelölteket. Ezt kö­vetően Szolgálati Érdemér­meket, Munkásör Emlékér­meket és emléklapokat ad­tak át, majd úttörők köszön­tötték az egységgyűlés részt­vevőit. A munkásőr jelöltek eskü­tétele után a leszerelők ne­vében Fehér Károly adta át a fegyvert Unicsovics Andrásáénak. Ezt követően Borzák Lajos, a munkásőr­ség országos parancsnoksá­gának osztályvezetője felol­vasta az országos parancs­nok parancsát, miszerint „A munkásörség kiváló egysége” címet, melyet most alapítot­tak és évente csak egyetlen egység nyerhet el, az ország­ban elsőként a törökszent­miklósi zászlóalj érdemelte ki. A címmel járó vándor­zászlót és azzal együtt Vár­helyi György „Harcos út” című bronz kisplasztikáját Borbély Sándor adta át a zászlóalj parancsnokának, huszonkét munkásőrnek pe­dig A Haza Szolgálatáért Érdemérem kitüntetést nyúj­tott át, majd rövid beszédet tartott. hogy a fiatalok is felelőssé­get vállalnak azért, amiért az idősebb nemzedék küzd, tisztában vannak azzal, hogy gondjaink ellenére jó itt él­ni. A valóság helyes értéke­lésére,, az állandó megúju­lásra hívta fel a munkás­őrök figyelmét, hogy környe­zetüket is meg tudják vál­toztatni. Az 1982-es évről szólva azt fejtegette, hogy (Folytatás a 3. oldalon.) Borbély Sándor: Úrrá leszünk a nehézségeken Családi magazin 4. oldal Családban, iskolában most ez a fő téma Nyolcadikosok pályaválasztás előtt 5. oldal Hazai hús hazai csomagolóanyag Az Állatforgalmi és Hús­ipari Tröszt több vállalattal működik együtt a húsipari csomagolóanyagok hazai elő­állítására. Az ágazat évente hozzávetőleg egymilliárd fo­rint értékű külföldről vásá­rolt csomagolóanyagot; do­bozt. fóliát, különböző bur­kolóanyagot használ fel. Ezek egy részét a hazai vegy­iparral, alumíniumiparral és a papírgyárakkal közösen itthon is elkészíthetnék, még­pedig a külföldivel azonos minőségben — erre irányul a közös program. A húsiparral együttműkö­dő vállalatok számára nyere­séges lehet a csomagoló­anyag-gyártás, mivel nagy tételről van szó. A húsok és feldolgozott termékek ex­portra kerülő mennyiségének mintegy háromnegyed része, az itthon eladott áru hozzá­vetőleg egyharmada többé kevésbé korszerű burkoló­anyagokban kerül a piacra, az üzletekbe, s ezek az ará­nyok a jövőben méginkább eltolódnak a csomagolt ter­mékek felé. Az együttműkö­désnek kezdeti eredményei vannak. A Tiszai Vegyikom­binátban biztatóak a doboz­sonka gyártásához szüksé­ges műanyagbélések kísérle­tei. A hazai kartondobozok előállításával is foglalkoznak a gyártók. Egy másik lehe­tőség: az Élgép. az Alumíni­umipari Tröszt és a húsipar közös tevékenységének ered­ményeként 1983-ban már több mint egymillió fémtu­bust gyártanak. Kisújszálláson, a Szolnok megyei Tanács Faipari Vállalatá­nál az energiaracionalizálási program keretében új kazánt állítottak Üzembe. A kazán egy újítás segítségével alkalmas a szén mellett fűrészpor és fahulladék elégetésére is, amivel évente 120 ezer forintot takaríthatnak meg A répa elfogyott, a cukorgyártás folytatódik Vagonhiány nehezíti a munkát A szolnoki Cukorgyárban szombaton befejeződött a nyers répa feldolgozása, az utolsó tonnákból is kivonták a cukrot. A szeptembertől január közepéig tartó kam­pányban minden eddiginél több, 650—660 ezer tonna nyersanyagot dolgoztak fel, és hatvanezer tonnánál több jó minőségű kristálycukrot készítettek. Az ország máso­dik legnagyobb teljesítmé­nyű gyárában a termelést jól segítették a korszerű technológiák, a mostani idényben vizsgázott a tavaly felszerelt 15 cukorfőző auto­mata. A gépekkel gyorsabbá vált a termelés, csökkent az energia- és munkaerő-fel­használás. s ami nem kevés­bé fontos, minőségileg jobb cukrot állítottak elő. A kris­tályszemek hófehérek, egyen­letesek, valamennyi export­minőségű. A gyárban a nyers répa feldolgozása után máskor le­állították a gépeket, víztele­nítették az üzemet, jelenleg azonban még van tennivaló. Az idén első alkalommal a ‘répa egy részéből tisztított répalét készítettek, és sűrít­ve tárolták. A hazánkban még kevésbé ismert és alkal­mazott módszerrel feldolgo­zás előtt megőrizték a répa cukortartalmát. Most hat és félezer tonna lé feldolgozá­sához kezdtek hozzá. Sajnos a munkát vagonhi­ány nehezíti: ugyanis a ré­palé feldolgozásakor keletke­ző, napi 3—400 tonna mel­lékterméknek, a melasznak saját tárolóiban csak kisebb részét képes a vállalat elhe­lyezni. A cukorgyártás csak akkor folytatódhatna zavar­talanul, ha a MÁV képes lenne még 9—10 napig ele­gendő speciális tartálykocsit biztosítani az értékes „hulla­dék” elszállításához. Heti világhiradó Külpolitikai heti összefoglal ónk a 2. oldalon. ma Ára: 1,40 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXIV. évf. 13. sz. 1983. január 16., vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents