Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
1982. DECEMBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Hétvégi sportműsor ASZTALITENISZ Üttörő-olimpia, megyei döntő, Killián Repülő Műszaki Főiskola 9. Megyei ifjúsági fiú és leány összevont csb. 13. KOSÁRLABDA NB I férfi. Alföldi Olajbányász—Bajai SK Szolnok, tiszaligeti sportcsarnok, 17. Prekner, Pázsitka. NB II női. Szolnoki MÁV MTE—Eger SE Szolnok Véső úti sportcsarnok 16.30. TEKE NB I férfi. Szolnoki MÁV MTE—Ferencváros, Szolnok Munkásőr úti automata tekecsarnok 10. IDEGENBEN SZEREPELNEK A HKFSE és a Szolnoki Spartacus versenyzői Szegeden a DÉLÉP SC országos első osztályú férfi versenyén és Budapesten az Építők SC első osztályú női versenyén. A Kisújszállási MÁV NB lies női kosárlabdázói Békésen. Vasárnap VÍVÁS Szolnok városi úttörő-csapatbajnokság, Szolnok, Véső úti sportcsarnok 8. IDEGENBEN SZEREPELNEK A HKFSE és a Szolnoki Spartacus versenyzői Szegeden a DÉLÉP SC országos első osztályú férfi versenyén és Budapesten az Építők SC első osztályú női versenyén. A Kisújszállási MÁV NB lies női kosárlabdázói Békésen. KÉZILABDA VIII. női világbajnokság. Döntő, Budapest Sportcsarnok: Jugoszlávia—NDK 14.30, Dél-Korea—Csehszlovákia' 16, Magyarország—Szovjetunió 17.30, ünnepélyes eredményhirdetés 19. A magyar íjászsport ezüstjubileuma Tegnap ünnepelte, megalakulásának 25. évfordulóját a Magyar Íjász Szövetség Elnöksége. A szerény körülmények között tevékenykedő, de egyre izmosodó sportág képviselőinek bőven volt mire emlékezniük a jubileumi találkozón. A jelenleg mintegy másfélszáz minőségi versenyzővel rendelkező olimpiai sportág legjobb hazai képviselői közül két világcsúcstartó — Ráczné Tessényi Éva és Hamvas Ágnes — emelkedett ki az évek során. Az utóbbi időkben elsősorban Nagy Béla eredményessége révén jut el messze földre a magyar íjászsport híre. A Tipográfia 39 éves versenyzője az 1980-as moszkvai olimpián az igen előkelő 5. helyet szerezte meg az összetett versenyben, s a világbajnokságon is volt már hetedik. Eredményes évet zártak a cselgáncsozók Az országos bajnokságon olimpiai pontot szerzett versenyzők, jobbról balra: Eszenyi Károly, Török Ferenc edző: Soctek László, Boros Róbert, Mlinárt Péter, Császi Mihály. Hiányzik Öllé Csaba és Sánta István A jól végzett munka tudatával zárják az idei versenyévadot a Honvéd Killian Főiskolai SE cselgáncs szakosztályában. Gazdag termést takarítottak be, nagyot léptek előre, amit az elért eredmények igazolnak, de veszteségek is érték a szakosztályt. Előbb tekintsük át az eredményeket. A tavalyi 14 olimpiai ponttal szemben az idén 26-ot szereztek. Ebben az évben is annyi versenyen indultak — 44 —, mint az előzőben, de most 295 helyezést ért öl a szakosztály. Ebből 45 arany, 75 ezüst, 28 bronzérem, és 147 ötödik hely. Az országos bajnokságokon 53 bajnoki pontot gyűjtöttek. Ami külön figyelemre méltó, hogy mindezt saját nevelésű fiatalokkal érték el. Tekintsük át a legjobbak névsorát, hiszen tőlük a jövőben még többet, még jobb eredményeket várnak. Az úttörő I korcsoportban (1972- es születésűek) a 26 kilogrammban Lőrincz Sándor ötödik, 41 kilogrammban Nagy Sándor második, 53 kilogrammban pedig Paróczai Norbert ötödik lett. Az egy évvel korábban született; úttörőknél 41 kilogrammban Tóth Zsolt, 58 kilogrammban pedig Abonyi Tóth József országos bajnokságot nyert. Az 1970-ben született úttörő III. korcsoportban 38 kilogrammban Ilyés Antal bronzérmes. A serdülők közüli (1968—69) 44 kilogrammban Soltész László ötödik, 48 kilogrammban Eszenyi" Mihály harmadik, 52 kilogrammban Öllé Csaba ugyancsak harmadik, 60 kilogrammban Boros Róbert ötödik, 68 kilogrammban pedig Mllinák Péter harmadik helyet szerzett. Az ifjúságiaknál 60 kilogrammban Császi Mihály harmadik, nehézsúlyban Sánta István ötödik lett. Jól szerepeltek a felnőttek is. Az első osztályú bajnokságon 70 kilogrammban Nagybata Mihály, 78 kilogrammban Pillér József ötödik lett. a másodosztályban 60 kilogrammban Sercsák István országos bajnok. Illés Sándor második, a 71 kilogrammban Mískolczi Béla harmadik, a 78 kilogrammban Pillér József a második helyen végzett. A szakosztályban négyen első, öten másod, hárman pedig harmadosztályú minősítéssel rendelkeznek. Az ifjúságiaknál ketten arany, hárman pedig ezüstjelvényes minősítést szereztek. A szakosztály eredményeire felfigyeltek a válogatók is. Sercsák, Illés, Nagybata, Pillér, Gyetkó és Orosz meghívást kapott ' Mátraházára, a válogatott keret edzőtáborába. A szakosztályban Ferencz Attila a vezető edző, Török Ferenc főfoglalkozásban, Milotta László pedig másodállásban dolgozik. Az utánpótlást tanfolyamrendszerben nevelik. Három hónap után válogatják ki a tehetséges fiatalokat;, a szakosztályban jelenleg, úttörőktől a felnőttekig, mintegy kilencven versenyzőt tartanak nyilván. Az edzéseket a tiszaligeti sportcsarnok galériáján tartják: nyáron hetvenfokos melegben, potyogó üvegszilánkok és. esős időben hulló vízcseppek alatt. Az idén veszteség is érte a szakosztályt: a felnőtt csapat kiesett az OB I-ből. Ennek a legdöntőbb oka az volt, hogy több figyelmet fordítottak az egyéni, mint a csapatversenyre. Jövőre még nagyobb gondok előtt áll a szakosztály. Kertész Lóránt nem hosszabítja meg a szerződését. Csökken a költségvetés és ez nagyon megnehezíti a munkát, hiszen nemcsak a működési kiadások növekednek, hanem szőnyeget is szeretnének vásárolni. Erre azért lenne szükség, mert akkor Szolnokon is rendezhetnének országos versenyeket, s ezzel csökkenne az utazási költség. Jövőre az ideihez hasonló eredményeket akar nak elérni, de ha javulnának a feltételek, még többet fejlődhetnének. <pi) Sánta István egy kiemelés közben Hölgy, aki mindenki ismerőse Pályafutása egy korszakot ölelt fel Szolnokon már hiába hajráztak a román lányok az USA ellen A kézilabda világbajnokság Szolnokon lejátszott csoportmérkőzésein szinreléptek a román lányok is a tiszaligeti sportcsarnokban. Vezetőjük egy szőke, fiatalos hölgy volt, akit valamennyien régi ismerősként üdvözöltünk. Hogy mikor és hot találkoztunk vele, nem tudták volna megmondani. Mégis mindenki rámosolygott. előre köszönt neki; egy dolog kétségtelen volt, a sportról összegyűjtött eddigi ismereteinkben helye van a román csapat vezetőjének. Aztán a mérkőzések utáni banketten a régi ismerős jogán elegyedtünk vele szóba. Kiderült, hogy a román sportélet talán legnagyobb atlétaegyéniségét tisztelhetjük Lia Manoleuban, aki nem kevesebb, mint hat olimpiának volt a résztvevője női diszkoszvetésben. Bemutatkozás Helsinkiben hatodik hellyel, és a búcsú Münchenben kilencedik helyezéssel. És közben legtöbbször érem a világversenyeken. A legnagyobb siker természetesen az olimpiai bajnoki cím, melyet 1968- ban Mexikóvárosban szerzett 58 méter 28 centiméteres dobásával, azon a versenyen, melyen Kleiiberné, Koncsek Jolán bronzérmes volt 54 méter 90 centis eredménnyel. De ott volt még az élmezőnyben Stugner Judit is, aki a Jl. helyet 52,08-cal szerezte meg. Még egy emlékezetes dátum Manoleu számára: 1964 Tokió, amikor Tamara Presz mögött mindössze 30 centiméterrel elmaradva úgy szerzett bronzérmet, hogy közéjük ékelődött a német Lotz Ingrid is. Itt Kleibemé 6.. Stugner 10. lett. • — Az utolsó olimpiai versenyemet megsirattam — mondja. — Tulajdonképpen ekkor már az idővel is harcoltam. mindenáron bizonyítani akartam, és ez a 9. helyhez volt elég. — Aki ilyen korszakot ölel át egy.egy versenyágban, alighanem elméleti kérdésekkel is teljesen tisztában van. Mondja, mi a magyarázata annak, hogy a diszkoszvetők meglehetősen tisztes kort érnek meg a dobókörben? Említhetnénk OeAter példáját, aki 45 évesen még ma is Los Angelesre kacsingat. — Valóban így van, a diszkosszal évtizedekig ei lehet „bíbelődni”. Gerelye* seknél rengeteg üstökös lép porondra — említhetném a magyar Paragit többek között — aki egy-egy hatalmas, lélegzetelállító teljesítmény után szinte hónapok alatt eltűnik az élvonalból. Az oka kézenfekvő. A diszkosz nem annyira „temperamentumos” versenyág; kisebb a sérülési veszély, valamilyen oknál fogva általában kiegyensúlyozott lelkületű emberek művelik, ezenkívül igen nagy szerepe van a technikának. Ha valaki egyszer elsajátította a dobás minden csinját-bínját, sokáig megél belőle. Meg kell, hogy mondjam, napjaink versengése már nem tetszik anynyira nekem. Elsősorban a nyers erő dominál, háttérbe szorult a technika, mondhatnám azt, hogy durvább lett a diszkoszvetés, és ennek megfelelően egy-egy sportoló teljesítményénél nagy az ingadozás. Vannak kicsúszott nagy dobások, és ugyanabból a kézből egészen megmosolyogható eredmények is „kiszállnak”. — Jelenleg mivel tölti napjait? — Felelős beosztásban vagyok. a román olimpiai bizotság és a sporttanács elnökhelyettesi teendőit látom el. Az életemet a sportnak szenteltem, gyermekem nincs, a férjem sem tudta az életformámat elfogadni, egyedül élek. — A román kézilabdázó lányok szereplésével gondolom önnek kell majd odahaza elszámolnia. Sikerült, e a várakozásnak megfelelően helytállni a világbajnokságon? — A célkitűzésünk az első ' hat közé kerülés volt, ez mint közismert, nem sikerült. Az okokat elemezni fogjuk, mindenesetre annyit máris elmondhatok. hogy hibáztunk amikor Dél-Koreát lebecsültük. Rosszul informálódtunk, — ez lett az ára. Persze, a sorsolásunk lehetett volna szerencsésebb is, hiszen egy „fekete lóval” kerültünk rögtön össze, semmit nem tudtunk róla, és bizony igen keserves perceket szereztek nekünk az ázsiaiak. Ez a bemutatkozás a bolgárok elleni mérkőzésen is éreztette hatását, ekkor is gyengén játszott az együttesünk. Mindenesetre optimista vagyok, jövőre még van egy „dobásunk”, ahol kiharcolhatja csapatunk az olimpiai szereplés jogát. Én aki hat olimpián szerepeltem, már hivatalból is kell, hogy optimista legyek az ötkarikás versenyzés ügyében. így bízom benne, hogy lányaink ott lesznek Los Angelesiben. — Ha jól láttuk, az érkezés óta ön mintha a többi vendégnél figyelmesebben vette volna szemügyre Szolnokot. Mi ennek az oka? — Szolnok nekem kedves város. A nosztalgia a divat világszerte, így hadd emlékezzem én is egy kicsit. Életem első külföldi versenyén 1949-ben Szolnokon, a Véső utcában szerepeltem egy Magyarország—Románia ifjúsági válogatott viadal keretében és a bemutatkozásom jól sikerült: súlylökésben is d.iszikoszvetésben is első lettem. — pb — Fóliasátras futófolyosó készült Szolnokon, a tiszaligeti stadionban. A Szolnok városi Tanács Sportlétesítmények Igazgatósága az AGROKER Vállalattól kölcsönkapott alumínium vázszerkezetre fóliát vásárolt, és az öltöző előtti atlétikai futópályát 99 méter hosszúságban beborította. A futófolyosó alatt négy sáv használható. Cél, hogy meghosszabbítsák a szabadtéri edzéslehetőségeket, sí pályát pedig megkíméljék az időjárás viszontagságaitól, tavaszra azonnal használható állapotban legyen. Akik igénybe akarják venni, máris jelentkezhetnek. A tervek szerint világítással is ellátják. Képünkön a futófolyosó kívül és belül.
