Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
\ 10 12 hónap II község 1982. DECEMBER 11. Motívumot keresünk fotós kollégámmal, valami jellegzetes utcaképet, a község arcélét. Csak hpsszas bolyongás után jövünk rá, örményesnek az a fő vonása, hogy nincs két egyforma háza. Az újonnan épültek mindegyike más, mint a régiek és egymástól is különböznek. — Rátarti emberek az örményesiek — mosolyog Bartus János tanácselnök, amikor szóbahozom a község „egyenruhájának” hiányát. — Sok lakóház épült az utóbbi esztendőkben, ám senki se volt hajlandó éppen olyanra kialakítani, mint a szomszédoké. Ha formájukban van is hasonlóság, hiszen típustervek alapján készülnek, a küllemük, a vakolásuk, ha más nem, a kerítésük eltér a többitől örményes a hasonló lélekszámú településektől abban A tanácselnök különbözik, hogy a területe szinte egy kisvárosét is eléri. Mintha két faluból' állna, mintha nem szeretnének egymás közelében élni az örményesiek. Pedig a szétdobáltsagnak korántsem érzelmi, hanem nagyon is gyakorlati magyarázata van. —. A község kialakításában a század elején Gláser méltóságcs úr akarata döntött — mondja a tanácselnök. — Felépítette a kastélyát, valószínűleg csak úgy találomra kiválasztott helyen, és arra kényszerftette az örményesi gazdákat, cselédeket, hogy a kastélya köré építkezzenek. A felszabadulás után, de különösen az ötvenes évek végén, amikor nagy lendülettel fejlődött á falu, felmerült hogy elszakadjanak a kastélytól, tőle távolabb húzzák fel a házakat, mert Gláser földbirtokos egy kisebbfajta dombra építette fel lakhelyét, az örményesieknek azonban a domb körüli gödör maradt. Természetesen gyakori volt az esőzések utáni beázás, az apró vályogházak fala hamar átvizesedett. Ezért húzódtak kijjebb az. új építkezők. Bartus Jánostól megtudjuk, hogy mostanában is fel-felizzik a vita: hol legyen a faluközpont? A kastély 'környékén lévő régi telepen, vagy a vasútállomás közelében alakuló új telepen. Egyelőre a kereskedelem a régi telepen van, az újtelepieknek ha tetszik, ha nem, át kell menniük a nagyobb bevásárlások elintézésére. Igaz, a fegyverneki áfész az állomás mellett is fenntart egy élelmiszerboltocskát, az új ABC-áruházat azonban a Gláser kastély mellé építette két esztendővel ezelőtt. — Tulajdonképpen mindenből kettő kellene — simítja meg gondterhelten a homlokát a tanácselnök. — De meg lehet érteni az áfészt is, az ő lehetőségei se végtelenek. Mostanában tárgyrlgatunk már egy, az új telepen felépítendő ABC- áruházról, de az még odébb van. Persze nemcsak ez a kettősség okoz gyakori fejfájást Bartus Jánosnak: — Még mindig tart a vita Kuncsorba és örményes között, hogy nem kellett volna 1977-ben összeházasodniuk, a kuncsorbaiak sértve érzik magukat, hogy nem ők lettek a székhelyközség. Attól ■ tartanak, hogy mellőzzük őket, hogy kimaradnak a fejlesztésből. Bartus János maga is kuncsorbai, bár néhány éve átköltözött örményesre. Azt azonban nem vitathatják a csorbaiak, hogy a tanácselnök vigyáz az egyensúlyra, a szíve persze talán még mindig inkább hazahúz. Aminek az örményesiek egyáltalában nem érezhetik a „hátrányát”. A két község párhuzamosan nő, növöget, szépül és fejlő-Az 1400 lelket számláló község 1950-ben lett önálló, addig a nem is túlságosan közeli Fegyvernekhez tartozott. A lakosság az utóbbi A téesz párttitkára négy-öt évben növekszik, amely nem az újonnan odaköltözőknek, hanem a születéseknek köszönhető. A demográfiai görbe meredek felfelé ívelése kissé váratlanul, felkészületlenül érte a község vezetőit. Hiszen az apróságoknak óvoda kellett, amit hamar meg is építettek, de már akkor nyilvánvaló volt, hogy az intézmény kicsi lesz. Az ötvenszemélyes óvodában jelenleg hatvan gyermek kap gondozást, és még így se tudtak minden jogos felvételi kérelmet teljesíteni. Ezért szorgalmazza a tanács az óvoda mielőbbi bővítését, a jövő évi beruházásaik közül az lesz a legnagyobb. Ha lesz. Mert egyelőre bizony hiányzik még egymillió forint az építéshez, amelyet a felsőbb tanácsi szervektől remélnek. A községben működő Április 4. gépgyár, az Oj élet Termelőszövetkezet és az Aszfaltútépítő helyi építésvezetősége is „beszáll” majd a költségekbe, de hárman együtt sem képesek összeadni elegendő pénzt. Mindenesetre 1983-ban hozzáfognak az óvoda bővítéséhez, ha közben elfogy a rávaló, várnak még egy évet. Ut, víz és a háztáji Valamivel egyszerűbb volt anyagi segítséget kapni ahhoz a hétszáz méter szilárd burkolatú úthoz, amely ebben az évben készült el. Az út a temetőhöz vezet, nem kell mostmár lánctalpas gép az elhunytak szállítására. És huszonöt család örülhet az új betonútnak, amely 1 millió 400 ezer forintba került. A kivitelezést az Aszfaltútépítő végezte, de a földmunkába a termelőszövetkezet is besegített. No és persze az örményesiek társadalmi munkája. „Ingyen” van az útpadka, a vízelvezető árok. — Nem kell sokáig agitálni a lakosságot a társadalmi munkára, ha látják, hogy a saját érdekükben, önmaguk kényelméért dolgoznak — mondja a tanácselnök. — Igv lett az utóbbi két évben 500 négyzetméteres új vízhálózatunk, és elmondhatjuk, hogy dik. De miután ebben a riportban örményesről van szó, maradjunk meg nála. örményesen megszűntek a vízellátási problémák. A vízműtársulat glóbuszt épített, amely minden lakásba eljuttatja a jó vizet. Szükség is van rá, mert évenként átlag nyolc építési engedélyt ad ki a tanács, úgy szaporodnak a szebbnél szebb házak, mint a gomba. És csaknem minden házhoz sertésólak is tartoznak: rendkívül nagy a háztáji állattartási kedv. Talán túlságosan is nagy, bár ezt csak csendben jegyzi meg a tanácselnök is. A háztáji kétségtelen létjogosultsága mintha nem lenne igazi öröm. A szabad időt ugyanis teljesen leköti, a hétezer kötetes könyvtár-Tóth Sándor, az első szövetkezeti elnök ban például alaposan megcsappant a rendszeres olvasók száma, a rendezvényeket alig látogatják, mindenki csak a portáján belül él, nem jut idő — a televízión kívül — a művelődésre. De hát ez nemcsak örményesi jelenség. A 196 tagú Üj Élet Termelőszövetkezetben, amióta a háztáji így felnőtt, nincs szükség sertéstenyésztésre. Bartha János, a közös gazdaság pártalapszervezetének titkára gyorsan végez a szövetkezet bemutatásával: — Három főágazatunk van, a növénytermesztő, az állattenyésztő és az úgynevezett gépesítési főágazat. Ezek közül a növénytermesztő a legerősebb, évenként 26 millió forint árbevétellel. Az állattenyésztésből 21 milliónk származik. — Az örményesről készült monográfiában olvastam, hogy a régi gazdák a szarvasmarha-tenyésztésükről voltak híresek Alföld-szerte. Megmaradt ez a hagyomány? — Lehet, hogy nem vagyunk olyan híresek, de az állattenyésztés ma is szinte a szarvasmarhatartással egyenlő. Négyszáz fejőstehenünk van, az átlagos teihozam 4 ezer 300 liter. De juhászattal is foglalkozunk, az állomány jelenleg hatszáz juh. Sertésünk nincs, a háztáji gazdaságokban viszont háromezer hízót nevelnek, azokat a termelőszövetkezet értékésíti. A sertésforgalom évenként 16 millió forint körül mozog. A pálmát azonban a szarvasmarhatartás viszi el. Hadd mondjam még hozzá, hogy a szövetkezet fennállása, 1949 óta a tavalyi volt a legeredményesebb esztendőnk, nyereségünk elérté a tízmillió forintot. Jóllehet, a nagyobb gazdaságok számára ez fillér volna, nekünk viszont csúcs. És hogy még szebb legyen az eredmény: a tervezett nyereségünk ötmillió volt. — Valószínűleg nem a csodák között kell keresni a dupla nyereség okait... — Nem bizony. A vezetőség úgy döntött, hogy a gyenge hozamú napraforgó helyett cukorrépát termesszünk. A felszabadult területen kukoricát is vetettünk, a gabona fajtakiválasztásánál is körültekintőbb volt a gazdaság. Vagyis a józan észnek köszönhető a nagy nyereség. Most már gondolkodhatunk új beruházásokon, egy tehenészeti telepet szeretnénk építeni. Egy láncborona, semmi más Az örményesi Üj Életben 1981-ben kilencezer forinttal nőtt a tagok jövedelme, a gépesítés teljes, a kézi erőre alig van szükség. A termelőszövetkezet nem valami különálló sziget a községben, a település fejlesztésében az utóbbi öt évben egymillió forinttal járult hozzá. Rendszeresen támogatja az öregek napközi otthonát és az óvodát is. Felnőtt, megerősödött a harminchároméves szövetke-Az Április 4. gépgyár egyik műhelye Felfvelfi demográfiai görbe zet. Pedig a megalakulásakor nem sok reményük volt erre. Tóth Sándor az alapítótagok közé tartozik, az Üj Élet jogelődjének ő volt az első elnöke — Szó szerint a nulláról indultunk — emlékezik az egykori elnök. — Hét család fogott össze, hogy próbáljuk meg a közöst. Hetvenhárom kataszteri holdunk volt, jószágunk egy se. A „gépparkunk” egyetlen láncboronából állt. Az első zárszámadáskor én mint elnök 210 forintot kaptam, ebből lejött 100 forint békekölcsön, gondolhatja, milyen reményekkel indultam a házasságba. Öt évig láttam el az elnöki teendőket, utána munkacsapat-vezető lettem, majd főkönyvelő. Nyolc éve pedig műszaki adminisztrátor vagyok. A nyughatatlan emberek közé tartozik Tóth Sándor, számára a munka létszükséglet volt, már hatévesen dolgozott, mint abban a korban csaknem minden sorstársa. — Tizenhat hónap van még hátra a nyugdíjazásomig, el se tudom képzelni, hogy tétlenkedjek. Ha kapok lehetőséget, tovább dolgozom. Nem ismerte a „vagy sikerül, vagy nem” alapállást, amihez hozzáfogott, végigcsinálta. Makacsul, dacolva, vitázva a kétkedőkkel. — Annak idején sokan egy lyukas garast se adtak volna a téesz jövőjéért. Nevettek rajtunk, alapítókon, és amikor végigvonultunk a láncboronánkkal az utcán, kiálltak a kapuba gúnyolódni. Aztán mégiscsak közénk jöttek. Sajnos manapság megint nem sikk a téeszben dolgozni, a fiatalok az iparba tolakszanak. Az én három lányom közül is csak az egyiket tudtam meggyőzni, hogy ide helyezkedjen el, a másik kettő hallani se akart a „paraszti munkáról”. Pedig hol van már az a régi nehéz robot! Lassan már csak nézzük, hogy a gépek dolgozzanak helyettük. Igaz, ember nélkül a gép nem ér semmit. Nálunk a fiatalok megtalálhatják a számításukat, minden út nyitva áll előttük a továbbtanulásra, a gazdasági gyarapodásra. A hajdani elnök rengeteg társadalmi megbízatást is vállal, közel a hatodik ikszhez se tud egy helyben ülni. Ő a Hazafias Népfront köz,ségi bizottságának elnöke, az apró termetű inas férfi mindenütt feltűnik, ahol meg kell fogni a dolog végét. A közösségért áldozó embertípust képviseli. Agilitását többször is „honorálták” már: kétszer kapta meg A mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést, járt csaknem valamennyi szocialista országban; Gláser Vilmos egykori kiscselédje világlátott ember lett. Gyár a gépállomás helyén Az ipart az Április 4. gépgyár reprezentálja örményesen. 1968-ban, a nagy decentralizáció idején települt a községbe, a gépállomás helyére. — Olaj- és gáztüzelésű termogenerátorok gyártására hívták életre a gyárat — mondia Szarka Albert termelési főmérnök. — Az alapításkor 128-an dolgoztak itt, ma már 406-an vagyunk. Tulajdonképpen tavaly január elsején lettünk önálló gyár, addig csak gyáregység voltunk. Az önállóság persze magasabb követelményeket támaszt elénk. Az árbevételünk évente 221 millió forint. Meghízott a sovány gyáracska. Exportra is dolgozik, a Rábamoson által gyártott csibetelepeki fűtőberendezéseit készíti szovjet megrendelésre. Azonkívül Bulgáriába, az NDK-ba szállít termoszárító berendezéseket, atomerőművek, élelmisziergyárak rozsdamentes acélelemei tsr eljutnak örményesről a világ sok tájára. ífjabban a gyógyszeripar megrendeléseit elégíti ki: őrlemények, gyógyszerek szárítógépeit állítják elő. — A magas műszaki igényű gépek gyártására egy új műhelyt nyitottunk, ahová szakmunkásgárdánk színe-javát gyűjtöttük össze — magyarázza a főmérnök, és nem titkolt büszkeséggel mutatja be a gépgyárat. Alaposan elfáradunk, mire végigjárjuk a műhelyeket; méreteiben is gyár lett a gyáregységből. . "Az ipar örményesre köL tözése előnyösen befolyásolta a község fejlődését: az új lakótelepen szinte csak gyáriak élnek, a szakmunkások társadalmi munkában játékokat fabrikáltak az irigylésre méltóan jól felszerelt játszótérre, újabban pedig egy autóbuszvárón tüsténtkednek. A gyár üzemi konyhájában főzik az iskolásoknak az ebédet, egyszóval az örményesiek nem bánják, hogy egy nagy üzemük van. Gláser Vilmos földbirtokos bizonyára nem örülne, ha megtudná, hogy a kastélyában iskolát rendeztek be, ahol egykori cselédjeinek leszármazottjai hat új tante-Az új glóbusz és az örményesi iparvidék füstje remben ismerkednek a tudó- - mányokkal és a méltóságom úrnak a nevét se tudják. Bendó János Fotó: Dede Géza A Gláser kastély ma iskola
