Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-08 / 288. szám
1982. DECEMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 | A tévé ■ ■ r •" 1 |K£| pernyoj ie előtt I Gábri Albert Tápiógyörgyén élő festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás nemrégiben Szolnokon, a megyei KÖJÁL könyvtártermében. A tárlaton az alkotó bemutatót is tartott mesterségének fogásaiból. A kiállítást holnap estig láthatják az érdeklődők Fotó: Dede December 23-tól Téli vakáció a diákoknak Nem szerencsés összevetni különböző dolgokat, a hasonlítgatás általában nem visz jóra — bár olykor szükséges és nem mellőzhető. Mert a hasonlat — ahogy mondani szokták — végül is mindig sántít. Teljes igazságok aligha fejezhetők ki vele. Még egyik tojás is csak általánosságban hasonlít a másikhoz, hát még tévéjátékok, itt még nagyobbak a különbségek, az eltérések, s különben is minden műalkotás igazán csak önmagához hasonlítható, csak önmagában értékelendő, s nem a másokhoz, netán műfajtársaihoz való viszonyában. Most mégis kivételt teszek — meglehet ez is eredménytelen lesz majd —, megkísérlem összevetni az elmúlt hét két televíziós bemutatóját, a Rettenetes szülőket és a „Társkeresés N. 1463”-at, ez utóbbit vasárnap, az előbbit csütörtök este láthattuk a képernyőn. Játékok— színészek A Rettenetes szülők az immár klasszikusnak számító szerző talán legmaradandóbb drámájából készült azaz nemes irodalmi anyagból, a Társkeresést Koródy Ildikó írta. s a párbeszédek gyártásába belesegített Horváth Péter is. Mi tagadás, nem túl igényes munka, jószerivel egyetlen ötlet (feleség kell az öreg „tátinak”, mert különben a nála lévő kis unokát elveszik tőle és intézetbe viszik, hogy jobb helyen legyen). egy apróhirdetésnyi gondolat duzzadt fel benne csaknem másfél órás játékká. Nos, ha tehát pusztán a témát veszem, illetve az irodalmi alapanyagot, a Cocteau-drámából született tévéjátéknak feltétlenül gazdagabb, erőteljesebb élményt kellett volna hoznia a képernyőn, mint a meglehetősen lenge tartalmú Társkeresés. Mégis a Rettenetes szülőkön helyenként rettenetesen unatkozhattunk, a Társkeresésen pedig többnyire jól szórakoztunk. (Különösen, ha oda sem figyeltünk a tartalmára.) Az okokat keresvén, közöttük a legfőbb: a színészi játék különbsége, minősége, és ez az a szempont, amiért a két televíziós drámát — úgy gondolom — érdemes összevetni. szembesíteni, egymás mellé állítani. Mert míg a Rettenetes szülőkben „színfalhasogató”, régi színjátszás folyt, addig a Társkeresésben a nagyszerű hármas — Dayka Margit, Páger Antal és a kis Czinkóczi Zsuzsi — bűbájosán játszott, színes egyéniségük ezernyi színét villogtatván. Igazi színészi parádé volt a vasárnap esti nyolcvan perc! Jutalom játék két kivételes képességekkel megáldott színművészünknek. akik ha kellenék, a telefonkönyvet is eljátszanék, eladnák drámának, s legfeljebb csak a produkció után ébrednénk rá, hogy kegyes csalás, a színészi varázslat áldozataivá váltunk, az „vakított” el bennünket. Most is ez történt a Társkeresésben. Az öreg, vén kópét, aki felfeiönt a garatra, s olykorolykor ripacsként játssza meg magát, de akiben lelke mélyén végtelen jóság lakozik. Páger Antal ritkán tapasztalható élvezettel formálta meg, s páratlan élvezetet nyújtott a nézőnek. És Dayka Margit, akinek a humora utánozhatatlanul egyedi, s aki többek között még most is úgy tud dalolni, hogy dalában tűz, erő van, csáberő, s mennyi huncutság, ravaszság egész lényében! Ismétlem, a tévéfilm forgatókönyve nem mutat különösebb értékeket, de arra nagyszerű alkalom, hogy lehetőséget adjon Págernek és Dayka Margitnak, hogy önfeledten játsszanak. S hogy bennünket elkápráztassanak. Televíziónknak többször is élnie kellene az efféle lehetőséggel, amikor egy tévéjáték szerepét vagy szerepeit előre már valamelyik kiváló színészünk testére szabják, amikor a feladat valójában jutalom a színésznek, s végeredményben jutalom nekünk, nézőknek. (Nem tagadván, hogy minél igényesebb ez a feladat, annál értékesebb lehet az élmény.) A Rettenetes szülők sikeitelenségét persze nem volna szerencsés teljesen a benne játszó színészek nyakába varrni — közülük Gábor Miklós játékát nem is illetheti elmarasztalás, ő ugyanis a kétszínű apát. az álszent polgárt igen leleplezően ábrázolta, sajnos Vass Éva és Berek Kati játékában viszont több volt a hamis hang, mint a tiszta — Felvidéki Judit rendező épp annyira felelős a másfél órás unalomért, mint a gyengén játszó színészek. Szinte hihetetlen, hogy keze nyomán az egykori „irodalmi fenegyerek”, az egyik legrendbontóbb művész, a nagy és merész újító hogyan vált a képernyőn poros. „század eleji” szerzővé. De még ha el is múlt volna az idő Cocteau felett, a rendezésnek ezt meg kellett volna éreznie, magyarán a port. ami idővel a műre rárakódott, illett volna lesöpörni róla — a mű érdekében, s a mi érdekünkben Röviden Igényes, érdekes balettprodukcióban gyönyörködhettek a tánc szerelmesei; a vasárnap este bemutatott rockbalett, A próba elsősorban a tánc, a táncosok bravúrjaival. de ugyanakkor a mozgással való ábrázolás nagyszerű kifejezési lehetőségeinek megmutatásával bűvölt el. Régen láthattuk képernyőn együtt a magyar balett csillagait. Most egy lazán szőtt cselekményű, inkább kiragadott, feszült drámai pillanatokból építkező táncjátékban vonultak fel parádésan Dózsa Imre, Metzger Márta, Keveházj Gábor és a többiek. Külön öröm. hogy a színházi előadásból úgy formáltak az alkotók tévéváltozatot, hogy a kicsi képernyőn is „otthonosnak” érezhettük a nagy tablókban sem szűkölködő táncjátékot, amely egy bibliai téma meglehetősen szabadon kezelt feldolgozására épült. Nem vagyok ellensége a látványnak — a képernyőn is élvezem a látványosságot: ha helyén van. De ha öncélú vagy nem illik oda egy műsorba, akkor már zavarólag hat. Kicsi dolog, mégis megemlítem; a tévétorna színes hátterével újabban előlépett látványos produkcióvá. Meglehet, az őszi erdő színpompás látványa szebb és vonzóbb, mint egy stúdióbeli „pusztaságé”, netán egyszerű tornaterem képe. De az isten szerelmére, tornázni. így „testgyakorolni” mégis inkább gyakorlótermekben szokás, s ha kezemet, lábamat mozgatni kívánom, nem a hátteret figyelem, hanem a Makrai családot, ha éppen ők vannak soron, ugyanis az a fontos. Félő, hogy a néző egy-egy színes háttér szemlélésébe úgy bele talál feledkezni hogy elfelejti mozgásba hozni különböző testrészeit. Nem hiszem, hogy szerencsés, ha egy tévétorna másnak akar látszani — színes mutatványnak — mint ami céljában eredeti. Amikor ezt a látványos tévétornát nézem, önkéntelenül is eszembe jut a muzsikáló szemüveg, amelyre kis rádiót szereltek, mert így érdekesebb. Aminél ugyebár már csak egy lehetne mulatságosabb: ha csak muzsikálna a szemüveg, és látni nem lehetne vele. — VM — A könyvespolcra ajánljuk A világ színpadán Nők a történelemben Ki volt Bertha von Suttner, ez a rendkívüli asszony, aki a századforduló idején — egy közvéleménykutatás szerint t— a legnépszerűbb nő volt Európában? Abban a korban élt, amelynek hatalmasai és kiszolgálói Bismarck mondásához igazodtak: „Jelenünk nagy kérdéseit nem a többség határozatai, hanem a vér és a vas oldja meg”. Ö mégis a nemzetközi összefogás erejét hirdette, és bízott abban, hogy a világ sorsa javítható. Síkraszállt a háború ellen — ,„Le a fegyverekkel” című könyve elsöprő sikert aratott. Elszegényedett, patinás főúri családból származott, édesanyja gazdagon akarta férjhez adni. Harmincéves koráig engedelmesen követte anyját a divatos fürdőhelyekre, de amikor a tervezett házasságok sorra meghiúsultak, fellázadt. Saját kezébe vette sorsának irányítását. Elszegődött nevelőnek, majd Alfréd Nobel titkárnője lett. Ezt az állást nem sokáig töltötte be, de a Nobellel kötött barátsága az évek során elmélyült. Ö beszélte rá Nobelt a békedíj alapítására. Államfőkkel, diplomatákkal, munkásvezetőkkel. tárgyait, felolvasókörútjain bejárta Európa és Amerika nagyvárosait. Életpályáján mindent elért: híres asszony, neves publicista, az első nő, akit Nobeldíjjal tüntettek ki. Életműve meghiúsulását nem érte meg, 1914-ben közvetlenül az első világháború kitörése előtt meghalt. Ady és Babits Készül a katalógus A Petőfi Irodalmi! Múzeum a közeljövőben kívánja megjelentetni Ady Endre és Babits Mihály kéziratainak, feljegyzéseinek, ajánlásainak, leveleinek, illetve a nekik címzett, írásoknak a katalógusát. A kiadványok (a már megjelent József Attila-katalógushoz hasonlóan) a tárgykörbe vágó valamenynyi dokumentum számbavételére törekszenek, függetlenül attól, hogy azok hazai, vagv külföldi köz- vagy magángyűjteményben találhatók. Kérik mindazokat, akik Ady- vagy Babits-kéziratot, levelet, vagy egyéb emléket őriznek, értesítsék a Petőfi Irodalmi Múzeumot. Cím: 1364 Budapest. Pf.: 71. Alig több mint két hét van már csak hátra a diákok téli vakációjáig: december 23-án kezdődik a téli szünet az általános és a középiskolákban. A tanítás — a tanévnyitó utasítás szerint — január 3-ig szünetel, először 4-én ülnek ismét padba a diákok. A Művelődési Minisztérium tájékoztatása szerint az alsó- és középfokú oktatási intézményekben a tanítási napok rendjét nem befolyásolja a munkahelyek módosított munkarendje. Eszerint december 11-én. szombaton és 1983. január 2-án, vasárnap az iskolákban nincs tanítás, mivel a más munkahelye-A Locomotív GT tizedik nagylemezéneik borítójára pillantva a zeneikar egy régebbi albumának tasakja ötlik • fel, amelyen szintén apró mozdony látható, kanyargós úton vontatja a kocsikat. Erről viszont az is eszünkbe jut, hogy a hazai pop-élet egyik reprezentánsa igencsak komoly átalakuláson ment át fennállása óta. Tartsunk névsorolvasást! A kezdő gárda: Presser Gábor (billentyűs 'hangszerek), Frenreisz Károly (basszusgitár), baux József (dob), Barta Tamás (gitár), és az együttes munkájában oroszlánrészt vállaló szövegíró, Adamis Anna. Közülük csupán Pressert találjuk ma is a zenekarban, Frenreisz a Skorpióba, Laux és Barta pedig az USA-ba távozott, a kitűnő gitáros azóta már nincs az élők sorában. A lírai hangú verseiről közismert szövegíró sem dolgozik már az LGT-vel. A régi és az új Locomotív ds számos sikert könyvelhet el. Hazai, külföldi koncertkörutak, jobbnál jobb lemezek, szerzeményei tucatjai, melyek feliratkoztak az örök slágerlistára. S most nézzük a legfrissebb, a tizedik albumot. A korong felvételei a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Rottenbiller utcai stúdiójában angol producer Pete Wingfield és amerikai hangmérnök Brad Davis irányításával készült. A zenei utómunkálatokat és a keverést a londoni Marcus Stúdióban végezték. Történt mindez azért, miivel az együttes tizedik nagylemeze az EMI-vel kötött szerződés keretében valósult meg. Az azonos zenei alapokkal készített angolnyelvű változat premierjére jökén ledolgozandó december 24-e és 31-e az oktatási intézményekben már eleve tanítási szünet. Természetesen a gyerekek óvodai, napközi-, nevelő-, és diákotthoni foglalkoztatásáról a szülők munkaidejéhez igazodva gondoskodnak. A vakáció idején — az igényeknek megfelelően — a napköziotthonok továbbra is várják a tanulókat. Az első félév ezúttal sem a szünet végeztével, hanem január 28-án fejeződik be, a félévi osztályzatokat 1983. február 4-én tudják meg a tanulók. A tavaszi szünet április 5-től 8-ig tart. vö év tavaszán kerül sor. A világhírű cég a lemezt több országban terjeszti majd. A jubileumi, a világ lemezpiacán az LGT-t bemutató nagylemezre kilenc dal került. Az indító (Zenevonat) sodró lendületű rock and roll, melyet egy 'teljesen más érzelmi hangolásé, zenei anyagból építkező szerzemény, a Siker követ. A zeneszerző, orgonista Presser Gábor éneke meghatározza a szám hangulatát, Sztevanovity Dusán szövege kissé a nosztalgia felé kacsint. Inkább instrumentális kompozíciónak való a gitáros, Karácsony János A síneken című dala, ugyanis a szöveg nem tölt be különösebb szerepet. Keménykezű dobosként mutatkozik. be Solti János, a Portoriko ’69-ben, üdítő szín Somló Tamás hangja a Jelena Obrazcova Ismét Magyarországon Jelena Obrazcova, a világhírű szovjet mezzoszoprán énekesnő, a moszkvai Nagy Színház tagja barcelonai és bécsi turnéja után december közepén ismét Magyarországra látogat. Kecskeméten 13-án, a fővárosban pedig 14-én a pesti Vigadóban ad ária- és dalestet. Műsorán egyebek közt régi orosz dalok, románcok és népszerű operaáriák szerepelnek. A hangversenyen zongorán Varasdy Emmi működik közre. Szovjet iparművészet Kiállítás és vásár Szovjet Közép-Ázsia iparművészetét reprezentáló, árusítással egybekötött kiállítás nyílt meg kedden a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A magyar és a szovjet nép barátságának ápolásáért tevékenykedő intézmény és az Iparművészeti Vállalat hagyományos, karácsony előtti rendezvényén kézműves technikával készített és sorozatban gyártott kerámiák, textil, illetve fa felhasználásával; formált használati és dísztárgyak adnak ízelítőt az Üzbegisztánban, a Tadzsik és a Kirgiz Szovjet Köztársaságban élő iparművészek alkotásaiból. A bemutatón látható ajándéktárgyak a Kossuth Lajos utcai Nyírfácska iparművészeti boltban megvásárolhatók. Az SZKTH évek óta otthont ad az esztendő utolsó hónapjában egy-egy szovjet köztársaság kulturális értékeit bemutató tárlatnak, ötleteket adva, segítve a karácsonyi ajándékozás gondjain. A kiállítást december 12- ig tekinthetik meg az érdeklődők. HoLnap-ban, amely az A-oldal záró száma. A második oldalon súlyos pontozású muzsikájával. az ötletes fúvósbetétekkel hívja fel magára a figyelmet a Lesz-e még? című sláger, viszont már régebbi LGT-számokból ismerősként visszaköszönő motívumokat hallhatunk a Valaki című dalban. Az utolsó szerzeményben (A szél lassan elfújja az utolsó dalom) ismét bebizonyítja Presser Gábor, hogy nagyszerű komponista, zongorista és énekes, összességében a tizedik albumon kellemes, könnyed muzsikát hallhatnak a lemezbará'tok, de közel sem állítjuk azt, nem került még a lemezboltokba enmél színvonalasabb, tartalmában gazdagabb Locomotív-nagylemez. — f. 8. — A sorban a tizedik Megjelent az LGT új nagylemeze
