Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-07 / 287. szám

1982. DECEMBER 7 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kodály-kiállítás a Bartók-emlékházban Rokonlátogatóban A kazakisztáni vendég Az anyai szív A rádió hullámhosszán A Mikulás puttonya Sebestyén János műsora az Egy rádiós naplójából ezút­tal Mikulás napjához kötő­dik. „Örökzöld” gondolat: mi van a puttonyban? Mi más lenne, amit a szerkesztő belerakott, vagyis műsorba szerkesztett. Ajándékkosár­nak azonban nem vélhető ez a puttony, mert bizony nem mindennek örültünk, ami a műsorban elhangzott. De ezért nem a szerkesztőt kell hibáztatni, sokkal inkább a történelmet: gyászos emlékű december ötödikénk emlege­tése bizony rossz érzéseket keltett bennünk — a nyilas hatalom rémnapjai — persze szembe kell néznünk a legko­­morabb múlttal is, hogy erőnk legyen a jelen, a jövő legjobb alakítására. A késő esti órákban sugár­zott műsor a hallgatói szoká­sokhoz próbált igazodni, ez tematikájában, a zenei beté­tek válogatásában egyaránt érződött. Nagyszerű történelmi tab­lót adott a műsor az 1925— 43 közötti időszak Mikulás napjairól. Ezekben az évek­ben nem a Télapó volt az események középpontjában, hanem a diktatúra eszközeit gátlástalanul alkalmazó lo­vastengerész Horthy, aki kormányzóságának utolsó hónapjaiban lehetetlenül, ostobán fejet hajtott a „nagy barát” Hitler diktatúrájának és a legteljesebb pusztulásba vezette az országot. A „hiva­talos” Magyarország — fő­leg a jobboldal — mégis minden évben az ő ünnep­lésére szánta ezt a napot. In­dulók, köszöntők. versek, operaházi díszelőadás a „kormányzó úr” nevenapjá­­nak megannyi csinnadrattá­ja... S mindezek ellensúlyo­zására a kormányzóné őfő­­méltósága szeretetcsomagot osztott az arra rászorultak­nak. Nyomorenyhítő akció, így hívták a gazdagok jóté­konysági mozgalmát. Nem kelt különösebben fejteget­nünk, hogy a mozgalom ne­vében már annak csődje is benne volt, hiszen nagyon szemérmesen csak enyhítés­ről beszéltek. Sok gyermek csak a kirakatokban látha­tott csokoládé Mikulás figu­rát. s a családoknak még virgácsra sem futotta. A kísérletező rádiózás ide­je az 1930 as évek végén le­zárult, Budapest I.. és Buda­pest II. műsora változatos műsort sugárzott Ezekről! a Mikulás-napi műsorokról — igazi rádiós csemegeként — igen jó technikai szintű ar­chív felvételeket tett közzé Sebestyén János. Hallhattuk Kóréh Endrét is egy pécsi archív felvételről. Ez a műsor is igazolta, hogy amíg a rádió a legszéle­sebb rétegekhez szóló tömeg­kommunikációs műsor, ad­dig a „rádiós naplója” izgal­mas, jó szórakoztatást nyúj­tó, adás maradhat. — ti — Nyitott ház Mezőtúron a hét végén A karácsonyi ünnepekre való készülődés jegyében rendezte meg a mezőtúri művelődési központ vasárnap délután a nyitott ház prog­ramját. A klubtermek nyitva álltak a szülők, a gyerekek előtt, akik makramé készítési bemutatót láthattak, elsajá­títhatták a bőrdíszmű tár­gyak, karácsonyfadíszek és a bábkészítés fortélyait. A színházteremben a kicsiket a Napraforgó bábcsoport, a Szivárvány és a Galagonya citeraegyüttes hangulatos műsora szórakoztatta. Bartók vendégül látja Ko­dályt — úgy. ahogy az élet­ben is oly sokszor találkoz­tak, mint ahogy barátok, szellemi társak voltak, A Kodály centenárium alkal­mából bensőséges kiállítást rendeztek az alig egy éve megnyílt Bartók emlékház­ban, Budán a II. kerületben. „Vonzzák egymást, mint a kiegészítő ellentétek” — írta a két zeneszerző óriásról Molnár Aurél. S a kiállításon is Bartók és Kodály barátsá­ga, hasonló és ellentétes né­zeteik kapnak hangot. Dokumentumok. fényké­pek, iratok, levelek sorakoz­nak a falakon és a tárlók­ban. A mostani kiállításon Kodály személye, tevékeny­sége a központ. De oly gyak­ran találkozik fellépése, megnyilatkozása Bartókéval. Itt a Psalmus kéziratos kottája Fotók a fiatal Ko­dályról. Együtt Bartókkal. Népdal-feldolgozások, eltérő és hasonló módszereik. De nézetük igen egyezik a nép­dal szerepéről, helyéről az új magyar zenében. Levele­ik egymáshoz. Véleményük egymás munkásságáról. Hangverseny-plakátok. A Háry színlapja 1926-ból, az október 16-i ősbemutatóról — Nagy Izabella és Körmen­di János vendégfellépésével. Lemezborítók. Felvételek Ko­dályról és Kodály fényképei népdalgyűjtő-útjáról. A Székelyfonó milánói be­mutatója a Scalaban, Failoni December az ajándékozá­sok hónapja. Bizony gyakran fő az ember feje, mivel lepje meg szeretteit. A könyv és a hanglemez olyan aján­dék. melynek mindenki, mindenkor örül. Mit kínál a könyvterjesztő vállalat, s a hanglemezgyár? Az ajánlat­ból csupán egy-két érdekes­séget. figyelemre méltó köny­vet, albumot emelünk ki. A Helikon Kiadó gondozá­sában jelenik meg az ünne­pekre Orbán Balázs A Szé­kelyföld leírása című kétkö­tetes nagy sikerű monográfi­ájának utánnyomása. Az ínyencek számára bizonyára öröm. hogy újra kapható lesz a boltokban Arany Já­nos Kapcsos könyve. Minden eddiginél teljesebb váloga­tást ad a francia költő, Paul Eluard életművéből a hama­rosan megjelenő kötete. A magyar szerzők tollából született regények, elbeszé­lések között tallózva min­denképp figyelmet érdemel Szerb Antal VII. Olivér cí­mű műve, s a „legnagyobb magyar” Széchenyi István életének regénye, Surányi Miklós alkotása. Ugyancsak a könyvespolcra kívánkozik Hajnóczy Péter összegyűjtött írásai. A hűséges szegény­­ember címmel Nagy Lajos válogatott novellagyűjtemé­nye. Reich Károly rajzaival, Révay József fordításában jelent meg a görög szerel­mes novellák gyűjteménye. A leány meg az isten. A slá­gerszerzőként számontartott Robert Merle a XVI. század­vezényletével. A Budavári Te Deum megszületésének körülményei. A mű kottája, szövegrészlete. bemutatója. Kodály vezényel — hangver­senyen és lemezfelvételen. Kodály zeneelméleti munkás­ságának dokumentumai. Könyvei, tanulmányai. A magyar népdal strófa-szerke­zetéről írott könyvének ki­adása. Közéleti szereplései. Tevékenysége az új alapo­kon történő ének-, zeneokta­tás megteremtéséért. A ze­neszerzőről. elnevezett deb­receni iskola felavatásán, 1957-ben. Tanítványaival, gyerekek között. Díjak, kitüntetések; 1948-as Kossuth-díja. I960; az oxfor­di egyetem díszdoktorává avatja. 1965: — Herder-díjjal tüntetik ki. S 80 éves, amikor az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság érdemrend­jét adományozza neki. Fo­tók — Kodály barátokkal, a családja körében, Pablo Ca­­sals-sal. kortárs világnagysá­gokkal. zenészekkel, karmes­terekkel, feleségével. Néhány személyes tárgy, emlék, leve­lei, s a hozzá írott levelek. Kodály Zoltánnak még nincs önálló múzeuma. Ez a kiállítás, s a Budapesti Tör­téneti Múzeumban rendezett bemutató anyaga számos csa­ládi dokumentum jó alapja lehetne egy Kodály-emlékház gyűjteményének. ba kalauzolja olvasóit a Francia históriában, amely önálló kötetekből építkező családregény. A Kossuth Ki­adó jóvoltából kerül az üz­letekbe a Világtörténelmi en­ciklopédia. A két kötet a fon­tosabb ókori és középokri birodalom kivételével a ma létező államok történetét tárgyalja. — Az óvodások minden bi­zonnyal örömüket lelik Dör­­mögő Dömötör meséiben, Dallos Jenő Télapó az álla­tok között című kötetében. A kisiskolások számára jele­nik meg A Hollókirály és más mesék című válogatás, Páskándi Géza Bolhakirálya. Az általános iskolák felsőta­gozatos diákjai olvashatják Moby Dick kalandos történe­tét, valamint Tamási Áron trilógiájának első darabját, Abel a rengetegben. A Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat mind a komoly­zene, mind a könnyűzene kedvelőinek tartogat megle­petéseket. Csemegének szá­mítanak Haydn canzonettái, Händel F-dúr concertója fu­rulyára és zenekarra. A Ma­gyar előadóművészek soro­zatban jelenik meg Ferenczy György (zongora) közremű­ködésével a Chopin mazur­­kák album. Kihajolni veszé­lyes címmel készítette el Szűcs Judit legutóbbi albu­mát, melyen kísérője a Fre­­goli együttes volt. Az újdon­ságok között találjuk a Boj­torján. az EAS-t, az LST. a Hungária, az Omega és Zo­rán legfrisebb nagylemezét. — f — A vendég nagyon messzi­ről érkezett, onnan, ahol va­laha, nagyon-nagyon régen talán a mi őseink is megfor­dultak szívós nomád lovaik hátán. Böngészem a térké­pet, Szovjet-Kazakisztánt ke­resem, először a vendég szü­lőhelyét. ötemiszulu Szála­mat festő- és grafikusművész Kazakisztán nyugati határá­hoz közel, az Orali terület, Urda járás egyik Kaszimtau nevű auljában született 1939 júniusában. A települést megtalálom a térképen Vol­­gográdtól keletre úgy. kétszáz kilométernyire. Ez a jellegzetesen kun ar­cú, szemüveges, rövid hajú férfi egy hónapig tartózko­dik hazánkban, rokonlátoga­tóba jött. Azt is tudja, hogy népének, a kazakoknak a kunok közeli rokonai, ezért természetesen elutazott Kar­cagra is, ahol — mint mond­ja — rajzolni szeretne. — Ha az ember csak a szomszéd aulba megy, akkor is legyen szerény, tisztesség­tudó, mert már valamit kép­visel. Ott a saját aulját. Kül­földön viszont a népét kép­viseli. Rendkívül szerény, kevés­­beszédű ember. Annyit azért sikerült megtudnom, hogy gyermekkora óta művész akart lenni, de apja végren­deletének engedelmeskedve mégis a pedagógiai főisko­lán tanult öt évig, majd ugyanennyi ideig tanított. Álmairól azonban nem mon­dott le, rajzolt, készült, s év­tizednyi késéssel mégis a művészeti főiskolára került, Alma-Atában tanult ismét öt esztendeig. 1971-ben végzett. Kiváló mesterei voltak: Kij­­szametdinulu Makum nevét említi elsőként; aztán Jevge­­nyij Szidorkint, aki az idén halt meg, s akinek híresek voltak eposz-illusztrációi; vé­gül a koreai származású Bo­risz Pakra emlékezik hálá­san. A főiskolán ösztönözték a növendékeket, hogy végzés után ne maradjanak a fővá­rosban, hanem telepedjenek le inkább a köztársaság más vidékein. Ez egybeesett öte­miszulu Szalamat szándéká­val. így került Gurjev (kaza­­kul: Ujsik) városába. Lakóhelyét keresem a tér­képen : a Kaszpi-tengerhez közel, az Ural folyó mentén, annak torkolatvidékén lelek rá. A közelben kiterjedt mo­csarakat jelez a térkép. A művész a mostoha természe­ti viszonyokról beszél, félsi­vatagi területet, olajkutakat említ és a hagyományokat. A képzőművészetben hamar ki­alakította önálló világát, stílusát. Jelenleg a Kaza­hsztáni Művészek Szövetsé­gének területi vezetője. Mű­vészeti stúdiót szeretne ala­pítani, tanítani a - fiatalokat, önálló kiállításai voltak Al­ma-Atában, Moszkvában, Leningrádban és Vietnam­ban, másokkal együtt szere­pelt Minszk, Riga, Kijev és Tallinn városában. Megmutatja néhány magá­val hozott linómetszetét. A „Megújult föld” című soro­zatának ötletét egy remek kazak költő, Mirzaaliulu Ka­­dir verséből merítette. Az ősi nomád hagyományokra utal a sorozat „Csikós” és „Ménes” című képeivel. A sorozat „Kenyér” címet vise­lő darabján a korábban ki­aknázatlan, de ma már meg­művelt szép kazak föld bő­ven ontja a termést. A föld méhének kincseit, az ásvá­nyok birtokbavételét ábrázol­ta a sorozat utolsó darabján, mely az „Ipar” címet kapta. ötemiszulu Szalamat ugyan aprócska gyermekiként élte végig a második világhábo­rút. de mint a legtöbb szov­jet művésznek, neki is meg­határozó élménye századunk apokalipszise. „Az anyai szív’’ című képen az idősebb fiúk elszántan menetelnek a há­ború borzalmai felé, a kisebb fiú a földeken dolgozik, az apák és a fivérek helyére lépve, de mindenki erőt me­ríthet az anya sugárzó hité­ből. „A tűzszünet” című linó­metszeten a művész egy ka­zak lányt ábrázol, a Szovjet­unió Hősét, Mensük Mamet­­kizit, aki a golyózápor csilla­­podtával a békére gondol, szülőföldjére, az aulra. a jur­tákra, a füstölgő földkatlan­ra, a csikaját tápláló kancá­ra ... Ez utóbbi két képet ötemiszulu Szalamat szíve­sen ideadta, hogy bemutat­hassuk olvasóinknak. A rokonokról, a Közép- Ázsiában élő népek kultúrá­járól faggatom a vendéget. Kika kedvencei? Mirzaaliulu Kadir és Olzsasz Szule.jmen nevét említi, mint legkedve­sebb poétáit. Aztán nagy klasszikusokról, ötemiszulu Mahambet költőről és népve­zérről beszél, akit 1846-ban lefejeztek cárellenes mozgal­ma miatt. Ennek a nagysze­rű költőnek a verseit (aki a kazakoknak olyan, mint ne­künk Petőfi) most fordítja oroszra Andrej Voznyeszensz­­kii. ötemiszulu Mahambet alakját egyébként ugyan­csak linóba metszette egy sorozatán az azonos család­nevű művész, Szalamat. Ké­sőbb elfogódottan beszél az egyetemes irodalom kiemel­kedő alakjáról, Csingiz Ajt­­matov, a kazakok szomszéd­ságában élő kirgizek írójá­ról, aki a kazak klasszikust, Evezulu Muhtárt tartja mes­terének. Figyelmükbe ajánl­ja még Raszul Gamzatov da­­gesztáni író és költő nevét. Kedvenceit hallva . önként adódik a kérdés. — ön nem ír verseket? — Én nem vagyok akin (költő), de a költészethez dzsakin (közel) akarok lenni. Nálunk a költészet mindig az egész népé volt, közkincs. Végezetül a ka­zahsztáni népmű­vészetről váltunk szót. A régészek gyönyörű, ősi ala­kos ábrázolásokat emelnek ki a ka­zak földből, a sír­kamrák falán pe­dig csodaszép fest­ményeket találtak. A későbbi korok művészete azon­ban visszafejlő­dött, mivel az isz­lám vallás tiltja az alakos ábrázo­lást. Ezért ötemi­szulu Szalamat az iszlám előtti ősi kultúrához, ha­gyományokhoz szeretne vissza­nyúlni, és erőt me­ríteni ebből a tiszta ' forrásból. Dolgozni kell: az utóbbi időben ismét föl­­pezsdült a Szovjet- Kazakisztán mű­vészeti élete. Körmendi Lajos A tűzszünet K. M. Bartók és Kodály fiatalkori archív képe A Kapcsos könyvtől a szerelmes novellákig Könyvek, hanglemezek az ünnepekre

Next

/
Thumbnails
Contents