Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
10 Fiatalokról-fiata lóknak 1982. DECEMBER 4. Levélféle egy pedagógusnak Hálátlanok-e a mai fiatalok? Kedves Tanár Űr! Megtisztel a bizalmával, amikor ismeretlenül is nekem címezi érdekes problémákat taglaló levelét. Mint tudatja, nevelőként dolgozik egy községben. Már majdnem tíz éve. Elismerik a fáradozását, általában tisztelik, becsülik a felettesei, a munkatársai, és kisebb-nagyobb jutalmakat is kapott már. nem is egyet. A bökkenő csak az, fűzi tovább a gondolatmenetet, hogy az utóbbi években tapasztalta: hajdan volt tanítványai közül többen kerülik a tanév befejezése után. Mintha szégyellenék a köszönést is, elfeledve azt a temérdek törődést, amellyel foglalkozott velük. Sőt. ami afféle íratlan szabály volt arrafelé, ezt is sokszor felrúgták azzal, hogy még a lakodalmukba sem hívják meg. Meghökkentő a levele, mert ha ön valóban őszinte szívvel szereti hivatását, és ami még talán ennél is fontosabb: a gondjaira bízott 10—14 éves lányokat, fiúkat, akkor nem értem a panaszait. . * Visszanézve saját tizenéveimre. bevallom, általános iskolai tanulmányaim befejezése után, elsős, másodikos gimnazista koromban bizony én is messze ívben kikerültem korábbi, imádott nevelőim. Tettem ezt azért, mert hirtelen 174 centire nőttem, nagyfiúnak tartottam magam. aki már nem szívesen köszön csókolomot huszonéves, egykori, csinos tanárnőinek. fiatal tanárainak. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, ha nagy ritkán összefutottunk az utcán. Fogalmam sem volt. hogyan szólítsam meg őket. lezser legyek-e. vagy elfosódott. hadonásszak-e, vaev tegyem zsebre a se vége se Laci úgy nyolcéves lehetett, amikor megtanult úszni a Tiszában, de Lajos is ismerte már kisgyerek kora óta a falujuktól nem messze kanyargó folyót. Ahogy nagyobbacskák lettek, szinte nem is volt olyan nyár. amelynek nagyrészét ne a Tisza partján töltötték volna. Fürödtek. pecáztak, csónakáztak. játszottak a vízoarti fák között, egyszóval jól teltek a nyári vakációk napjai. Tavaly, amikor elvégezték az általános iskolát, először kaptak a szüleiktől engedélyt arra, hogy sátrat verjenek a folyó partján, éjszakára is kint marad janak. Nagy örömmel indultak, az idő szép volt, a folyó csendes, sokáig nem is történt semmi különös. Egyik este aztán ... — A parton sétálgattunk, amikor kiáltozásra lettünk figyelmesek — emlékszik vissza Karászek Laci. — Először azt hittük, hogy csak játszanak bent a vízben, máskor is előfordult, hogy segítségért kiáltoztak a fürdőzők, de csak tréfából, egymás „ugratására”, nem komolyan. — De a kiáltozás csak nem maradt abba, gondoltuk ez hossza kezem, egyszóval minden zavart. Pedig ez a tanácstalanság nem valami nagyképűséget leplező jelenség volt nálam, sokkal inkább az, hogy afféle se gyerek. se felnőtt kisemberként képtelen voltam fesztelenül, 'elfogadhatóan viselkedni. Velük, akik szeme láttára cseperedtem fel. akik az olvasásra. a betűvetésre tanítottak. És ez a furcsa állapot annál a nevelőnél szűnt meg korábban, aki rendelkezett kellő emberi, pedagógiai bölcsességgel. Sőt méltányolta azt is, hogy nemcsak az évek múltak, de a tanítványok is felnőttek, változtak. Tizennégy helyett tizenhat, tizenhét évesek, amj óriási különbség • Lakodalmi meghívásokból kezdő tanító koromban én is kaptam rögtön néhányát. Megköszöntem a kedvességeket, és konok következetességgel egyetlen egyre sem mentem el. Tévedés ne essék, nem valamilyen felsőbbrendűségi érzés, kivagyiság sugallta a kibúvókat, sokkal inkább, az a tény, hogy nálunk esztendőről, esztendőre 100—130 tanuló fejezte be a nyolcadik osztályt. Harmaduk. felük otthon maradt, a középiskolai, a szakmunkásképzőbeli tanulmányaik befejezése után. Tessék elképzelni. 8—10 év múlva ez folyamatosan hány esküvőt, lagzit jelentett volna őszönként! Egyébként is valahogy nem tartottam munkaköri kötelességnek azt. hogy egy helybeli lagzin. a tanító, vagy a tanár személye elengedhetetlenül szükséges. Abban sem vagyok bizonyos, hogy a diákok ragaszkodása külsőségekkel lehetne mérhető. Még olykor ma is tapasztalom, hogy hajdani „gyerekeim” engem sem képesek illően megszólítani. Persze hogy nem, elvégre ÉLETMENTÜK Dávid Karászek Lajos László mégsem tréfa lesz — veszi át a szót Dávid Lajos. — Akkor már jobban odafigyeltünk. és láttuk, hogy a parttól 10—15 méterre emberek viaskodnak a vízzel. Azt hiszem abban a percben nem is gondolkoztunk azon. hogy esetleg mi is veszélybe kerülhetünk, azonnal a segítségükre siettünk. — Beúsztunk és először Péter Józsefet, majd Sebestyén Sándort hoztuk ki a partra! A harmadik társuk kiúszott, de sajnos Sebestyén Sándor felesége már nem menekült meg. a folyó elsodorta, a vízbe fulladt — mondja László. Újabb áldozatot szedett a Tisza. — Szerintem felelőtlenek voltak azok az emberek. A túlsó partról jöttek csónakkal, eléggé ittasan, úgy eshetett meg. hogy felborultak és veszélybe került az életük — teszi hozzá Lajos. A két fiú mindenesetre hő siesen viselkedett, két ember életét mentette meg azon a nyári estén. — Csak utána ijedtünk meg egy kicsit — jegyzi meg Laci — napokig a vízre sem tudtunk nézni, nem mertünk fürödni. Azért jövőre újra kimegyünk táborozni. Ha óvatos az ember, nem történhet baja. Egyelőre azonban még tanulni. dolgozni kell. Karászek László, a kenderesi mezőgazdasági szakmunkásképazóta én is negyvenéves lettem, ők meg huszonöt fölé jutottak, felnőttek. Nem esik csorba a tekintélyemen, ha én üdvözlöm őket elsőnek, hiszen én vagyok az idősebb, sőt megkockáztatom; a tapasztaltabb is. Ilymódon mindenképpen nekem kel] ezt a csak kezdetben kínos helyzetet feloldani. Nem beszélve arról, hogy egy régen látott, asszonnyá, férfivá érett hajdani tanítvánnyal a beszéd fonala is másképpen alakul, mint tizenkét éve az osztályfőnöki órákon Nekem még ma is él nem egy őszhajú. általam nagyra becsült, hajdani mesterem, akiket szinte képtelen vagyok a köszönésben megelőzni az utcán. Mert valószínű szórakozottan bandukolok, náluk több ügy foglalkoztat míg ők megőrizve bámulatos szellemi frisseségüket. nvitottságukat. nyugdíjasként adnak leckét nekem abból, amiről én a nagy rohanásomban hébe-hóba megfeledkezem. Igaz. akiktől az ember ennyi szeretetet. anró törődést kan. oda a válasz is szeretet, törődés lehet. Nagv, látványos gesztusok nélkül. Köztudott, a gyerekek érzik talán a legjobban ki kedvelte őket igazán, és ki nem. És ha ön az első kategóriába tartozik, higgye el. lagzimeghívások nélkül, az átmeneti kikerülések után is kellő tiszteletben. becsületben részesült és részesül egykori védenceitől. Tovább él bennük: gondolkodásmódjukban, modorukban, viselkedésükben. Ez pedig a legnagyobb jutalom. ami ezen a pályán érheti a munkálkodókat. Ehhez a jó érzéshez kívánok még nagyon-nagyon sok derűs, egészségben eltöltött, tevékeny munkásévet. Őszinte tisztelettel: D. Szabó Mik'ós ző intézetben ismerkedik jövendő szakmájával. — A család majdnem mindegyik férfitagja traktoros — mondja Én is édesapámtól kaptam kedvet ehhez a munkához. Mezőgazdasági növénytermesztő-gépész leszek, a gépszerelés nagyon érdekel. A tanulással nincs különösebb baj ezidáig, a kollégiumot is megszoktam, különben is minden hétvégén otthon lehetek Rákóczifalván. Dávid Lajos a szolnoki 633-as számú Szakmunkásképző Intézet diákja ettől a tanévtől. — A húsfeldolgozó szakmát választottam. Eddig még nagyon tetszik a munka. Bejáró vagyok, de ez sem szokatlan a családban, hisz édesapám is naponta utazik Rákóczifalváról Szolnokra, a Tiszamenti Vegyiművekben dolgozik. Karászek László és Dávid Lajos augusztusban vette át a megyei tanácsnál az Életmentő emlékérmet, oklevelet és a jutalmat Bátorságból, emberségből — szinte gyerekfejjel — jelesre vizsgáztak. — te — A jászberényi Tanítóképző Főiskola idei tanévre felvett hallgatóit november 20-án végre valahára a város, a rokonok, meg a családtagok színe előtt is ünnepélyesen gólyává avatták. A ceremónia fényét emelte a helybeli TITÁSZ aktív közreműködése, a sok Nincs semmi bajunk, csak rázunk erre vőlegény (jelölt), - a menő muzsikára fiúismerős, jóbarát, barátnő jelenlete. Jellemző a szülők konzervatizmusára. hogy többet közülük nem lehetett lebeszélni a ceremóniáról, igaz, egy-egy merészebb kidobós figuránál, diszkréten elfordultak, mert az mégis csak borzasztó, amit ezek a fiatalok csinálnak! Azok pedig csinálták, mintha mi sem történt volna. Kibocsá.jtották a jeles nap újságját. a behízelgően hangzatos, egyszerű című Tótumfaktumot, amely 700 példányban röpítette világgá egy rajzon az igazi, jászberényi gólyalány testi adottságait jellemző ismérveket; adott velős orvosi tanácsokat a rászoruló tévelygőknek; kitöltendő tesztet a tanítójelölteknek; vaskos tréfákat a szörnyülködőknek. Íme egy közülük: „Tisztelt tanárom mondta még annak idején, fiam, okos feleséged legyen, mert különben istentelen hülye gyerekeid lesznek.” Hogy Ugye szöveg nélkül is érthető? a tanácsot k; fogadta meg. és ki nem, arról lapzártáig nem kaptunk jelentést. Néhány szemrevaló „gólya” Egy tény: a másnapba hajló gólyabálon remek volt a hangulat. A Déryné Művelődési Központban a nyitótáncon, a gólyaeskün kívül gólyalottó is várta a szerencse lovagjait. A nyeremény 50 márkakupak volt, amely beküldve újabb nyerési alkalom. Megválasztották a „Miss Gólyád’ is, aki pedig más jellegű esztétikumra, mondjuk kövidinkára, magyarnótára vágyott, azt is megtalálhatta a Lehel étteremben. Hogy a gólyák az itt elhangzott ismérveket mennyire hasznosítják, hamarosan kiderül a vészesén közelgő vizsgaidőszak izgalmas heteiben D. Sz. M. Fotók; T. K. L. Az LGT sajtótájékoztatóján Beszélgetés zsiroskenyér mellett A hazai könnyűzenei élet jubileumokban bővelkedő éve 1982. Negyedszázados- a Benkó Dixieland Band két évtizede egyesült egy gimnáziumi és egy kollégiumi zenekar Omega néven, hamarosan megjelenik — december elején, dereka táján — az LGT tizedik albuma. (És bizonyos, ha a magyar rock történetének krónikáját böngésznénk, még számos előadót, együttest találnánk, amely számára valamilyen okból jubileum a ’82-es esztendő.) Benkóék szolid külsőségek közepette lebonyolított ünnepi koncertjét, az Omega nagyszabású sportcsarnokbeli, öt ízben bemutatott, show-ját is sajtófogadás előzte meg. Nem volt ez másképp a Lokomotiv' esetében sem. Presserék. s az ügyben illetékes szakemberek Budapesten a Régi Országház étterem borozójában tartottak tájékoztatót. Kik is azok a szakemberek akik a Lokomotiv „ügyét”, a zenekar pályafutását támogatják, segítik? A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat munkatársai, a zenekar menedzsere. Ök voltak a sajtótájékoztató fő szóvivői. Megtudtuk, hogy a „Loksi” tizedik nagylemezét jövő tavaszszal Angliában a neves EMI cég kiadja. Természetesen a szigetországi album nemcsak nyelvében tér el a hazaitól. Mik a különbségek? Az első és a legfontosabb, a számok teljesen más szöveggel szólalnak meg az EMI kiadványon. Ugyanis a hazai felvételeket figyelemmel kísérő angol producer megállapította, hogy Sztevanovity Dusán versei semmit nem mondanak az angol közönségnek. A producer egyébként a Lokomotiv zenéjén is akar helyenként változtatni, természetesen a nyugati ország lemezpiacának, vásárlóinak szájíze szerint. Elgorídolkodtató. mi marad meg az eredeti Lokomotívból, egyéni stílusából, ha a fentiek szerinti „fazonalakításon” megy át a zenekar albuma. Ez a kérdés is felvetődött, erről az együttes vezetője eléggé mérsékelten nyilatkozott. Az elhangzottak szerint, ha minden igaz, az LGT-nek esélye van arra, hogy jövőre részt vegyen egy angliai turnén. Mindez nagyon hízelgő az együttesre, az egész magyar könnyűzenei életre nézve, csakhogy ehhez még egy apróság is tartozik. A zenekar a koncertkörúton a hangulatteremtő szereppel felruházott előjátszóként jutna szóhoz. Ezek után úgy tűnik, közel sem lesz olyan sima az út a külföldi sikerek eléréséhez, mint először gondoltuk. A hangulatos borozóban gyertyafény, zsíroskenyér vöröshagymával és egy pohár bor mellett folyt a beszélgetés, ami nem tudott igazán feloldódni. Az LGT-ből csupán Presser Gábor szólt, ami azért is furcsa volt, hiszen az együttes külföldi sikereit előkészítő lemez volt a téma. — fs — Gólya lettem, amint a jelvény mutatja
