Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
6 Nemzetközi körkép 1982. DECEMBER 4. Méz és fagy Európai közérzet — európai tudat Bántó fogalmazás jött divatba a háború utáni évtizedekben: a londoni a párizsi, a müncheni, a bonni politikusok Európáról beszéltek, s ezen csak Nyugait-Európáit értették. „Európai gondolat”, „európai összefogás”, „közösség” és számtalan más fogalom járt szájról szájra, de csak önmagukat , vették számításba. Mintha a Kelet nem létezett volna, legfeljebb anynyiban. amennyiben egyszer majd csatlakozik hozzájuk, beléjük olvad. Ez a monopol-íeiíogás oldódásnak indult az utóbbi néhány esztendőben. Im-Felütöm a törvénykönyvet: „A komáromi naszádok Regensburgtól Drinápolyig, Szarajevóig ' kereskedtek. Debrecen kereskedői Törökországba, Erdélybe, Ausztriába. Német- és Lengyelországba Velencébe, visznek árucikkeket” — írja a krónikás a XVII. századról. Hát igen, nem új dolog ez, legfeljebb mára ezerszeresére nőtt a forgalom. Már csak azért is érdemes felütni a régi korokról szóló írásokat, hogy eszünkbe jusson, mennyire természetes *és szükséges volt mindig az effajta összeköttetés. csere, kapcsolat. Hajdan csak úgy tudott megélni. fejlődni Európa, hogy kereskedett, és ha ma ezerszer annyi árut szállít, hát ezerszeresen van ráutalva erre. Másik könyvet ütök fel. Jónéhány évtizeddel ezelőtt írta Babits Mihály Az európai irodalom történetét, Igaz, ez a földrész a második világháború után .kettévált, eddigi történelmében páratlan — különös módon. Az őt északról délre átszelő vonal társadalmilag. 'ideológiailag külön-Az éhező Nepál Az a rengeteg külföldi, aki az idei turistaszezonban a Himalája hegységben megbúvó Nepálba látogatott, semmit sem vett észre a katasztrófából. Talán csak azok, akik már kój-ábban Is jártak az országban, tették szóvá, hogy nagyon is felmentek az éttermi árak, s vidéken, egyes falvakban lehetetlenség élelmet szerezni. A lakosság azonban nagyon is megérzi a „hét szűk esztendőt”. A helyzet annyira válságos, hogy a kormány, amely hosszú évekig nem akart tudomást venni a dologról, most meghúzta a vészharangot: a 15 millió nepálit éhínség fenyegeti/ Tíz év óta a legsúlyosabb élelmiszerválságot a pusztító szárazság okozta. • Míg tavaly négy millió tonna rizst és gabonát arattak le az országban, ahol a rizs a legfontosabb táplálék, idénre a Kathmanduban dolgozó külföldi mezőgazdasági szakemberek csak három millió tonnát jósolnak. Ez a három millió éppen csak valamivel több, mint amennyit tíz évvel ezelőtt arattak Nepálban, pedig akkoriban négy millióval kevesebb volt a lakosság, s így is éheztek, a katasztrófától csak a külföldi segélyek mentették meg az országot. A mostani válság kirobbanását siettetik a kereskedők, akik a rossz termés első jeleire nagy mennyiségű rizst és gabonát vásároltak fel. azt, illegálisan kicsempészik külföldre. A kezdődő éhínségnek máris vannak halálos . áldozatai. A kormány öt orvoscsoportot küldött *a nehezen megközelíthető hegyvidékekre — ott él a lakosságnak mintegy a fele — mert fenyegetően megnövekedtek a krónikus alultápláltság esetei. Gyorssegélyként háromezer tonna rizst és gabonát küld ezekre a vidékekre. A segélyszállítmányok eljuttatása igen nehéz: á kis szállítórepü-lőgépeknt'k összesen 2—300-szor kell fordulniuk, s ez mérhetetlenül megnöveli a szállítási ‘költségeket, pénz pedig nincs, A kormány szerint legalább 400 ezer tonna rizst és gabonát kell behozni külföldről. hogy elkerüljék^ a legrosszabbat. ez pedig 1.3 * milliárd nyugatnémet márkának megfelelő összeggel terhelné meg az állami költségvetést, amely amúgyis roskadozik . az egészségügy, az oktatás sürgető javításának gondja alatt. már Kelet-Nyugat vonatkozásban gondolkodnak, olykor tesznek — így teszünk mi is, kezd kialakulni az új közös Európa-tudat. Az a meggyőződés. hogy valamennyien egy földrész lakói lévén, vannak azonos érdekeink, amelyek csak ránk jellemzőek, s vannak veszélyek, amelyek elsősorban bennünket fenyegetnek. Tudva-ismerve a különbségeket. az ellentéteket, szóljunk most mégis ezekről az összekötő szálakról, amelyek kézzelfoghatóak: gazdaságiak, kulturálisak, politikaiak. ennek bevezetésében vetette papírra a következő mondatot: „A világirodalom egységes, összefüggő folyamat, egyetlen hatalmas vérkeringés.” Nem vállalkozom arra, hogy ennél különbül fogalmazza meg nemcsak az irodalom, az egész európai kultúra egymásból táplálkozását, a görögöktől Tolsztojon és Arany Jánoson át Bernard Shaw-ig. Természeten maga az Európa-politika is nagy múltra. tekint vissza. Visegrád Károly Róbert korában már csúcstalálkozó színhelye volt; jött idő, amikor a magyarok vigyázó szemüket Párizsra vetették. később Heinén lett szűk a német zeke, amikor a magyar szabadságharcra 'tekintett. A XVIII. század Franciaországa és a XX. századelő Oroszországa nemcsak hazai, hanem európai forradalmat hordozott, hirdetett, terjesztett. böző, szembenálló feleket választott el egymástól, mégpedig úgy, hogy — az előző háborút tekintve — egyik sem volt „legyőzött”. Telitek az évek, s a ikét fél- Európa között a szakadék áitléphetetlenül széles és mély lett. Felrémlett a háború veszélye. Szó mi szó, Európa megszokta a múlt századokban az ilyesmit: a háború a politika elválaszthatatlan része volt. Csakhogy most már két világháború után voltunk, annak minden megrázó tanulságával, és kirajzolódott a rémkép az esetleges harmadikról, amely az előző kettőt elhomályosíthatná. A látomás a háború következményeiről. a felismerés ébresztőt dobolt, s valami új kezdődött. Miért mondhatjuk hát, hogy most, az utóbbi néhány esztendőben új Európa-tudat alakult ki? Két oka van ennek./ Az első az, hogy a hetvenes években megízleltük az enyhülés mézét a háború utáni merev kettéválás hidegrázása ultán. A másik ok: ismét hül a levegő, a nyolcvanas évekkel új veszély jelent meg a láthatáron. Fő hadszíntér? Visszaesés fenyeget a hidegháborúba, vagy az annál is rosszabbá. Ez a félelem ott rejlik az Európatudatban. sőt. uralkodik benne. Egy esetleges harmadik világháborúban — mint az elsőben és a másodikban — földrészünk lenne a fő hadszíntér, de most már atombombáknak kiszolgáltatva. Ezt akarja Európa elkerülni. Lehetséges-e? Az igen kimondása teremtette meg az új, közös Európa-tudatot. Bennünket érint legközvetlenebbül a veszély, közösen kell töprengenünk a megoldáson. Van békésen járható út? Biztatásul térjünk vissza a távoli, s a közeli történelemhez. Kipróbáltuk a békét, az együttműködést, a kereskedelmet, az irodalmi vérkeringést, az utazásokat, a szövetkezést. És jól menlt. Tatár Imre N'em életbiztosítás ... Diplomatasors — napjainkban-Az USA és Latin Amerika. „Gorilla”-utánpótlás A krónikás szava Példa nélkül akás, lakás, lakás Gera megye legnagyobb lakásépítkezése, ahol 45 ezer ember lakik majd NDK A Német Demokratikus Köztársaságban évtizedek óta különös fontosságot tulajdonítanak a lakásépítésnek, a házak felújításának. A statisztikai évkönyv adatai szerint 1971—80 között, 1 400 000. 1976—80-ig 813 ezer. a tervezettnél 63 ezerrel több dtthonba költözhettek be új lakók. Tavaly ta. vasszal az NSZEP kongreszszus határozata kimondta: .. .1981—85 között növekvő mértékben folytatjuk hoszszú távú lakásépítő programunkat. 930—950 ezer újonnan épített vagy korszerűsített lakást adunk át az igényjogosultaknak. Ezáltal további 2,8 millió állampolgár lakáskörülményei javulnak meg." A kongreszszusi dokumentumból és az ötéves terv törvényéből kitűnik: az újonnan építendő lakások száma 600 ezer. A többi korszerűsített otthon. Nem gyerekjáték És itt álljunk meg egy . pillanatra. Az NDK szociálpolitikájának sarkalatos célja, hogy a régi házakban legalább olyan jó körülmények között éljenek, mint az új városnegyedekben. Ez a tervezőktől, különösen pedig az építőktől nemegyszer hihetetlen leleményességet kíván. Nem gyerekjáték a rekonstrukció megszervezése a legtöbbször sűrűn beépített történelmi városközpontokban. ahol a felújításra szoruló öreg házak állnak. Világjáró magyarjaink gyakran tapasztalhatják NDK-beli útjaikon, hogy milyen jó ízléssel simul össze egy-egy több száz esztendős épületegyüttes az újonnan emelt beton-panel házakkal. Pedig milyen keserves körülmények között építik ezekét! A keskeny, kanyargós óvárosi • utcácskáikban a szó legszorosabb értelmében ki kell centiznr a paneleket beemelő torónydaru pályáját. Percre pontos anyagszállítási menetrendet keli kidolgozni, hisz ott nem áll rendelkezésre térség, kavics, homok, cement és egyéb építőanyag tárolására, iránt a városok peremén születő új lakónegyedek mellett. Panel és műemlék A házgyári elemek variálhatóságának egyik legjobb példáját Greifswaildban. a Keleti-tenger menti, ősi Hansavárosban láthatjuk. Egymás mellett állnak itt az észak-német nyerstégla-gótikus, a reneszánsz és a klasszicista stílusú házak, valamint a panelházak. A tervezők elsősorban az ablakok vízszintes és függőleges elrendezésével, rusztikus párkányzaták kialakításával és persze az emeletek számának változtatásával keltik a régies hatást. Ahol csak lehet, fölhasználják a lebontásra ítélt házak egy-Aki netán a Türingiaierdő lábánál. Erfurtban jár, az okvetlenül szakítson időt magának arra, hogy megnézze az Auenstrassét. Olt nem műemlék házak állnak, hanem egykori bérkaszárnya épületek sorakoznak. Munkásnemzedékek nőttek föl 'bennük, akik lakásukból nagyon sokáig nélkülözték a fürdőszobáit, a vécét. A sorfeiújításkor egy meglehetősen egyszerű ötletltel sikerült segíteni a gondon, méghozzá úgy, hogy a lakóknak nem kellett hónapokig szűkölködniük szétvert otthonukban. egy megmenthető elemét, kapuját, párkányát, amelyet aztán beépítenek a gyárban készült semleges keretpane- Jek közé. Greifswaldon kívül érdemes megtekinteni a drezdai és a Berldn- Lichtenbergi Strasse der Befreiungot, az amklami Streinstrasset és a Markot, a hennaui városközpontot, a Merseburgi Bntenplant és a piac teret, a Sohverdni Gööjisdmoorlt, ahol szellemesen és ízlésesen, művészi érzékkel sikerült ötvözni a régit aZ újjalt Az öreg házak háitsó, udvari frontját egyszerű fölfalazással. egészségügyi szárnnyal toldották meg. Általuk nőtt a lakások alapterülete és komfortja, meggyorsult az építő- és a szakipari munka. Igaz, ez nem olcsó megoldás, de segített az állam. TSs a nagyarányú állami támogatást az ott élők a maguk módján ligyekeztek kiegyenlíteni : az építőik elvonulása után 'társadalmi munkában eltakarították a törmeléket, rendezték a terepet, szépítették környezetüket. Kulcsár László „Egészségügyi szárny” Kivonulás Libanonból — sohanapján? „Izrael megmondhatná végre egyszerre, hogy mit akar. Valahányszor túljutunk egy akadályon, Izrael újabb és újabb feltételeket támaszt, és ez így megy már több hete” — fakadt ki dühösen a minap Amin Gemajel libanoni elnök, akinek országa jó ideje furcsa alkudozás tárgya. Izrael június elején nagyszabású támadást indított Libanon ellen; a „békét Galileának” elnevezett hadműveletnek kezdetben az volt a kinyilvánított célja, hogy az Izrael északi határaitól számított 40 kilométeres sávot ,,megtisztítsa” a palesztin fegyveresektől és támaszpontjaiktól. A negyven kilométeres határvonalon hamar túljutottak az izraeli páncélé sok; ekkor már a palesztin ellenállási mozgalom katonai és politikai szárnyának megsemmisítése. libanoni jelenlétének felszámolása volt a cél. Röviddel később Nyugat- Bejrút körül szorult az ostromgyűrű. és következett a 74 napos „bejrúti csata” — a városrész kíméletlen bombázása. Közben pedig Begin kormányfő és kabine’tje tagjai egyetlen alkalommal sem mulasztották el hangsúlyozni. hogy csapataik kivonulnak. ..amint teljesítették feladatukat”. Az amerikai és az izraeli kormány a csapatkivonások kérdését össze akarja kapcsolni a Szíriái és a palesztin erők kivonásával. Az „árukapcsolást” ugyan meg lehet magyarázni Washington és Tel-Aviv érdekeivel — a Szíriái és palesztin erők kiszorításának szándékával —, de ez az álláspont tarthatatlan: Izraelnek, az agresszornak feltétel nélkül kell kivonulnia abból az országból, amelyet csapatai elözönlöttek. A szíriai és palesztin erők kivonását Libanon szintén követeli; ezek a csapatok azonban éppen akkor távozhatnának az országból, ha egyszer már az izraeli erők kivonultak onnan. Szíriai részről ezt megerősítették Miközben arról folyik a vita. hogy a szuverénnek nevezett Libanon területéről kivonuljanak-e az izraeli csapatok, régóta világos, hogy ennél nagyobb tétről van szó: Libanonnal a Begin-kormány legalábbis' hetet akar ütni egy csapással. Izrael nemhogy nem vonja ki csapatait, hanem arról „tárgyalni” akar — és a tárgyalást is feltételekhez köti. Nem katonákkal, hanem politikusokkal akar asztalhoz ülni — jelezvén, hogv a katonai kérdések ielentőségét messze meghaladják a „politikai” tárgyalások. A cél; politikai és biztonsági szerződés megkötése — amely legalábbis egyenrangú lenne az izraeli—egyiptomi különbékével —, valamint bizonyos izraeli katonai jelenlét megteremtése Libanonban. Izrael kiköti, hogy tárgyalni vele csak „magas rangú” libanoni személyiség tárgyalhat — hiszen nagy jelentőségű politikai megállapodás csak így jöhet létre. Begin kiköti továbbá, hogy a tárgyalások felváltva legyenek Jeruzsálemben és Bejrútban-. Izrael „örök fővárosának” kikiáltott — Jeruzsálemben tartandó tárgyalások gyakorlatilag azt jelentenék, hogy Libanon szembe fordul az egész arab világgal. Jeruzsálembe még Mubarak egyiptomi elnök sem volt hajlandó elutazni és hivatalos tárgyalásokat folytatni. A puskacső elé állított Libanon így valóban ..kulcsországgá” lett: mintegy rajta múlik, hogv Izraelnek és az Egyesült Államoknak sikerült-e kiszélesíteni a Camp David-i folyamatot: sikerül-e politikai áttörést elérni az arab országok meglehetősen gyenge frontján. A libanoni hatóságok szemében a legnagyobb veszély az, hogy a csapatkivonások kérdését Izrael és az Egyesült államok- összeköti a közel. keleti kérdés általuk elképzelt átfogó rendezésével; Beirútban ezért sokan attól tartanak. hogy a csapatkivonás áttolódik — sohanapjára. összeállította: Majnar József
