Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

1982. DECEMBER 31. HUMOR TURMIX 11 Azt beszélik ... rólunk, hogy mennyibe kerül úgy általában egy kat­tintás? Ha ez a fotó sem bi­zonyítja, hogy bizony leg­alább harminc forintba (a nyersanyag árába), akkor semmi. És különben is ná­lunk az a szokás, hogy ha egy fotóriporter megtalálta az egyébként is előtte álló (fekvő?) témát, azonnal csapjon le rá. Lecsaptunk. önmagukra. , (Reméljük, hogy senki másnak nem fáj...) A poén: Akár hiszik, akár nem, a fotós olvasni is tud. Az ügyeletes hírszerkesztő, mint lelki elsősegélynyújtó — Halló! Ügyeletes hír­­szerkesztő ? A türelmetlen férfi hang inkább kijelenti, mint kérdi, a hírszerkesztő felkapja oda­készített tollát és várja, va­jon mi lehet az a halasztha­tatlan információ, amelyet ezen a verőfényes szombat délelőttön közölni óhajt a te­lefonáló. — Megjelent az újság utol­só oldalán a lelki elsősegély­­nyújtó szolgálat telefonszá­ma — hadarja a zaklatott férfi. — De állandóan fog­lalt! Mondjon nekem egy másik számot! A hírszerkesztő kiejti a ke­zéből hírre éhes tollát és he­beg: — Nem tudok másik szá­mot. talán a telefonkönyv­ben nézzen utána ... — Néztem, abban sincs több. — Akkor sajnos ... — Ide figyeljen! Nekem sürgős tanácsra van szüksé­gem, nem kínlódhatok állan­dóan a tárcsázással. Mit gon­dol, ilyenkor van Szolnokon ráérő pszichológus? — Nem hiszem. Szombat van. az emberek többsége szabadnapos, valószínűleg a pszichológusok is a strandra mentek. — Szóval próbáljam meg bemondatni a strand hango­­sanbeszélőjébe, hogy sürgős lelki tanácsokat kérek, vá­rom a pszichológust a bejá­ratnál? Marhaság! — Valóban furcsa lenne. De hát mj a baj? — Semmi köze hozzá. Il­letve tudja mit? Elmondom, úgyse ismer. Szóval tegnap összevesztem a feleségemmel, nem először és bizonyára nem is utoljára. De ez most nagyon komoly volt. Elro­hantam otthonról, bele a szolnoki éjszakába, és most egy haverom lakásán dekko­­lok. Azért kellett volna a lel­ki elsősegélynj újtó. hogy ad­jon tanácsot, hazamenjek vagy ne menjek. Már meg is borotválkoztam, lefürödtem, egészen emberi formám lett. Nos? — Szerintem így már nyu­godtan hazamehet. — Kösz. Én is erre gondol­tam. De ha rossz ötletet adott, hétfőn számolunk...! Lecsapta a kagylót. Nem jelentkezett se hétfőn se máskor, azóta se. Vannak még apró örömök az ügyeletes hírszerkesztés­ben is ... — dó — ÍGY DOLGOZUNK MIÉ A szerkesztő szava ten szava A sietős újságíró; bízza rám ...! Csak a nevét mondja meg, a többit &ft r---­/ Bendó Wy-János 7 A ) karika­í & túrái — Figyeljétek már! Valami Anti' klubot keres a srác Riportalany is ember; — Bo­csánat, mit tetszett kérdez ni___? Az 1983. esztendőre kíván­juk: . . .a Volán 7. sz. Vállalat­nak, Szolnokon autóbuszme­netrendet (meg)értő közön­séget ; .. .a jászberényi Hűtőgép­gyár vezérigazgatójának olyan törzsgárda-szabályza­­tot, amelynek megvan a pénzügyi fedezete is; .. .a Zöldért Vállalatnak, hogy néha szemetet is vigye­nek a városi szeméttelepre; .. .a szolnoki járási-városi rendőrkapitányságnak gyalo­gosan is járőröző rendőröket Szolnokon, — fogyókúrának is megteszi; . . .a megye városainak olyan rendezési terveket, amelyeket egy év után sem kell módosítani; .. .a szolnoki Városi Ta­nácsnak, hogy a parkok és a zöldterületek növeléséről szóló jelentések valósággá váljanak; .. .a Széchenyi lakótelep lakóinak, hogy a süllyesztett garázsok, valóban elsüllyed­jenek ; .. .a szolnoki iKV-nak esz­kimó bérlőket; .. .a szolnoki Vám- és Pénzügyőrségnek olyan ka­mionokat, amelyekben az „ügyintézés ideje alatt” nem romlik meg az áru; .. .a megye turistáinak vi­szont olyan vámosokat, akik ama híres három majom mondását vallják; nem lá­tok, nem hallok, nem beszé­lek; .. .minden megyebeli épí­tőszervezetnek olyan kevés építőanyagot, amiből nem maradhat hulladék; .. .a fiatal házasoknak olyan építőket, akik kevesebb nul­lával is beérik; .. .a szolnoki MÁV MTE lab­darúgóinak, hogy elképzelé­seik a megyei I. osztályban megvalósuljanak; .. .településeink lakóinak, hogy mindig megtalálják az utat a szeméttelepekhez; .. .a megye iszákosainak reg­gel 5-től 9-ig nyitva ta.rtó lépcsőházi büféket; .. .a postának a telefonvona­lak pótlására minél több postagalambot; .. .a moziüzemvezetőknek a tavalyinál gyengébb tötemag­­termést; .. .o zagyvarékasi Béke Tsz elnökének olyan genetikust, aki kitenyészti a toll nélkü­li csirkét, — a szolnoki há­ziasszonyok nagy örömére; .. .a bíróságoknak, hogy olyan házba költöztethessék a lakbérhátralékosakat, ame­lyeket a szolnoki lakásszer­viz újjít fel (ha másra nem, arra garanciát vállal, hogy hamarosan megszöknek); .. .a mezőhéki Táncsics Tsz elnökének, hogy a golyóstol­lat szorítsa ki a piacról a li­­batoll; .. .autósoknak, hogy a trafi­­pax képeket a szolnoki Nyomdában hívják elő, amelynek ördöge arra a bra­vúrra is képes, hogy a rend­számot, a sebességet, az időt is megváltoztassa a felvéte­len; .. .az IBUSZ-nak olyan ár­­kalkulációt, amelyben felszá­míthatják a hideg vizet, a levegőt (a londoni szmog dupla áron, fakultatív több­let juttatás); .. .a szolnoki TESZÖV-nek tanulmányútokat a világ metropoliszaiba, hogy a szö­vetkezeti vezetők sok isme­retet szerezzenek a felhőkar­colók tetején a magyar me­zőgazdaság fejlesztéséhez; .. .az OTP megyei igazgató­jának, hogy hozzájuk jöjjön tapasztalatcserére a világ­bank elnöke, tanulmányozni a korszerű hitelpolitikát; .. .magunknak pedig olyan lapszámokat, amelynek cik­keit rendszeresen átveszi a világsajtó. A szegény karóra Másod­percesek Egy nőkből álló turista­­csoport megtekinti a schaff­­hauseni Rajna-vízesést. — Itt óránként sok ezer hektoliter zúdul alá a mély­be — magyarázza az idegen­­vezető, és ha egy pillanatra abbahagynák a csevegést, kedves hölgyeim, akkor még a víz zúgását is hallanák! * * * Az újonc szabadságát tölti otthon, mivel felesége szü­lés előtt áll. Néhány nap múlva a következőt távira­­tozza egységének: — Kérek különszabadsá­­got. A feleségem minden nap szülhet. A felettese ezt táviratozza vissza: — Különszabadság enge­délyezve. Az eljárást a haza érdekében okvetlenül szaba­dalmaztassa. * * * Gusztáv éjnek idején tán­torog haza és gügyögve ál­lít be a hálószobába. A fe­lesége megjegyzi: — No, ma megint szépen eláztál! Gusztáv megkönnyebbülve mondja: — Örülök, hogy tetszik. * * * — Ebédnél a kis Karcsi így szól: — Anyu, harminckétszer megrágtam a sárgarépát... — Nagyon helyes, kisfi­am. — És most mit csináljak vele, anyuka? * * * Feleség: — Azt olvastam az újság­ban, hogy valamilyen déli szigeteken öt dollárért asz­­szonyt lehet vásárolni. Férj: — Hát már ott is felverik az árakat a spekuláltok... A karóra sunnyogva vo­nult végig a piacon. Az alkalmas pillanatot várta, hogy megcsillogtassa krómozott csatját, és huru­­tos hangján suttogja; — Svájci. Háromszázért. Vízálló. Egy finom bőrkabát utána­szólt. — Digitális nincs? A karóra lemondóan pö­­cögtette másodpercmutató­ját, és néhány percet késett. A piaci zsivajban egy kar­ton Marlboro integetett fe­lé. A karóra felocsúdva, energikus ketyegéssel surrant a cigaretta közelébe. Későn érkezett. A Marlboro kapó­­sabbnak bizonyult. — Hej, ha ezt megérte vol­na szegény öreg! — sóhaj­totta magában a karóra. — Talán meg se értené az én nyomorúságomat! Ö, aki zsebóra volt. színezüstből, dupla fedéllel. Micsoda vi­lág! Be nem is maradt több ideje ezen tűnődni, mert egy zsíros kesztyű kérdezős­ködött. — Ez magának három ki­ló?! — kopogtatta a karóra számlapját. — Kérem, ebben stopper is van! — Bóvli! — mondta a zsí­ros kesztyű, és tovább sod­ródott. A karóra egykedvűen nézett utána, és közben ar­ra gondolt, hogy könnyű ne­ki. mármint a marha bőré­nek, könnyű neki, mert kesz­tyű, de ő kar-óra. Ha kar-tyű lenne, biztos, hogy nem így viselkedne! A karóra lassan ott tartott, hogy senki nem tudta őt igazán felhúzni. Kezdett mindenről lekésni. Minden olyan messzinek .tűnt. A harminckilences férfi­trikó, aki ott sürgölődött kö­rülötte, és messze harsogta, hogy lengyel, hogy ingyen van. Minden olyan távolinak tűnt. — Fa! — spriccelte le egy desodor. — HiFi erőlködő! — re­csegte egy rozoga Tesla, mi­közben felborított egy Philip­set. A Philipsnek se kellett több, rögtön begerjedt. — Egy kilóért tessék! — löttyent középre egy féllite­res jugó pálinka. A karóra körbenézett. Kró­mozott csatján megtántoro­­dott a délutáni bágyadt nap­fény, és lecsordult a kutya­piszkos járdára. Az italbolt­ban még egyszer magához tért, majd egy hosszúlépés társaságában megállt. Örökre. A piac pedig egykedvűen feketedett tovább. Sz. M. Állati SZERKESZTŐSÉGI HiZTRlI

Next

/
Thumbnails
Contents