Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
1982. DECEMBER 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A diákok téli szünidejét kihasználva rendeztek Jászberényben, az úttörőházban a járás 17 úttörőcsapata őrsvezetőinek és rajtitkárainak képzést. A foglalkozást Faragó László, az intézmény vezetője tartja A keviagyag indította Hol volt, hol nem volt, akár a mesében, volt egyszer Túrkevén egy pékinas, aki a tapasztó agyagból kislovakat, nyuszikat, madarakat mintázott a kemence mellett. Jó mesterének, Talpalló Sándornak meg nejének tetszettek a Lajcsi gyerek állatai, biztatták: szobrászkod jón csak ... Ha ez ilyen egyszerű lenne, ahogy a jó kevi emberek elképzelik. A hegyre se lehet egy futtában felszaladni, igaz. a szerpentin útja hosszabb, de legalább célhoz ér a vándor. Ahogy az egykori túrkevei pékinas, Ratkay Lajos, akinek első hazai kiállításának éppen a Finta Múzeum ad otthont, de a Forradalmárok című műve a Műcsarnokban is látható, a külföldön élő magyar származású művészek tárlatán. Felemelkedés (fotómásolat) Védelem át Bostonig. Köztéri szobraim: az első nagyobb munkám az amszterdami Volta téren áll, a többi Vlaardigenben, Schiedaamban, Amersfoortban és máshol. Az ARTI művészkörnek vagyok tagja, lehetőségeim most már elég jók, de nem volt könnyű eddig eljutni. Odakint nagyon keményen meg kellett dolgozni az elismerésért, a sikerért. De ez így rendjén való, ha az embernek égből hullna a manna, akkor csak ülne, várná, új értékek így nem születnének. — Köztéri szobrait még csak fényképfelvételen láttuk. Ügy nézzük, a Felemelkedés című szobra a Forradalmárokhoz rokonítható, mindkettőben a folyamat dinamizmusa érvényesül. A téma eruptív indulást fejez ki, a vulkán kitöréséhez hasonlítható, jelezvén a történés erejét, terjedését. — Örülök, hogy így érzi. ebben a gondolatkörben mo(fotómásolat) zogtam, amikor hozzáfogtam ezekhez a munkáimhoz. Hasonló tartalmú a Védelem című szobrom is ... — Ez utóbbi egyértelmű utalás arra, hogy el kell kerülni a modern apokalipszist ... — Arra gondoltam, hogy — sajnos — az emberi társadalmak technikai és tudományos fejlődésével együtt jár az önpusztítás veszélye is. A kompozícióban látható szörny talán az emberiség gonoszabbik arca, amelytől óvakodnunk kell. Ez a Védelem. — Ügy érzi, minden sikerült, amire az indulásnál gondolt... — Még talán nem, s talán sohasem is, mert a teljességig csak nagyon kevesen juthatnak el. De ezt a túrkevei tárlatot nagyon fontosnak tartom, apám, anyám, rokonaim, barátaim láthatják, mire jutottam eddig. Tiszai Lajos Néger lány Túrkevén eddig csak egyetlen portréja, az Anyám volt itthon. Most Gy. Vad Erzsébet — ő is túrkevei — festményei között, alatt, mellett félszáznyi munkája látható. A tárlat rendezése közben, majd a megnyitón alkalmunk volt találkozni a halkszavú. a pusztabéli emberek egyszerűségével beszélő amszterdami mesterrel. Először a „szerpentinről” kérdeztük: hogyan vezetett útja a kevi pékműhelytől a hollandiai műteremig? — Amikor megkaptam Túrkevén a segédlevelet. Pestre mentem. Már talán megérett bennem: szobrász leszek. A Képzőművészeti Főiskolára szerettem volna bekerülni, de előképzettségem miatt nem vettek fel, bár biztattak, tanuljak, később jelentkezzem. Szandai Sándorhoz jártam, tőle tényleg nagyon sokat tanultam, neki sokat köszönhetek. Később Hollandiába mentem, ott több szerencsém volt, a Képzőművészeti Akadémia esti tagozatán tanulhattam, közben persze fizikai munkás voltam, majd művészeti ösztöndíjat kaptam. — Különböző külföldi forrásokból tudjuk, hogy szerte a világon kiállított. — Különösen annak örülök, hogy hazahozhattam kisebb szobraimat, hogy itthon jó szívvel, megbecsüléssel fogadnak. Itthon van a Forradalmárok, amelyet 1962-ben készítettem. Sokat gondolkoztam azon, hogy a haladó eszme hogyan terjed az emberek között, a gondolat miképpen válik erővé. Végül is az életfához hasonlítottam, talán nem tévedtem sokat, amikor ezt a felismerésemet öntöttem bronzba. A győzedelmes gondolat is úgy terebélyesedik, mint az életfa ... De hazajöttek azok az állatkák — kisplasztikáim —, a Lovak, a Kakas stb., amelyek gyermekkori emlékként utaztak velem. Visszatérve más kiállításaimra: sokfelé alkalmam volt bemutatni szobraimat, kisplasztikáimat, Amszterdamtól Antwerpenen Ratkay Lajos: A gyerekkori emlékek mindig velem voltak és maradnak Közös akarat és sok jó szándék Ami nincs a költségvetésben A tiszafüredi ötletek nyomán — színvonalas közművelődés Ha a pénzről van szó, manapság igen sok panaszt hallani a közművelődési szakemberektől. Valóban nem könnyű a viszonylag alacsony — s várhatóan nem is emelkedő — anyagi támogatásokból úgy gazdálkodni, hogy a közművelődési munka, az emberek kulturális ellátása, szórakoztatása ne szenvedjen csorbát. Viszont arra is számtalan példa akad, hogy nem is lehetetlen. A tiszafüredi járásban például csaknem valamennyi közművelődési intézmény közö^ fenntartásban működik, az üzemek, vállalatok, szövetkezetek jelentős összegekkel támogatják munkájukat. — Panaszkodással egy lépést nem jutottunk volna előre — mondja Nagymáté, Attila, a tiszafüredi nagyközségi-járási művelődési központ igazgatója. — Megkerestük inkább azokat a lehetőségeket, amelyekkel enyhítettünk a gazdasági szorításon. A művelődési központ jelenleg 120 ezer forintot kap a nagyközségi közművelődési alapból, ezt az üzemek, vállalatok, szövetkezetek biztosítják számunkra évről évre. De mondjam azt, hogy az áfész támogatása nélkül néptáncegyüttesről még csak álmodni sem mernénk? Most a legkisebbektől a huszonévesekig 70—80 fiatal táncol három csoportunkban kiváló szakember vezetésével. Költségeiket — kezdve a ruhák megvásárlásától, az utaztatásig — az áfész vállalta magára. Ugyanígy tartja fenn a Hámán Kató Termelőszövetkezet dalkörünket, felnőtt és ifjúsági cíterazenekarunkat. A művelődési központ egyébként huszonöt szakkörnek, amatőr művészeti csoportnak, klubnak, tanfolyamnak ad otthont. Annak ellenére. hogy mindössze két szakköri szoba található az épületben. — Néhány évig még ilyen körülmények közt kell dolgoznunk, — folytatja az igazgató. — Nincs például megfelelő színháztermünk, színpadunk, öltözőnk, havonta egy alkalommal mégis színházi előadásokat tartunk. A Népszínház, olykor a Szigligeti is vállalja, hogy fellép nálunk. Megoldás azonban az is, ha „házon kívül” tartjuk rendezvényeinket. A rendhagyó irodalomórákat iskolákban, a közönség-művész találkozókat az üzemekben, a szórakoztató műsorokat nyaranta a lakótelepeken felállított szabadtéri színpadokon vagy a filmszínházban, amely nagyobb közönség fogadására képes. Az üzemekkel, vállalatokkal. szövetkezetekkel hosszú évek óta ió kapcsolata van a művelődési központnak. Rendszeresek például az üzemi közművelődési napok, amelyek programja a kiállítástól a könyvvásárig, a művésztalálkozóktól az amatőr együttesek fellépéséig terjed. — Együtteseinknek igyekszünk minél több szereplési lehetőséget biztosítani. —• jegyzi meg Nagymáté Attila. — Itt, Tiszafüreden számtalan közművelődési rendezvény. társadalmi ünnepség résztvevői, nyaranta a kempingben rendezzük meg gálaműsorukat, de a szomszédos megyékben is szerepeltek már. A járás csaknem valamennyi településén fellépnek, bemutató foglalkozásokat is tartottak. Ez utóbbi már járás; módszertani munkánk része is. A művelődési központ idén a járás hét településén tartott „füredi estet’. A műsorban a tiszafüredi amatőr együttesek léptek fel, kiállításon mutatták be a nagyközség életét és hivatásos előadóművész is szerepelt. A rendezvények költségeit a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ 25 ezer forintos, a kistelepülések közművelődési munkájának segítésére adott támogatásából fedezték. — Mivel segítik még a járás településeit? — A járási klubtanács pályázatára idén 80 ezer forintot kaptunk az országos közművelődési alapból. Ebből a pénzből járási klubtalálkozókat, rendhagyó klubesteket, kiállításokat, ifjúsági napotkat rendeztünk részben úgy. hogy Tiszafüredre hívtuk meg a fiatalokat, részben úgy, hogy mi látogattunk el csoportjainkkal, klubjainkkal hozzájuk. Pályázataink egyébként rendszerint eredményesek, nyilván, mert eredményeket is fel tudunk mutatni. A Megyei Közművelődési Tanács például 40 ezer forinttal támogatta a járásban működő kiscsoportok szakmai munkáját. A jó munka a közművelődésben is járhat anyagi sikerrel. A tiszafüredi művelődési központ idei, 900 ezer forintos bevételi tervét 150 százalékra teljesítette. (Az állami támogatás összege 600 ezer forint). Rendezvényei rendszerint teltházat vonzanak, nyilván mert a közönség igényeire jól alapoznak. — Ez azonban nem igénytelenséget jelent — mondja az igazgató. — Egyszerűen a mindennapokhoz alkalmazkodunk, nekünk itt és most kell közművelődési életet teremteni. Meghirdettük például a kazánfűtő és a szabásvarrás tanfolyamot. Hihetetlen, hogy mennyien jelentkeztek. az emberek érdekeltek — még anyagilag is — abban, hogy praktikus, hasznosítható ismeretekre tegyenek szert. A „magam varrta ruha” például olcsóbb, mint az üzletben kapható. De sokan járnak angol és német nyelvtanfolyamainkra is, ez pedig összefüggésben lehet azzal, hogy egyre több külföldi turista fordul meg Tiszafüreden. Nem titok, hogy ezek a tanfolyamok tandíjkötelesek, így számottevő bevételt jelentenek a művelődési központnak is. Amikor elkezdték a fűtési rendszer korszerűsítését, a szükséges összegnek csupán csak töredéke állt a művelődési központ rendelkezésére, aztán 1 millió forintos költséggel és megszámlálhatatlan társadalmi munkaórával egy év alatt helyére kerültek a radiátorok. A példa talán mutatja, hogy Tiszafüreden mindenki hajlandó tenni a közművelődésért, ez az egészséges szemlélet. a segíteni akarás megfizethetetlen. Nem tétel a költségvetésben, az eredményekben mégis igen nagy súllyal szerepel. — te — Beszélgetés Ratkay Lajos Amszterdamban élő szobrászművésszel
