Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

1982. DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Karácsonyi Serleg 1942--------------------------------------------------------­­• 9 Labdarúgótorna az Üllői úton Előkészület cigányzenével Siker családi vállalkozásban Negyven évvel ezelőtt Karácsonyi Serleg elnevezéssel ün­nepi labdarúgótornát rendeztek az Üllői úton. A kiírás sze­rint az őszi forduló legjobb négy csapatát kellett volna meg­hívni a két ünnep délelőttjén rendezett tornára, a valóság azonban egészen más képet mutatott. Mert 1942-ben a lab­darúgó NB I őszi fordulójában az élcsoport így alakult: 1. Nagyváradi AC 20, 2. Szolnoki MÁV 20, 3. Csepel 20 pont. A három csapat között a gólarány döntött. A tornán pedig a NAC, a Kispest (11. volt), a Szolnok és a Ferencváros (4.) vett részt. A Szolnoki MÁV három volt válogatott játékosának és az egykori tudósítások segítségével negyven évvel pörgessük vissza a sportnaptárt. Az első mérkőzést Nagy­várad és Szolnok játszotta. Délelőtt tíz órára tűzték ki a kezdést, de olyan hosszú so­rok álltak a pénztárak előtt, hogy féltizenegy előtt öt perccel jelentek meg a csa­patok. A NAC tartalékosán, Juhász, Sárvári és Kovács II nélkül játszott, s ez magabiz­tossá tette a szolnoki gárdát, mert Hlyen megjegyzést is hallottak: „Berúgjuk gyorsan azt a három-négy gólt, aztán jöhet a Fradi.” — Mi a mérkőzés előtti na­pon utaztunk fel Budapestre — emlékezett vissza Szántó József négyszeres magyar, sokszoros G-, vasutas és vi­dékválogatott. — Móré János edzőnk megengedte, hogy a Nemzeti étteremben éjfélig kimaradjunk. Válogathat­tunk az Űjházi tyúkleves, a bécsi szelet és a többi finom­ság között, ami mindnyá­junknak óriási élményt je­lentett. Ráadásul az egyik leghíresebb prímás nekünk húzta a nótát, mert nagyon szerette a szolnoki csapatot. — A játékosok hogyan fo­gadták! hogy karácsonykor is játszani kell? — Mindenki a legnagyobb örömmel, hiszen ez felért egy ünneppel, felejthetetlen élményt nyújtott, hiszen az Üllői úton játszani nagy di­csőség volt. Mi bizakodva, de kissé talán elbizakodva is készültünk. A két csapat ebben a/ ösz­­szeállításban játszott; NAC: Vécsey — Molnár, Onódy — Szegedi, Perényi, Deményi — Haláti, Barna, Tóth II, Bo­­dola, Tóth III. Szolnok: Kiss — Csabai, Kispéter — Sel­­meczi. Szűcs, Fazekas — Szántó, Kolláth, Laborcz, Nagy I, Vezér. A szolnoki kapuból hiány­zott Horváth. I— Sorkatona voltam, téli sítáborba vonultunk, ezért nem tarthattam a csapattal, így Kiss Mihályt kérték köl­csön a Törekvésből — mond­ta Horváth Ferenc. Félidőben még 1 :l-re állt a mérkőzés; Vezér góljával a Szolnok szerzett vezetést, de a NAC a második félidő-Sportmüsor Héttő Labdarúgás. Ifjúsági és serdülő teremtorna, Szolnok, tiszaligeti sportcsarnok, 13.30 Nőnek az olimpiai költségek Peter Ueberroth, az 1984- es Los Angeles-i olimpia szervező bizottságának elnö­ke legutóbb egy San Fran­­cisco-i sajtókonferencián szólalt fel. — Mindössze másfél év van hátra az olimpia meg­nyitásáig, de még mindig nem sikerült kivívnunk a teljes bizalmat — mondta. — A nemzetközi sportlközvéle­­mény félelmei és aggályai miatt, amelyek állítom több­ségében alaptalanok, kény­telenek vagyunk növelni a még biztonságosabb rende­zéshez nélkülözhetetlen esz­közök számát. Ennek követ­keztében természetesen to­vább nőnek az ötkarikás játékok költségei is. ben még négyet rúgott és vé­gül 5:l-re nyert. Szántó: — Szünet után elfáradtunk, kijött rajtunk az éjszakai kimaradás. A hajdani tudósítás szerint Szántónak nem ment a játék. — Csúszkáltunk a síkos, fagyos talajon, nekünk nem voltak olyan jó cipőink, mint a gazdag mecénások által tá­mogatott ellenfeleinknek — vélekedett a válogatott szélső. Laborczról azt írták, hogy bűn volt sérülten a csapatba tenni. — Lajos előzőleg az egyik bajnoki mérkőzésen megsé­rült, kórházba került, a ka­rácsonyi torna előtt néhány nappal engedték ki — ma­gyarázta Horváth Ferenc. Utána a Kispest 2:l-re le­győzte a Ferencvárost így másnap NAC—Kispest dön­tő volt, a harmadik helyért a Szolnok és a Ferencváros játszott. Szántó: — Akkor este nem engedtek kimaradást, este nyolckor mindenkinek ágy­ban kellett lennie, hogy más­nap pihenten játszhassunk. Laborcz kimaradt a csapat­ból, Szűcs előrerukkolt kö­zépcsatárnak, a középhátvéd szerepében pedig Nagy Vil­mos mutatkozott be. A Ferencváros így állt fel: Csikós — Rudas, Lázár — Sárosi III, Polgár, Nagy II — Lukács, Füstös, Toldi, Finta, Gyetvai. Szántó: — Másnap nagyon jól játszott a csapat, sike­rünk volt. Bennünket külön­ben is szeretett a fradi kö­zönsége, ha a fővárosban ját­szottunk bajnoki mérkőzést, ötezren is kijöttek. A mérkőzést Kolláth két góljával, Fintáé ellenében, a Szolnok 2:l-re (1:0) nyerte. i,,... a 8. percben villám­gyorsan előrevitt szolnoki tá­madás szép gólt eredményez. Szűcs a hátulról kapott lab­dát jobbra kifejeli s Kolláth mint a puskagolyó süvít a labdára. Jól teszi maga elé és a veszélyt érző és kifelé induló Csikós mellett 14 mé­terről laposan, pontosan lövi a jobb sarokba. 1:0-ra vezet a Szolnok.” „ ... A 35. percben erősen Kialakult a 10. Csuti An­tal nemzetközi sakkemlék­­venseny mezőnye. A hagyo­mányos torna az 1972-ben elhunyt kiváló zalaegersze­gi sakkoktató nevét viseli, aki többek között Portis.ch A két ünnep között nem marad esemény nélkül a szolnoki közönség. A Szol­nok Városi Tanács Sportlé­tesítmények Igazgatósága és a Szolnok Városi Sportisko­la labdarúgó-szakosztálya hétfőn és kedden a tiszali­geti sportcsarnokban ifjúsá­gi és serdülő labdarúgótor­nát rendez. Az ifjúságiak­nál indul a Szolnoki Vegyi­művek, a Szolnoki Cukor­gyár, valamint a Szolnoki VSI I és II, míg serdülők­nél a Szolnoki Vegyiművek, a Kunhegyes! Labdarúgó Kollégium és a Szolnoki szorongat a Ferencváros. Am Selmeczinek sikerül felsza­badítania és a labdáját Szűcs ügyesen teszi lyukra Kolláth elé. A ferencvárosi védelmet meglepi a gyors támadás, Lá­zár próbálja szerelni Kollá­­thot, de sikertelenül. A ke­resztezni akaró Rudast is ki­kerüli a csatár és 15 méterről a kifutó Csikós mellett éles lövést küld félmagasan a jobb sarokra. A labda az ol­dalfát találja és onnan be­pattan a hálóba. 2:1.” így írták le a krónikások a szolnoki gólokat. S még ilyet is olvastunk: Karácsony Szűcs hatalmas gyertyát rúg a Ferencváros—Szolnok mérkőzésen. — Mi az, Szűcs, csak nem a karácsonyfáról hoztad el ezt a gyertyát?! — hallatszott a lelátón. Kis idő múlva a Szolnok gólt rúg. — Ez meg csillagszóró a szolnoki karácsonyfáról — vágta rá egy szolnoki szur­koló. Ma már nincs Karácsonyi Serleg, inkább teremtornákat rendeznek a csapatok. — Ha ma rendeznének ka­rácsonyi labdarúgótornát lenne létjogosultsága, vonza­­ná a közönséget? — Azért lenne létjogosult­sága, mert a közönség job­ban tudja értékelni a nagy­pályás mérkőzéseket, mint a teremfocit — válaszolt Szán­tó. — Nagy pályán jobban ki­bontakozóé a labdarúgás szépsége, a technikai tudás, nem úgy mint a teremben. Ezek a tornák azért marad­tak el, mert üzleti érdekből inkább külföldre utaztak a csapatok. Cserbenhagyták ez­zel közönségüket, ráadásul válogatottjaik nélkül, meg­gyengülve mentek, s ezzel értéküket vesztették, lejárat­ták a magyar labdarúgást. Jó a karácsonyi torna, ha raj­tam múlna, megszervezném. Horváth Ferenc így véle­kedett : — A közönséget inkább vonzaná, mint a teremtorna, amelyre csak két-háromez­­ren férnek be. A nagy pá­lyán más a játék s az időjá­rás sem lehet akadály, mert bajnoki mérkőzéseket a mos­taninál rosszabb talajon is játszottunk. Abban az idő­ben jó felmérő volt, hogy mit tudnak a vidéki csapatok. A terem nem annyira csalogató — még ha közvetíti is a te­levízió — mint a nagypálya. Sláger volt hajdan a kará­csonyi torna. Érdemes lenne feléleszteni? Vajon sikere lenne ma Is? Pataki István Lajos, Porubszky Mária, Portisch Ferenc és Horváth Tamás felfedezője, első mes­tere volt. A zalai megye­­székhelyen december 28-án kezdődő jubileumi vetélke­dőn 8 külföldi és 6 magyar játékos ül asztalhoz; VSI I és II csapata. Ifjúsá­giaknál 2x20, serdülőknél 2x15 perc a játékidő. A mérkőzések között a sportiskola előkészítő cso­portjába tartozó 10—12 éves gyerekek bemutató mérkő­zést játszanak. Hétfőn, az első nap befejezéseként a MÁV MTE öregfiúk—Edzőik és sportvezetők összecsapásá­ra kerül sor. másnap pedig a játékvezetők játszanak az edzőkkel és sportvezetőkkel. Belépődíj 10, diákoknak és nyugdíjasoknak 6 forint. Az első helyezett csapatok ju­talma egy torta. A Csuti-emlékversenyon Nyolc külföldi sakkozó is indul Ifjúságiaknak és serdülőknek Labdarúgó-teremtorna Fura sportág a röplabda. Áll a hat játékos a háló egyik oldalán, áll a hat játé­kos a háló másik oldalán. Aztán útjára indul a bőrgo­lyó. Most az ellenfélé. Há­romszor érnek hozzá; egy, kettő, három... — egy örök­kévalóság. Aztán átkerül a labda az én térfelemre. De mint a bomba! Ha nem si­kerül menteni, széthasogatja a parkettet, megperzseli a graboplastot, olyan erővel süvölt. Jó, „felkapar­juk” valahogy. A feladóhoz kerül, ő tálalja annak a leü­­tőnek, melyet a felállás dik­tál. Aztán ismét az ellenfélé. Egy, kettő, három... Én pe­dig állok a hátsó sor bal szé­lén, sistergek akár egy be­­fűtött mozdony, de nem tehe­tek semmit. Csak nézője le­hetek annak, miként megy el a mérkőzés az ötödik játsz­ma utolsó labdamenetében. Tegyük fel, hogy hozzáé­rek a labdához egy villanás­nyi időre, a másodperc tört­részére. Akkor pedig ezalatt kell elmondanom a világnak mindazt, amit könyörtelen évek során a játékról megta­nultam. Talán öt játszma alatt sem birtokolja tovább a lab­dát egy játékos egyetlen má­sodpercnél. A tudása, akara­ta csak puszta illúzió, mert amíg a leütéséből értékelhető pont lesz, tucatnyi hibalehe­tőségen hiúsulhat meg az el­képzelése. Hát ezért varázslatosan szép játék a röplabda. Ennyiben lehetne összefog­lalni beszélgetésünk első játszmáját a röplabdáról Va­­sicsek Jánossal, a Vegyimű­vek NB I-es női csapatának edzőjével. Első játszma , Otthon családi körben. A nagyszobában ülünk, a szom­széd szobában a két gyerek; Ági, aki 16 évesen az NB I-es röplabdacsapat játékosa és Jancsi aki a Vízügy SE ser­dülő csapatában pólózik. Rá­juk is sor kerül a beszélge­tésben, egyelőre azonban a családfőé a szó. — Hogyan került kapcso­latba a sporttal? — Középiskolás koromban a Martfű (emlékszik-e még valaki arra, hogy volt ilyen?) NB Il-es férficsapatában röplabdáztam. Jó apám, aki a futballt szerette, a kedve­mért lett a röplabdacsapat in­tézője. ö akadályozta aztán meg, hogy az Üpesti Dó­zsába igazoljak. Azt viszont már nem bánta, hogy az MTK NB I-es csapatában töltsék három esztendőt. A katonaság után kerültem vissza Martfűre. Megnősül­tem, a feleségemék nyolcán vannak testvérek, három lány és öt fiú. Mind az öt só­gorom orvos, miként az apó­som. Körzeti orvostól a kan­didátusig mindenki megta­lálható közöttük. Hát ez a Há­mori család... — Mit hagyott Martfűn, és mivel folytaita Szolno­kon? — Sportcipőtervező vol­tam a Tisza Cipőgyárban. Szolnokon a Vegyiművek lett a munkahelyem. Edzőként — segédedzői minősítéssel — az MTE NB Il-es női csapa­tánál tevékenykedtem. Második játszma Itt álljunk meg egy szó­ra. A piros-feketék nőj csa­pata maga volt a megteste­sült középszerűség — és ak­kor még bókoltam. Kiestek a második vonalból, vissza­zuhantak a negyedikbe, is­mét feljutottak az NB II-be, ismét kiestek. Egy újságíró gyakornok számára ideális téma volt. melyen bízvást köszörülhette a tollát. M$g is történt — ám alig talál­koztam sportvezetővel, aki ennyire korrektül viselte vol­na a kritikát mint Vasicsek János. — önből valóban hiányzik a hiúság? — Isten őrizz — mondja nevetve az edző — de hát akkor nem tudtak annyi rosszat mondani ránk, amennyi ne lett volna igaz. A csapat nem képviselt nagy játékerőt, én pedig akkor ta­nultam az edzői szakmát Va­lóban; 1972-től 78-ig nem tud­tam túl sokat felmutatni. A Vegyiművek edzője 1978-ban lettem, közben 1976-ban be­iratkoztam a Testnevelési Főiskola szakedzői szakára. Egyre jobban elmélyültem a sportágban. Az MTE csapa­ta évente 30—40 mérkőzést játszott. A11 Vegyiműveknél duplájára emeltük a mérkő­zések számát. Ahogy a főiskolán megis­merkedtem a játék közben alkalmazható figurákkal, ha­zaérve rögtön „eladtam” a csapatnak. És mindegyik be­jött .. Ballag az ember elgondol­kodva a Tiszaligetben. Mele­­gítős lányok futnak el mel­lette a sétányon, közülük egy fülig érő szájjal vigyorgó tündén kamasz hangos „csó­­kolomot” kiállt. Hát ő Vasi­csek Ági. — Milyen magas vagy Ági? — 170 centi — mondja ön­tudatosan, aztán halkabban hozzáteszi, — de mértek 167- nek is. azonban még növés­ben vagyok! — Hogy jutott eszedbe éppen a röplabda? Beszélgetés Néróm sima játszmában a röglabdáról — öt vagy hat évig teni­szeztem, már komolyabb ver­senyeken is elindultam, egy­szer területi első lettem. Két és fél éve, hogy apu odavitt a röplabdázókhoz. hogy edd­­zem velük. És ott maradtam. — Mikor játszottad az el­ső NB I-es mérkőzést? — Októberben Pesten az Építők ellen. Kikaptunk 3:1- re. — Hogy megy a tanulás? — A Varga Katalin Gim­názium második osztályába járok. Tavaly 4,2 volt a ta­nulmányi eredményem, és mivel TF-re készülök tudom, hogy rá kell kapcsolni. — Hogy néz ki egy „mun­kás hétköznapod”? — Reggel fél hatkor adzés, ha van nulladik óra, akkor 7-től iskola délután kettőig. Tanulás, majd fél öttől is­mét edzés, edzés után ismét tanuftás. — Jancsi, a pólózóknak könnyebb az élete? A nyurga srác olyan szen­dén mosolyog, ahogy a nő­vérétől várná az ember. Harmadik játszma — Nekünk fél héttől van reggel edzés, és este öttől is­mét. Az iskolai programom nekem is ugyanaz, mert én is a Vargába járok, csak ép­pen elsős vagyok. — Ági, a lányok nem szoktak célzást tenni arra, hogy a csapat összeállítá­sán protekciót élvezel? Hosszú mélységes csönd a válasz. Aztán a válaszadás diplomatikus megfogalma­zásában szinte az egész csa­lád részt vesz. — Volt már ebből problé­ma — mondja Vasicsek Já­nos. — Debrecenben kikap­tunk úgy, hogy Ági is ját­szott. A lányok nagyon nehe­zen tudták megemészteni a kudarcot. Végül is a lányom­ban találták meg a vereség okozóját. Sírva jött haza a gyerek, az anyja hajnali négyig vigasztalta. Akkor Ági aludt pár órát. vasárnap délután ismét mérkőzésünk volt, és én másfél szett után a pályára küldtem, ö moso­lyogva befutott a lányok kö­zé. mindenkinek a tenyerébe csapott, mintha mi sem tör­tént volna — és jól játszott. Azt hiszem, akkor fogadták el végleg a többiek. A Vegyiművek női csapata nincs páholyban. Még az NB I-es tagságért is nagyon meg kell küzdenie. De az edző szerint ezzel a gárdá­val bűn lenne kiesni... Palágyi Béla Ez a serleg az enyém vagy a tiéd? Fotó; T. Katona L. Együtt a „csapat”

Next

/
Thumbnails
Contents