Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
1982. DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mezőgép-kapcsolatok A piac vonzásában és szorításában A milliárdos téeszben Kitelt, jól telt a „házasság első esztendeje »I Nem sok van már hátra aa idei évből. Egy hét múlva lekerül az idejétmúlta naptár Boros István irodájának faláról, átadja helyét az újabbnak, a nyolcvanhármas évinek. A zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet szolnoki üzemegységének vezetőjével nem azért hoztuk szóba az időjárást, hogy más beszédtéma híján azzal üssük' el az időt, hanem mert valóban rendkívüli volt az idei ősz, rendkívüli a tél is. — Már ami eddig eltelt belőle — fűzte a szót az üzemegységvezető. — Nem ette még meg, ahogy mon-A szolnoki földeket művelő szövetkezeti gazdáknak az év elején kitágult a határ: több évi sikertelen gazdálkodás után a zagyvarékasi Békével való egyesüléssel látta csak hosszú távon biztonságosnak a jövőjét a Lenin Tsz tagsága. A tizenkétezer hektárosra nőtt közös gazdaság három üzemegységében, Zagyvarékason, Szolnokon és Szászberken kevés híján háromezer hektáron veri — ahogy Boros István mondta — az őszi vetést a decemberi zápor. — Az egyesült szövetkezetben is a gabonaprogram teljesítését tartjuk elsődleges feladatnak a növénytermesztés szerkezetének alakításakor. A most nyáron betakarítottnál 200 hektárral nagyobb területen vetettünk az ősszel búzát és árpát. A másik fontos gabonanövényünk, a kukorica vetésterületét tíz százalékkal fogjuk növelni 1983-ban. A téesz szolnoki üzemegységében zöldell-bokrosodik legnagyobb területen a gabona. Hogy milyen a hosszú, száraz ősz révén idejében és jól előkészített talajba vetett kalászosok állapota, arról a legfrissebb információval szolgálhatott az ottjártunkkor éppen a határból érkezett fiatal főagronómus, Kovács Zoltán. — Amikor határszemlét tartunk, akkor érzékeljük igazán, mennyire megváltoztak a gazdaság méretei az egyesüléssel. Jó, hogy átadták. a forgalomnak a 32-es út Zagyvarékast elkerülő A két szomszédos szövetkezet egyesülése óta a szolnoki gazdák közül a sertéstenyésztők munkájában történt a legnagyobb változás. A Lenin Tsz vezetősége jó ügyet szolgált az ágazat fejlesztésének szorgalmazásával, de a három évvel ezelőtt megkezdett új sertéstelep építésének befejezése már meghaladta az 1981-es évet veszteséggel záró szövetkezet erejét. — Csak jól mondták, hogy ha összevonjuk az anyagi eszközöket, meg a szakmaitechnikai erőket, akkor hamarabb jutunk előbbre — hallottuk Vincze István sertésgondozótól, akivel már a nemrégen átadott új telep tágas, világos szociális helyiségében beszélgettünk. — Az egyesülés után meggyorsultak a munkálatok, magunk sem gondoltuk, hogy az év vége előtt megkezdhetjük itt a munkát. Mi, akik korábban a három különböző helyen levő, elavult telepeken dolgoztunk, el sem tudtuk képzelni, hogy így is lehet malacot hizlalni. Ahogy Vincze István elsorolta, van mit és mivel öszszehasonlítaniuk a sertéstelepieknek. Egy éve ilyenkor még villázták az alomszalmát, kézikocsival rángatták ki az ólakból a trágyát, vödörrel hordták a jószágok elé az abrakot, ök maguk pedig táskából ettek, az állattartó épületből leválasztott, egyszerre melegedőnek, étkezőnek és öltöződani szokás, a kutya a telet, megböjtölhetjük még ezt a decemberi enyheséget. Azt meg kell hagyni, hogy rendkívüli dolgokat produkált az utóbbi hónapokban az időjárás. Október köze^ pén jégeső verte el a rékasi földeket, ilyesmire még a legidősebb gazdák se emlékeznek. Most meg itt a karácsony, és tavaszihoz hasonló záporeső áztatja a vetéseket. No, hogy kell is a csapadék az utoljára elvetett búzára, mert bizony nagyon száraz volt a talaj, amikor belekerült a mag. szakaszát, mert azzal legalább hatszáz hektárnyi földünk került szilárd burkolatú út mellé. Ilyenkor tólvíz idején így is majd két napba telik, mire a három kerületben minden táblában elvégezzük az őszi kalászosok minősítését. Nincs okunk panaszra, a szövetkezet búza- és árpatábláinak kétharmadán jól, vagy a közepesnél jobban fejlődnek a növények. Most már, hogy megáztak, ha kis ideig ilyen enyhe marad még az idő, akkor utolérik magukat a legkésőbben elvetett búzák is. A főagronómus által emlegetett „legkésőbben” az idén, más évekhez hasonlítva, tulajdonképpen korai időpontnak számít. Nagyon hamar elcsendesedtek most ősszel a Béke Tsz általi művelt határrészek, pedig akadt tennivalójuk bőven mindhárom üzemegységben a növénytermesztőknek, a traktorosoknak. — Rekordnak számít nálunk a hektáronkénti 5,2 tonnás vöröshagyma termés. Jól fizetett, 4,8 tonnát termett a búzánk, és napraforgóból is 2,2 tonnát takarítottunk be egy-egy hektárról. Elégedettek vagyunk a 6,6 tonnás kukoricaterméssel is. Korábban a Lenin Tsz mindig drága pénzért vásárolta az abrakalapanyagot. Most már a magunk termelte kukoricával hizlalhatják a sertéseket a szolnoki üzemegység állattenyésztői is. nek is szolgáló kis helyiségben. Hogy mi van most? — Űri dolgunk lett itt, az új telepen. Csak meg kell nyitnunk egy csapot, és mám csővezetéken folyik a vályúkba a nedves-darás takarmány. Az étkezőben tányér kerül elébünk minden délben, főtt étellel. Nemi is akármilyennel, mert le a kalappal a rélkasi baromfifeldolgozónál levő üzemi konyhánk főztje előtt! A téesz szolnoki sertéstelepének ISV technológiával felszerelt Mezőpanel épületei napról-napra zajosabbak. Folyamatosan érkeznek a KA-HYB tenyészkocák az ólakba. Jövő évi szaporulatuk kétszer annyi lesz, mint amennyi hízót a három, régi telepről egy-egy esztendőben értékesíteni tudott a Lenin Tsz. Az egyesült szövetkezetnek szintén megduplázódik ezáltal a sertésértékesítése, a rékasi és a szolnoki szaktelepekről évente tizenötezer hízót szállít majd a Béke Tsz a feldolgozó iparnak és exportra. Azt mondják, disznót vágni csak fagyon jó. Csakhogy nem mindenki várja 'meg, hogy hidegebbre forduljon az idő, mert ahogy városon nincs karácsony Centrum nélkül, úgy faluhelyen nincs igazi ünnep disznótoros nélkül. Malacvisítástól hangosak már a hajnalok, a reggelek hetek óta Szászberken is. Pető József a Béke Tsz traktorosa egyik kezével az előző nap levágott sertés zsírját kavargatta a kondérban, a másikkal a fészer gerendájára erősített hintán kacarászó unokáján lendített egyet-egyet. Teheti —mondta — hiszen a szabadságát tölti. — Tizenhét éve rézatom magam a téesz traktorain, de az egyik kezemen meg tudnám számolni, hány esztendőben tudtam kivenni mind a szabadságom. A legtöbb ősszel meg télen addig karistoltuk a táblákat, amíg ki nem fagyijaik az ekék a földből. Most, hogy olyan szép ősz volt, és hamar kitelt a gépeknek a határban, a traktorosok legtöbbje elmehetett pihenni. A masináink meg a műhelyekben várják, hogy megfiatalítsák őket a tavaszi nagy munkákra. Pető József a második szövetkezeti egyesülést érte meg az idén. Beszélgettünk vele arról is, hogy neki személy szerint mit jelentett, amikor először a valamikori szászberki, idén pedig a szolnoki téesztagok úgy döntöttek, együtt gazdálkodnak tovább a zagyvarékasi Békében. Több munka, nagyobb keresel — Megmondom őszintén, ahogy van: minden változásban azt nézi az ember, hogy 0 maga, meg a családja hogyan boldogul azután. Mindkét egyesüléssel nőtt a szövetkezet területe, jobb lett a gépek kihasználtsága, nekünk traktorosoknak több lett a munkánk. A több munka pedig nagyobb kereset. Én például legalább 12 000 forinttal többet kerestem ebben az évben, mint tavaly. Ennyivel is gazdagabb lesz az idei karácsonyunk. Gazdagodott-e vajon 1982- ben az egyesült szövetkezet? Amint azt Mádi Józseftől, a Béke Tsz üzemi pártbizottságának titkárától megtudtam, a pártmunka értékelése mellett az idei gazdálkodási eredmények várható alakulásáról is szó volt a nemrégen lezajlott beszámoló taggyűléseken. — Egy éve ilyenkor bizony nem sok jót hallhattak vezetőiktől a szolnoki téesztagok. Akkor már nyilvánvaló volt, hogy csak a tartalékainak teljes felélésével tud úgy ahogy talpon maradni a Lenin Tsz. A szövetkezet jövője teljesen kilátástalan volt. A hét alapszervezetünknél megtartott beszámoló taggyűléseken biztató eredményekről tájékoztathatták a pártvezetőségek a három kerületben dolgozó kétszáztizenhárom kommunistát. Annak külön örülünk, hogy a szolnokiak is bebizonyíthatták, nem rajtuk múlott az utóbbi évek sikertelensége. Megfelelő szakmai irányítás mellett nem volt hiábavaló a szorgalmuk, mert az idén például az 1981 évinél tíz tonnával több cukorrépa termett egy-egy hektáron a szolnoki üzemegységünkben. A növénytermesztők által elért magas termésátlagok, az állattenyésztési tervek túlteljesítése alapján várhatóan az egyesült szövetkezet idei termelése is meghaladta az egy milliárd forintot. Nem lesz kevesebb a nyereség sem, és nem csak szászberki traktorosnak, hanem valamennyi tagnak magasabb lesz az évi jövedelme. A legjobb munkát végzők pedig éppen a napokban tapasztalhatták, hogy nem csak jó szó, meg kézfogás jár annak, aki többet tett a gazdálkodás sikeréért: jutalmakat, összesen 350 ezer forintot osztottak szét. Több mint háromszáz szolnoki, szászberki és zagyvarékasi téesztag kapott így borítékban szép kis karácsonyi ajándékot. Temesközy F. Az 1976-os átszervezés. a mezőgazdasági gépeket gyártó nagyvállalat kialakulása után a szolnoki Mezőgépnek feltétlenül új külföldi kapcsolatot kellett keresnie. A szervezeti átalakulást követően ugyanis rögtön megkezdődött a termékszerkezet megújítása: a gyártmányok felének készítését megszüntették, helyettük nagy sorozatban, az üzemek közötti munkamegosztással gazdaságosan előállítható termékeket kellett találni ok. A KGST mint iskola A kutatómunkában fontos szerep hárult az erősödő, saját műszaki fejlesztő gárdára, a vállalat vezetősége azonban nem mondhatott le a már meglévő vagy az együttműködésre vállalkozó külföldi partnerek segítségével megszerezhető előnyökről. A kooperációs szerződések ugyanis nemcsak a Mezőgép mérnökeit tehermentesítették azzal, hogy biztosították a korszerű termékek műszaki dokumentumait. A határokon túli kapcsolatok piacot jelentettek, és nem is akármilyet: az NDK-ból, Csehszlovákiáiból és Lengyelországból igen nagy tételű megrendelések érkeztek a kooperációban készülő gépeikre, a sorozatnagyság növekedése fjedig elengedhetetlen feltétele volt az üzemek egy-egy műveletsorra, technológiai folyamatra szakosodásának. Az egyesülésnek semmi értelme nem lett volna, ha a nagyvállalat az eddig önálló gyárak laza közösségéként dolgozik tovább. A cél az volt, hogy mindenhol csak azt csinálják, ami a legnagyobb hasznot hajtja, ennek eléréséhez a kifizetődő árukból elég megrendelést kellett szerezni. Persze az sem lényegtelen, hogy a nagy sorozatú gyártás már önmagában is csökkenti a fajlagos költségeket. Igen látványosan fejlődtek a Mezőgép KGST-:kapcsolatai: az akkor másfél milliárdot termelő vállalatnak a szocialista közösségből származó bevétele 1976- ban körülbelül 250 millió forintot tett ki, az idén már 560 milliónál is több lesz. A világhírű társakkal — például a Fortsohritt-tel — való együttműködés persze nemcsak előnyöket hozott, a szolnókiáknak nagy erőfeszítéseket kellett tenni, hogy a szigorú követelményeknek megfeleljenek. A vállalat felsőfokú végzettségű szakembereinek száma pjéldául 7 év alatt 137-ről 227-re növekedett, a 2200 fizikai dolgozó közül ma már háromszáznak van több szakmája. A képzettebb szakemberek képjesek a fokozatosan korszerűsödő technológiák kamatoztatására, néhány esztendeje egy fejlesztési üzem is szolgálja a vállalat gyártás- és gyártmányfejlesztési törekvéseit. A KGST-n belül munkamegosztásba bekapcsolódni létérdeke volt a Mezőgépnek, a tőkés piaci kapcsolatok keresését azonban kezdetben csúfján a virtus magyarázhatta. Előny nem származott abból, hogy dollárért adott el a vállalat, annál több kényelmetlenség: a készáru kiszállítását heti ütemtervek szabályozták, miközben az alapanyagok hazai eladói legfeljebb negyedévekre voltak hajlandók „lebontani” a megrendedeléseket. A rettentően szigorúnak tűnő minőségi követelmények betartása sem mindig sikerült az első időszakban. A szolnokiak mégis vállalták, és kiállták a pjróbát. Csak azért, mert „mindenki kíváncsi volt, mit érünk az annyira ijesztő világpiacon”. Később derült ki. hogy a tőkés üzemekkel kapcsolatot tartani nemcsak iskolának jó, üzletnek sem akármilyen. Amikor a konvertibilis árualap növelését ígérők hazánkban új hitelforrásból is meríthettek, akkor a szolnoki vállalat pályázatában már keveset kockáztatott. Munkájának minőségét garantálták a szocialista és tőkés együttműködések során tanultak, partnerért sem kellett rohangálni. a nyugatnémet Cilaasnál, a dán Drannimborgnál, később az amerikai Hesstonnál már kiépültök a Mezőgép hídfőállásai. A hazai (a kooperációban készülő berendezések egy része a magyar gazdaságoknál talált vevőre) és a külföldi forgalom növekedése mellett egyéb előnye is volt a világpiacra kerülésnek. A hitelekből nem csupán a termelési lehetőségeket növelték. A forgácsolóműhelyekbe például számítógép vezérelte megmunkáló központok kerültek, a festés és a felületelőkészítés (nyugaton a külcsín legalább olyan lényeges, mint a tökéletes konstrukció) a beruházások eredményeként a mai kor technológiájával végezhető. Ezekre a fejlesztésekre a 70-es évek legvégén már csak a világpiacon helytálló vállalatoknak jutott a bank pénzéből. A siker titka Ráadásul a növekedés a jövedelmezőség javulásával párosul. A kezdet után a múlt évig a tőkés piacökon érte el a váülalat a legnagyobb hasznot. (1982-ben némileg változott a helyzet, mert szigorodott a piac, és az országos cél, a dollárbevételek gyarapítása érdekében egyenként kevesebb jövedelmet hozó termékeket is el kellett adni). Pedig a meglévő termelési kultúrával nehéz volt a legjobb műszaki színvonalú gyártmányokat produkálni. Még kevésbé vált könnyű a viszonylagos elmaradottsággal együtt járó magasabb költségszint mellett komoly nyereséget tartalmazó árat kiharcolni. A siker titka az időben kiépített, igen korrekt kapcsolatokra hivatkozni tudó, szakszerű ármunka volt. Tudták pjéldául, hogy nyugati vevőjük elégedett rotációs kaszáikkal, de a piac válsága őt is érzékenyen érinti. Felajánlották. 10 százalékkal olcsóbban adják a terméket, ha többet vesz. Sikerült üzletet kötni, a tavalyi 1600 helyett ebben az évben 3500 kaszát szállítottak régi vevőiknek. Még egyetlen) példát arra, mit nyert a vállalat a tőkés piacon: mert 1982-ben körülbelül 80 százalékkal növelte dollárban elszámolt exportját, 1,5 százalékos bérpreferenciát kapjott. Hasonló előnyökről ma, az igen nehéz értékesítési körülmények között sem szabad lemondani. Kétségtelen azonban, hogy az előrelépéshez új utakat kell kipróbálni. A szolnokiak legújabb célja: betörni a fejlődő országokba, és nemcsak licencvásárlással hasznosítani a világcégekkel kialakított jó kapcsolatokat. A Mezőgép képviselői Egyiptomban ennek jegyében tárgyalnak egy Szolnokon tervezett technológiával felszerelt acél épületszerkezeteket gyártó üzemek felszereléséről, egyik ' legnagyobb nyugati partnerükkel együtt szintén saját szellemi termék (és a kész berendezések) harmadik piacon történő eladását tervezik. Sok propaganda és piackutató munka után a Mezőgéphez nemrégiben érkezett egy ajánlat; az egyik fejlődő országban alapítson közös vállalatot. A múltra alapozva Ezekre az úi lehetőségekre már komolyan számítottak a jövő évi exportterv öszszeállítói: 1983-ban az idei 38 százalék helyett termelésének 51 százalékát, jóval több mint egymilliárd forint értékű árut szeretne exportálni a vállalat. Persze egyáltalán nem csak az újdonságok külkereskedelmet élénkítő hatásában bíznak a hozzáértők. Hiszen a szocialista országok üzemeivel kiépített kapcsolatnak már hagyománya van. az e téren való továbblépés pedig most döntő érdekévé vált a magyar partnernak. Valészíhűleg nem alaptalanul jósolják a mezőgazdasági gépek hazai keresletének mérséklődését — a rendelések várható csökkenését pedig ellensúlyozni kell. Erre kínál jó lehetőséget a szocialista piac, nem csupán értékesítési lehetőséget adva! A KSST-kapcsolatok erősödését a Mezőgép esetében ugyanis egyáltalán nemcsak a forgalmi adatok növekedése jellemzi. Alaposan megváltoztak az együttműködés keretei: Ma már egyszerű gyártási kooperációnál sokkal többről van szó. A partnerek közösen tervezik például azokat az adaptereket, amelyeket az NDK-ban és Csehszlovákiában gyártott alapgépekre szerelnek fel. így aztán jelentősen gyarapodott a szolnokiak egy-egy terméken nyerhető haszna, mert anyagráfordítást nem követelő tervezőmunkát is értékesíthetnek. Ha pedig nőtt a jövedelmezőség, érthető, hogy a szocialista piacnak az exportból váló részesedését jövőre megéri a korábbinál lényegesen gyorsabb ütemben bővíteni. Mert az export — még ha kemény valutával fizetnek is érte — korántsem öncél. Akkor érdemes vele foglalkozni. ha a külkereskedelemre fordított, átlagnál nagyobb erőfeszítések a szokásosnál jobban gyarapítják a termelő kollektívát. V. Szász József A MÁV Építő Gépjavító jászkiséri üzemében új telefonközpontot állítottak üzembe. A BKG legmodernebb tárolt vezérlésű berendezése közel 2 millió forintba került. Az új alközpont segíti a MÁV szolgálati helyeinek jó, pontos és gyors kapcsolatteremtését Jó búzákra decemberi zápor Dkiknek „úri dolguk” lett
