Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1982. DECEMBER 18. Haza várnak ondosan fűzött, hosszú szárú cipő, kopott, de jó meleg bekecs s fűzfavesszőből font erős .kosár. Az öregaszszony a közeli városból utazik haza. A kosárban ezaz, amit gyorsan összekapott a piachoz közeli boltban. Mert valójában a piacra ment. Az erős kosárban reggel még két hízott kacsa lihegett. Azt adta el a városban, s árából élesztőt vett, mazsolát, vaníliát a karácsonyi kalácshoz. A többit majd megveszi otthon, a nyugdíj is jókor jön. karácsony előtt hozza a postás. Most mind elmegy majd, jaj, talán elég se lesz. Még szerencse, hogy maradt a tavalyi mákból, s az öreg diófa termését se herdálta el. Már jó előre eltervezte szépen. A magának hizlalt két kacsát levágja az ünnep előtt. A zsírját előre kisüti, egy-egy literes üveg tele lesz kacsazsíirral. elviszik majd örömmel. Főz az aprólékból jó levest, a kacsa javát pedig megint kemencében süti meg. Hogy örültek tavaly az unokák! El nem lehetett húzni őket a padkáiról. A mákos, túrós rétes, meg a hajtvány is szebb, ha kemencében sül... Terveznek, tervezünk, a család, a szeretet, a béke ünnepe előtt, mi öregek, ákiknek úgy hozta az élet, hogy messzire kerültek a gyerekeik. A tervezgetés sose teljes és tiszta öröm. Mindig ott van egy kis remegés, egy kis szomorúság is: és ha nem jönnek? Történhet sok minden a fiatalokkal. Mégha úgy készülnek is haza. Belázasodhat hirtelen a kisgyerek, csődöt mondhat a jónak hitt autó, történhet olyan váratlan kis dolog, ami megálljt parancsai. S a jóérzésű, haza készülődő ilyenkor szívszakadásig bánatos: miit gondol az édes, talán el se' hiszi, hogy tényleg, okunk volt rá, hogy ne menjünk, hogy elhúzzuk a látogatást újévig, vagy tovább? Gyors levél kell, vagy távirat, hiszen akit haza várnak, tudja: a féltés, az aggódás az időseket jobban megviseli, mint bárkit. Haza várnak. Mindenkit várnak valahol, s akit valóban nem. az a legszomorúbb talán. Irigyli is. akinek van hová hazalátogatni, örömöt vinni. Mindenki hazamegy? Sajnos. egyáltalán nem bizonyos. S nemcsak azok, akik pillanatnyilag alapos ok miat nem mehetnek, s akik emiatt szomorúak. Vannak, akik feledékenyek. Nem teljesen talán. Még csomagot is küldenek haza. pár apróságot, ajándékot, hogy lássák. tudják ők, karácsony van. És ne szépítgessük: vannak, akik csak várnak — csomagot. Jó előre tudják, otthon disznót ölitek, s karácsonyig fcihízott a liba, a kacsa is. Majd feladják kaskában, dobozban, hiszen megtanulták már a módját. Így küldték valamikor a hazait a távoli iskola kollégiumába, az egyetemi diákotthonba, s a gyönyörű új lakásba is. aminek az árába besegítettek ugyan, de helyeit nem kértek, benne maguknak ... arácsony itt van, egy hét se, s világítanak a kis és nagy. díszített fenyők. Szorgoslkodnak a családanyáik), szerényen, de ünnepre készülnek minden családban. A falusi házak melegen. ünneplőben várják a hazalátogatókat. Haza kell menni! Ünnepet vinni, ünnepet kapni. Csak szeretetből! — S — POSTALÁDÁNKBÓL Jól szervezett, szép, és hangulatos Télapó-ünnepély résztvevői voltak a szolnoki Varga Katalin nőklub tagjai. A Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat gazdasági és társadalmi vezetői látták vendégül a klub tagjait. T.Lnkó Ágota, a vállalat fiatal dolgozója tájékoztatta a jelenlevőket a korszerű táplálkozásról, majd tájékoztatóját kóstolóval egybekötött vidám beszélgetés követte. A sók idős asszonynak emlékezetes marad a kellemesen eltöltött délután, a vendéglátók figyelmessége. Ludányi Istvánná Otthonról — haza Itt minden Vigasztalanul esik az eső. A kastélyból messzire világít a fény. Villany kell, pedig nem öreg még az este. Csúnya a decemberi időjárás. Bent a kivilágított társalgóban néhányan a kártyát verik, pár nénike beszélget csendesen. Mikor mondom, hogy emlékszem egyikőjükre-másikójukra, büszkék rá. Igen, itt járt a televízió készült a szép napköziről riport is. Zsák néni azért dohog: — Ha képet is csinálnak, lelkem, ne kapják el olyan hamar a tévében, mert mire rájövünk, hogy minket mutanak, már nem is látjuk. Öreg már a szemünk is, elhiheti. Mondom, ez a kép addig marad meg, amíg az újság, mivel mi nem a tévétől jöttünk. — Nem baj — nyugtat meg Rozika néni, aki büszke rá , h ogy már a 82. évét tapossa — akikor meg eltesszük az újságot emlékbe! Jár ám ide minden., van újság, képeslap elég. A tévénk meg színes! A tiszaszentimrei öregek Viszontlátásra szerdán hetes napközijében most tizenheten élik a hétköznapokat. Nagy Mihály .is, aki feleségével, beteg lányával „költözött be”. — Tudja, hogy jöttünk? Sírva-ríva, lám, mire jutottunk. Most .meg? Pénteken nehezen megyek haza, hogy ránézzek a házra. Kérem, ez igen becsületes, jó hely, itt az öregeknek valóban otthont adtak. És megvédenék bennünket a szomorkodástól is. Többfelé oszlik az öröm. de a bánat is! Hűségesek hozzánk, egytől egyig a gondozók. A koszt meg? Ilyen koszttal kapálni lehetne! Koncz Gyula nevet. — ' Amikor bejöttem, szíj tartotta rajtam a nadrágot. Már elhagytam, miinek? Kilencen dolgoznak a napköziben Kedves, fiatal, meg középkorú aszszonyok. Nem panaszkodnak, azt mondják a tizenniincs sok baj, segítőkészek, még időnként munkát is kérnék. És örülnek, mint a gyerekek, mindennek. — Mikulás zacskókat .láttáim az ablakban, ahogy jöttem befelé. Erre is járt? — Hogyne járt volna? — majdnem megsértődnek a kérdésért. Jöttek a szentámhét kisöreggel rei fiatalok, hozták az ajándékot. — És karácsonykor? Ünnep lesz, s a hetes napközi mégse küldi haza a lakóit. Hogy küldené már éppen azon az ünnepen, amikor szeretet, békesség, öröm kell mindenkinek? Akiit keres, itt megtalálja a hozzátartozója. a gyereke. De hát itt három napig együtt ünnepelnek. Lesz fenyőfa, meg ajándék is mindenkinek. Mondják a gondozók, erről most egy szót se többet, a meglepetés a fontos. — Itt minden gyönyörű — mondta a hetvenéves Szabó Gábor né. — Gondolja csak el, egyedül éltem már régen. Ha hazamegyek, csak a magány vár. Elhiszi, hogy borulok ide. kifelé, a kastélyba, a sorstársaimhoz ? És egyikőjük se mondja, panaszolja, hogy lenne kihez menni jó szóért, gondoskodásért. Kevesen vannak, akik gyermektelenül éltek, ök már megértik a gyerekeiket is. Hogy is élnének velük erre-arra az országban, sokemeletes házakban? ök Szenti mrén otthon vannak, s mégse magukban. Ott tényleg minden gyönyörű ! — sj — Csodabogarak? Az egyik nyugdíjas egy félig kész terítővei érkezik, egy másik a jo hírrel, hogy oefejezte a bogácsi mintás faliszőnyeget. Van, a kis unoka legújabb fényképéi hozta magával, olyan is. aki bevallja, megint csak azért jött, hogy egy kis pletykazással űzze el a magányt. A vendégek pusz.tamonc stori öregek, hetenként egyszer, szerdai napon találkoznak a művelődési ház egyik szépen berendezett helyiségében a nyugdíjasok kibujában. A klubot a társaságra, baráti szóra vágyó pusztamonostori nyugdíjasok kérésére hozták létre néhány évvel ezelőtt. Tagsága akkor még vegyes volt. férfiak és nők. Idővel a férfitagok elmaradoztak, a nők máradtak, sőt számuk nőtt. Most a 37 tagból 35 a nő, és ez meghatározza a klub programját. A szépen berendezett helyiségben kényelmes fotelék, dohányzóasztalok, mutatós faliképek és szőnyegek teszik otthonossá a klubot. Van televízió, rádió, sok érdekes olvasmánnyal megrakott könyvespolc, vagyis minden lehetőség adott ahhoz, hogy a nyugdíjasok jól érezzék magukat. Asszonyokról lévén szó, az igazi csemege, mégis a jó beszélgetés. Megtárgyalják a falu és a világ sorsát,, a férjek „viselt dolgait”, elújságolják, ki mit főzött. Elmondják milyen befőttek, savanyúságok sorakoznak otthon a kamra polcain. Beszélgetés közben fürge ujjak készítik a szebbnél szebb csipkéket, a különböző tájak hagyományait őrző hímzéseket, a faliszőnyegeket és a lábtörlőket. Szorgos munkájukat dicséri, hogy az idén már szép — sok látogató által megcsodált — kiállítást rendeztek alkotásaikból. A monostori nyugdíjas asszonyok előre kapcsolatot tartanak más nyugdíjasklubokikal. Ellátogattak a jászfelsőszentgyörgyi nyugdíjasokhoz és fogadták azok cserelátogaitását. Vendégül látták a tóalmnási „öregek” pávakörét, amely szép műsorával mutatkozott be Pusztamonostoron. A monostori klub a magány elűzésén fáradozó idős emberek kedvenc találkozóhelye, amely kellemes szórakozásra, hasznos időtöltésre ad alkalmat. Ök, a klub tagjai mondják, hogy szívesen jönnek ide, mert otthonról hazajárnák. Természetes tehát, hogy mindig úgy búcsúznak egymástól: viszontlátásra szerdán. Illés Antal A tanév kezdetekor a szülők mindig sajnálják gyermekeiket, hiszen véget ér a vakáció, a nebulókat várja az iskola, a szigorú osztályfőnök, no és a rengeteg könyv, füzet. Kisdiáknak, gimnazistának és egyetemistának egyaránt jut az együttérzésből. De ki sajnálja a tanuló nagymamát vagy a nagypapát? A nyugdíjaséveiket tanulással töltő nagyszülők aligha szorulnak sajnálatra. Ellenkezőleg. Sokan talán már azon is meglepődnek, hogy akadnak ilyen vállalkozó szellemű idősebb emberek. Bizoi.y, jó néhányan már hallattak is magukról, «előbb támogatókat, segítőtársakat kerestek, majd egyetemet szerveztek maguknak. Próbálkozásukat a „felnőttek” — az iskolapadból már kinőtt, a nyugdíjazástól még távol álló korosztály — előbb csodálkozva, majd szánalommal vegyes nemtörődömséggel szemlélték. Kezdetben értetlenség vette körül őket. de nem sokkal később már csak mint csodabogarakról beszéltek róluk. A nyugdíjasok a körülöttük, felettük megindult vitát természetesnek találták, és nem is igen törődtek a kételkedő megjegyzésekkel, végezték a maguk vállalta feladatot: tanultak. Kicsit fáradtabban. mint évtizedekkel ezelőtt, de mégis magabiztosan, módszeresen, az újdonság örömével. Ügy érezték, bizonyítaniuk kell, és egyszersmind felhívni a helyüket nem találó, magukat feleslegesnek érző nyugdíjastársaik figyelmét. A felnőttoktatásban részt vevők számáról pontos adatokat olvashatunk, de még nem készült összesítés arról, hogy a nyugdíjasok hány százaléka képezi magát, milyen az érdeklődési kör szerinti megoszlás, a nők vagy a férfiak tanulnak-e többen. Van-e értelme, gyakorlati haszna a nyugdíjasok tanulásának? És a legtöbben ilyenkor arra gondolnak, vajon hol akarja kamatoztatni a megszerzett tudást a nyugdíjas, és még az is fölmerülhet. hogy jut-e elég ideje az önmaga elé tűzött cél elérésére. Az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket optimistán válaszolták meg azok, akiket ma még csodabogaraknak titulál a közvélemény. Tanulnak, hogy kárpótolják magukat a mulasztásokért, hogy megismerjék, ami évtizedek óta érdekli őket, tanulnak, hogy taníthassanak. Tanulnak, mert már van rá idejük, és tudják, hogy a tudását gyarapító emberre számít a társadalom, a szűkebb közösség. Nem várnak elismerést, csodálatot, hiszen csak arról van szó,- hogy nyugdíjasként is megtalálják a helyüket. M. M. Ünnepi asztalnál Sajnos, többségünkben „gyomoremberek” vagyunk. Minden olyan ürügyet megragadunk a nagyobb szabást eszem-iszomokra, mint például a névnapok, születésnapok, évfordulók, kitüntetések, gyermekszületés. A karácsonyt és a szilveszteri kiváltképp olyan alkalomnak tekintjük, amikor dugij; megtöltjük a hűtőszekrényt az éléskamráit, s a dúsar megrakott asztalnál a finomabbnál finomabb ételekből valósággal „átesszük’ magunkat az új esztendőbe E nevezetes időszak asztali örömeihez kívánunk mos! néhány jó tanácsolt adni. Sok helyen uralkodik még a „magyar virtus”; ki tud minél többet enni? Különösen vonatkozik ez az előbb említett ünnepekre és a még hagyományos disznótorokra, ahol túlzásba véve az evést és az ivást, megfeledkezünk az ésszerű, egészséges táplálkozás követelményeiről. Ebben azonban nemcsak a vendégek a hibásak, hanem a házigazdák rosszul értelmezett vendégszeretete — az „agyőnkínálás” is. A jó zsíros házikoszt azután azit eredményezi, hogy az ünnepek után sokkal gyakrabban keressük fel az orvost, mégpedig a legkülönbözőbb gyomorpanaszokkal. Ezek a gyakori táplálkozási visszaélések — különösen idős korban — komoly következményekkel járó gyomor- és bélbetegségek előidézői lehetnek. A mértékletesség nemcsak a táplálkozásra vonatkozik, hanem az ünnepek alatti alkoholfogyasztásra is. Ne felejtsük el! — a fejlődő fiatal szervezet számára az alkohol még kis mennyiségben is káros, ezért gyermekeinknek egy kortyot se engedélyezzünk ! Az idősebbek is bánjanak csínján a szeszes ital fogyasztásával, hiszen egy kiadós rosszulilét, vérnyomásingadozás. fejfájás és oda az ünnepi jó hangulat. Megéri a fáradságot, ha az étkezéseket igazi örömmé, élménnyé tesszük az ételekkel, italokkal összhangban megterített asztallal. Vendégeinket a sütemények és egyéb finomságok mellett kínáljuk ízlésesen tálalt gyümölccsel, szőlővel, körtével, vagy ezekből készült aramájú rostos gyümölcsleveikiből szörpökből is, melyek üdítő hatásuk mellett az emésztést is elősegítik. Valamiről azonban a karácsony közeledtével se feledkezzünk meg: bár az ilyen ünnepi alkalmak lehetőséget nyújtanak a családi, baráti kapcsolatok elmélyítésére, de sem ezek az ünnepeik, sem a vendégek fogadása nem szabad, hogy költséges djinom-dánomot jelentsen. Ne legyen ez hivalkodás, a társadalmi, anyagi helyzetünkkel való tetszelgés megnyilvánulása. inkább vendégeink megbecsülése, szeretetünk kifejezése. A pár napos ünnepet és a féltve tartogatott téli szabadságiunkat ne csak evéssel, televíziónézéssel, paszszív pihenéssel töltsük el, hanem sétáljunk, tervezzünk túrákat, kirándulásokat — ez nagypapák, nagymamák, szülők és gyerekek számára egyaránt egészséges. „Cs” Összeállította: Sóskúti Júlia > n 3* 03 3 n 2 Q N n CD N 03 N 3 CD ©• X 03 'O 03'-03 cű 2’
