Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-15 / 294. szám
1982. DECEMBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé képernyője előtt Ötletmeccs Egy új műsor mindig új izgalom alkotóknak, nézőknek egyaránt. Megszületett a Felkínálom testvéröccse, a televízió újabb menedzserműsora, amelyben ötleteket, hasznosítható gondolatokat kínálnak gyártásra, kivitelezésre, elfogadásra. ötletmeccs — ezt a címet viseli, s ebben a most induló nagyszabású gazdálkodási játékban Vitray Tamás „fújja a sípot”. Nem véletlen említettem Pomezánski György régóta jelentkező, általában este tíz után sorra kerülő programját, mint a most induló Vitray-sorozat bátyját: lényegében mindkét program a hasznosítható ötletek televíziós „kiárusítása”. Az ötletmeccs ugyan valamivel nagyobb rössel indult, de valójában a Felkínálom célkitűzéseihez hasonló célokat tűzött maga elé. Mindenesetre az a tény, hogy most már két, az újítószellem társadalmi erősítését is szolgáló műsora van a televíziónak, mutatja, hogy az ország legnagyobb fóruma is egyre erőteljesebben akar részt venni a gazdasági folyamatokban, szeretne sajátos eszközeivel maga is valami konkrét hasznot hajtani a népgazdaság konyhájára Az okos gondolatok népszerűsítésére minden televíziós ötlet hasznos lehet, tehát. ez a televíziós „mérkőzés” is, az új .találmányok alkotói és a lehetséges kivitelezők közötti meccs, milliók szeme láttára és füle hallatára. És a nyilvánosság itt rendkívül fontos, mert miközben a találmányok értékeiről, netán hiányosságairól esik szó, azonközben gondolkodásmódunk is formálódik, csiszolódik, edződik. Mert a televízió azzal, hogy ily módon áll az innovációs kérdések mellé, ilyen lelkesen vállalkozik az újítók felkarolására, remélhetően abban is segít, hogy a feltalálók megítélésében lehetőleg a közvélemény is helyesen foglaljon állást, s az értékek őszinte megbecsülésének irányába mutatván. Igyekszik meggyőzni nézőit arról, hogy minden egyes újítás: a nemzet vagyonát gyarapítja, nemcsak a feltaláló „Zsebét növeli”. A feltétlen akadékoskodással, a rosszindulatú, féltékenységből származó gáncsoskodással tehát magunkat rövidíthetjük meg. Mindez, mármint a műsor kedvező hatása persze csupán feltételezés, hogy ilyesféle erkölcsi hasznot hajt majd az ötletmeccs. Az azonban már bizonyos, hogy felborzolja a szakmai közvélemény talán csendes állóvizét. ezt már az első adáskor beérkező telefonok is jelezték. Jelenleg három újítás sorsa forog kockán: a színeskép-előhívó berendezésé, egy víztisztító szerkezeté és a kézi erővel működő mezőgazdasági kisgépeké. Elkelnek-é vajon, vagy pedig ottmaradnak a feltalálók és most már az ügyben ugyancsak részt vállaló televízió nyakán? Én valamelyest megrettentem, látván a kézzel húzott görgősekét — kiskerttulajdonos lévén magam is —. arra gondolván, hogy ha nem is „arcom verejtékével” kell újra megkeresnem a kenyeremet, az eke elé fogván magamat, netán családomat,- de- bármilyen könnyen mozogjon is a görgős kis eke, vele mégis csak alaposan meg kell izzadnom, hogy gyümölcsöt hozzon kis tulajdonom. Jóllehet az idős mester könnyedén vonta maga után a földtúró gépet, mégis régi, csak képekről ismert nehéz idők jutottak eszembe, amikor lóerő híján az ember maga volt kénytelen húzni földművelő szerszámait Persze az ötlet tökéletesíthető, hogy ne csak olcsó legyen ez a kis gép, hanem modern is, ez azonban még a jövő kérdése, a műsorban lehet, hogy erre is választ kapunk. Miről is beszélhetne, ha szóhoz jut a színész: mesterségéről, színházról, az ezzel kapcsolatos kérdésekről, a színpadi művészet „szellemi udvaráról” például a kritikáról, illetve azokról, akik e kényes műfajt művelik. Benedek Miklós is ezt tette a szombat esti műsorában, amelyben színész apjára is emlékezett, s amelybe meghívta színész barátait, azokat, akikkel nyilván jól érzi magát. Kellemes, igényes programot állított össze — a forgatókönyvet is ő írta —de nemcsak az összekötőszöveg elmondását vállalta, be-beszállt egy-egy jelenetbe, egyegy produkcióba. Meglepetéseket is tartogatott számunkra ez a több mint egyórás összeállítás. Például Lukács Margit tündökletes fellépését, aki varázsosan énekel, (ilyenkor döbben rá az ember, mikor látja őt és hallja, hogy milyen nagy tehetség és mennyire nincs kihasználva, mondhatni, szinte parlagon hever!). Aztán Kálmán György remek pillanatai, őt is keveset látjuk, Gellei Kornéllal az oldalán igazi szatírát mélyített egy látszólag könnyed, humoros jelenetből, a két kritikus beszélgetésében. Akar velem játszani ? kérdezte műsorának címében Benedek Miklós. Aki belement a játékba, élvezettel nézhette végig jeles művészeink szombat esti parádéját, amelynek ugyan nehéz volna tömören megfogalmazni mondandóját, szoros egységet nem is alkottak a részletek, de az vitathatatlan, hogy benne a televízió a szórakoztatás igényes formáját találta meg. Játékot, amely vonz, játékot. amelynek azért súlya is van, nemcsak tömege. Képújság? Kevés műsora van a televíziónak. amely oly reklámot kapott volna a képernyőn. mint a még kísérletinek számító, de már rendszeresen jelentkező Képújság. No dehát „be kell etetni a népet”. Igen, csakhogy nem így, kedves televízió, 'hogy tudniillik, a képernyőn nehezen kibogozható, olvasni fárasztó sorok jelennek meg olyan hírekről, eseményekről, amelyeket a mindenkori műsorközlő is nyugodtan elmondhatna, legfeljebb kevésbé lenne unalmas és fárasztó. A Képújságnak, mint szolgáltatásnak nem ez az eszményi formája, a mostani változattal — érzésem szerint — nemcsak félrevezetik a nézőt, de el is veszik a kedvét ettől az új hírszerzési formától. Mert a lényege: egyetlen gomb megnyomásával a műsorfolyamat bármely pillanatában, akár egy tévéjáték kellős közepébe is, ha a nézőnek eszébe jut, hogy mondjuk meg kellene tudnia a várható időjárást (mert: az esetleg még mindig szórakoztatóbb, mint például az unalmas tévédráma, amit néz), akkor képernyőre hívja a szükséges tudnivalókat. Ebben az esetben a Képújság már valóban frissebb, mozgékonyabb, mint a szokásos híradás, s a néző ts keresgélhet a napi információk között kénye-kedve szerint; akár ki is játszhatja magát, mondom, ez lesz majd a jövő, a jelen azonban ebből még mit sem árul el- Most úgy tűnik, mintha a mindenkori bemondónak valamiért el kellett volna hagynia őrhelyét, a stúdiót, de azért egy papírra felvetette „az üzenetet”, a híreket. hogy ha valakinek szüksége lesz rá, adott pillanatban a kamerák megmutathassák. A Képújság jelenlegi formájában: sok hűhó semmiért, elhamarkodott premier. V. M. Híres iskolák, tudós tanárok Emlékműsor, kiállítás, hangverseny Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából emlékműsort rendeznek a jászfényszarui művelődési házban december 17-én, pénteken délután 3 órától. A műsorban a jászberényi járás úttörőénekkarai és népzenei csoportjai mellett fellép a helyi Napsugár gyermekegyüttes is. előadásában Kodály Háry János című daljátékának első kalandját láthatja a közönség. A tiszaburai Általános Művelődési Központban emlékkiállítást nyitnak a zeneszerző születésének 100. évfordulóján. A Kodály Zoltán életútját bemutató tárlatot december 16 és 22 között tekinthetik meg az érdeklődők. Törökszentmiklóson, a, művelődési központban Kodály Zoltánra emlékezve kórushangversenyt rendeznek december 20-án, délután fél 16 órától. A hangversenyen! általános iskolai és gimnáziumi énekkarok, valamint a Liszt Ferenc kórus és a Béke Tsz népdalköre szólaltatja meg a zeneszerző műveit. Emlékhangversenyt rendeznek december 17-én, pénteken 18 órakor Tiszaföldváron a Lenin Termelőszövetkezet székházában. A műsorban fellép a Hajnóczy Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola nagy- és kamarakórusa, a kunszentmártoni pedagógus vegyeskar, a martfűi művelődési központ női kara, a törökszentmiklósi Liszt Ferenc vegyeskar, a dunaföldvári vegyes kórus, a Magyar Néphadsereg központi művészegyüttesének férfikara valamint a házigazda tiszaföldvári férfikórus. A hangversenyen általános és középiskolás diákok hangszerszólóval szerepelnek. Sajátos vonása a magyar társadalmi fejlődésnek, illetve történelmünk menetének, hegy nálunk az az évszázad vetette meg a világi iskoláztatás alapját, amely máskülönben mindvégig fegyvercsörgéstől volt hangos: a vérzivataros 16. század. Az Oláh Miklós esztergomi érsek elnökletével tanácskozó nagyszombati zsinat 1560-ban rendelte el, hogy az egész királyi Magyarországon minden egyes plébániának tanítót kell állítania. Ettől kezdve nyíltak meg egyre-másra a kisiskolák a katolikus településeken, és a példa hamarosan követésre talált a protestáns falvakban. A fiatal református felekezet már a katolikus kezdeményezés előtt is létrehozott egy-két iskolát, például a debreceni, á pápai és a sárospataki kollégiumot: ezek néhány évtized alatt országos hírnévre tettek s-zert okitató-nevelőmunkájukkal, és azóta sem csorbult meg a tekintélyük. Pápai, pataki, debreceni diáknak lenni mindig rangot jelentett Magyarországon. Nemcsak az iskola patinás múltja miatt, hanem bizonyára azért is, mert sok híres történelmi személyiség vagy tudós, költő, író koptatta padjait kiskorában. Ki ne emlékeznék rá, hogy Kossuth pataki, Kölcsey debreceni, Petőfi pápai diák volit? Vannak; akik hajlamosak azt hinni, hogy nekünk századokon át nem volt több kiváló iskolánk háromnál, négynél. Pedig dehogy nem volt, csak kisebb fénycsóva vetődött rájuk. Kétszáz-háromszáz évvel ezelőtt is nevezetes iskola működött Nagyenyeden, Kolozsvárott^ Kőszegen, Kassán, Sopronban és még jónéhány városunkban. (A soproni gimnázium éppen ebben a hónapban ülte meg alapításának 425. évfordulóját.) Nyugodtan állíthatjuk, hogy minden országrésznek megvolt a maga közkedvelt iskolája, ahová minden korban tódulva igyekeztek a diákok. És ez bizony ma sincs másképpen. Nézzünk csak körül, mit látunk! Minden megyeszékhelyen található legalább er” „elit” iskola, amelybe hosszú idő óta kétszer-háromszor annyian jelentkeznek, mint ahány tanulót föl tudnak venni, miközben a város más oktatási intézményei beiskolázási gondokkal küszködnek. A szülők jelentős része akár nagyobb anyagi áldozatra is képes, csak hogy gvereke jó hírű iskolába járhasson, hogy minél jobb nevelésben-képzésben részesüljön. Ezt tette a múlt században Petőfi édesapja, Petrovics István is, aki talán már székálló legény korában elhatározta. hogy fiát a legjobb hírű tanítók keze alá adja. Pedig akkor dehogyis sejtette, ho”v Sándorból költő lesz. Egyszerűen csak azt akarta, hoev a műveltséget a legrangosabb iskolákban szerezze meg a gyerek. Ezért aztán ha neszét vette egy még nevezetesebb iskolának vagy mesternek, a következő évben — sőt, év közben is — már oda íratta be a fiát. Mitől! lesz végülis híressé egy-eev iskola? Gárdonyi Géza szállóigéje szerint a vár ereje nem a kövekben van, hanem a védők lelkében, és ez a megállapítás az oktatási intézményekre is érvényes: egy-egy iskola mindenekelőtt az ott dolgozó tanárok munkája nyomán válhat híressé. A kiváló tanári kar netán mostoha körülmények között is fényes nevet tud szerezni intézetének. Gondoljunk csak Arany János tanári éveire Nagykőrösön! A költő és akadémikus tanártársai — hatan voltak a Tudományos Akadémia tagjai — kimagasló tudományos és pedagógiai tevékenységükkel az önkényuralom sötét esztendeiben is „fényküllőzték” a gimnáziumot és a várost. Néha egyetlen kiemelkedő pedagógus is elegendő az iskola rangjának megalapozásához. Comenius Sárospatakot. Apáczai Csere János Kolozsvárt egymaga tette híressé a 17. században. Alig egy emberöltővel ezelőtt pedig Hódmezővásárhely vált sokak által irigyelt pedagógiai műhellyé Németh László tanárkodása nyomán. A híres iskolák és a nevezetes, tudós tanárok elválaszthatatlanok egymástól. Az iskoláknak remek nevelőegyéniségekre van szükségük, a kiváló tanároknak meg friss levegőjű, szabad szellemű iskolára, ahol a munkát és a gondolat szárnyalását semmi sem fogja vissza. Gyakori panasz mostanában, hogy iskoláinkból eltűntek a tudós tanárok. Nyomuk veszett — mondják —, mert napjaink iskolájában nem nyílik igazi lehetőség a tudóssá váláshoz, a tanításon kívüli alkotómunkához. Igaz volna ez az állítás? Szerintünk aligha, hiszen tucatszám tudnánk megnevezni olyan ma is élő, alkotó írókat. költőket és tudósokat, akiknek a pályafutásában kiemelkedő szerepet játszanak a tanárkodással eltöltött esztendők. Szép számmal állnak a katedrán olyan pedagógusok is, akik iskolai tevékenységükért és tudományos munkásságukért Állami Díjat kaptak. Ma is vannak tehát kiváló iskolák és tudós tanárok. Nem ők tehetnék arról, ha nem figyel föl rájuk a közvélemény. P. Kovács Imre Karikatúra dísztárgyak agyagból Égetésre váró figurák Készül a Dudás Fotó; H. L. Ki ne kedvelné Sajdik Ferenc karikatúráit? A Sajdikfigurák sajátos világot alkotnak. a humor, a báj, a szellemesség ötvöződik egyegy karakter megformálásában. Körülbelül egy éve a kirakodó vásárok árusainak asztalain, az ajándékbutikok polcain kisebb-nagyobb méretű cserépfigurák jelentek meg, amelyek ihletői egyértelműen a népszerű karikatúrista rajzai voltak. Pillanatok alatt közkedveltté váltak ezek az áruk, melyek lehetnek egyszerűen csak dísztárgyak, esetleg gyertyatartók, perselyek és még ki tudja mik nem. A kis cserépfigurák készítői között akad szolnoki fazekas is, Lehelvári Pál. Tavaly ősszel egy Sajdik-rajz nyomán csinálta meg első munkáját, a Festéktüsszentőt. Akkor még nem értett a korongozáshoz, ezért vattacsomóra hajtogatta az anyagot, formálta, majd kiégette. Természetesen az égetés után már csak az üreges cserép maradt. A Tiszából „bányászott” anyagot azóta már koronggal formálja. A figurákat részben maga találja ki, viszont fő ötletadójának változatlanul Sajdik Ferenc rajzait, alkotásait tartja. Fekete S. Aki el akar sajátítani egy nyelvet, első lépésben olyan alapfokú nyelvismeretre kell szert tennie, amely magában foglalja a kiejtést, a nyelvtan alapelemeit és egy minimális szókincset, vagyis létre kell hoznj azt az alapot, amelyre a későbbiekben építeni lehet majd. Az alapszint elérése után el kell döntenie a tanulónak, hogy a nyelvismeret mely összetevőjét (vagy összetevőit) kívánja a továbbiakban elsajátítani. A siker azon múlik, hogy mennyire mélyen és milyen rendszerességgel fogja fejleszteni nyelvtudását a tanuló. Érdemes megjegyezni egy híres nyelvész ezzel kapcsolatos aforizmáját: „Úszni úszás közben, beszélni beszélgetés közben tanulj”. A nyelvismeret alapjainak minél rövidebb időn belüli minél tökéletesebb — tehát minél jobb hatásfokú — elsajátítására hozták létre annak idején az első nyelvi laboratóriumokat. A technikai fejlődés tette lehetővé ezek akkori kialakítását, és időközbeni továbbfejlesztését. A kis fülkékre osztott teremben a tanulók szemben helyezkednek el a tanári asztallal, amely tulajdonképpen egy vezérlőpult, ahonnan a nyelvoktató fejhallgatós mikrofonnal összeköttetésben áll minden tanuló fülkéjével. s tetszés szerint egyenként. de akár valamennyi tanulóval egyszerre is beszélhet. A fülkék berendezéséhez egy kis magnetofon is hozzátartozik, amelyről a. tanuló kitűnő kiejtésű szöveget hallgathat, s annak segítségével ellenőrizheti saját kiejtésének hiányosságait. A nyelvtanár a vezérlőpultnál bármikor belehallgathat, javíthat és kérdezhet anélkül, hogy bárkit is zavarna. Arra is lehetőség van, hogy a nyelvtanár a háta mögé vetített álló- vagy .mozgóképekkel tegye szemléletesebbé, még jobb hatásfokúvá az oktatást. Kellő igyekezet, szorgalom és gyakorlás nélkül persze a nyelvi laboratórium sem képes csodákra. A technika is csak azokat segíti, akik nem sajnálják a fáradságot, s minden szabadidejüket kihasználják a tanult nyelv elsajátítására. Képünkön húsz hallgató programozott oktatására szolgáló nyelvi laboratórium korszerű vezérlőpultját láthatjuk. Programozott nyelvoktatás
