Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-13 / 267. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1982. NOVEMBER 13, Gyakran kopogtat vendég Azon aZ október végi szerda délelőttön Mészáros József né főnővér fogadta az érkezőket a megyeszékhely szociális otthonának folyosóján. Előre jelezték jöttüket a Centrum Áruházból: Balázs Ferencné szb-titkár és Vígh Anna, a KISZ- vezetőség tagja hozta el a szeptemberi öltönyakció kézzel fogható „hasznát”, a jó állapotban j levő, gondosan tisztított, vasalt 14 férfiöltönyt. Az áruházi kollektíva felajánlotta a gondozottaknak. Mivel azonban az otthon lakóinak rendszeresen megvásárolják a szükséges ruhaneműt, az ajándékba kapott öltönyökkel , az Egyesített Szociális Intézmény területi gondozottainak szerezhetnek örömet, a napköziotthon kisnyugdíjas látogatói és a házi szociális otthon gondozottal közül kapják a leginkább rászorultak. Jó helyre kerül a segítség így is. Délután már újabb vendégek is, a Tejipari Vállalat Osztyapenko Szocialista Brigádjának tagjai kopogtattak. Ők a földszint 1-es szoba lakóit patronálják, ám ezúttal az otthon valamennyi lakójához jöttek: tejterméket hoztak kóstolóba, mindenkit szeretettel hívogattak a terített asztalhoz. A főnővér és munkatársai említették, milyen gyakori a vendégjárás náluk, és hogy senki nem jön üres kézzel. Nemrégiben öt papírgyári brigád járt náluk, ezek szintén egy-egy szo- baközöséggel tartanak közvetlen kapcsolatot. Meghívást hoztak, a vállalat autóbuszával kirándulni invitálták, el is kísérték a gondozottakat Szentendrére, még a váci búcsúba is ... Jól emlékszem még arra a tavaly decemberi délutánra, amikor az intézmény igazgatója, dr. Juhász Irma az ünnepekre összegyűlt ajándékcsomagokat bontogatta a raktárban: bizonyítékait annak, mennyit fejlődött a szemlélet az idős emberek megbecsülésében, gondozásában, hogyan változott a patronáló mozgalom tartalma. Az egyik csomagból többezer forint értékű festmény került elő, a Tejipari Vállalat szak- szervezetének ajándéka, ami azóta az ebédlő falát díszíti. A Kossuth téri gyógyszertár közössége rézkarcokat, a Gyógyszertári Központ V öröskereszt-szervezete annyi szaloncukrot vitt, amiből minden karácsonyfára bőségesen jutott. A Piért Vállalat közel háromezer forintja azzal a megjegyzéssel érkezett: vásároljanak belőle azt, amit a bentlakók kívánnak. Hangulatos faliórákkal díszítették abból a szobákat — közvélemény-kutatás alapján döntöttek. A > Vörös Csillag Ruházati Szövetkezet elküldte az iparitanulók vizsgamunkáit,- kereskedelmi áron mintegy 60 ezer forint értékű zakókat, nadrágokat — legalább 100 gon-’ dozottnak jutott belőle egy-egy új darab. A rendelőintézet szocialista brigádja déligyümölcsből juttatott minden csomagba, mert „kell a vitamin az idős szervezetnek...” Nemcsak ünnep előtt érkeznek a vendégek, jut belőlük a hétköznapokra is. Ott vannak, ha elromlik a televízió, nem késik a segítség, ha baj van a fűtéssel, vásznat és fonalakat (amiből sosem elég) visznek a kézimun- kázóknak. Egyre, másra érkeznek a hívott vagy hívatlan, de mindig szívesen látott vendégek, nem várnak névnapra, nőnapra, karácsonyra. Tudják: a meghitt beszélgetést minden édességnél és fényes ajándéknál jobban igénylő otthomlakók annak örülnek, ha gyakran nyílik az ajtó. R. E. Az Apritógépgyár öregei Egész évben gondoskodás — Fiatalon jegyeztük el magunkat a gyárral, és amikor hatvan esztendővel a vál- lunkon elbúcsúztunk, tudtuk, hogy dolgos éveink emlékeit hagyjuk ott a gépek között. Azért is járunk vissza néhány hónapos munkára, hogy emlékeinkkel találkozzunk. — Jászberényi „aprí- tósT nyugdíjasok emlékeznek így a gyárban eltöltött évekre. A közös emlékezésre is alkalmuk van, hiszen kapcsolatuk a munkahellyel megmaradt. A több mint 1200 dolgozót foglalkoztató Aprítógépgyárnak 280 nyugdíjasa van. Az utóbbi esztendőkben mór 10—15 dolgozó kezdi el a munkában eltöltött évek után járó pihenést. A „fiatal” nyugdíjasoknak csupán munkaideje változott, hiszen aki dolgozni akar, kap munkát, a gyárban. Jelenleg 50 nyugdíjast foglalkoztatnak. A kapcsolat a régiekkel se szakadt meg. A gyár pártbizottságának, szákszervezeti bizottságának, a KISZ- és a Vöröskereszt szervezetnek munkatervében a fontosabb feladatok között szerepel az öregekről való gondoskodás. Sok szocialista brigád is vállalkozott hasonló feladatokra. Különösen az utóbbi években vált rendszeressé a nyugdíjas családok látogatása. A gyár KISZ-fiataljai, a Vöröskereszt aktívái „felkutatják” azokat a volt dolgozókat, akik régóta — 10—15 éve — nyugdíjasok. Megtudják, hogy hol és milyen körülmények között élnek, miiven segítségre van szükségük. Javaslatukra utalnak ki alkalmi vagy állandó szociá- ális segélyt. Ahol szükség van rá, a fiatalok segítenek a bevásárlásnál, behordják a tüzelőt, felássák a kertet. A szocialista brigádok vagy brigádtagok vállalják a lakáskarbantartást, a szükséges javításokat; kiviszik a rászorult öregeknek a gyártól 'kapott fahulladékot. Természetesen mindezt munkaidő után. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a rokkant nyugdíjasok segítésére. Min- den évben üdültetik az arra igényt tartó nyugdíjasokat a galyatetői „aprítós” házban vagy a SZOT-üdülőkben. Kedves szokás, hogy karácsony előtt a jókívánságok mellett ajándékcsomagokkal lepik meg a volt munkatársakat. A jó szokások között tartják számon, és minden évben nagy várakozás előzi meg a nyugdíjastalálkozókat. Az idén október 27-én ültek fehér asztalhoz a gyár feldíszített kultúrtermében az egykori dolgozók. A több mint 200 résztvevőt — miután tájékoztatták őket a gyári munkáról — disznótoros vacsorán látták vendégül. Neves művészek pedig vidám műsorral kedveskedtek az öregeknek. Illés Antal Disznóölés a Patkós csárda udvarán Nyugdíjasok hete Tiszafüreden Sikeresen zárult a „Nyugdíjasok hete” programja Tiszafüreden. Az egyhetes kulturális rendezvény során a település nyugdíjasainak munkáiból kiállítást rendeztek, közösen megtekintették a Liliomfi című filmet a Tisza filmszínházban, a helyi öregek napközi otthonában a szocialista brigádok segítségével bensőséges ünnepséget (tartottak, majd egésznapos szórakoztató program következett. A Patkós csárdában reggel hagyományosan disznóöléssel kezdődött a nap, majd a meghívott 120 nyugdíjast or- jalevessel, hurka-kolbásszal vendégelték meg jóféle itóka kíséretében. Bácskái Miklós Disznótor 120 nyugdíjas részvételével Postaládánkból Tarkó Istvánná az öregek napközijének szorgalmas látogatója Kisújszálláson. Az október 28-án rendezett, öregek napjáról tájékoztatta szerkesztőségünket. A szociális otthon két nővére is vállalkozott versmondásra. Nem maradt el az ünnepi üdvözlés, a virágcsokor sem. Sikere volt az ízletes birkapörköltnek, amelyre jól csúszott a finom bor. Levélírónk véleménye, hogy az ő napközijük a legszebbek egyike! Szívesen indulnak oda reggelenként minden nap. S nemcsak a háromszori étkezés, hanem a tiszta, kulturált körülmények is vonzzák őket. És az ott dolgozók, akik bearanyozzák életüket. * * * Palhuber Kálmán, a szolnoki ipari szövetkezetek nyugdíjas klubjának november 3-i rendezvényéről írt. Ekkor emlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulójára is. A hónap végén a fővárosba utaznak negyvenen. A program : a Fővárosi Operettszínház, s már jegyük van a Cigányszerelemre. * * * Száznégy idős embert látott vendégül Mezőtúron a nőbizottság és a Vöröskereszt helyi szervezete — kaptuk a hírt Tóth Zsigmondné- tól. Az ebéden kívül kellemes köszöntő műsort kaptak az öregek, s kedves társaságban töltötték az egész napot. öreg mester régi szakmájában. Jászárokszállá- son, a Ruhaipari Szövetkezetben találkoztunk Barna Antal férfiszabóval. Tanult szakmája a mostani mestersége, de úgy hozta az élet, hogy pékségből ment nyugdíjba. Most, 74 évesen újból gép mellé ült, s nem fél a szabászollótól se; feleleveníti a rég tanultakat (Fotó: Tarpai) ötven éve történt. 1932. október Z5-én kötött házasságot Szolnokon Antal Sándor és Orsós Julianna. A fogadalmat most, november 6-án megújították az anyakönyvvezető előtt. Felvételünk a házasságkötő teremben készült (Fotó; Hargitai) MÁRTA ASSZONY NYUGDÍJAS LETT — Most mondjam, hogy már két éve nyugdíjas vagyok? — nevet Vári Ferencné, Márta asszony Bajcsy- Zsilinszky úti kis lakásában. Igen, el is múlt már két éve, hiszen 1980-ban, augusztus elején lépett ki utoljára, mint aktív dolgozó a Volán 7-es Vállalat központjának ajtaján, Aztán, s azóta is sűrűn visszament, visszamegy. — Ebben nincs semmi különös. A szakszervezetben dolgozom, a nyugdíjas bizottság tagja vagyok. Akkor kaptam az első, s azóta is folyamatos nyugdíjas tisztséget is. A vállalat klubot működtet, amelynek kilencven, munkából kiöregedett volános tagja van. Ennek a klubnak vagyok a vezetője. A belső ellenőrből klubvezető lett. Szíves-örömest csinálja. A kis otthonban ketten élnek, 77 éves édesanyját félti, óvja sok szeretettel. Azért a mama azt is megmondja: — Óh, Márta sokszor megy, intézi a nyugdíjasok dolgait, tartja a klubfoglalkozásokat. De a nyugdíjas kirándulásokra mindig elvisz engem is. Olyan sok szép helyen jártunk így együtt már. Tavaly Erdélyben, az idén a Magas-Tátrábban is. A Volán-buszok évente hatszor-nyolcszor a nyugdíjasokat szolgálják. Sok régi gépkocsivezető, jegykezelő is szívesen buszra ül. — A hónap első szerdáján a tiszaligeti üdülő társalgójában van a klubnap. Hetenként háromszor meg az autóbusz-pályaudvaron várom fogadóórán a társaimat. Így hamar megtudjuk, ha valaki beteg, s meglátogatjuk. Aztán az mindannyiunknak jó, hogy a környező falivakban élő nyugdíjasok se restek Szolnokra- utazni, ha ügyes-bajos dolguk akad a vállalatnál, — de jönnek a klubba is, szívesen. Márta asszony volános párt alapszervezet tagja. Az alapszervezet szép pártmunkával bízta meg, ahogy nyugdíjas lett: fogja össze, tartsa együtt a vállalat nyugdíjasait, ne érezzék, hogy sehová se tartoznak. — Nagyon sokat kaptunk a vállalattól — mondja. — Ezek a kirándulások se kerülnek a kispénzű öregeknek sokba, még a külföldi út felét is állta a Volán, meg a szakszervezet: Aztán a2 is kötelességünk, hogy a hetvenen felüli régi társakat felkeressük otthonukban, így, év vége felé, karácsonytájt nem megyünk üres kézzel, minden hetvenen felüli társunk ajándékcsomagot kap. A nyolcvanon felüliek is, s nekik mindenképpen személyesen adjuk át. Vagyunk jópáran, akik szívesen csináljuk. Az öregeknek a jó szó, a baráti gondoskodás sokat, ér! Márta asszonynak meg legalább olyan fontos, hogy emberek között legyen, gon- d esküdjék róluk; juttasson szeretetből,, megértésből minél több üregnek. Különben, — köszöni a kérdést, — jól van. Kell egy kis szívgyógyszer, más baj nincs. Jó testvérei, fia, szerető édesanyja, s népes klubja sok örömet ad. — sj — A múlt század vége felé Funk lengyel tudós megvizsgálta azokat a növényféléket, amelyekről a falusi emberek és a hajósok azt állították, hogy megóvják őket némely betegségektől. Eredményei azt mutatták, hogy az a bizonyos anyag amin jellegű, nitrogén tartalmú vegyület. A lengyel tudós ezt az „amin” szót kapcsolta össze az életet jelentő „vita” szóval, s az anyagot így vitaminnak nevezte el. A további kutatások során azután kiderült, hogy ez az anyag többféle vegyület is lehet, s ezért betűjelzésekkel látták el. majd később, — hogy a közös betűcsoportokba tartozó különböző vitaminokat megtudják különböztetni — számjeleket is alkalmaztak. A szervezet más-más, de meghatározott mennyiségben igényli a különböző vitaminokat. Minthogy az egyes élelmiszerek a különféle vitaminokat eltérő mennyiségben tartalmazzák, az étrend összeállításánál — a kalóriamennyiség biztosításán kívül — arra kell törekednünk, hogy egy nap leforgása alatt is kapja meg szervezetünk a kellő mennyiségű vitaminokat. Az egészséges szervezet működéséhez szükséges vitaminokat mindnyájan ismerjük: A, D, E, C, Bi, B;, Bn, B19 ... A megfelelő vegyes étrend ezt egész évben biztosítja, kivéve az A és C vitamint, melyből a tél közeledtével a tápanyagok egyre kevesebbet tartalmaznak. Sütéskor, főzéskor is elpusztul a vitaminok nagy része. így az esetleges vitaminhiánynak nemcsak az élelmiszerek helytelen összeválogatása, hanem a nem megfelelő elkészítési mód is oka lehet. Mindenképpen fontos, ha elsősorban az A és C vitamin pótlására gondolunk. Fontos A vitamin forrás, s idős korban is javasolt a tej, tejtermékek, belsőségek — ezek közül is a máj fogyasztása, valamint a tojás, a hal, a cékla, a sárgarépa, a- sütőtök beiktatása étrendünkbe. Fogyasszunk sok almát, káposztafélét, citromot, savanyúságokat, például savanyúkáposztát, ecetes paprikát. Ezekben az élelmiszeranyagokban nem pusztul el hőkezeléssel a C-vitamin. De kapható még a piacokon karfiol, sóska, retek, zöldhagyma, sőt gyümölcsökből, almából, körtéből, szőlőből is bő a kínálat. A zöldségféléket — ha mód van rá — lehetőleg nyersen iktassuk étrendünkbe. Sokfajta zöldség és főzelékféléből készülhet nyers saláta, melyeket lereszelve, ízlésünknek megfelelő salátalével elkészítve tálalhatunk. Nyers gyümölcsökből is készíthetünk salátát. Minél több félét válogatunk és keverünk össze, annál ízlete- sebb lesz. A salátalevet ilyenkor a gyümölcs levéből, citromból készítsük kevés méz hozzáadásával. S végül néhány háztartási jótanács: — A C-vitamin levegő és hő hatására elveszti értékét, ezért a citromot csak fogyasztás előtt vágjuk fel, és soha ne csepegtessük a forró teába. — Petrezselyem zöldjét csak a már elkészített ételbe tegyük, így nem veszít annyit C-vitamin tartalmá- annyit C-vitamin tartalmából. — Tudnunk kell, hogy a kuktában főtt ételekből a C- vitamin nagy része kioldódik, tehát csak akkor fűzzünk kuktában, ha a főzővizet felhasználjuk. „cs” összeállította; Sóskúti Júlia Vitaminok ősszel, télen
