Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-06 / 261. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. NOVEMBER 6 ESZMECSERE A TEKINTÉiYRÖL Párttagok a munkahelyen — Nézze, az nem lehet (kérdés, hogy nálunk van-e a pártnak tekintélye vagy sem! Persze, hogy van! Az sem lehet kérdés, hogy bíznak-e az emberek a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájában vagy sem. Hogy bíznak, azt számtalan tény bizonyítja. Többek között az is, hogy a magunkfajta pártonkívüliek szintén magunkénak érezzük azokat a célokat, amelyeket a XII. kongresszus határozott meg, és elérésükért szívesen dolgozunk. Persze, azt mondják: azért kapjuk a fizetést, hogy dolgozzuAk. Csakhogy dolgozni is sokféleképpen lehet: úgy imimel-ámmal, meg úgy is, hogy az ember odateszi a testét a melóba. És nem sajnálja azt az időt sem, amikor kommunista műszakot tart, amikor túlórázni kell, vagy éppen 16 órát vállalni, mert sürget az exportszállítás... — magyaA pártonkívüliek Dancsa József folytatja megkezdett gondolatát: — Viszont az is igaz, hogy a párt tekintélyét erősíti vagy gyengíti az, ahogyan egy munkahelyen a pártszervezet dolgozik. Az ember olvassa az újságokat, tudja, hogy nagyon sok jó határozat születik, de az hogyan valósul meg egy üzemben, például nálunk? Ha ezt nézem, akkor azt mondom: bizony jobban is lehetne' csinálni. És ha ezt szóvá teszi az ember, akkor, azt a választ kapja: nincs .mód, hogy jobban menjenek a dolgok. — Mondana erre konkrét példát? — Nálunk évek óta gond, hogy a szerelő üzem nem tud folyamatosan dolgozni. Olyan határidőket szabnak a munkák elkészítésére, amikor ahhoz jószerével még az előregyártás sem kezdődött meg. Miért? Mert nem kaptunk idejében anyagot. Aztán jön a célfeladat, a célprémium, a túlóra. — Tudni kell, hogy mi egyedi gépeket gyártunk, és a megrendelők nagyon szűk határidőket szabnak. Mire a szükséges anyagokat beszerzik azok, akiknek ez a dolguk, elég sok idő telik el. Olyan is gyakran előfordul, hogy a- kooperációs partnerek későn szállítanak alkatrészeket, így azután mi csak azt látjuk, hogy hajtani, túlórázni kell, ha azt akarjuk, hogy a tőkés partner határidőre megkapja a megrendelt gépet — szól közbe Kis- pál Zoltán. — Önök szerint próbál-e tenni valamit az üzemi párt- bizottság, hogy elősegítse a megoldást? — Erről nem tudunk. Nagy Ferenc veszi át a szót: — A közelmúltban pártbizottságunk éppen a jerázza Dancsa József, és a többiek bólogatnak. Így van. Igaza van. A jászberényi Aprítógép- gyár tavaly ünnepelte 30. születésnapját. Akikkel most az üzemi pártbizottság irodájában (beszélgetünk — kommunistákkal és „párton- kívüli bolsevikokkal”, ahogyan ők magukról mondják — szinte kivétel nélkül ide gyökereztek: Dancsa József, a szerelde szerelő lakatosa, Kispál Zoltán, a vasszerkezeti üzem hegesztője. Nagy Ferenc, az üzemi pb tagja, pártalapszervezeti titkár, a daraboló üzem műszaki ellenőre, Gálik András üzemi pártbizottsági tag. KISZ- alapszervezeti vezetőségi tag, a vasszerkezeti üzem lakatosa, Kollár Gyula, az üzemi pártbizottság egyik munkabizottságának tagja, a szerszámműhely esztergályosa és Rajnoha Károly, az üzemi pártbizottság titkára. nem hallottak róla len értékesítési helyzetével, a piacbővítés feladataival foglalkozott, és személyre szóló tennivalókat határozott meg. — Az elmúlt 4—5 évben ugyanis elhanyagoltuk a piackutatást. Az volt itt a szokás, hogy vártunk, amíg a megrendelő fölkeres bennünket. És jöttek is. De a helyzet megváltozott! Ma nekünk kell menni az üzlet után, ha létezni akarunk. És ennek az a feltétele, hogy új termékekkel jelenjünk meg — mondja a fiatal szakmunkás, Gálik András. — Üj termékünk, az oli- vabogyó-keverő, amit most a görögöknek készítettünk. Szoros volt a határidő nagyon : az üzem szerződést kötött velünk, és munkaidő után csináltuk a gépet plusz munkában, plusz pénzért. Velünk is előfordult, hogy kellett volna egy cső, de nem kaptunk. Választhattunk, vagy elkészítjük a szerszámot, és besajtoljuk a csövet vagy várunk. Hát inkább minden alkatrészt mi gyártottunk le, így kész lettünk határidőre. És nemcsak mi párttagok, a pártonkívüliek is ott dolgoztak, mert tudtuk, ha a vevő elégedett lesz, nagyobb szériás megrendelésre is sor kerülhet — magyarázza Kollár Gyula. — Ez pedig közös érdekünk. Kérdem a két pártonkívüli munkástól: — Erről a pártbizottsági ülésről nem hallottak? Egyszerre mondják: r — Nem, pedig jó lett volna, — és Dancsa József hozzáteszi: — ha jobb lenne az információs rendszer, akkor mi is nagyobb támogatást tudnánk adni az ilyen jó elhatározások valóra váltásához Miből áll egy termelési tanácskozás Valóságos kis vita kerekedik: Kollár Gyula állítja, hogy a gyárban megvannak azok a fórumok, ahol az emberek tudomást szerezhetnek ezekről, például a politikai vitakörökön, a párt- és tömegszervezeti oktatásokon, a termelési tanácskozásokon. Kispál Zoltán szerint: nem kell ehhez fórum, hogy a munkatársak megtudják, mi a tennivaló. Közbeszól Raj- noha Károly' — A politikai vitakörökre, a párt- és tömegszervezeti oktatásokra a gyárban csaknem kétszázan járnak, ugyanakkor a dolgozók létszáma ezerkétszáz — közöttük kétszáznegyven a párttag. — És mégis tény, hogy a párthatározatok nem mindig jutnak el az emberekhez! Miért nem mondják el a többieknek, milyen intézkedést kezdeményeztünk olyan kérdésekben, amelyek az egész gyári kollektívára tartoznak? De azután az is tény, hogy vannak, akik három éve egyetlen termelési tanácskozáson sem vettek részt. . . — Mert miből áll sokszor egy termelési tanácskozás? Nagy számokat elsorolnak, az ember ezeket nem érti, és ezért nem is érdekli. Ha tényleg a termelésről beszélnénk úgy, hogy a munkás is megértse — veti közbe Kispál Zoltán. — Ismerjük ezt a gondot — válaszol Rajnoha Károly. — Kezdeményeztük, hogy javítani kell a termelési tanácskozások színvonalán. Hogyan? Ügy, hogy előtte hívják össze mindenütt az üzemi négyszögeket.^ egyeztessék: az adott helyen milyen problémák foglalkoztatják az embereket, és azokra is hangozzék el kielégítő válasz. Szerintem ez a kezdeményezés is erősíti nálunk a pártszervezet tekintélyét. Vagy vajon nem volt-e helyes a kezdeményezésünk, amikor pártbizottságunk — látva, hogy a munkaerőgazdálkodáson javítani kell, mert nincs elegendő szakmunkás-utánpótlás egyes területeken — javasolta a gazdasági vezetésnek az üzemen belüli munkaerő-átcsoportosítást, szorgalmazta, hogy az emberek a második szakmát is szerezzék meg és ezt a gyár 2,50-es órabérnöveléssel ismerje el? — Hát az igaz — ismeri el Nagy Ferenc, — nálunk van szakmaszeretet, de az sem mellékes, mennyi a bér. — Tudja-e Rajnoha elvtárs, mi foglalkoztatja ma az embereket? Hogy elmarad az őszi bérfejlesztés, mert nincs mögötte termelési fedezet. Hogyan lehet ez akkor, amikor a tervet teljesítjük? — kérdi Dancsa József. —- Már látom, hogy nálunk valóban javítani kell az információn, mert ez sem így van — felel a pártbizottság titkára. — Ügy történt, hogy az szb-ülésen téma volt gazdálkodásunk helyzete, a tájékoztató később a bizalmitestület elé is került. Nos, amikor április 1-én megtörtént a tavaszi béremelés, 3 százalék került kiosztásra. Akkor azt mondtuk: ha év közben időarányosan teljesítjük a tervet, akkor további 2 százalékos emelésre lesz lehetőség. De mi történt? Év közben lemaradások voltak, nem volt több teljesítmény. Megnéztük és kiderült, hogy mégis 1982 első felében 13,7 százalékkal több bért fizettünk ki, mint 1981 első felében. Akkor miért van lemaradás? Mi a teendő? Olyan bérpolitikai elvet fogadtunk el, hogy ami pénz van, azt a célfeladatok megoldására kell adnunk, mert ez a garancia a terv végrehajtására. Aki több munkára vállalkozik, az kapjon több bért. Tudjuk, hogy ez nem jó, ez kényszerhelyzet, mert az lenne az ideális, ha egész éven át egyenletes lenne a termelés. De most nem tudunk mást tenni. — Ügy igaz, hogy nálunk szakmailag jól 'felkészült gárda dolgozik, akik tudnak és akarnak dolgozni — szól közbe Gálik András. Rajnoha Károly folytatja megkezdett gondolatát: — Igen, ehhez kell megteremteni a megfelelő feltételeket, megváltoztatni a termelési irányítást, jobbá tenni a külső és az üzemen belüli kooperációt. A többség méltó a névre És a beszélgetés során kiderül: az üzemi pártbizottság irodájában minden hónapban készül egy olyan információs összeállítás, amelyet minden pártbizottsági tag, minden pártalapszervezeti titkár tömegszervezeti vezető megkap a napi agi- tációs munkájához segédanyagként. Ügy tűnik: jobban kellene őket hasznosítani mindenkinek. így kerül -szóba az egyes párttagok munkája, tekintélye. Kispál Zoltán mondja: — Vannak, akiket csodálok ott nálunk a vasszerkezeti üzemben: hogy bírják ellát- Tii azt a sok plusz munkát, amikor a gép mellett is hajtani kell. Dancsa Józsefen látszik, régóta foglalkoztatja a gondolat, amit most kifejt: — Én is úgy látom, hogy a többség kommunistához méltóan dolgozik, de azért találkoztam olyannal, aki párttag, de a szakszervezeti tagdíjat mégsem akarta kifizetni. Aztán éppen egy párttagtól hallottam azt is, hogy ő bizony nem hajlandó hat évet várni, amíg lakást kap a gyártól, inkább elmegy. A kommunistáknak tudatában kell lenniük: magatartásukkal. megnyilatkozásaikkal saját munkahelyükön, a szűkebb környezetükben igepis erősítik vagy gyengíthetik a párt tekintélyét. Mert mi. pártonkívüliek, akarva-akaratlan figyeljük őket, és el is várjuk tőlük, hogy legyenek pélriamutató- ak munkában, magánéletben, emberségben. elkötelezettségben. Nemcsak tartalék az ifjú aemzedék Tolsztoj írja: az ember nem élhet anélkül, hogy ne higyjen abban, hogy fontos és nélkülözhetetlen. — Az már nagy baj, hogyha efféle bölcs kinyilatkoztatáson filozofálgat egy fiatalember és elkeseredik, mert tehetetlen. Mert nem tudja elhitetni a környezetével, hogy dolgozni akar, felelősségteljes munkát végezni, és vegyészmérnökként nem tengeni, lengeni, rutin laboratóriumi vizsgálatokét csinálni. Munkát kértem, nem szívességet, nem is magasabb fizetést. Bár a munka és a bér összefügg. Az albérletem díjára és az ennivalóra futja a havi keresetem. Az osztályvezetőm, nagy tapasztalata idős technikus állandóan azt vágja a fejemhez, hogy követelőzni bezzeg azt tudunk, de előbb bizonyítsunk. Könyörgöm, hogyan, ha lehetőséget sem kapunk. Egy vegyészmérnök csak a munkahelyén tudja kiélni a szakmai ambícióját, nem rendezhet be otthon pontosabban a házinéni konyhájában) kísérleti laboratóriumot. — A keserű ki- fakadás, a jogos méltatlankodás, több mint tíz évvel ezelőtti beszélgetésen hangzott el. Nem tudom miként alakult a fiatal vegyész élete. Felmondott? Máshol keresett munkát? Szurkoltam neki, hogy azt csinálhassa, amiben örömét leli, amiben nyugtalan újítókedvét kiélheti és meggyőződhet arról, hogy mire képes. Remélem, hogy így történt. Nemcsak azért, mert tizenkét év alatt sok minden változott, nem mintha a pályakezdés keserveit a fiatalok ma már csak hírből ismernék. Ma is hallani ilyen kifakadásokat, bár jóval kevesebbek mint egy évtizeddel ezelőtt. Akkor a pazarlás a szellemi, a fizikai erővel, a tettrekész- séggel, hovatovább már általános jelenséggé kezd válni. 1970-ben a Párt Központi Bizottságának azon az ülésén, amelyen az ifjúság- politikai határozatot elfogadták, hangzott el, hogy „a közéletben, a gazdasági életben, a fiatalokra bízott feladatok fontossága, nágysága sokszor alatta van képességüknek, szakértelmüknek, rátermettségüknek, műveltségüknek. A bizalom és a bizonyítás lehetőségének hiányát jogosan kérik számon ... Túl gyakran hangzik el a vád: hogy a mai fiatalság követelőző, csak jogokat ismer, kötelességeket nem. Holott, a megítélésük mércéje — éppúgy, mint a felnőtteké — csak az lehet, hogy mit tesznek a gyakorlatban, hogyan élnek, tanulnak, dolgoznak. Véleményüket nem csupán befolyásolni kell, hanem meg is hallgatni. Nem pusztán alakítandó, formálandó tartalék az ifjúság, hanem cselekvő részese a társadalom életének”. Azóta törvénye lett az ifjúságnak. Nemcsak véleményt nyilváníthat, hanem bele is szólhat a munkahely, az iskola életébe. Azóta életre hívták a demokratikus fórumaikat: az ifjúsági parlamenteket, ahol alkalom van a vitára, a véleménycserére, arra. hogy választ kapjanak mindarra, amit nem értenek, és szóvá tegyék mindazt, amivel nem értenek egyet. Fél évtizede annak, hogy megszületett az első olyan magas szintű dokumentum, amely feketén, fehéren rögzíti a Kommunista Ifjúsági Szövetség jogosítványait. Meggyőződéssel állítom, hogy a fiatalok különböző rétegeinek még sohasem volt a maihoz hasonló differenciált érdekképviselete és megnyilvánulási lehetősége. 1978 óta rendszeresen megszervezik a különböző szakmák és tudományágak ifjú tehetségeinek tudományos konferenciáját, Életre hívták a fiatal agrárszakemberek, a műszakiak és közgazdászok tanácsát. Nemrég adtunk hírt arról, hogy Szolnok megyében is megalakult a Fiatal Alkotók Köre. 1974 óta létezik az Alkotó Ifjúság Egyesülés, amelyet azért hoztak létre, hogy a jó ötletek, a gondolatok ne veszhessenek el a kényelem, a tekintélyféltés, az érdektelenség miatt, öt év alatt 24 és fél ezer pályázatból több mint 14 ezret fogadtak el és hasznosítottak a gyakorlatban. Az ötletek, az újítások a találmányok alkalmazása évente 300 millió forint hasznot jelentett a társadalomnak. kell adni azoknak, akik még mindig elégedetlenek és azt mondják, hogy ez a kezdet, hogy a fiatalok találékonyságát, fogékonyságát, alkotókedvét és tettrekészségét még mindig nem hasznosítjuk és kamatoztatjuk eléggé. Egy példa a folyamatosság hiányára, s az első felbuzdulást követő megtorpanásra: egy évvel ezelőtt a KISZ Szolnok megyei Bizottsága 130 vállalattól, intézménytől kért véleményt az Alkotó Ifjúság pályázat tapasztalatairól. Száztíz munkahelyről még választ sem kapott! Természetesen a pályázat is csak egy lehetőség, amely- lyel nem kötelező élni! Nem régen láttak napvilágot a fiatalok életét, boldogulását döntően befolyásoló új lakásügyi jogszabályok, amelyek érvényesítése szerencsére nem múlhat sem kényelem, sem érdektelenségen. Olyan új rendelkezések születtek, amelyek egyenlővé a korábbinál igazságosabbá tették minden fiatal számára az otthonteremtés esélyeit. Lakóhelye, foglalkozása miatt senki sem kerül hátrányos helyzetbe, sem a lakáselosztásnál, sem a hitelkérelem elbírálásánál. A pályakezdés és az otthon- teremtés egyszerre jelentkező terheit könnyítette az állam anyagi lehetőségeinek a maximális határáig. Az új szabályok nem tesznek csodát, hiszen a lakások nem lettek olcsóbbak, sőt (!) de a fiatalok szociális és anyagi helyzetét figyelembe véve sokféleképpen és differenciáltan lehet az ifjú házasoknak segíteni. A leginkább rászorulók tanácsi bérlakást kaphatnak a gyes, a sorkatonai szolgálat idejére, a törlesztő részlet fizetését szüneteltethetik. A szerényebb jövedelműeknek első otthonként olcsó garzont, félkomfortos lakást biztosíthatnak, ahol takarékoskodhatnak a végleges, kényelmes otthonukra. A korábbinál jóval több alkalom lesz majd a KISZ szervezésében félkész házak építésére, amelyekhez a tanács ellenszolgáltatás nélkül is telket biztosíthat. Szolnok megyében is van már erre néhány jó példa, például Szolnokon, ahol 44, és Kun- szentmártonban, ahol 51 KISZ-lakás épül kalákában. Nem új elveket közvetítenek ezek, a lakáshoz jutás feltételeit könnyítő szabályok. A lakáselosztásnál a korábbi években is valamelyest előnyt élveztek a fiatalok, hiszen az utóbbi esztendőkben a tanácsi lakásoknak több mint 50 százalékát ők kapták, az elmúlt félévtizedben kétszázeren költöztek közülük új otthonba. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik — és ez tavaly a KISZ X. kongresszusán is elhangzott — Magyarországon a fiatalok átlagban, több mint tíz évet várnak, míg önálló otthonhoz jutnak. A szűkös esztendők ellenére bízni lehet abban, hogy megváltozik ez a helyzet. Ami nem azt jelenti, hogy a fiatalok ölhetett kézzel várhatják a változást. Ha valamikor, akkor most van igazán szükség a fiatalos lendületre, energiára, kedvezményezésre és természetesen az áldozatvállalásra. Az állam csak segítséget adhat, de mindent nem vállalhat magára. Ez a lehetőség adatott meg fokozatosan az élet minden területén. A tehetséges, felkészült, rátermett fiatalok élhettek és éltek is ezzel la lehetőséggel, bizonyíthattak, Hosszú lenne a lista, ha felsorolnánk, hogy csak a megyében hány szövetkezet élén áll ma olyan szakember, aki a felszabadulás után született. Megannyi kis- és nagyüzem irányítói között vannak húszon- és harmincévesek. az egészségügyi intézményekben, a tanácsi apparátusban, a nép'firontban, a szakszervezetben egyre többen vették át a stafétabotot, s kaptak fe- ltelősségteljes megbízatásokat. Nem a tetszetős statisztika kedvéért történt mindez, az élet természetes velejárója, a fejlődés feltétele. Üj sejtek nélkül nincs friss vérkeringés. Már csak ezért sem lehet pusztán csak formálandó tartalék az ifjú nemzedék. K. K. Mégis igazat Az oktatásban, A budapesti Minta Női Ruházati Szövetkezet jászszentand- rási üzemében — terv szerint — befejezték a kabátok gyártását. Jelenleg szovjet exportra készülő, kétrészes nyári ruhák varrásában segítenek más telephelyeknek Varga Viktória