Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-02 / 257. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. NOVEMBER 2. Megújhodása társadalmi érdek Előtérben az általános iskola Búvópatakszerű vita folyik pedagógiai berkekben az általános iskolákról, mely csak ritkán tör felszínre — egy-egy indulatos cikk vagy tanulmány formájában —, ezért a közvélemény jóformán mit sem sejt a rejtett csatározásokról. A kívülálló ember, ha netán elégedetlen is a környezetében lévő általános iskolák oktató-nevelő munkájának színvonalával, minden bizonnyal más következtetésekre jut a hétköznapi fogyatékosságok láttán, mint egyik-másik vitázó kutató az íróasztal mellett. Például nem vonja kétségbe a nyolcosztályos alapiskola lét- jogosultságát, nem ajakbigy- gyesztéssel válaszol a több mint háromévtizedes út eredményeire. Nagy jelentőségű társadalmi-politikai kérdés volt közvetlenül a felszabadulás után a régi uralkodó osztályok műveltségi egyeduralmának megtörése. Elszánt harc eredményeként született meg az általános iskola, amely kezdettől fogva sikeresen oldotta meg azt a feladatát, hogy a felnövekvő nemzedékek számára megadja a műveltség legfontosabb alapjait. Társadalmi szükséglet hívta életre, mint ahogy napjainkban is elsőrangú társadalmi érdek fűződik a megújhodáshoz. Közhelyszámba megy, hogy a társadalmi-gazdasági fej-, lődés, a tudományos-technikai forradalom fölgyorsulása nemcsak a termelésben támaszt újabb és újabb igényeket, hanem az oktatásban is. Ma, amikor a szűkebb és tá- gabb világról szerzett ismeretek soha nem látott iramban gyarapodnak, korszerűsítenünk kell közoktatásunkat is — a társadalmi követelményekkel összhangban. Az újító törekvések kiindulópontja csakis az általános iskola lehet, hiszen a további iskolafokok mind-mind az itt megalapozott műveltségre, tudásra építenek. Már az emlékezetes 1972- es oktatási párthatározat is az általános iskolai oktatás színvonalának emelését tartotta a magyar közoktatás legsürgősebb tennivalójának, a tartalmi munka javítását összekapcsolva az egyes iskolák közötti színvonalkülönbség fokozatos kiegyenlítésével. Azóta számos intézkedés történt az előbbrelé- pés érdekében, ezek közül az új tantervek, s a rájuk épülő új tankönyvek bevezetése volt a legjelentősebb. (Rövid idő alatt mintegy ezer új tankönyv jelent meg az általános és a középiskolák számára.) Mennyiben lett korszerűbb, a társadalmi igényeknek hogyan felelt meg az általános iskola a legutóbbi évtizedben? Az MSZMP Központi Bizottsága április 7-i ülésén mérlegre tette az időszak közoktatási eredményeit, és egyebek között elismerőleg szólt az iskolázás nagyarányú kiterjesztéséről, a lemorzsolódás csökkenéséről, a szakrendszerű oktatás szélesedéséről, az egyes szaktárgyak tanításában alkalmazott pedagógiai módszerek nemzetközileg is elismert használhatóságáról. A fejlődés más területeken is jól érzékelhető, ám ez korántsem jelenti azt — miként a Központi Bizottság állásfoglalása leszögezi —, hogy „az iskola hiánytalanul teljesítette, illetve teljesíteni tudja a művelődési esélyegyenlőtlenségek, vagy az induláskor fennálló társadalmi-kulturális hárrányok csökkentésében rá háruló funkciókat”. Van niég tennivaló jócskán e téren, s a következő években elsősorban ezekre kell a közoktatás és a társadalom erőit összpontosítani. Esztendőkön át az jellemezte a korszerűsítési munkálatokat, hogy időről időre gyökeres változtatásokra került sor, szinte mindegyik tanévre jutott valamiféle lényegesen új pedagógiai teendő. Nem titok, hogy az egymást követő nagyszabású feladatokkal együtt járó kapkodás esetenként zavart is okozott, alaposan megbolygatta tz iskolák életét, elbizonytalanította a pedagógusokat Márpedig a nevelés olyan természetű folyamat, amelvnek mindenekelőtt nyugalomra, azaz biztos mederre és nem változó célokra van szüksége. Ezt szem előtt tartva az elkövetkező években mindennemű fejlesztésnek kulcsszava lesz a stabilitás megőrzése. Hosszú távra szóló munkának minősítette a Központi Bizottság az iskola által közvetített műveltségi anyagok tartalmának és a tanítás módszereinek folyamatos megújítását, nem feledve, hogy „az egységes alapiskolának minden tanuló számára biztosítania kell a társadalmunkban kívánatos és az egyén szempontjából nélkülözhetetlen alapműveltséget, a tankötelezettség megvalósulását és a jelenleginél magasabb minőségi követelményeket támasztó továbbtanulásra való felkészítést”. Számos időszerű feladat eredeztethető ebből a követelményből, közülük az anyanyelvi képzés kívánkozik az első helyre. Ki ne tudná, hogy az anyanyelvi kultúra alacsony szintié az egyik oka az általános iskolai kudarcoknak, és a gyermekkori gyenge beszéd- és olvasási készség kihat a további tanulmányokra is. Sajnos, rengeteg olyan család van még, amelyben nem támad fel az igény a kultúrára, ennélfogva gyerekeiket sem tudják a műveltség megszerzésére ösztönözni. Az iskola nem hagyhatja magukra az igénytelen környezetből érkező tanulókat, akiknek elsősorban kifejezőkészségük szorul fejlesztésre. Nem ismeretlenek a pedagógusok előtt a folyamatos korszerűsítés egyéb tennivalói sem. Fáradozásuk azonban csak akkor lehet sikeres, ha a társadalom, főképpen a család is fölsorakozik az iskola mellé. A megújulás ugyanis jóval többet jelent a tananyag kicserélésénél, vagy a tanítási módszerek felfrissítésénél: a nevelés ’ minden területére ki kell terjednie. Ezért van szükség összefogásra. P. K. I. Befejeződött az Arany János balladamondó verseny Karcagi szakmunkástanuló sikere Az Arany János halálának 100. évfordulójára meghirdetett országos középiskolás balladamondó verseny kétnapos döntője vasárnap befejeződött Nagykőrösön. A megyei vetélkedőről továbbjutott 107 gimnáziumi, szakközépiskolai és szakmunkás- tanuló közül vasárnap még húszon hatan mérhették ösz- sne tudásukat két kategóriában az elsőségért és a díjakért, amelyeket végül az alábbiak nyertek el: A gimnáziumi és szakközépiskolás diákok közül első Bűz Angéla, (Landler Jenő gimnázium, Budapest). A szakmunkástanulók közül Balogh Irén a karcagi 629. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója szerezte meg az első helyet. Debrecenben Szolnok megyei fiatal alkotók Soltész Rezső fesztivál nyertes Első díjat nyert pénteken a Kansas állambeli Independence város nemzetközi dal- fesztiválján Soltész Rezső táncdalénekes. A fiatal tehetségek évente megrendezett fesztiválján, a „Neewol- lah” fesztiválon kizárólag külföldi meghívottak vesznek részt. Soltész Rezsőt a Várnai Arany Orfeusz fesztiválon „fedezték fel” az amerikai rendezők. Az idei fesztiválon Nagy- Britanniából, Svájcból, Kubából, Kanadából, Bulgáriából és Magyarországról léptek fel énekesek. Soltész Rezső nyerte a fesztivál közönségdíját is. míg a fesztivál nagydija a bolgár Nelli Ran- gelováé lett. A Szolnok megyei hét keretében bemutatkozott Debrecenben a Fiatal Alkotók Köre. A Kossuth utca 1. szám alatti ifjúságpolitikai klubban október 30-án 18 órakor Tóth István, a FÁK művészeti stúdiójának vezetője nyitotta meg a Szolnok megyei fiatal alkotók tárlatát. A kiállításon Barta Szilveszter festő, Bácskai Bertalan, Czo- bor Sándor, Fekete Júlia, Te- renyei Attila, Róth István grafikusok, Finta Sándor, Győrfi Sándor, Szabó Béla szobrászok és Chlumetzky Ildikó kerámikus alkotásai láthatók. A tárlat megnyitása után a FÁK irodalmi stúdiója tagjainak műveiből összeállított műsort hallgathatták meg az érdeklődők. Adami Mária, Baksán Mária, Dienes Eszter, Dorkovics Ágnes, Körmendi Lajos verseit és novelláit Ba- silides Barna és Jenei István, a szolnoki Szigligeti Színház tagjai tolmácsolták. A műsorban közreműködött a szolnoki Bartók Béla kamarakórus. A Szolnok megyei FÁK mintegy féléves múltra tekinthet vissza, a megyei művelődési központ és a megyei KISZ-bizottság nyújt támogatást a megyében élő fiataloknak. A debreceni bemutatkozás a kör első igazi jelentkezése a nyilvánosság előtt. Az irodalmi est után Bérces László, az irodalmi stúdió vezetője ismertette a kör célkitűzéseit. Így éltek eleink A tegnap leletmentése Átmeneti szünet után is- I f • r ■ r I I r mét megnyílt a napokban 1^ I O I I I O Cl I I Cl O C\ n Kisújszálláson a Helytörté- I \l O Vi I Ofaad I I Q OUI neti Múzeum. A Kunság J mindennapjainak használati tárgyait a tegnapi kisúji ember „lenyomatát” őrző em|- lékházba diákok, várost szerető, hagyományt ápoló polgárok hordták össze szinte hangyaszorgalommal a közelmúlt relikviáit. A szellemesen agyafúrt szerszámok, használati tárgyak, időtlenséget sugárzó bútorok, a népdal bájával magukat kellető szobadíszek igazi élménnyel ajándékozzák meg a látogatót. Erről tanúskodik az emlékkönyv is, melynek bejegyzései a kisújszállási patrióták kezdeményezésének sikerét dokumentálják. Fotó: TKL A rádió hullámhosszán A hősnő, az intrikus, a kedélyes atya A (Legszerényebb átlagmű- velitségű rádióhallgatók is „tudnak valamit” Csokonai Vitéz Mihályiról, Kölcseyről, Petőfiről, Arany Jánosról stb ... A mai harminc-négy- ven-éves emberek számára tényleg nagy szégyen, ha az alapvető irodalomtörténeti ismeretek hiányoznak. Viszont bocsánatos „bűnnek”, sőt talán műveltségbeli hiányosságnak sem számít, ha netán nem tudunk Kelemen Lajos társulatáról, ha a magyar reformkor s az azt követő évtizedek nagy színészegyéniségei közül senkinek a neve „nem jut eszünkbe”. Mindez bizonyos fokig magyarázható a kegyetlen színészmesterség sajátosságaival. Az irodalmi mű — legyen az akármilyen gyenge ás —megmarad az utókor számára, viszont a Legnagyobb szímészegyéniségek legcsodálatosabb alakításairól is csak a szubjektív leírások öröklődnék az utókorra. Ez persze nem adhat felmentést senki számiára, alkí nemzeti kultúránk egészét ismerni akarja, hogy ne legyenek alapvető színháztörténeti ismeretei. Hézagpótló, s egyben kút- főértékű műsor volt a Színházi Magazin vasárnapi különkiadása, A hősnő, az intrikus, a kedélyes atya és a többiek. A műsor a színészek és sgerepefc a XIX. században alcímet v isölte, de több volt ennél a dr. Kere- nyi Ferenc összeállításában elhangzott adás nem puszta regisztrálás volt, hanem újabb adalékok értő publikálása is. Tulajdonképpen azt járta körüli a legutóbbi Színházi Magazin, hogy a magyar színészet történetében hogyan alakultak ki a különböző szerepkörök, a színész eszköze az emberi test, hogyan állt a tipizálás szolgálatában. Megtudhattuk, milyen vélt a bősz atya, a polgári atya, a kedélyes atya stb., hogyan változott a hős, a hősnő fogalma. Nagyszerűen szemléltetett a műsor. Gyulai Pál írása például kritikusi remeklés Jancsó Pálról, a híres kolozsvári komikusról, aki világéletében drámai hős szeretett volna lenni, de akárhogyan szólalt meg a színpadon, a közönség „dőlt” a nevetéstől. Nagyszerű volt a műsor ritmusa, a taglalása, minden tudomány oskodás nélkül igen szerteágazó gondolatköröket magyarázott, nagyon érdekesen. Nem maradt homályban a hallgató számára egyetlen fontos történeti, műfaji fejtegetés sem, például, hogy az 1790- ben indult magyar hivatásos színészet, miért nem tartotta meg hosszabb időre szólóan a német színjátszás szerepkörgyakorlatát, s hogy a hősnő, a primadonna a 19. század elején miért volt prózai szerepkör, s ugyanez hogyan vált heroinévá stb. Ma sem veszített némely esetben aktualitásából — hogyan vélekedtek a korosodó hősnők az anyaszerepekről. Bajza József és Déryné vitája jó példa volt erre. A műsor legsikerültebb rétege a régi színészet hatásáról szólt, amelyet a csel- szövő, intrikus színész érzett meg hajdan leginkább. Feljegyezte a krónika, hogy előadás után a kvártéLygazda — vagyis a háziúr — nem engedte be portájára az int- riikust, mondván, ha tudtam volna, hogy ilyen ember kend’, egyetlen napra sem kapott volna tőlem szállást. — ti —
