Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

A

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1982. NOVEMBER 27.

I Arcképvázlat I

Gyakorlat teszi az igazgatót

öles termet, széles vállak. udvarias, kissé fanyar mosoly ... Semmit se változott húsz év alatt! Csak persze az egykor fekete hajszálak többsége megszürkült, valamikor gyerekesen telt arcán barázdákat hagyott az idő. a mozdulatai és a szavai megfontoltabbak lettek. Nem mintha a változások csodálkozásra adnának okot, de azokon az ismerősökön, akikkel ritkán találkozik az ember, feltűnőbbek.

Nem volt kitűnő tanuló, makacs szorgalma azonban tiszteletet váltott ki az osztálytársaiból. Szívóssága a mai napig megmaradt.

Eredetileg orvosnak készült, az első alkalommal helyhiány miatt nem vették fel, másodszor is elérte a felvételhez szükséges pontszámokat, mégis hailott a kérésre és a szegedi Orvostudományi Egyetem gyógyszerészeti karán kezdte meg tanulmányait. Az egyetem és az egészségügy vezetői akkoriéit féltették a gyógyszerész pályát az elnőiesedéstől, ezért az orvosi karra megfelelt fiúk némelyikét átirányították a gyógyszerészetire.

„Egy álom füstbe ment, álmodtam helyette másikat” — mondja, és ez utóbbi álma teljesült; 1970-ben avatták.

„Természetesen beosztott gyógyszerészként kezdtem a pályát, néhány hónapig Szolnokon, utána pedig a megye gyógyszertárainak többségében dolgoztam Úgynevezett változó munkahelyű gyógyszertárvezető lettem. Kemény, de hasznos iskola volt végigjárni a hálózatot, megismerni a bizony nem mindenütt ideális körülményeket, a lehető legközelebbről tapasztalni a gyógyszerészek gondját-baját. Mondhatnám, a saját bőrömön éreztem az itt-ott fellelhető helyszűkét, a munkakörülmények elégtelenségét.”

Négy esztendőn keresztül járta a megyét, mindig oda helyezték, ahol éppen gyógy szertárvezetőre volt szükség. A fejébe rögződött Szolnok megye térképe és ennek később is hasznát vette.

1974-ben a megyei gyógyszervizsgáló laboratóriumba került szakfelügyelőnek.

„A vidékre járást nem hagytam abba. megszoktam. Ma se múlik el hét, hogy két- három gyógyszertárat ne látogatnék meg.”

A munkája mellett hozzáfogott a doktori disszertációjához. 1974 őszén a szegedi Orvostudományi Egyetem gyógyszertudományi karán elfogadták disszertációja témáját.

„A témaválasztásban döntő szerepe volt annak, hogy a disszertációm gyakorlati haszonnal járjon. Volt persze több témám is, de a cél, hogy a közvetlen gyógyításban lehessen hasznát látni, végülis amellett az egy mellett tartott. Az érdeklődési köröm az orvostudomány és a mikrobiológia, a hozzájuk kapcsolódó szakirodalom olvasása közben jöttem rá: minden szakember tudta, hogy egyes gyógyszerekben fertőző baktériumok is előfordulhatnak, a készítményeket azonban csak kémiai vizsgálat alá vetették. Kémiailag kimutatható, hogy a készítmény mindent az előírt mennyiségben tartalmaz-e. Az én mikrobiológiai vizsgálatom viszont arra is fénvt derített, hogy a gyógyszerben találhatók gombák, baktériumok és azokat milyen vegyü- lettel. lehet „kiiktatni”. Mégpedig olyan vegyülettel, amely az emberi szervezetre ártalmatlan, a baktériumok és gombák szaporodását azonban meggátolja. Az ötletem végeredményben pofon- egyszerű volt; javasoltam a disszertációmban, hogy használjuk fel a konzerviparban elterjedt szorbinsavat. amely nem engedi a kártékony gombák, baktériumok számának megnövekedését. Az egyedi receptre készített gyógyszerekben ugyanis a felhasználás során szaporodtak el a baktériumok, a kiadásukkor még elenyésző számban fordultak elő. De hát a gyógyszert nem azonnal és egyszerre használja fel a beteg, hanem tárolja és a tárolási idő alatt a gombák, baktériumok igen elszaporodtak. A szorbinsav jelenléte a különböző készítményekben ezt meggátolta. A mások kísérletei és saját kísérleteim eredményeként a VTI. Magyar Gyógyszerkönyv várhatóan kötelezővé teszi a szorbinsav használatát.”

A doktori disszertációmat 1978-ban summa ' cum laude védtem meg. Ezzel lezárult egy hajtós időszakom, de ugyanabban az évben július 2-án kezdődött egy újabb, ma is tartó hajtás. Pályázat

útján nyertem el. hogy a megyei Gyógyszertári Központ élére nevezzenek ki. Akkor, harminckét évesen, én voltam az országban a legfiatalabb a gyógyszertári közpoh- tok igazgatói között Ismeretlen helyzetbe csöppentem, meg kellett tanulnom gazdálkodni, igyekeztem kiismerni magam a közgazdaságtudomány rejtelmeiben. Nagyon jó kollégáim voltak és vannak, a főkönyvelő például sokat segített eligazodnom a „pénz világában”. Megpróbálkoztam olyan vezetői stílus kialakításával, amely a beosztottaknak a lehető legnagyobb önállóságot biztosítja. Azaz nem is beosztottak ők, hanem munkatársak. Több nagy fába vágtuk a fejszénket, új gyógyszertárakat építettünk, a meglévőket korszerűsítettük. Közben jöttek úi középvezetők, valamennyien fiatalok, kettőnek doktorátusa volt idekerülésekor. másik kettő most készíti a disszertációiát. Remek szakemberek, nekem „csak” meg kell szervezni a munkát, a többi, tehát a cél megvalósítása az ő dolguk. A végeredményt olvan módszerrel érik el. amelyiket a legjobbnak látják.”

Az igazgatása alatt a központ elnyerte a kiváló vállalati címet.

A „hajtásnak” persze nincs vége, egy hatvanmillió forintos beruházás, épülő raktár és laboratórium okoz mostanában gyakori fejfájást dr. Kapitány Istvánnak.

„Azt hiszem, szerencsés alkat vagyok, mert tudok kikapcsolódni, sokat mozgok, vadászom, úszom vagy futok. És nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy otthon a feleségem pihentető, nyugodt családi hátteret alakított ki. sokat köszönhetek neki.”

A telefon, mint beszélgetésünk alatt annyiszor, megint csörög az asztalán. Tárgyal, magyaráz, vitatkozik szakadatlanul. Végzi a munkáját, nem is sikertelenül.

A szorgalmas diákból szorgalmas igazgató lett.

Bendó János

A Tiszatáj egyetlen vízügyi múzeuma Szolnok mellett; egy régi. gőzkazános szivattyútelepen található. Ide gyűjtötték ösz- sze a még fellelhető vízügyi emlékeket; az

I

ősi víziélet használatos eszközeit, halász, pákász szerszámokat, kubikos relikviákat, egykori árvédelmi eszközöket, földmérő műszereket és régi gőzkazánokat

Három év után

Néma kacsák totyognak az udvar végén. Egymás után mennek, a megszokott úton. A kerítés tetején páva gúny. nyaszt, ragyogó toüruhája még a délutáni szürkületben is messzire villog. Az ólban hízó röfög, egy másikban elnehezült testű anyakocák lustálkodnak. A jászolnál jól megfér a fejőstehén, a borjas, s a ló is egykedvűen álldogál az istállóban. A hatalmas udvaron ezrével a csirke, meglehet, nem is tudja pontosan a ház asszonya, hány van éppen. A száz gyümölcsfa már megkönnyebült, termésének terhe nem húzza az ágakat. Kora tavasztól őszelőig van mit szüretelni.

Jászárokszállás, Tanya 130. Három évvel ezelőtt, októberben jártam Nagy Béláék- nál. A nagy család híre vitt hozzájuk. Hat gyereket vállalt, s nevelt a két ember. Akkor egy híján iskolás volt mind. Csak a legnagyobb lány, Éva volt már kereső, varrónő lett. Béla. a nagyfiú Jászapátin tanult, s mondták a szülők: apja nyomdokába akar lépni, szarvasmarha-gondozó lesz, megy majd a téeszbe az apja után. A kisiskolások közül Marika állt épp pálya- választás előtt.

— Látja-e, — mondja Nagyné — akkor még azt terveztük, cukrász lesz! Aztán mégis inkább a nővéreit

Leveleket mutat. Béla, az apja munkáját folytató nagyfiú- egyelőre csak leveleivel érezteti, szereti szüleit, testvéreit. Most vonult be, az őszön katonának.

— Ahogy dolgozni kezdett, már gyarapodott. Nem szórta a pénzt, inkább nagyonis vigyázott rá. Hamarosan terve volt. Idelátszik, az az ikerablakos tanya, eladó volt éppen. Sóhajtozott, jó lenne az őneki, indulásnak. No, ha jó lenne, jó lesz! Mondta a gyerek, mennyi a pénze, nem sokat kellett hoz- zátoldanunk, megvette. Mire a behívó jött, megvolt a kék „Zsigája” is, igaz. nem új autó, dehát jó állapotú. Két év alatt sok állatot föladdig! Akikor csak a villany következik!

Nagy Béla, az esti éltetéshez készül, a téesz-istál'lóba. Előtte, mintha mondta volna a 13 éves Bandinak, s a 11 éves Ferinek, mi a dol- ,guk estére. A két fiú öltözékén is látszik, ugyancsak besegítenek az otthoni munkába.

Nagyné délelőtt az árokszállási piacon árult. Kevés tojást vitt be — három forintjával ment el gyorsan —, meg birsalmát, naspolyát. Száz gyümölcsfája fordult pár éve termőre, jut is, marad is a sokféle gyümölcsből.

Alacsony felhőkkel közelit az este. A gyerekek végig- száguldanak a baromfiudvaron. Két láncos kutya csahol örömében. Mintha játékhoz lenne kedvük. Nagyné csak a szobába tessékel. Elfelejtette megmutatni az esküvői képet. Szép pár néz ránk a színes fényképről.

— Nyugodt vagyok Évám sorsáról. Igaz, még az anyós

krtio.

Íílk>r.

•hü«

sava.

!'*5j

>ns.

i*

kii-mp

ki,

a*.

*ܧ*

K

m

a :

f

Gesztenyefa vigyázza a házat

T;>’oli

UWíÚ

m

:amú

sárit«

liSIIM

Hl

. hut

•ikn

m a

itéii

*<■* éi he étö.oáb.m iVr,,u,

•:«‘1 hallgat >u az oss*!.

. VJ1’ A azobáhan ... #w*kr»*uwk íx.i'Ii .

«*»!*»!-{■ (»rend a* ‘‘

iytmvoru

ío»} -}■?* ■

‘‘.sung Nagyné nMvuWik.

A bútort egy ««-egasz- söwjrtól vertük, akt tx-metH • t s/erctetb;t/.bn |{, írtban, meg a konyhában minden este megosztoznak a ;;yerckek az asztalon. Ezért •v. ,t szoba, meg a nagy. Át.nyhí) asztala az «vek. A í.nulláshoz hely kell ,\ t,>.

•* kts nyan konyhára

— M. ,KiÄ.

gondban —

— Szakmar ke’-'

Iom — ,

kenn. \<;.rn ,s"nix,' m<md}4k tímáruk” vnőnek jobbak ls eVihh "k inkább a munkai s íik. Holgús gyerekek'' csinálják, minket se kiheverni. Marikára, rac.-.U cukrász lesz. Ehhez m,

hozzájárult a család ...

M

it

n.tk

•hét.

követte. Varrónő lesz, itt tanul Árokszálláson egy kisiparos műhelyében. Szorgalmas lány, itthon most ő a legnagyobb.

Csak három év telt el, s Nagyéknál már változott a világ?

— Évikém, aki most 21 éves, 1980 óta asszony, sőt — a negyvenkétéves Nagy- nén csakúgy sugárzik az öröm — nyolchónapos a kisfia, úgyhogy én már nagymama vagyak!

Manapság gyakran találkozik az ember ilyen fiatal nagymamákkal. A faluban kérdezték is tőle, amikor a pici megszületett: nem rossz érzés, ilyen fiatalon nagymamasorba jutni? Éva-nagy- mama csak azt mondja, próbálja ki akárki. Inkább- öröm, hiszen sokáig örülhet a gyerekei gyerekeinek.

Éva lánya férje karbantartó, szakmunkás a téesz- ben. Nagy lakodalmat csaptak két éve, 150 vendégre terítettek, főztek, sütöttek. Megadták a módját. Mármost így kell majd a többinél is.

— ötvenezer forintba volt a lagzi, aztán a lányunkat nem engedtük üres kézzel az új életbe. Kapott egy szobabútort, meg egy konyhabútort is. Abban az évben kicsit szorosabbra fogtam a gyeplőt, dehát ugye érthető ez? Apja most is a tehenészetben dolgozik, hiába fölös a pénz a családi pótlékkal, mégis gazdálkodni kell!

Három évvel ezelőtt Nagy Béláné azt magyarázta el: a nagy családban mindenki részt vállal a munkából, a gyerekek is. Akkor a nagyobbak reggel elvitték a három tehén tejét iskola előtt a begyűjtőbe, az ipari tanuló lány hetenként árult a herényi piacon, anyjuk, apjuk segítséget kért az ólak, istálló körül is. s még a bevásárláson is osztoztak. Hiába, ahol napjában három kiló kenyér fogy, ott mindenkinek jut munka is.

— Tudja-e még most is három kiló kenyeret veszünk napjában? Pedig már nem nyolcán, csak hatan élünk a tanyán.

nevelt érte a téeszben, meg a saját tanyáján is. Most is mennek mindjárt a gyerekek a Béla tanyájára, állatokat' etetni. A 'hízók még ott vannak, a lovát bekötöttük ide az istállóba.

Nézem a katonafiú leveleit. Mondja az anyja, olvassam csak nyugodtan. Igen jó gyerek volt mindig, minden során látszik most is. Két levelet olvasok, mindkettő végén ugyanaz a mondat: „Remélem, gyerekek, segítetek anyánknak!”

Kell a segítség, ugyanúgy, mint három éve. Nagy Béláné mindig állatokkal bajlódik. Kell a konyhára, de a piacra is, Igaz, most csak egy tehenet fej, de kisborjak nőnek az istállóban, tömérdek a baromfi az udvarban. És a tíz anya- diszinó munkát is ad, nemcsak malacokat. Évente legalább száz sertést hizlalnak. Huszonötre szerződnek, a többivel vásároznak.

Kérdezni se kell, érdemes-e. megéri-e? A tisztes jólét, a sok munka nyoma mindenütt látható. A tanyaház nagy szobájában most is ott áll a három éve látott piros kávájú kistévé. Mosógép, centrifuga azonban még mindig nincs. Villany sincs.

— Három éve mondta, jövőre villanyt vezetnek a tanyába. Nem akartak rá kölcsönt felvenni, azt mondta, hatvanezret kell érte összegyűjteni. Nem sikerült?

— Az három éve volt — — nevet Nagyné. Dehát mondom, hogy Évánk éppen két éve ment férjhez. Kellett a pénz stafírungra, lagzirä. A következő évben vettük Bélával a tanyát, aztán vette Béla a kocsit. Még örülök is neki. legalább bevonulása előtt minden meglett a gyereknek, amire vágyott. Mi meg. csak elvoltunk így. Mondom sokszor most is, hej teremtőm, már- meg Marika következik! Nagylány, tizenhétéves. Van komoly udvarlója, minden vasárnap megáll a tanyánk előtt a hajtai juhász autója. Én meg csak fohászkodom magamban, fiatalok még, a legény katona se volt, hátha várakoznának

házában élnek a faluban, de áll már a saját házuk. Két év alatt ők is szépen haladtak, gyarapodtok.

Kérdezni se kell. faggatni se a hatgyerekes asszonyt, mi a titka, hogy felnövő, embersorba érő gyerekei így élik az életet? A kétéves, kisgyerekes házaspár nemsokára a saját házába ^öltözik. A húszéves katonafiú már tanyagazda, autótulajdonos.

— Ide nem ér el a világ? Drágul az élet, mintha nehezebb idők járnának.

Nagy Béláné tudja ezt. Neki se adnak olcsóbban semmit a boltban, az áruházban. Ahogy a gyerekek nőnek, munkássorba érőnek, fogy a családi pótlék. Mégis, most is azt mondja, mint három évvel ezelőtt. Aki dolgozni szeret, annak csak egészség kell, s boldogul. Szerencsére az egészséggel nincs baj, bírják a munkát mindahányan.

Három évvel ezelőtt dús lombú hatalmas törzsű gesztenyefa állt a tanya előtt. Mintha őrizte volna Nagyék gazdaságát.

A fa törzse vastagodott azóta. Óriás ágain szárazon zörög, hull a levél. Közelít a tél. A gyerekek sötétben kelnek, korán indulnak az iskolába. Nem gyalogolnak már. Egy hajítás a kövesút, az ágói. Ott, a tanya közelében áll meg a téesz autóbusza, felveszi Nagyék három kisiskolását. Hogy csak egy a fejőstehén, kevesebb tejet hordanak a gyűjtőbe, mint korábban a nagyok. Apjuk olyankor rég a telepen dolgozik már, anyjuk sietősen ellátja a ház körüli dolgokat. Nem pihen sokat. A nagyház végéhez nyárikonyha tapad. Annak „masináján” előbb ebédet főz, aztán délután az állatoknak készít ezt-azt.

Estére együtt vannak. Már kevesebb iskolás foglalja el az asztalt, írja a leckét, olvassa a házi feladatot.

Nagyéknál három év múltán is nagy a rend, akár a család. A vén gesztenyefa közelében a házőrző kutyák hófehér szőre messzire világít.

Sóskúti Júlia

#