Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-04 / 259. szám

1982. NOVEMBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 fl magasabb színvonalú gyógyító munkát szolgálja A miniszter, a megnyitó vendégei megtekintették az új gyermekosztályt is Fordák létszámhiánnyal Ahogyan a volánosok látják A szerkesztőségünkhöz érkező levelek jelentős hányada a buszközlekedéssel foglalkozik. Olvasóink szemrehányásai­kat, olykor — ez a ritkább eset — elismeréseiket fogalmazzák meg. Több a panaszos írás, mert az indulatok könnyebben tollat ragadtatnak az emberrel. Néhány mozaik a levelek mellé: a meleg napok egyikén napszúrást kapott Szolnok köz­pontjában „járat közben” az egyik autóbusz vezetője. Né­hány hete pedig a megyeszékhely egyik peremkerületében leütöttek egy másik pilótát. A Jubileum téren a 7. sz. Volán forgalmi irodájának ajtaján ott a felirat: autóbuszvezetőt fel­veszünk. Mondják, igen jól lehet keresni ebben a munkakör­ben. Tehát néhány mozaik indítékul a kérdéshez: milyen kö­rülmények és feltételek mellett dolgoznak Szolnok tömeg- közlekedésének lebonyolítói? (Folytatás az 1. oldalról.) a közműhálózat és útháló­zat, az energiahordozó rend­szerek, felépült a kórház munkájához nélkülözhetet­len orvos- és nővérszálló. Az igazgató jelentését a kö­vetkező szavakkal zárta: „Kollektívánk nevében kívá­nom, hogy ez az új létesít­ményikomplexum is szolgál­ja a magyar egészségügy to­vábbi fejlődését, a gyógyító munka színvonalának eme­lését.” Ezután Scihultheisz Emil mondott rövid megnyitó be­szédet. Mindig öröm, amikor az ország, egy megye újaibb in­tézménnyel gyarapodik — mondta többek között, majd köszönetét mondott mind­azoknak, akik részt vettek a 408 ágyas pavilon létre­Hazánk és a Szovjetunió gazdasági együttműködését kereken 40 kétoldalú megál­lapodás szabályozza, s en­nek a mai nehéz viszonyok között különösen nagy a je­lentősége. A két ország idei áruforgalma már eléri a 8 milliárd rubelt, s ennek a nagy mennyiségű terméknek egyharmada kooperációban vagy gyártásszakosít'ási meg­állapodás alapján készül. A nyuga'j embargópoliti­ka különösen sürgetővé tet­te az elektronikai együttmű­ködési folyamat felgyorsítá­sát és állandó bővítését, Ezek a kapcsolatok több te­rületen már évekkel ezelőtt kialakultak, s most újabb programokat dolgoznak ki. A legsikeresebbek közé tar­tozik az Egyesült Izzó és a moszkvai MELZ Egyesülés közvetlen gyártási és fejlesz­tési együttműködése, amely hazánk számára is biztosít szovjet gyártmányú televí­zióképcsöveket. Az egész magyar elektro­nikai, híradástechnikai és műszeripart érinti, hogy az idén szerződést írtak alá integrált áramkörök szovjet licencének megvásárlásáról, ami azt jelenti, hogy szov­jet technológia felhasználá­sával, szovjet gyártmányú berendezéseken állíthatunk elő olyan elektronikai ele­meket, amelyeket egyébként csak Nyugatról tudnánk megvásárolni. Egyéb területeken is fel­mérték a műszaki-szellemi termékek cseréjének, li- cencek, know-howok adás­vételének jelentőségét. 1980- ban 238 millió, tavaly 274 millió forint értékű műsza­ki-szellemi terméket vásá­roltunk a Szovjetuniótól, s az idén várhatóan tovább hozásában. Ugyanakkor hangsúlyozta: ebben az új épületben nem országos fel- adatökat kell ellátni. Azt kell tenni, amire egy me­gyei kórház hivatott, csák mindig magasabb színvona­lon. Egyetlen egészségügyi intézményben sem mondhat­ják az ott dolgozók, hogy ők már elérték szakmai mun­kájuk csúcsát. Az orvostu­domány mindig fejlődik, az emberek életkora kitolódik, és mindez újabb feladato­kat szab az egészségügyi szolgálat számára. Ezzel az új pavilonnal joibb lehető­ségek nyílnak a magasabb színvonalú szakmai munká­ra. Az eddigieknél is na­gyobb lelkesedéssel dolgoz­zanak — mondta — mert enneík a szakmának, ennek a hivatásnak másként nem le­het eleget tenni. Avató be­széde végén kérte a kórház nő ez az import, ugyanakkor két esztendő alatt a Szov­jetunióba exportált magyar műszáki-szellemi termékek értéke 57 millióról 100 mil­lió forintra nőtt. Magyar tervek felhasználásával lé­tesítenek a Szovjetunióban vegyipari üzemet, gyártanak elektromos berendezéseket, íinomkerámia-ipari termé­keket, egyes korszerű gépe­ket. Űj vonás az együttműkö­désben, hogy a" két ország részt vesz egymás üzemei­nek rekonstrukciójában. Szovjet vállalatok igen si­keres munkát végeztek a Dunai Vasmű oxigén-kon- verteres acélművének létre­hozásában, Kisebb energiá­val nagyobb tisztaságú acélt nyernek az új üzemben, amely rendkívül gyorsan elérte a tervezett teljesít­ményt. Egyes szovjet üzemek kor­szerűsítésébe a Május 1. Ru­hagyár is bekapcsolódott, amelynek fővállalkozásá­ban kerül sor a Ívovi felső- ruházati gyár és a grú- ziai chnetszki gyermek­ruhagyár rekonstrukció­jára. A magyar vállalat munkáját a Szíriában, Mon­góliában, Vietnamban, Indi­ában, Pakisztánban és más országokban létrehozott ru­hagyárak kifogástalan fel­szerelése és működése aján­lotta a szovjet partnernek is. A barormSitenyésztésí komplex együttműködési egyezmény alapján Bábolná­ról két baromfi-tenyészüze- met és két broylerüzemet szállítottak a Szovjetunióba, ahol a magyar fél munkájá­val rendkívül elégedettek, mert a baromfigyárak eddig üzembe helyezett egységei kimagasló hatékonysággal működnek. dolgozóit: úgy dolgozzanak, ahogyan a szívük diktálja, és érezzék olyan jól magú-'' kát ebben az intézetben, mint ahogyan azok az embe­rek éreznek, akik innét gyó­gyultan távoznak. Ezután átvágta a nemzeti- szinű szalagot. A kórház dol­gozói nevében dr. Csépányi Attila főigazgató főorvos el­mondta : mindent megtesz­nek, hogy a követelmények - mek megfeleljenek. Ezután a miniszter, a me­gyei pártbizottság és a me­gyei tanács vezetői, több meghívott vendég megtekin­tette a szülészeti-nőgyógyá­szati osztályt, a szülőszobá­kat, a nőgyógyászati műtőt, az újszülött-megfigyelőt, a gyermekosztályt, a közpon­ti és a mikrobiológiai la­boratóriumot. ü Politikai Főiskola hallgatói Szolnok megyében A tegnapi napot Szolnok megyében töltötték a Politi­kai Főiskola továbbképző tanfolyamának hallgatói. Programjuk bevezetőjeként Mohácsi Ottó, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságá­nak titkára tartott tájékoz­tatót a gazdasági élet párt­irányításának kérdéseiről, a Szolnok megyei tapasztala­tok tükrében. A tájékoztatót konzultáció, eszmecsere kö­vette, majd a délutáni órák­ban a főiskola hallgatói a törökszentmiklósi Béke Tsz- be látogattak. A szövetkezét életéről, a szövetkezet párt- szervezetének gazdaságirá­nyító munkájáról szóló tá­jékoztatók meghallgatása után a vendégek megtekin­tették a tsz több létesítmé­nyét, és a most zajló őszi betakarítási munkákat. TextilhulladékbAI új termékek Befejezésükhöz közelednek a Temaforg vállalatnál a hulladékhasznosítási prog­ram fejlesztései. Tavaly 407 millió forint hitelt vettek fel a hulladék textíliák fel­dolgozókapacitásának bőví­tésére, a vállalat kunszent- miklósi gyárában ennek eredményeként a termelést már eddig megháromszoroz­ták. Az új gépek többsége már dolgozik, a fejlesztés építészeti részének befejezé­se 1983-ra várható, amikorís mintegy háromezer tonnányi, azaz 15 millió négyzetméter­nyi úgynevezett nem szőtt textília készül majd hul­ladékból. Szabó Andor vezénylőtiszt a dolgok lényegének magya­rázatával kezdi mondandóját: — Nem olyan tragikus ez, hiszen az újságból és más hí­rekből tudjuk, nemcsak a Volán Vállalat küszködik munkaerőhiánnyal. Embereink sajátos munka­rendben dolgoznak; vannak egésznapos és félnapos for­dák. Reggel három óra negy­venötkor kezd az első, öt óra harminckilenckor az utolsó. A befejezések? Van olyan forda, ami 23 óráig megy. Az embereink egy része váltja egymást, és vannak olyanok, akik egész nap dolgoznak, ezek közül néhányan napköz­ben, mivel nincs szükség a munkájukra „lelépnek” pi­henni egy órát, esetleg töb­bet. Nem egyformák a veze­téssel. úgy mondiuk a ten­gelyen eltöltött idők. Hatszáz percnél ez több nem lehet, nagvon ritka esetben előfor­dul ea.y kevéssel a túllépés. n teljesítmény számít Bozsó Balázs a legidősebb pilóták közé tartozik, több mint két évtizede vezet autó­buszt. A munkarend után ar­ról beszél, ami legjobban ér­dekli az itt dolgozókat is, te­hát a fizetésekről: — A bért több tényező határozza meg. Elsősorban a fordák száma a döntő és a személyi órabér. Az elmúlt hónapban amit kézhez kaptam, 8400 forint volt. Azelőtt egy hónappal pedig 7000 forintra jött ki. A differencia attól is függ, milyen a kocsi, mennyit ja­vítok és a lelépések is számí­tanak. Ha bemegyek javíta­ni, kiesik például hat fordu­ló, ami már sokat nyom a latba, s ha ezt megcsinálom néhányszor egy hónapban, már kevesebb a pénz. öt— hatszáz forintot könnyen el tudok magamtól így „lökni”. Törőcsik István fiatalem­ber. Közbeveti: — Az én gyakorlati időm kevesebb, viszont csuklóssal járok, így hpzom be a pénzt, hiszen 1000—1500 forint a különb­ség, ha a szóló járathoz vi­szonyítjuk. Ügy 280—290 óra a tengelyen töltött idő, és így jön ki nekem 7 és fél ezer. Makács Pál — a szolnoki üzemigazgatóság forgalmi vezetője kiegészítése minde­zekhez lényeges. Ebből kide­rül, hogy nem csupán a borí­ték vastagsága kényszeríti „hajtásra” a vezetőket: — Az ötnapos munkahét miatt szükséges volt, hogy naponta 180—200 járattal többet köz­lekedtessünk. Plusz autóbusz ehhez nem állt rendelkezés­re a korábbi időszakhoz vi­szonyítva. Mindezt a menetrend szer­kesztésénél figyelembe vet­ték a vállalatnál, valamint azt a tényt, hogy a közleke­dés zökkenőmentes lebonyo­lításához így 62 autóbusz kel­lett volna, ezzel szemben rendelkezésre áll 47. A má­sik; hasonlóképpen a „sima” közlekedéshez legalább 20— 22 emberre, autóbuszvezető­re lenne szükségünk. II fülkében 50 fok A kiegészítések során Sza­bó Andor folytatja: — Egy­két tartalék emberünk van naponta, legalább négy-öt kellene. A reggeli csúcsnál jelentkezik a hiányuk, netán egy gépkocsivezető elalszik vagy megbetegszik. Erről jut eszembe három emberünk beteg hosszabb ideje már. Márpedig egy híja is sokat számít. Az a buszvezető, aki napszúrást kapott, — annak nagyon összejöttek a dolgok. Szorgalmas, lelkiismeretes ember, nem állt be a hűvös­re, hogy majd jön a mentő, hanem hozzáfogott defektet javítani. A fülkékben egyéb­ként nyáron kánikula idején 50—60 fokos a hőmérséklet. A létszámhiányhoz annyit: sok fórumon elmondtam már — a szerződéses üzletek, a magántaxizás négy embe­rünket vitt el. Sokszor érzem én, hogy pihentetni kellene azt a kollégát, aki bóbiskol a pihenőben, betartom a tör­vényt, mert kilenc órát egy­folytában ki kell adni a re­generálódásra. De mást he­lyette nem tudok betenni. Aki lelép mire hazaér eltelik fél óra, mire visszajön me­gint egy fél, három órát le­het otthon és talán többet dolgozik, mintha itt leülne sakkozni, pihenni. Ha munkapad mellett dol­gozó emberekről lenne szó, elegendő volna csupán ezek­ről a kérdésekről beszélni. Annál azonban, aki fél négy­kor ébred, és ahogyan mond­ják tizenegykor teszi le a lantot, más tények is számí­tanak. Például a reggeli és a vacsora ideje, vagy az, hogy hány perc jut az admi­nisztráció elvégzésére. Törő­csik István mondja: — Egy­két forda kivételével megvan a reggeli idő ha kérik le is váltják az embert. A vacsora már könnyebb dolog, arra. jut idő. Azok akik egy- és kettő között váltanak ott az étke­zéssel nincs baj. Bozsó Balázs az adminiszt­rációról : — Eléggé áldatla­nok ezek a szolnoki állapo­tok. A sorompó, a temérdek lovaskocsi mind-mind olyan tényező, hogy a percnyi pon­tossággal előírott időt képte­lenek vagyunk tartani. Jó, most szárazak az utak, az ember kicsit megcsiklandoz­za a járművet, csúszós úton azonban nem lehet hajtani. Az utas szalad, várjuk már meg, kiabál, néha még köp­köd is — szóval késünk. Elő­írás, hogy a menetlevelet ki- töltsük, a jegyek számát a kiadógépeken felírjuk, táblát cseréljünk. A fordát megcsi­nálom én is, csak az idő csú­szik. Van-e értelme egyáltalán a feljegyzésnek? Makács Pál mondja: — így tudják a szá­mok alapján ellenőrizni á jegyeket az ellenőrök. Azu­tán ez alapján számoltatják el az autóbuszvezetőket, de lényeges az is, hogy bármi­lyen közúti esemény „vissza­keresésénél” pontosan tud­juk, hogy a jármű mikor, hol tartózkodott. Tapasztalati úton időpótlékokkal állapít­juk meg a menetidőnket, fi­gyelembe vesszük a forgal­mat, a lehetséges átlagsebes­ségeket. Nem lényegtelen az au­tóbuszok és az utak műszaki állapota sem. Fekete István autóbuszvezető erről így vé­lekedik: — Panaszunk az előbbire a gazdasági körül­ményeket figyelembevéve, még tartalék gép is van, ha lerobbanok akkor maximum egy fordulót veszítek. Az út­tal van itt probléma. A víz­vezetők az út szélén kikop­tak. A Munkásőr úton? Most csinálták meg, s a megálló­ba szép új táblát tettek csak úgy helyezték el, hogy letö­ri a tükröt, nem tudunk be­állni. A fák gallyai a Tisza malomnál, a bölcsődénél, nem engedik, hogy beálljunk. A Papírgyár környékén az utas tétovázik, hogy leszáll- jon-e a víztócsába A Szé- chenyin a végállomáson az autóbuszok között mászkál­nak az emberek a gyerekek — probléma ez mikor egy­szerre négy járat is in­dul. Én mondom hívja­nak meg egy tanácskozásra oda, ahol arról tárgyalnak, miként alakítják ki a meg­állókat. Több mint száz van Szolnokon, ebből tíz sincs olyan amit tökéletesnek le­hetne mondani. Jó a törzsgárda S még egy adalék ez már azonban a lehetséges változ­tatásokról szól, már ami a munkakörülményeket illeti. Makács Pál mondja: — Sze­rencsére nagyon jó törzsgár­da dolgozik. Megérti a prob­lémákat. A legfontosabb ezeknek az embereknek a megtartása. A vállalaton be­lüli átcsoportosítással — a nyáron is jöttek például Karcagról besegíteni a szol­nokiaknak, próbálunk a ne­hézségeken enyhíteni és újabb emberek felvételével. Megoldásnak látszik az is, hogy más vállalatoknál dol­gozó, megfelelő jogosítvány­nyal rendelkező autóbuszve­zetőket vegyünk fel szerződé­ses munkaviszonyba 91 órás munkaidőre. Végül is a leglényegesebb gond megoldása az üzem il­letve a vállalat vezetőinek feladata, ez a létszámhiány enyhítése. Az utóbbi hetek­ben megindult folyamat ar­ról tanúskodik, hogy a kép változni fog. V. V. Fotó:N. Zs. Acélmű, ruhagyár, baromfiüzem Közös magyar—szovjet gazdasági programok H. J. A törökszentmik­lósi Gépgyártó, Javító Ipari Szö­vetkezetben 1974 óta folyamatosan gyártanak holland exportra szálasta- karmány-adago- ló berendezést. Ebben az évben 275 darab készül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents