Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-20 / 273. szám
XXXIII. évi. 273. sz. 1982. november 20., szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Hová áramlik a pénz? Pénzszűke. Visszafogott beruházási lehetőségeik. Gyakran hallani manapság ilyen megjegyzéseiket gazdaságunkról. Ezzel párhuzamosan mind többen háborog- nak azon. hogy a veszteséges és alaphiányos, valamint az alacsony hatékonyságú vállalatok még mindig sok tőkét szívnak el a költségvetésből — a fejlesztésre érdemes területek rovására. A növekedési ütem visszaesése. a külső és belső egyensúlyi viszonyok megingása következtében mind több gazdasági szakértő keres megoldást, ad ötletet arra, hogyan lehetne elősegíteni meglevő pénz- és esz- közvagyonun'k jobb hasznosítását. Ezek sorába tartoznak például a vállalatok közötti! tőkeallokációs, pénz- áramoltatási javaslatok. Ezek az elképzelések egyebek közt azt szorgalmazzák, hogy a meglevő eszközök tulajdonosi, illetve rendelkezési jogát azok gyakorolhassák, akik a leghatásosabban képesek gazdálkodni javainkkal. A javaslatok megvalósításának feltétele a különböző tőkék. eszközök, gépek és berendezések újraelosztása. Igen ám, de hogyan? Jelenleg ugyanis semmi sem készteti a gazdálkodó szervezeteket arra- hogy Veszteség esetén túladjanak eszközeiken. Változtatni kell például azon a szemléleten, amely így vagy úgy érvelve, valamilyen indokkal — központi pénzforrások igénybevételével _ mindig kihúzza a bajiba jutott vállalatokat a kátyúból. Ehelyett azonban sok esetben ésszerűbb lenne olyan gazdálkodó szervezeteknek adni például a hitelt, amelyek vállalkoznak arra, hogy a bajba jutott műhelyt, telepet, üzemet, gyárat a jövőben eredményesen működtetik. A gazdálkodók közti pénz- áramoltatás hagyományos módszere a nagyvállalaton, a trösztön belüli tőkeátcsoportosítás. Ez azonban, akárcsak „nagyban”, a népgazdaságban általában invellá- lásra késztetett, ahelyett, hogy differenciált volna. Gyakran azzal járt, hogy a jól gazdálkodók kárára vonták el a pénzt, a rosszul gazdálkodók javára. A tröszti központi alapok is elsősorban a jövedelmező tagvállalatok eredményeiből táplálkoztak. A javaslatok szerint persze továbbra is a jövedelmezőséget kellene az elvonások alapjául tekinteni, csupán az eddigi szemlélet megfordítására lenne szükség. Vagyis elsősorban a kevésbé gazdaságos tevékenységek fejlesztési alapjait kellene központosítani. Elvégre — az úgynevezett amortizációs ágon — a veszteséges szervezeteknél is képződik fejlesztési alap. Amennyiben ezeket az ösz- szegeket központosítanák, a jelenleginél több lehetőség kínálkozna a nem jövedelmező tevékenységek korlátozására, illetve megszüntetésére. Az említett módszerek mellett más. közgazdaságilag eléggé még ki nem munkált tőkeáramoltatási javaslatok is szerepelnek a szakemberek tarsolyában. S bár az intézkedések nem jelentenek áttörést gazdaságpolitikánkban. mindenképoen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a vállalatvezetés szemléletében. tevékenységében, fejlesztési és egyéb döntéseiben a jövedelmezőség kerüljön középpontba. M. P. Véleménycsere a jövő évi népgazdasági tervről Megbeszélést tartottak a Minisztertanács és a SZOT vezetői A Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa képviselői Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének és Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának elnökletével tegnap a Parlamentben megbeszélést tartottak. A tanácskozáson áttekintették a legutóbbi találkozón született megállapodások teljesítésének helyzetét, és egyetértőén megállapították, hogy a közösen kijelölt feladatok végrehajtása rendben megtörtént, illetve folyamatban van. Ennek keretében a szakszervezetek a kormány felkérése alapján folyamatos segítséget nyújtanak a termelés korszerűsítését, az exportképesség növelését, az anyag- és energiatakarékosság fokozását szolgáló programok végrehajtásához. A kormány a szakszervezetek javaslatait figyelembe véve intézkedéseket tett a kereseti viszonyok javítására egyes szakmákban és munkakörökben. Kölöcsönösen nagy figyelmet fordítottak az ötnapos munkahét bevezetésével összefüggő tapasztalatok elemzésére. A megbeszélésen véleménycserét folytattak az 1982. évi terv várható teljesítésének értékeléséről és a jövő évi népgazdasági terv előkészítésének feladatairól. Megállapították, hogy az 1982. évi tervben kitűzött feladatok végrehajtása a folyamatosan nehezedő külső feltételek között rendkívüli erőfeszítéseket * igényel. Egyetértettek abban, hogy 1983-ban is a népgazdaság egyensúlyi helyzetének megszilárdítása a legfőbb követelmény, s hogy ebből kiindulva kell meghatározni a termelés és az elosztás előirányzatait. Hangsúlyozták a termelés hatékonyságának, az exportképesség fokozásának, a ráfordítások, különösen a fajlagos energia- és anyagfelhasználás csökkentésének, a takarékos gazdálkodás és az e célokat szolgáló programok következetes végrehajtásának fontosságát. A lakosság életszínvonalával összefüggő kérdésekről szólva egyetértés volt abban, hogy az 1983. évi tervben a nehezebbé váló körülmények között is figyelmet kell fordítani a teljes és hatékony foglalkoztatásra, valamint a gyermekes családok és az alacsony jövedelmű nyugdíjasok helyzetének javítására A vitában számos javaslat, észreyétel hangzott el — többek között a bérarányokról és a nagyüzemi dolgozók helyzetéről —, amelyeket az illetékes állami szervek a lehetőségekhez képest hasznosítani fognak. A tanácskozás résztvevői áttekintették az 1983. évre tervezett bér- és árpolitikát, a terv végrehajtását szolgáló keresetszabályozási és mun- kaerőgazdálkod^si intézkedéseket. Megállapították: mindezek a szabályozórendszer egészével együtt arra hivatottak, hogy fokozott ösztönzést adjanak a gazdálkodás hatékonyságának növelésére, külgazdasági és belső egyensúlyi helyzetünk, további javítására, gazdasági feladataink megoldását, gondjaink leküzdését segíti, ha mindenütt azok részesülnek nagyobb erkölcsi és anyagi elismerésben, akik kezdemé- nyezőek és a legtöbbel járulnak hozzá céljaink eléréséhez. A tanácskozáson részletesen megvitatták a kollektív szerződések 1983. évi módosításával összefüggő gazdasági és szakszervezeti teendőket. A kormány kérte a SZOT, az iparági, ágazati szakszervezetek és az üzemi kollektívák támogatását ahhoz, hogy a megnövekedett gazdasági követelmények és feladatok a kollektív szerződésekben is kifejezésre jussanak. A kormány és a SZOT vezetői bíznak abban, hogy a gazdasági feladatok megoldásában számíthatnak a dolgozók aktív közreműködésére és cselekvő támogatására. Száz éve alapították Magas kitüntetés a Taurusnak A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar gumiipar létrehozásának 100. évfordulója alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette ki a Taurus Gumiipari Vállalatot. A magas kitüntetést tegnap délután a SZOT Központi Iskoláján a centenáriumi ünnepség keretében Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese adta át Tatai Ilonának, a vállalat vezérigazgatójának. A miniszterelnökhelyettes a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében üdvözölte a vállalat dolgozóit, és sok sikert kívánt a további munkához. Marjai József ezután a Munka Érdemrend különböző fokozatait nyújtotta át a vállalat hat dolgozójának, Méhes Lajos ipari miniszter pedig 27 dolgozónak a Kiváló Munkáért kitüntetést, és tíznek Miniszteri elismerő oklevelet adott át. Az ünnepségen felolvasták Lázár György levelét, amelyben a Miniszter- tanács elnöke a centenárium alkalmából köszöntötte a vállalat dolgozóit. A vállalat vezérigazgatója ünnepi beszédében méltatta a száz esztendő alatt megtett útat, melynek során az 1882-ben alapított, 40 munkást foglalkoztató gumigyár 11 ezer fős nagyvállalattá vált A Taurus hét gyárában évente mintegy kilenc - milliárd forint értékű terméket készítenek, közöttük a világszerte elismert acélra- diál-. textilradiál-, és traktorabroncsokat, továbbá mélyfúró-tömlőket és kempingcikkeket, meíyeknek a világ egyik legnagyobb exportálója a Taurus. A hazai igényeik kielégítése mellett a vállalat termékeinek 35—40 százalékát értékesítik külföldön. A Csepel Autógyár egyedi gyáregységében Szíriái exportra gyártják a 750—30-as típusú teherautókat. A billenőplatós teherautóból száznegyven darabot szállítanak a közel-keleti megrendelőnek. Az első teherautók még novemberben útnak indulnak, az év végéig száz darabot szállítanak ki fl TARTALOMBÓL: II holtnak hitt ember Ahol felfelé is épül a község A kazetta Környezetünk védelmében Jobb színvonal, gyorsaság, rugalmasság Tovább korszerűsítik a tanácsi ingatlankezelést Új szervezeti formák az IKV-nál Az új lakásügyi jogszabályokkal összhangban készítette el az ÉVM a tanácsi ingatlankezelő szervezetek továbbfejlesztésének irányelveit. Azt hogy miért van szükség a jelenleginél sokkal rugalmasabban megbízhatóbban működő szervezetekre, nem nem kell hosszasan bizonygatni, hiszen a tanácsi bérlakások lakói közül sokan és gyakran maguk is tapasztalhatták, hogy nem mennek rendjén a dolgok az IKV- nál. A hivatalos indoklás így szól: „Az elemzések azt mutatták, hogy a tanácsi ingatlankezelés szervezeti rendje, tevékenysége nem felel meg a követelményeknek. Korszerűsíteni kell a szervezeti és az érdekeltségi rendszert annak érdekében, hogy a hiányosságok megszűnjenek, javuljon az ingatlankezelési és fenntartási tevékenység színvonala. Gyorsabb legyen a lakossági bejelentések orvoslása, szakszerűbb és jobb minőségű a hibák javítása, körültekintőbbé és tervszerűbbé váljék a lakóházak felújítása, megszűnjön a pazarlás, az indokolatlan költségnövekedés, hogy határidőre és kifogástalan minőségben készüljenek el a felújítási munkák.” Mindennek feltétele a szervezet korszerűsítése. Hogyan ? Ehhez adnak segítséget az ÉVM irányelvek. A bennük megfogalmazott korszerűsítési elképzelések helyi alkalmazására, a megyei sajátosságokat figyelembe véve készült el a megyei irányelvek tervezete, amelyet a hét végén ismertettek a városi tanácsok, a járási hivatalok, az ingatlankezelő szervezetek szakembereivel. A tervezet lényege: az új szervezeti formának az ingatlankezelés sokértű funkciójához kell igazodni. Ez öt csoportra osztható: az állami lakások kezelésére, felújítására, a kommunális szolgáltatásokra, a lakáscserék bonyolítására és az ingatlanközvetítésre. valamint a távfűtésre. A vállalatokon belül külön kell választani a kezelői, karbantartói és a felújítási munkát. Nem vált be a lakások kezelésének és üzemeltetésének központosított ügyintézése, ezért decentralizálni kell, és a lakosságot közvetlenül érintő tevékenységeket, házkezelőségek. gondnokságok hatáskörébe adni. Nyilvánvaló, hogy a kezelés, a karbantartás anyagi fedezetével is ők fognak rendelkezni. A bérlőket is érdekeltté kell tenni. Szükség van a helyi viszonyokhoz igazodva bérlőközösségek szervezésére, olyan közösségekre, amelyek gondos gazdái tudnak lenni a lakóépületüknek és lakásuknak. A felújítás a másik alleg- rikus pontja volt eddig az ingatlankezelők munkájának. Erre az ötéves tervidőszakra a megyében 1040 állami lakás felújítását ' tervezték (ennek több mint 50 százaléka a korábbi évekre tervezett, de elmaradt fel- úiítási munka.!. Két esztendőben- 1981-, ’82-ben végzett felújítások sem felelnek meg (Folytatás a 3. oldaton)
