Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-18 / 271. szám

1982. NOVEMBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Télre készül a KPM. A 4-es főútvonal mentén kihelyezték a hófogó rácsokat a KPM megyei igazgatóságának dolgozói Belterületen kilencvenhattal 0 fotók könyörtelenül bizonyítanak vV Hétfő reggelenként a megyei rendőr-főkapitányságon nyoma sincs a sokszor emlegetett ilyenkor a fű se nő féle hangulatnak. Meglepően nagy a forgalom, az előtérben vá­rakozók: ki külföldi létére a bejelentkezését intézi, ki a személyi igazolványát veszítette el, ki pedig... Szabálysértők a rendőrségen Nos, ők a legcsendesebbek. Idézést kézbesített nekik a postás 8-ra, 9-re, 10-re. dél­után 3-ra. A bűnük sem megbocsáthatatlan, de azért akinek az ügye ide kerül, annak már valamilyen kö­vetkezménye lesz. A földszinti kisterembe, a legelső belépő Jakoda Béla. A középkorú, zömök rákó- czifalvi férfi termelőszövet­kezeti dolgozó. Rigó Sándor rendőr hadnagy ismerteti a tényállást: az idézett, au­gusztus 29-én este kilenc óra után Szandaszőlősön a meg­engedett sebességnél jóval gyorsabban közlekedett gép­kocsival. — A fiamtól jöttünk, aki főiskolai hallgató, és akkor költöztettük a kollégiumba. A feleségem is velem volt, én vezettem, és iparkodtunk hazafelé — így a kérdezett. — Mennyivel mehetett? — Talán, ha hetvennel — hangzik bizonytalanul. Rigó Sándor nem felel, át­nyújtja a fotót, amely hi­telt érdemlően igazolja: nyolcvannégy volt az a het­ven. A nézelődő beleegyezően bólint. — ELismerem a szabály- sértést. Bár hozzáteszem, ez az első eset, hogy itt kell ülnöm. A megbánó beismerés el­lenére a sietségért kétezer forint bírságot rónak ki rá, és a jogosítványától is el kell búcsúznia néhány hó­napra. Szünet kevés adódik, az egyik ügyfél követi a mási­kat. Ma, a megengedettnél gyorsabban motorozók, autó­zók ügyeit, feljelentéseit vizsgálja a rendőr hadnagy. Nagy a gyakorlata, hat esz­tendeje végzi nehéz felada­tát. — Szolnok város. járás területéről azóta több ezer szabálysértő fordult meg eb­ben a kis szobában. Nem értem az embereket: még a veszélyt is vállalják, csak hogy pár perccel korábban célhoz érjenek. Itt volt pél­dául pénteken egy hivatásos gépkocsivezető, aki szeptem­ber 20-án, reggel Szolnok belterületén nyolcvannal robogott a motorjával. Indo­kul azt hozta fel, hogy sie­tett a munkahelyére, és megfizeti a büntetést, saj­nálja, hogy így alakult. — Mindenki ennyire meg­bánó ? — A többség igen, de elő­fordulnak a nyakatekertnél nyakatekertebb kifogások. Beteg volt a gyerek, a szü­lő. a szomszéd, valaki, gyógyszerért rohantak. Van olyan típus, aki tagadja a tényt, egészen addig, amíg a trafipaxos képet elébe nem rakjuk. Igaz, ez drága ügy mert ötezer forintba is ke­rülhet, és a hajtási igazol­ványt egy évre is be lehet vonni. Ebben az esetben pe­dig már újra vizsgázni kell. Üjabb ügyfél érkezik, fél­beszakad a beszélgetés. Cs. Cs. 17 éves szolnoki szak­munkás. Jóképű, hosszú le­gény, aki farmernadrágjá­ban, pulóverében korosztá­lyának tipikus képviselője. Nem egyedül jött, mint fia­talkorút. a törvényes képvi­selője, az édesanyja is elkí­sérte. Az eset augusztus 28- án délután 4 óra tájban történt. — Ügy volt — kezdi a történetet —, hogy megláto­gattam motorral a vidéken élő nagybátyáim, és igyekez­tem Szolnokra hazafelé. — Mennyivel? — szól közbe a vizsgálótiszt. — Nem néztem a kilomé­terórát ... Pedig jó lett volna, mert az átnyújtott felvétel az ifjú motorosnál Szolnok belterü­letén 96 kilométert mutatott,. Elképzelni is szörnyű, mi történik, ha 40—50 méterre tőle élébe lép egy gyerek vagy egy járókelő. Sőt, még az is kivehető, ég a féklám­pa, azaz pár másodperccel korábban bizony háromje­gyű lehetett a sebesség. — Eladattuk vele a mo-? tort — egészíti ki a látotta­kat, hallottakat az édesany­ja. A fiú nem felel, lehajtja a fejét, most ébred talán úgy istenigazából tudatára annak, hogy mennyire fele­lőtlenül játszott az életével, mások épségével. ígéret ide, szánom-bánam oda. a bírság azért 2 ezer 500 forint, és öt hónapra bevonták a vezetői engedélyét. Ebéd után kisebb a for­galom, de négy óra is el­múlt, mire Rigó Sándor ösz- szecsukhatta a dossziét. — Nem volt nehéz nap, ennél, sajnos, kacifántosabb ügyek is előfordulnak. A bírságok is inkább a meg­előzést, a nevelést szolgálják. Reméljük, hogy a gyorshaj- tók. akár fiatalok, akár idő­sebbek, okulnak az esetek­ből. Jó lenne azt hinni, hogy ígv lesz. Elvégre kopogtat az ősz,. nyirkos az útburko­lat, sokszor csúszik a be­ton, köd üli meg az utakat. És ezt nem szabad elfelejte­niük a dübörgő lóerők mö­gött ülőknek. Függetlenül attól, hogy működik-e a tra- fipax, vagy sem. D. Szabó Miklós A postás ismeri a kör­nyezetét, ahová na­ponta jár. Hol leve­let visz, hol nyugdíjat kézbe­sít, hol megkérdezi, kell-e lottó, netán akarnak-e előfi­zetni egy-egy újságra? Már­most, a postás, — mert be­megy a házba — sok mindent lát, ha nyitott szemű ember. Észreveszi ha valaki magá­nyos, elhagyatott, s nagy szüksége lenne segítségre. Ha pedig már meglátta, emberi kötelessége, hogy segítsen. A szolnoki 2-es postahiva­talban Bú.jdosó Istvánná mondja ezt. Levélkézbesítő, aki reggelente biciklire ül, s viszi a jó meg a rossz híre­ket tartalmazó leveleket, si­mát és ajánlottat, pénzkülde­ményt és a sok öreg járandó­ságát is havonta egyszer, a nyugdíjat. Mondhatnánk, hogy ennvi. s nem több a kéz­besítő dolga. Legyen pontos, szolgálja tudása java szerint a körzetét. Akj ismeri Bujdosónét, a brigádvezetőt, s a kézbesítők A postás jókor csenget háromszoros aranyjelvénnyel kitüntetett Gagarin Szocialis­ta Brigádját, tudja, nem eny- nyi a munka, ez csak a köte­lesség. Mindezen túl sok. az önkéntesen vállalt feladat. — Minden évben többször megyünk Tóth nénihez Ö a mi patronáltunk. Feltűnt, hogy magányos, nincs, aki segítsen rajta. Elbeszélgettünk, aztán amit tudtunk, segítettünk. A névnapjáról sose feledkezünk meg, ráadásul hasznos aján­dékkal köszöntjük, olyannal, amire szüksége van. A nyá­ron meg Szabó bácsit vittük el, autóval Pécelre. Ott bete­geskedik, kórházban van rég óta a felesége. Szegény öreg. csak kesergett, nem tud ő már egyedül akkora útnak nekivágni. Mondtam a bri­gádban, aztán elvittük. Az ember ne csak magára gon dől ion. A héttagú szocialista bri­gád minden évben megszer­keszti 12 hónapra szóló vál­lalását. A munkáról nem kell már sokat írniuk: náluk a fegyelmi vétség, a mulasz­tás ismeretlen. Hanem a többlet, a szives-emberség annál inkább jellemző a vál­lalásra is, a tettekre is. — Ha nem csak azon iar az eszem, hogy hány lottót adok el egy héten, vagy ha vonta, hanem azt is észben tartom. kinek kell feladni netán kitölteni a szelvényét, azt mái' jó néven veszik a postástól. S nekeni nem sza­bad elfelejtenem, kinek mi­féle újság kell hét végén, vagy hét közben. Nem fizet, rá ugyan elő. de ha viszem, veszi. És ez a brigád nyugod- tan vállalhat még újságéin fizetés-gyűjtést i.s. Ha azt mondom, tessék, itt van. de talán az lenne a legjobb, ha három hónapra kifizetné, nc­Pártbizottsági illések után Cél: a színvonalasabb betegellátás Nem túlzás azt állítani, hogy az egészségügy integrá­ciója Szolnokon a betegek ellátásában korszakos válto­zást eredményezhet. A felté­teles mód használata ez esetben indokolt, mivel ed­dig az integrációnak csupán a szervezési feladatain van túl az egészségügyi szolgálat, az összevonások szakmai elő­nyeinek maradéktalan kiak­názásában eddig a kezdeti lépéseket tette meg. Persze az is igaz, hogy ez az integ­rációs folyamat — mely 1972- ben kezdődött a megyei kór­ház és a megyei rendelőin­tézet összevonásával — csak 1982. január 1-ével vált tel­jessé, amikor a Városi Ta­nács Egyesített Egészségügyi Intézet gyógyító-megelőző szolgálatai is a megyei kór­ház irányítása alá kerültek. Az is igaz, hogy a lakos­ság többségét elsősorban nem az érdekli, hogy számára a gyógykezelést milyen szerve­zeti formában működő egész­ségügyi szolgálat biztosítja. Az a fontos, hogy időben, a települési viszonyoktól füg­getlenül részesüljön színvo­nalas orvosi ellátásban. Ne legyen hosszú a várakozási idő, lehetőleg ne küldözges­sék a betegeket egyik orvos­tól a másikhoz, az orvosok, az ápolónők emberségesek legyenek, könnyítsék meg a betegség okozta fájdalom el­viselését, a félelem leküzdé­sét. És minél előbb gyógyít­sák meg, aki betegségben szenved. Nálunk a lakosság egészségügyi ellátása állam- polgári jog, nem közömbös, hoav ezt az ellátást az egész­ségügyi szolgálat milyen színvonalon nyújtja. A szín­vonal növekedését hivatott elősegíteni az integráció, amelynek kedvező hatása — a kezdeti lépések ellenére — már érzékelhető. Előnyős betegnek, orvosnak Az elmúlt évek során a Szolnok megyei Tanács He- tényi Géza Kórház-Rendelő­intézet hatalmas egészség- ügyi intézménnyé fejlődött: 202’ kórházi ággyal, csaknem 500 szervezett szakorvosi órával — ebből 170 a fogor­vosi óraszám —, 18 általános körzeti orvosi, 8 üzemkörzeti orvosi. 18 gyermekkörzeti, 33 védőnői. 6 iskolavédőnői állással és 84 üzemorvosi órával rendelkezik. Az Integráció tette lehe­tővé, hogy Űjszászon, a volt tüdőgyógyintézetben 170 ágvas pszichiátriai és reha­bilitációs osztály jöjjön létre. Az osztály létrehozásával egvidőben a gyöngyösi és a gyulai intézet megszüntette a Szolnok megyei pszichiátriai ellátásra szoruló betegek fel­vételét. A tüdőkórház-gon- dozóintézet integrációja kö­vetkeztében pedig több olvan kórházi osztályt hoztak létre — például kardio-pulmoná­kem megteszik. A mi brigá­dunk minden lapterjesztési akcióban sikeresen vesz részt. Most is ősszel vállaltunk vagy száz Népszabadságot, előfizetésben. Szeptember óta már 128 új előfizetőnk van. És ez minden évben így megy, ez is a postások dolga. Azt mondják, a kettes pos­tán a legjobb brigád a Ga­garin. Bujdosóné is így tud­ja, s büszke rá. — Több mint öt éve, hogy a régi brigádvezető, Törőcsik bácsi nyugdíjba ment. Akkor azt mondták nekem: Kati, nehéz lesz, nem is bírod ta­lán a vezetést! Gondolom, nem csak az én érdemem, ha­nem a kollektíváé, hogy megmutattuk: bírjuk, együtt. Különben a íigyélmesség, a tisztességes munka eredmé­nye ez, semmi másé. Mi min denütt egyforma jó szívvel csengetünk. Gondolom, jókor is. .. — s j — lis. pulmonológiai, reumato­lógiai osztályt —, amilyenek eddig a megyében nem mű­ködtek. A kórház és a rendelőinté­zet egyesítése lehetővé tette többek között azt is. hogy a kórházban dolgozó orvosok váltópartnerként a rendelő- intézetben is dolgozhassanak. Ez a betegellátásban annyi­ban kedvező, hogy megszűnt az egyes betegségek megíté­lésének és ellátásának külön­bözősége, mivel a váltópárok azonos kórházi osztály orvo­sai, így ugyanazokat az el­veket és gyakorlatot képvi­selik a fekvő- és a járóbe­teg-ellátásban. További előny, hogy a betegek kivizs­gálása már a rendelőintézet­ben megtörténik, így a kór­házban nem kell ismét elvé­gezni ugyanazokat a vizsgá­latokat. Az integrációval felszaba­duló munkaerő felhasználá­sával tudta az egészségügyi szolgálat megszervezni az úgynevezett célzott egészség- ügyi szűrést, bevezetni egy olyan, a lakosság egészség- ügyi állapotát ellenőrző rendszert, amely mintegy kétszázezer ember kétéven­kénti szűrését biztosítja. A kórház és a szolnoki egyesí­tett egészségügyi intézmény összevonása óta, bár még csak hónapok teltek el, van­nak már bizonyos kezdeti eredmények: például a cso­portvezető főorvosok és az alapellátás orvosainak meg­határozott osztályon bizto­sított továbbképzése elősegí­ti a progresszív betegellátás egyes szintjeinek pontos fel­adatmeghatározását, együtt­működését, az egységes szak­mai és terápiás elvek érvé­nyesítését. Azzal, hogy a szakmai felülvizsgálatok rendszeresek lettek, sikerült elérni, hogy Szolnokon a táppénzes napok száma az év első felében 10 százalék­kal csökkent. Amikor a közelmúltban a szolnoki városi párt-végre­hajtóbizottság ülése után az egészségügyi pártbizottság kibővített ülésén az egész­ségügyi integráció hatásáról és az egészségügyi ellátás továbbfejlesztésének felada­tairól tárgyalt, egyértelműen megállapította: „az integrá­ció jelentősen segítette és segíti az egészségügy szocia­lista vonásainak érvényesü­lését, a hozzáférhetőséget, a megelőzés és a gondozás ki- szélesítését, a terveszerűsé- get, az egységes betegellátá­si szemléletet, az új szakmai területek létrehozását. a jobb munkaerő-elosztást, a megelőzéshez szükséges fel­tételek kibontakoztatását”. Voltak pártolók és ellenlábasok Hozzá kell tenni, hogy a közelmúltban nemcsak a vá­rosi párt-végrehajtóbizott­ság és az egészségügyi párt- bizottság tárgyalt e témáról. Korábban szerepelt a téma a megyei NEB előtt, és nem- ré" a megyei tanács végre­hajtó bizottsága ülésének napirendjén. Az érdeklődést indokolja, hogy nagy hord­erejű kérdésről van szó két vonatkozásban is. Az első és legfontosabb, amelyért meg­történt ez a lépés: a bete­gek minél magasabb színvo­nalú ellátása. A másik, hogy az integráció az egészségügyi dolgozók munkáját is köny- nyíti, eredményesebbé teszi, ezáltal javítja munkahelyi közérzetüket. Annak idején az egészség­ügy berkeiben is nagy viták dúltak az integrációról. Vol­tak pártolói és ellenzői. Elő­ször az egészségügyi dolgo­zókat kellett meggyőzni ar­ról, hogy ha színvonalasabb betegellátást akarunk, ak­kor ezt a lépést meg kell tenni. A nézetek azóta tisz­tázódtak, nagy részük van ebben a kommunista orvo­soknak, ápolónőknek, asz- szisztenseknek és minden más, az egészségügy terüle­tén dolgozó párttagnak. Hi­szen éppen az egészségügy­ben elszórtan dolgozó párt- szervezetek integrációja, az egészségügyi pártbizottság létrejötte volt az egyik jelen­tős mozzanat, amely köze­lebb hozta egymáshoz a kü­lönböző pártszervezetekben dolgozókat. A különböző fórumokon az egészségügy integrációjával kapcsolatos további felada­tok megítélésénél, szinte összecsengtek a vélemények: a megyei kórházban az in­tegráció következtében az eddigieknél magasabb rendű feladatoknak kell eleget ten­ni, és ehhez a következő lé­pés az, hogy az orvosi, ápo­lónői kar továbbfejlessze szakismereteit. Szükséges, hogy az egészségügy gazda­sági integrációja is teljes le­gyen Szolnokon, mert csak a hatékonyabb gazdálkodás ré­vén lehet a színvonalas be­tegellátás tárgyi feltételeit biztosítani. Ide tartozik, hogy korszerűsíteni szükséges az intézet vezetés szervezetét: jöjjön létre olyan megfelelő munkamegosztás a különbö­ző szintű vezetők között, amelynek következtében nö­vekszik önállóságuk, felelős­ségük. Másfajta gondolkodás kell Az egészségügyi pártbi­zottság által elfogadott fel­adatterv egyértelműen ki­mondja: az integrációs fo­lyamat befejeződött Szolno­kon. A továbbiakban az in­tenzív belső szakmai fejlő­désre kell helyezni a hang­súlyt. Alapvető követelmény az orvosi kar szakmai fel- készültségének, igényességé­nek, hivatástudatának ál­landó növelése, a betegsé­gek megelőzését, a lakosság egészségügyi kultúrájának fejlesztését fontosnak tartó szemlélet fokozása, az egész­ségügyi ellátás szocialista vonásainak erősítése. Természetesen arra is szükség van, hogy az egész­ségügyi pártbizottság mara­déktalanul szerezzen érvényt a továbbiakban saját hatá­rozatainak, érvényesítse ká­derhatáskörét, biztosítsa az emberek szakmai, politikai fejlődéséhez a lehetőségeket. Nem kisebb feladat az sem, amivel elősegítheti, hogy sta­bilizálódjon az orvosi kar, hogy minél több fiatal szak­ember Szolnokon telepedjen le. Ügy is fogalmazhatunk: óriási feladat volt az integ­ráció szervezeti feladatainak végrehajtása, de most a meg­oldásra váró tennivalók ta­lán még nagyobbak lesznek. Ez másfajta gondolkodást, magatartást követel minden­kitől az egészségügy terüle­tén, és ezt elérni, az emberek gondolkodását változtatni, talán a legnehezebb. Am hogy ezt is megoldják, arra biztosíték az eddigi becsüle­tesen végzett munka, a ten- niakarás, amely ma a megyei kórház-rendelőintézeti egy­ség dolgozóinak többségét jellemzi. Varga Viktória \

Next

/
Thumbnails
Contents