Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-17 / 270. szám

1982. NOVEMBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé „ képernyője előtt Riportnak vagy még in­kább beszélgetésnek régen volt akkora visszhangja, a televízió kulturális hetilapja régen kavarta fel oly módon a közvéleményt, mint leg­utóbb Szegvári Katalin egyik riportjával. Hajdan azzal borzolta fel a Stúdió ’80 a nézők idegeit, hogy merészen formát bontott, most pedig azzal, hogy szokatlan módon állította, azazhogy ültette mikrofon elé beszélgető tár­sát a műsorvezető. Egy szem­üveges fiatalember volt az „áldozat”, aki olyásmit mert elkövetni, amiért tetemre kellett hívni őt. Szegény Bí­ró Dávid, mert róla van szó, amikor cikkét közzétette a Valóság szeptemberi számá­ban, aligha gondolta. hogy szelet vet és végül vihart arat. De hát mi is az ő bűne, amiért a televízióban a vád­lottak padjára ültették, s ne­mének bősz képviselőjeként vont kardot ellene Szegvári Katalin? Tények ismereté- ' ben állítani merészelte, hogy a férfiak körében nagyobb a halandóság, mint a nők kö­rében, s ennek okait fürkész­vén olyan feltételezésekhez jutott el, amelyek a nők szempontjából, vagy leg­alábbis egyes nők szemében nem épp a legrokonszenve- sebb. (Akit érdekel bőveb­ben, olvassa el a szóban for­gó írást a Valóság szeptem­beri számában.) Bíró Dávid gondolkodni merészelt, s mert nem egészen úgy hor­dott az esze, ahogy egyesek szerint illett volna — bár ő magát tévedhetetlennek egyáltalán nem vallotta —, ezért meg kell leckéztetni őt Nyilvánosan, a képernyőn milliók, vagy legalábbis százezrek szeme láttára és füle hallatára. És itt a lec- kézíetésen a hangsúly, mert Szegvári azzal „bontott for­mát”, hogy a stúdióbeli be­szélgetést ..vakmerőén'’ val­latásig váltotta át: kiragad­va a szerző tanulmányának egy-egy őt bosszantó vagy sértő részletét, s szinte „ne­kiment” a cikk meglehetősen ártatlan külsejű szerzőjének. Ezt így. ilyen formában szerencsétlen volt megcsi­nálni. Nemcsak azért, mert végülis a szembesítésen túl semmi eredménnyel nem járt, hanem mert rossz min­tát adott ellentétes vélemé­nyek. állásfoglalások ütköz­tetésére: olyan „eszmecserét” produkált, amelyben az in­dulatok hangosan dohogtak, de ugyanakkor hallgattak a beszélő érvek. Az életben, bárhol, épp ez ellen küzdünk nap mint nap: hogy az indu­latoktól vakvágányra ne te­relődjék egy-egy vita. vagy egy-egy döntést megelőző véleménycsere. S akkor a te­levízióban pont az ellenkező­jét tapasztaljuk. Ezért tar­tom én károsnak a Stúdió ’82 pillanatnyi eltévelyedé­sét. amiben benne van két­ségtelenül a műsorvezetőnő egyébként máskor is tapasz­talható feltűnő szubjektiviz­musra való hajlama. Legyen vita a ' televízió kulturális hetilapjában, de az az ellenfelek egymás né­zeteit tiszteletben tartó, elvi alapon történjék, legven mél­tó a gondolkodó ember szel­lemi rangjához. Ilyen stúdió­beli vitára, ha sor kerülne rá. akár ennek az ominózus té­májú írásnak a kaDCsán is, ismételten, ilyen vitára szí­vesen befizetek bármikor. Nemeskürthy tanár urat mutatta be vasárnap este te­levíziónk: nem ismeretlen ő a nézők előtt, legalábbis so­kak előtt nem. Hisz többféle tudomány vallja magáénak, illetve a tudomány legkülön­bözőbb ágaival jegyezte el magát egy életre — a legin­kább filmes szakembernek ismert Nemeskürthy István. A róla készült portréfilm is ezt a címet viselte: A filmtu­dományok doktora. Ahogy őt látjuk mosolyog­va, kedélyesen válaszolgatni a feltett kérdésekre, egyál­talán nem a tudós ember konvencionális képét nyúj­totta, sokkal inkább olyan kortársunkat ismerhettük meg benne, aki szeret gon­dolkodni, és akkor érzi iga­zán jól magát otthon e vi­lágban, ha gondolatait mi­nél több ember között tudja szétosztani. Ezért keresi a formát, az újat például írá­saiban, s talál rá az esszé re­gény műfajára, talán egy ki­csit maga is teremti meg, hogv a tudomány értékes, de egyébként száraz igazságait, felfedezéseit olvasmányosan milliókhoz juttassa el. Talán ezért is ragadt rá a „csevegő doktor” jelző, mert egyesek így titulálják némi rosszmá­júsággal. Pedig Nemeskür­thy épp azzal aratott diadalt — könyveinek mekkora sike­re van — és azzal pótol hi- ányt, hogy könnyedén, ol­vasmányosan beszél távoli, akár múltbéli dolgokról, nemzeti múltunk tragikus és olykor félreérthető vagy fél­remagyarázott eseményeiről. Olvasóit így segíti hozzá nemzeti önmagunk jobb megismeréséhez. Igazi tanárember; egyik „legsúlyosabb” irodalomtör­téneti munkájáról azért nem ejt több szót. mert úgymond „nem sokat használt vele”. Hogy kiknek? A közönségnek, a közvéleménynek. Megnyug­vást csak az ad számára ugyanis, ha át is adhatja másoknak mindazt, amit tu­dásban, ismeretben megszer­zett magának. Egy rokonszenves tanárem­ber arcképe bontakozott ki Liptay Katalin kissé elfogó- dott kérdéseire adott vála­szokból Horváth Ádám ren­dező türelmes és nyugodt kamerái előtt. Megszólaltak munkatársak. pályatársak, tanítván vök is, de nem dics­himnuszt zengtek kórusban, hanem egy-egy sajátos szín­nel gazdagították Nemeskür­thy portréját. Jancsó Miklós például vele kapcsolatban a kemény fejet emlegette, s ebben a metaforában Ne- meskürth.v hajthatatlansá- gát jellemezte. Következetes keménységét, ami nélkül aligha érte volna el eddigi eredményeit — és kudarcait. A professzor úr beszélt, „csevegett” több mint egy órán át, s mi hallgattuk őt, s olykor jó lett volna közbe­szólni, egy-egy mondatára újra rákérdezni, dehát ez a televízióban ma még nem megy, vagy legalábbis túlsá­gosan körülményes volna. Mindenesetre így is azzal az érzéssel állhattunk fel a képernyő elől, mintha vala­mennyien mi kérdezgettük volna Nemeskürthy tanár urat. Horváth Ádám rende­zői munkájáról pedig — túl művészi türelmén — meg kell jegyezni, hogy ő a be­szélgetést formailag is kitü­nően érzékeltette képileg is igazi dialógust teremtett a képernyőn, ezzel a portré drámaiságát nagymértékben tudta növelni. Hányszor ta­pasztalhattuk már, hogy a kérdező, a beszélgető társ egv riportban kívül marad a képen; csak halljuk, de nem látjuk őt, pedig ez a mostani portréfilm is bizonyság ró: jó érzés látni azt, aki ben­nünket, nézőket képvisel a képernyőn. S ez nemcsak lo­gika kérdése, ez már stílus is egyben. VM. Egyetemi, főiskolai nyílt napok Ma 8 órától mutatkozik be az érdeklődő középisko­lás fiataloknak a Pécsi Tu­dományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara. Novem­ber 18-án 10 órától rendezi meg nyílt napját a sárospa­taki Comenius Tanárképző Főiskola. Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola pedig november 30-ig várja az itt folyó képzéssel megis­merkedni kívánó fiatalokat. Remekművek méltó tolmácsolásban A Szolnoki szimfonikus zenekar hangversenye a debreceni Kodály kórus és Szabó Csilla közreműködésével Nagy hatású koncert része­sei lehettek a filharmóniai bérlettulajdonosok hétfő este Szolnokon. Weber Bűvös va­dász cimű nyitánya, Chopin e-moll zongoraversenye és Kodály Psalmus Hungari- cus-a hangzott el a szolnoki zenekar előadásában Báli Jó­zsef vezényletével. Mindhárom szerzőt nem­zetük népzenéje inspirálta, s nemcsak a honi, hanem az egyetemes zenetörténet nagy­jai is. Az előadók az ismert és kedvelt remekművek mé­lyebb rétegeit igyekeztek fel­tárni, a művek zenetörténeti jelentőségéhez méltó felelős­séggel. Túl azon az élményen, melyet q művek meghallgatá­sa nyújt, előadói szempont­ból is szívesen emlékszünk vissza a Chopin- és Kodály- opuszokra. Az alapos mű­helymunkáról tanúskodó koncertet a végig megnyilvá­nuló intenzitástöbblet ünne­pivé avatta. Szabó Csilla játéka az el­ső hangtól az utolsóig hatá­sa alatt tartotta a közönséget, zongorázása minden pillana­tának tartalma és feszültsé­ge volt. Előadásának lírai szakaszai elbűvölőek, a szen­vedélyes kitárulkozás a hősi fényes szakaszok felé jól fel­építettek. Fortéját intenzív­nek, de nem túl messzesugár- zónak éreztük, piano hang­színe viszont elbűvölő. Játékának akcentuskilen­gései, az apró. rebbenő figu- ráció, s az érzelmes kötések révén beszélt hozzánk. Előa­dásában egyetlen motívum hangjai között is nagy kü­lönbségek voltak hangerős- ség, hanghosszúság, és hang- szín tekintetében, így minden hang a funkciójának és je­lentőségének megfelelően ka­pott helyet a zenei folyamat­ban. Bármilyen sok díszítőfi­gura szólalt is meg közben, a dallamgerinc hangjai vilá­gosan kirajzolódtak. Az élő, lélegző 'chopini rubato — a metrikus lüktetésen belüli tempóhajlékonyság — a mű­vésznő felszabadult előadás­módjával párosulva a zene akkor és ott újrateremtésé­nek élményével ajándékozta meg a hallgatót. Ez a fajta spontaneitás nem jellemezte viszont a ze­nekar játékát a zongoraver­seny kíséretében. A salto mortálét is könnyedén ugró artista mosolya hiányzott korrekt játékukból. Az ilyen mosolytalan pillanatokban a zongorista mint az előadás spiritusz rektora állította vissza az éppen hangzó zene karakterének megfelelő tem­pót. Karmester és zongorista mintha nem ismerték volna eléggé egymás szándékait, - elképzelését. A zenekari já­tékosok pontos szólamtudása, virtuóz készsége és — majd mindenütt — tiszta intonáci­ója, valamint a kiváló fú­vós- és hegedűszólók ellené­re, sok helyütt merevnek, szögletesnek tűnt a zenekari játék. Mindezt feledtette a szilaj ritmusú táncos finálé­ban a zongoraszólam és a ze­nekar szellemes összjátéka. Az est nagy hatású inter­pretációja a kiérlelt előadás­ban felhangzó Psalmus Hun- garicus. A Kecskeméti Vég Mihály 16. századi költő szö­vegére írt monumentális kó­rusmű sikerét a zenei megol­dások szépségének, tömörsé­gének és eredetiségének, nem­különben drámai mondaniva­lónak köszönhette. Hatása azonban távolról sem szorít­kozik magyar földre. A buda­pesti bemutatót (1923.) köve­tően valóságos világkörüli útra indult a mű, megalapoz­va szerzője és az új magyar zene nemzetközi hírnevét. Az előadó-apparátus teljes pompájában és erejében jut­tatta érvényre a zsoltár mo­numentalitását. Báli József leginkább a jó tempóválasz­tásokkal és határozott irányí­tással járult hozzá az előa­dás színvonalához. Felfogását a lendületesség és a klasszi­kus mértéktartás közötti egyensúlyteremtés szándéka jellemezte. A zenekar és énekkar kifejező erővel idéz­te fel a szenvedély, a fájda­lom, a lázadás hangját, a halk imát rebegő vagy vad kétségbeesésre felzúduló és végül a győzelem diadalát harsogó népnek nagyszabású zeneköltői látomását. Szép fénnyel, zengőn szólt a hang­szeres együttes a forte tuttik- ban, nagy hangon de harso­gás nélkül. Imponálóan szól­tak a különböző részlegek (fúvós és vonós) a színvona­las együttes játékon belül. Az előadás fénypontja volt, aho­gyan a kórus fokozta zsoltá- ros átokkiáltásának feszült­ségét, vagy ahogyan vissz­hangozta a tenorszólam es- deklését. Milyen hajlékony íveket, s hanggal-érzelem- mel kitöltött kantilénát tud­nak énekelni! S mindezt tö­mör, fényes hangzással, ke­vés vibrátóval. Ritkán hallott szép színnel és egyöntetűség­gel szólnak a férfiszólamok is. Ez elsősorban a kórus ki­váló igazgatójának Gulyás Györgynek az érdeme. Kö­röndi György ihletetten éne­kelte a tenor szólamot. Túl­zások nélkül tudott a szenve­dély, érzelgősség nélküli fáj­dalom, harag és megbékélés kifejező eszközeivel élni. Elő­adásában a parlando tökéle­tesen természetes, s a költői szöveg és dallam egysége ma- . gátol értetődő. Az évfordulóhoz méltó elő­adás volt. Labáth Valéria A DAB rendezésében Tudományos ülés Debrecenben A Debreceni Akadémiai Bizottság „Tudomány és gya­korlat” címmel tudományos ülést rendez holnap délelőtt 10 órától Debrecenben, a DAB székházában. Az ülésen Bognár Rezső akadémikus, a DAB elnöke mond megnyitót, bevezető előadást, „Tudomá­nyos kutatás és gazdasági ha­tékonyság címmel” Tétényi Pál akadémikus, a tudo­mánypolitikai bizottság tit­kára tart. Az ülés hozzászólá­sokkal, vitával fejeződik be. Nemzetközi nevelésügyi tanácskozás A munka és nevelés köl­csönhatásáról kezdődött teg­nap háromnapos nemzetközi tanácskozás az Országos Pe­dagógiai Intézetben. Az UNESCO délkelet-európai Nevelésügyi Együttműködés Szakértői Tanácsának har­madik ülésén Bulgária,- Ju­goszlávia, Magyarország és Románia nevelésügyi szakér­tői vesznek részt. Az UNESCO 1974-es pári­zsi, és az 1976-os Nairobiban megtartott közgyűlése fogad­ta el a délkelet-európai ne­velésügyi együttműködés lét­rehozását. A programban részt vevő pedagógiai intéze­tek kutatási céljául a nevelé­si struktúrák, reformok; az általános iskolai nevelés, kü­lönös tekintettel a személyi­ségformálásra; az oktatás­technológia-oktatástechni­kai; az általános iskola utá­ni nevelés, valamint a mun­ka és a nevelés kölcsönhatá­sa kérdéseit jelölte ki. Az érettségi és egyetemi felvétel új rendjéről A szolnoki Mini klub szervezte Amatőrfilmes tanfolyam a TÍQ72llÍnofhan A kamerakezeléstő! I lO^dliycLUtM I a hangosításig A Szolnokról forgatott filmet nézik a fiatalok Az érettségi és az egyete­mi felvételi vizsga új rend­je az idén a szakközépiskolák 7 szakán és a bányaipari ak­nászképző technikumban lé­pett életbe. A szakközépisko­lák többi nappali szakán és a gimnáziumokban 1983. ja­nuár 1-től érvényes az új sza­bályozás, amelyet a házi jog­tanácsadó ismét kapható kü- iönkiadványa részletesen is­mertet. A kiadvány felsorolja az érettségi vizsga tárgyait és formáit, tudnivalókat közöl érettségi felvételi vizsgákról, tájékoztat arról, hogy milyen ismeretekre van szükség ma­gyar nyelvből és irodalom­ból, mit kérdezhetnek törté­nelemből, milyen feladato­kat kell megoldani a mate­matika írásbelin, mi a vizs- ga anyaga idegen nyelvből, és lehet-e használni a vizs­gákon zsebszámolót. A felvételi vizsgákkal kap­csolatosan a kiadvány vá­laszt ad arra, hogyan befo­lyásolják a középiskolai ta­nulmányi eredmények a pontszámot, hány pontot hoz­hat össze egy tanuló, miből tevődik össze a felvételi össz- poritszám. A füzet melléklete tartalmazza a szakközépisko­lák tanulóinak hozott pont­számút adó tárgyak, az érettségi vizsgatárgyak és a szakirányú felsőoktatási in­tézmények jegyzékét. A különíti ad vány a házi jogtanácsadó olvasószolgála­tánál (Budapest VII. Thököly út 21. sz.) naponta 10—18 óra között vásárolható meg. Három hétvégén találkoz­tak. Először 35 és 16 milli­méteres filmeket, néztek, be­szélgettek róluk, majd kö­vetkezett az ismerkedés a kamerával, a saját ötletek rögzítése, vágás és hangosí­tás. Az eredmény: kész, il­letve majdnem kész pro­dukciók születtek, .több fia­tal megkedvelte az amatőr­filmezést, ezután — vallot­ták — másképp nézik a mo­zit, figyelnek olyan érdekes­ségekre, mint a képkivágás, kamerakezelés. De kezdjük az elején! A szolnoki Mini ifjúsági klub az elmúlt évben el­nyerte az Országos Klubta- nács pályázatát, 120 ezer forintot kapott. Az összeget arra fordították, hogy köze­lebb kerülhessenek a film- művészethez, jobban megis­merjék azt, bepillantsanak a A vágást mutatja be Zérczi István Fotó: Nagy Zsolt kulisszák mögé. Archív fil­meket néztek, filmtörténeti előadássorozatot hallgattak meg. találkoztak rendezővel, ellátogattak a filmgyárba, bekukkantottak a forgatás rejtelmeibe. És végül a tar­talmas programsorozat zá­rásaként amatőrfilmes tan­folyamot szerveztek, melyre meghívták a megye ifjúsági klubjaiból az érdeklődőket. A három hétvégére szervezett kurzus vezetésére a szolnoki. MÁV Jármüjavitó amatőrök között már profinak számító filmeseit kérték meg. — A találkozásoknak ket­tős célja volt — mondta Zérczi Imre, a képzés egyik vezetője — egyrészt olyan ismereteket nyújtani a fia­taloknak, amelyek birtoká­ban értőbben nézhetik a moziban a filmeket, más­részt elsajátítsák az amatőr- film-készítés alapjait. Az elmúlt hét végén a ti- szaligeti KISZ-táborban a csoportok már vágással, hangosítással foglalatoskod­tak. A kész filmek a Mini klub házi archívumába ke­rülnek. Az egyik készüléknél a mustert, a nyers, vágatlan anyagot nézegette Banta Ist­ván, aki Szolnokon, a MÁV Fenntartási Főnökségen dol­gozik, lakatos. — Az egyik barátomtól hal­lottami, hogy a „minisek” szerveznek egy amatőrfilmes tábort. Régóta fotózom, ki*' váncsi voltam, hogyan ké­szül a mozgókép. A fényké­pezés sok mindenre megta­nított, de a közös vonások mellett akad számos eltérő is. Oj volt a kamerakezelés, s az a módszer, ahogyan a világítást, a felvétel beállí­tását végeztük. Érdekes volt az animáció készítése. Fekete Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents