Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-03 / 258. szám
1982. NOVEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 lA tévé „ képernyője előtt Liszt Ferenc Mindenekelőtt az új filmsorozatról, a Liszt Ferenc életéről készített koproduk- ciós alkotásról, amelynek bemutatóját forgatókönyvírója, Maróti Lajos korai halála miatt — 52 évesen hunyt el a közelmúltban — már nem érhette meg. (Távozása fájdalmas veszteség. Nemcsak az irodalomnak, a televíziónak is, hisz íróként tevékenyen segítette a tévé művészeti munkáját). Egy rendkívül gazdag és mozgalmas élet, művészi pálya bemutatása még tizenhat részben sem könnyű dolog, ennyiből áll a sorozat, nyilván a film készítőit is a bőség zavara fogta el, amikor hozzákezdtek ehhez a rendkívüli feladathoz. Erre utalt Szinetár Miklós is — ő rendezte a filmet — a sorozat elé illesztett beköszöntőjében; szavaiból némi aggodalmat érezhettünk ki, nemcsak az alkotó ilyenkor, bemutató előtti szorongását, de az anyaggal való birkózásból származó nyugtalanságot is kivehettük mondataiból. Mintha mentegetőzött volna előre az esetleges hiányosságokért, a szűkre szabott terjedelem miatti vázlatosságért, hogy sok fontosnak tartott részlet eleve nem fért bele még a sokrészes filmbe sem. Egyébként televíziónkban szokatlan, hogy az alkotó ily módon áll ki műve elé, és mint hajdanán volt szokás, elöljáróban mintegy elmondja a „maga mentségét”, és hallgatóinak jóindulatába ajánlja elkészült művét. (Hasonló esetben máskor is helyénvaló lenne az efféle alkotói elöljáró beszéd, netán hagyományt is lehetne teremteni belőle). Aggodalmat éreztem ki Szinetár szavaiból, pedig aligha van oka rá. Ugyanis nemes vállalkozásról van szó, szándékait és tartalmát illetően egyaránt. Hisz egy nagy magyar zeneszerző életét és munkásságát kívánja közelebb hozni hozzánk, a nézők millióihoz, akik közül sokan vagyunk, valljuk be, akik ha hébe-hóba találkozunk is hangversenyen vagy egyebütt egy-egy Liszt-zeneművel, valójában keveset tudunk e zenei lángelme egyéniségéről, személyiségéről, viselt dolgairól — egyszerűen arról, hogy ki is volt ez a múlt században élő zseni, akit koszorús költőnk, Vörösmarty „a hangok nagy tanárjának” nevezett hozzáírott költeményében. Épp ezért mondhatni, hiánypótló ez a sorozat, nemzeti kultúránknak olyan örökségére vet fényt, amely szerves része kell, hogy legyen a mindenkori, tehát a mai köztudatunknak is; hogy volt nekünk egy Liszt Fe- rencünk, egy zenei óriásunk, aki „bemuzsikálta” a világot, aki becsavarogta Európát, de mindig magyarnak vallotta magát, dicsősége teliében sem távolodott el szülőföldjétől, szülőhazájától. Persze a szándék, bármily nemes, önmagában nem elegendő; az első két rész láttán azonban megbizonyosodhattunk róla: a szándékhoz méltó a megvalósítás is. Sőt kitapintható egy-egy folytatásban, hogy a fontos életrajzi mozzanatok színes tálalásán túl, illetve éppen általuk az alkotók mindig valami lényeges, a részleteken túli gondolatokat is igyekeznek megfogalmazni. Az első részben például abban, ahogy az apa, Liszt Ádám számtartó fia elismertetéséért harcol megszállottan, abban a tehetség közép-európai érvényesülésének sajátos nehézségei is megfogalmaztatnak. A másodikban pedig az világlott ki érzékletesen, hogy a szélsőségektől gyötört emberi lélekben hogyan alakulnak ki a romantikus vágyak, az élet iránti felfokozott, már- már beteljesülhetetlen igények. (Lélektani finomság). Hegedűs D. Géza — ő személyesíti meg az ifjú zeneszerzőt — kicsit talán szokatlanul is nagy gesztussal és túlzott hevülettel ábrázolta ezt a belső, lelki hányatottsá- got, de bízzunk benne, a későbbiekben megszokjuk és elfogadhatóvá válik ez az általa megformált, kissé egzal- tált Liszt Ferenc is. Külön öröm, hogy még a sorozat vetítésének napján, a kettes csatorna programjában mindig elhangzik egy- egy Liszt-mű is, azaz kinek kedve tartja, a dalt is hallgathatja, miután látta a dalnokot. Ez a megoldás arra vall, hogy a televízió maga is többnek érzi és tartja ezt a Liszt-filmet, mint csupán egynek a szokásos keddi szórakoztató sorozatok közül: kulturális küldetésnek — s teljes joggal. Röviden Berzenkedtem, hogy miért kell sorozatot szentelni már egy szerkesztőnek is — szerkesztette Búzáné Fábri Éva —, hisz ezen az alapon legközelebb a világosító is szerepelhet mint önálló sorozat. Az „És Ön mit tud? láttán azonban, ezt is Búzáné Fábri Éva szerkesztette, félreteszem fenntartásaimat: a színészek 1962-es Ki mit tudja ugyanis még húsz év múltán is remek szórakozásnak bizonyult. Csak hálásak lehetünk a sorozatnak, hogy olyan művészeket láthattunk viszont — Básti Lajos, Latabár Kálmán. Mánvai Lajos, Rábai Miklós, Szendrő József, Ungvári László — akikkel egyre ritkábban találkozhatunk. kiknek emlékét egyre ritkábban idézzük. Egyébként micsoda komédiá- zás volt, szellemes, ötletes! A Nagymező utcai népi együttes. amelyben üvegestáncot járt a nagyszerű humorú Meze* Mária, aztán Feleki Kamill állandóan okvetetlen- kedő versenyzőié — egyébként zsonglőrmutatványa nem akármi volt ám — igen mulatságos nerceket i<hen- tett. S gondolom, az idősebbekben némi nosztalgiát is ébresztett. Mindenre van magyarázat, egy valamit azonban mégis nehezen tudok megérteni; hogy szellemből miért nem futja többre a televízió kabaréműsorában, hogy miért kell beérni régi viccek sza- kállának húzogatásával a humor szombat esti fórumán, a Telepódiumban? Hiába igyekezett az „aranyos” Gálvöl- gyi és a „mozgékony” Antal Imre — mindkettő humora máskor eredeti és lefegyverző — most ők sem tudták elhitetni, hogy amit csinálnak: friss, mai és eleven. Még hónapok múltán is Rózsa Gyuri szereplésén élcelődni, vagy előráncigálni jobb híján a televízió egy-egy munkatársát. ez kétségtelen szegénységi bizonyítvány. Még akkor is, ha itt-ott elnevetgélhetett az ember a Pódium egy-egy sikerültebb jelenetén. Apropó, Rózsa György műsora, a Kapcsoltam, lassan annyira megszokottá válik, hogy már nem is idegesíti az embert egy-egy kezdetleges feladványa, vagy a játékmester jópofának szánt, de visz- szafelé elsülő megjegyzése, vagy épp egy-egy buzgó játékos feltűnő tudatlansága. Most, legutóbb mégis felkaptam a fejem, a rovar és a dallam elé kellett volna azonos jelzőt találni az egyik játékosnak, és nem talált. Pedig lett volna; fülbemászó. A rovar is, meg a dallam is. Ugye, milyen egyszerű, sőt milyen kézenfekvő, elvégre a rovar, ha kedve tartja, hová is mászhatna jobb helyre, az ember fülibe, merthogy a dallam is ezt teszi. A Kapcsoltam logikája szerint — csakhogy ki tudja követni ezt a faramuci észjárást? V. M. Tévéfilmek, •rádiós hangfelvételek a közművelődésben Az utóbbi öt évben „sokszorosított” televíziós filmek és rádiófelvételek jelentős kulturális értékeket köz ve tír tettek a megyéknek és a fővárosnak. Néhány helyen jól, kezdeményezően éltek az új — és gazdagabb — lehetőségekkel; a megyék többségében viszont a film- és szemléltetőeszköz-tárak gyenge felszereltsége nehezítette a filmek és a hanganyagok széles körű felhasználását — állapítja meg az Országos Közművelődési Tanács Titkárságának — a napokban készült — tájékoztatója, amely a televíziós filmek és rádiós hangfelvételek hasznosításának tapasztalatait összegzi. Az OKT elnöksége 1975- ben a televíziós ismeretterjesztő és dokumentumfilmek, majd 1977-ben — főként az iskolai olvasmányokkal kapcsolatos — rádiós hangfelvételek és tévéműsorok sokszorosításának finanszírozásáról, közművelődési és közoktatási hasznosításáról hozott határozatot. Ezek a döntések azt szolgálták, hogy a jelentős anyagi ráfordítással készülő, más területeken is jól használható tévé- és rádióműsorokat — sokszorosítás útján — a közoktatás és a közművelődés is hasznosítsa. Az erre alkalmas filmeket és hangfelvételeket — egyebek között — a Művelődési Minisztérium. a Magyar Televízió, az Országos Pedagógiai Intézet, a Népművelési Intézet szakemberei válogatták ki. Eddig 56 önálló televíziós filmet és hat — 55 részes — sorozatot vettek át a megyei és a fővárosi film- és szemléltetőeszköz-tárak. A megyei és a fővárosi felmérésekből kitűnik, hogy a tévéfilmek forgalma, nézettségi foka általában jobb a filmtárak egyéb filmjeinél. Az iskolák főleg a tananyaghoz-kapcsolódó kópiákat kérik; a közművelődési szakkörök kölcsönzési skálája szélesebb. Az általános iskolákban a hangszalagok, a közép- és felsőfokú tanintézetekben inkább a filmek kedveltebbek. Több megyében használják a film- és hanganyagokat kiscsoportos klubfoglalkozásokon. Haj- dú-Bihar megyében a művelődési házak „Kisfilmked- velők órája” címmel tartanak programokat. Egyes .kópiákat az egyetemi előkészítőkön is hasznosítanak. Néhány megye művelődési házaiban helyben hallgatják a kazettákat, máshol inkább kölcsönzik. Somogybán főleg a kisközségek művelődési intézményei forgalmazzák szívesen a műsorkazettákat és a filmeket. A fővárosban vetélkedőkön rendhagyó irodalom- és történelemórákon is hasznosítják a felvételeket. Békés megyében a politikai oktatást is szolgálják a tv-f ilmek, de ezekből nyugdíjasaknak is szerveztek vetítési sorozatot. Figyelemre méltó a Csongrád megyeiek kezdeményezése: filmvetítőket is kölcsönöznek az ezzel nem rendelkező intézményeknek. A tévéfil- ■mek iskolai hasznosításának komoly akadálya ugyanis, hogy az általános iskolák felében nincs hangosfilmvetítő. Szovjet filmek fesztiválja A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvan- ötödik évfordulója tiszteletére megrendezik a szovjet filmek fesztiválját. A megnyitóra holnap délután három árakor Szolnokon, a Vörös Csillag Filmszínházban kerül sor. Az ünnepségen részt vesznek a Szovjet Filmművész Szövetség vezetői, neves filmrendezők, többek között Grigorij Csuhraj, Lenin-díjas alkotó is. Hétfőn este nagy sikerű dzsesszkoncertet adott a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében Szabados György. A Fiatal Alkotók Klubjának vendége a hangversenyt követően beszélgetett az érdeklőd őkkel János vitéz a Szigligetiben A debreceni Csokonai Színház előadása A magyar színjátszás jelentős napja volt 1904. november 18-a, mikor Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátéka először került a közönség elé, hiszen a siker igazolta, hogy magyar szerző műve is méltán vetekedhet a közönség kegyeiért az akkor már európai diadalút- ját járó francia és bécsi klasszikus operettek társaságában. A halhatatlan magyar népi mesealakról szóló — Petőfi elbeszélő költeményén alapuló — daljáték példátlan népszerűségre emelkedett a bemutató óta. Behízelgő metodikájával és stilizált népies elemeket a múlt századi klasszikus operett stílusába plántáló szerencsés formanyelvével időtálló műnek bizonyult. Hogy nem hullott ki az idő rostáján, annak oka lehet az is, hogy a fiatal, tehetséges szerző — ki mellesleg matematikatanár és lelkes zenepedagógus volt, s egyik első felismerője Bartók zsenialitásának — végig megőrzi a műben a mesejáték egyszerű, gyermekies hangját. Nem siklik le a mese poézisének ösvényéről, s még a második felvonás francia miliőjében is megőrzi az egyszerű népies hangot. Ez a naivitásában elbáioló népies elem s keresetlen egyszerűség szövi át a János vitéz dalait. A partitúrában jócskán akadnak igazgyöngy melódiák, mint Kukorica János belépője, vagy a „Rózsaszál” halk nótája. De — s ezt a tárgyilagos kritikának ki kell mondania — akad sok részlet, amelyen érződik a szerző küzdelme, kezdetleges technikájával folytatott reménytelen párbaja. Ma már a kegyelet aranyozza be a mű gyengéit... Kacsóh, a nagy sikerű szerző tulajdonképpen autodidakta volt. Csak a János vitéz színháztörténelmi sikere után kezdett alaposabban zenei tanulmányokkal foglalkozni. A debreceniek János vitéz előadásának nagy erénye, hogy egyszerűséggel, sallangmentesen, a darab népszerűségéből adódó csábításnak ellenállva, azaz á túljátszás veszélyét elkerülve vitték színre Kacsóh remekét, mely ezen az estén is betöltötte hivatását: valóban szórakoztatott. Olykor elandalított, máskor viszont kizökkentett a népmeséi áhítatból egy-egy nyersebb hang a lírai helyett (Iluska), vagy a vérszegényebb hangi megszólaltatás a . daliás hangvétel helyett (Kukorica Jancsi). A rendezés, egyáltalán az egész színpad ragyogóan hatásos. Szabó Ágnes — Kertész Gyula érdemes művész rendezésében — hangulatos és ötletgazdag színpadi díszletekről és jelmezekről gondoskodott. Az előadás koreográfusa Bar- kóczy Sándor. Pazár István hozzáértéssel vezette a zenei részt, a szereplők pedig egy- től-egyig lelkesedésük, tudásuk teljességét adták. A címszerepben O. Szabó István rokonszenves figurát formál. Viszonylag kis volumenű hangjával gazdaságosan bánt, s nem fogott reménytelen küzdelembe, hogy az operai hamgszerelésű zenekari kíséretet át-, illetve túlénekelje. Pallos Gyöngyi Iluskája kedves, tündérként már meggyőzőbb, énekesi teljesítménye nem éri el színészi játéka színvonalát. A Jászai-díjas Hegedűs Erzsi házsártos, minden hájjal megkent mostohája színészi telitalálat. Kertész Tamás meleghangú Bagó, Kecskés Sándor mulatságos francia király. A színészi és énekesi teljesítmény összhangját tekintve az est fénypontja, az egyetlen igazán operai hang birtokosa Pelle Erzsébet volt a francia királyleány szerepében. Temperamentumos játéka, szép koloratúrája emlékezetes. A kisebb szerepekben fellépő Bárány Pál László (strázsarriester), Kiss László (csősz), valamint az énekkar, a zenekar és a balettkar tagjai is osztozhatnak az est sikerében. Labáth Valéria A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65., a Szovjetunió megalakulásának 60., valamint a magyar ^-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény aláírásának 35. évfordulója jegyében, immár tizedik alkalommal hirdetik meg a Ki tud többet a Szovjetunióról? című politikai vetélkedősorozatot. A Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Lapkiadó Vállalat és a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége rendezvénysorozatával arra ösztönzi a középfokú tanintézetek diákjait, hogy mind jobban megismerjék a Szovjetunió életét, erősítsék a magyar és a szovjet fiatalok kapcsolatát, barátságát. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium kezdeményezésére az 1973—74-es tanévben rendezték meg első ízben a Ki tud többet a Szovjetunióról? című politikai vetélkedőt. Az azóta mozgalommá szélesedett akció jól szolgálta a magyar— szovjet barátság ápolását. A vetélkedősorozat rövid idő alatt >nagy népszerűségre tett szert a diákok körében: több mint 320 ezer tanuló ismerkedett meg olvasmányai segítségével a Szovjetunió történetével, népeinek életével, eredményeivel. Az 1982—83-as tanévre meghirdetett vetélkedő résztvevőinek ismerniük kell a Szovjetunióra vonatkozó iskolai tananyagot, a Szovjetunió című folyóirat ez évi 1—8. számában megjelölt cikkeket, valamint a 9—12. és az 1983. évi 1—3. számaiban közölt írásokat és fényképeket. A műveltségi játékra a gimnáziumok, a szakközépiskolák, az egészségügyi szakiskolák, a szakmunkás- képző intézetek, a gép- és gyorsíró iskolák, az önálló kollégiumok négy-négy tagú csapatai nevezhetnek be. Az iskolai vetélkedőkön osztályonként, tanulócsoportonként egy-egy csapat vehet részt, s az iskoláikat a további fordulóban csak égy csapat képviseli. Minden megyéből egy szakmunkástanuló és két középiskolás csapat jut az országos területi döntőkbe. A nyolc országos elődöntőben legjobban szereplő 16 csapat vesz részt a jövő év április 5-én sorra kerülő két döntőben. A jelentkezési lapokat ez év november 10-ig várják a megyei — fővárosi — tanácsok művelődési osztályai, illetve a Lapkiadó Vállalat magyar nyelvű szovjet lapok olvasószolgálatának vetélkedő csoportja címére. Ki tud többet a Szovjetunióról? Politikai vetélkedősorozat
