Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-29 / 254. szám
1982. OKTÓBER 29. SZOLNOK MEGYEIjNÉPLAP 3 Megnyitották a Kántor Sándor Fazekas Tájhazat (Folytatás az 1. oldalról) ló program megvalósításához fogott hozzá. — Nagyra becsült néprajz- tudósunk, Győrffy István hívta fel figyelmét a kihaló- félben levő tiszafüredi kerámia értékeire. Mesterünk nem egyszerűen új életet le- helt a kihaló formákba, nem csupán feleleveníti a hagyományokat, hanem tudatosan válogat, önálló módon alakít, kísérletezik; még sosem látott motívumokat és formákat hoz létre, amelyek szelleme, ihletése elvitatha* tatlanul és mélységesen népi maradt. Munkásságának ez a sajátossága jól példázza, hogy csakis a hagyományok kritikus birtokbavétele lehet az újabb' alkotási kiindulópontja, de azt is bizonyítja, hogy a tehetség csak a tudatosság támasztékával lehet igaz művészet létrehozója. De sok minden másért is értékeljük és becsüljük Kántor Sándor életművét — folytatta a szónok. — Többek között azért, mert egyéni programjával egyben nemzeti programot is teljesített, A népművészet értékeinek, lelkének átmentését végzi el, akárcsak Bartók és Kodály a zenében. Kántor Sándor művészete kétségtelenül egyéni és megismételhetetlen, ugyanakkor erős közösségi vonásai vannak. Olyan sajátosságok ezek, amelyek a szocialista társadalom magasra emelt értékei közé tartoznak, ezért érezzük nekünkvalónak, ezért szeretjük munkásságát, ezért illette a mestert társadalmunk számos elismerése, ezért övezi őt tisztelet és megbecsülés. Kívánjuk, hogy még sokáig igy legyen — mondotta befejezésül Majoros Károly. Az ünnepi beszéd elhangzása után Nagy László méltatta Kántor Sándor érdemeit, majd köszönetét mondott a megyei pártbizottságnak és a megyei tanácsnak a tájház létrehozásához nyújtott messzemenő segítségért Kántor Sándor meghatott szavakkal köszönte meg az ünneplést: —• Talán egy kicsit nehezebben megy már a munka, mint akár egy évtizeddel ezelőtt, de még maradt akaraterőm. még érzem, hogy tudok újat alkotni e háznak és mindazoknak, akik engem szeretnek. ' Az Erkel Ferenc úti impozáns kiállítást Selmeczi László rendezte, a belsőépítész és kivitelező Hámori László. — ti — A mezőhéki Táncsics Tsz-ben Korábban Zsák, zsák hátán — i, ponté száz tonna nyers paprikát szállítanak a tiszazugi körzet gazdaságai a mezőhéki szárítóüzembe kezdődött a paprika- szezon Teljes nagyüzem a szárítóban Megszokott őszi kép a mezőhéki Táncsics Tsz paprika- és zöldségszárító üzemének udvarán: zsák hátán zsák, degeszre tömve mindegyik pirosra érett fűszerpaprikával. Nem is akármilyenek, Vinczéné Balogh Magdolna átvevő-minősítő, csak jót tud mondani a tiszazugi tájkörzetben termett fűszeralapanyagról : — Nincs sok gondom a minősítéssel. Éretlen, vagy romlott paprika, idegen anyag alig akad a mezőhéki Táncsics Tsz-ből és a Tiszai Öntözőgazdaságok Együttműködéséhez tartozó többi nagyüzemből érkező szállítmányokban. Az eddig átvett mennyiség több mint hetven százaléka első osztályú és az átlagtermés is húsz százalékkal meghaladja a tavalyit. Nemcsak a fűszerpaprikának kedvező időjárásnak köszönhető ez, hanem annak is, hogy a szövetkezetek többsége a háztájiban vagy a közös földeken részművelésben termelte az idén a fűszernövényt. A nyolc TÖGE-taggazda- ságban, csaknem 350 hektáron „szüretelték” a paprikát. Naponta száz tonna nyersanyag érkezett a szárítóüzemhez, ahol a korai paprikaérés miatt a szokásosnál jó két héttel korábban kezdődött a szezon. — Mármint a panrikasze- zon. — szögezi le Csató László műszakvezető. — Merthogy az üzem május eleién kezdte a munkát, elsőnek más gazdaságoktól vásárolt sörárpát szárítottunk, kísérletképpen. Május közepétől kamillát szárítottunk a Herbária és a Drogunion megbízásából. A bérmunka mintegy másfélmillió forint hasznot hozott a Táncsics Tsz-nek. Ezután szeptember közepéig a gazdaságunkban termelt petrezselyemlevél feldolgozása adott munkát a szárítóüzemnek. Elmondta a műszakvezető, hovy a Táncsicsban 40 hektáron termő petrezselymet június második felétől szeptemberig négyszer „borotválták” meg. összesen 800 tonna nyers petrezselyemzöldből mintegy 80 tonna szárítmányt készítettek, amit teljes egészében az NSZK-beli Brück- nel Werke cég vásárolt meg, jó áron. — Tulajdonképpen alig pihentek a gépek — mondja Csató László. — Jól is jön, hogy korábban kezdődött a paprikaszezon, kárpótolja így a kapacitás-kihasználásban a korábbi éveknél gyengébb kamillaszezont. Kétszer tizenkét órás műszakban dolgozunk, a termelésünk napi 15 tonna szárított paprika. Megközelíti a nyolcvan százalékot a termés víztartalma: óránként 3 ezer kilogramm nyerspaprikából 2700 kilogramm vizet kell elpárologtatnunk, hogy a kalocsai paprikafeldolgozónak megfelelő 8 százalékos víztartalmú szárítmányt adjunk. A szárítóüzem betároló garatja zsákszámra nyeli el a paprikát. Szállítószalagok viszik a szárítani valót a válogatósorra, majd a mosó- berendezéshez. Az utóbbinál Balogh Jánosné vigyázza, nehogy idegen anyag, kemény tárgy kerüljön a nagyértékű késekkel dolgozó gépbe, a darabolóba. — Megtalálják a számításukat a szárítóban dolgozók. Üj bérezési formát vezettünk be, huszonhatan kiscsoportot alakítottunk. A szövetkezettél kötött szerződésben meghatározott éves bérkeret időarányos részét minden hónapban közösen osztjuk el. Volt úgy, hogy felállt valamelyikünk a megbeszélésen, és azt javasolta, kapjon többet az egyik munkatársunk, mert abban a hónapban két ember helyett is dolgozott. Előfordult már az is, hogy kevesebb pénzt javasoltunk olyan dolgozónak, akivel abban a hónapban ittasság miatt probléma volt. Csató László kiegészíti az új bérezési formáról mondottakat: — A szerződés szerint, ha túlteljesítjük a szárítóüzem idei 61 millió forintos árbevételi tervét, akkor a nyereségből a másfélmillió forintos éves bérkeretünk húsz százalékának megfelelő ösz- szeget a kiscsoportunknak ad a téesz. Azt is együtt osztjuk majd szét, kinek-kinek az egész évben végzett munkája alapján. Teljes a nagyüzem a szárítóban. a gépsor végén az asszonyok alig győzik kötözni a szárított paprikával teli. tizennyolc-húsz kilogrammos polietilén zsákokat. Kinn a szárítóüzem udvarán egymást érik a tehergépkocsik, a pótkocsis traktorok. Hozzák a nyers szárítanivalót a gazdaságokból, viszik a szárított fűszerpaprikát Kalocsára. a Paprikafeldolgozó Vállalathoz. Ahogy Vinczéné elmondta, a nyolc gazdaság várhatóan mintegy 3500 tonna termésből 700 tonna szárítmányt készítenek. November végéig tehát biztosan még tart a fűszerpaprika szárítási szezonja Mező- héken. / T. F. A szárított fűszerpaprikát folyamatosan szállítják továbbfel- dolgozásra a kalocsai gyárba, amelynek mintegy 3500 tonna nyers paprikából készítenek az idén alapanyagot a mezőhéki téesz szárítóüzemében SZÁLLÍTÁS KERÉK NÉLKÜL Egyelőre kavics és búza a Tiszán Hz épitűgépgyártók között Bővülő nemzetközi együttműködés Az Építőgépgyártó Vállalat új feladatkörre kapott megbízást öt európai szocialista ország — Csehszlovákia, Lengyelország, Magyar- ország, az NDK és Románia — legnagyobb építőgépgyártó vállalatainak nemzetközi együttműködési szervezetétől, az OZMOS-tól. Az 1985-ig kidolgozott munkaterv szerint a magyar vállalat, az Épgép hangolja össze és szervezi a toronydaru gyártási együttműködést és az emelőgépek hidraulikai elemeinek korszerű felújítását célzó fejlesztést, munkamegosztást. Növekvő turizmus Idegenforgalmi tanácskozás A hazai idegenforgalmi szervezetek, irodák, vállalatok képviselőinek részvételével, — Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkár vezetésével — országos idegenforgalmi tanácskozást tartottak tegnap a Gellért Szállóban. Kállay Oszkár, az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetője beszámolójában hangsúlyozta, hogy az idegenforgalom a korábbinál nehezebb feltételek mellett is túlteljesítette valameny- nyi fontos célkitűzését. Számottevően javultak a turizmus minőségi mutatói: 30 százalékkal nőtt az egy túristára jutó bevétel. Kedvezően alakult a szervezett tú- ristaforgalom, s emelekedett a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött éjszakák száma. Szolnok megye a „vizesek” közé tartozik, no nem olyan értelemben, hogy több a tocsogó, a nádas, mint hazánk többi megyéjében, hanem a Tisza, s nem utolsó sorban a vízi út miatt illeti meg a jelző. Az energiagondok, a munkaerőhiány következtében előtérbe kerülő takarékosabb gazdasági tevékenységek közé így kerülhet be megyénkbe is a magyarországi lehetőségekhez képest viszonylag kevéssé elterjedt vízi közlekedés, áruszállítás. Az országgyűlés által 1978-ban elfogadott közlekedéspolitikai koncepció a vízi közlekedésijén érdekeltek számára előírja, hogy az európai víziút-hálózat fejlődéséből, a hazai vízi utakból adódó lehetőségeket fokozatos fejlesztéssel használják ki. A folyamhajózással a gyors továbbítást nem igénylő, nagy tömegű árukat fuvarozzák, ezzel együtt a két nagy vízi úton, a Dunán és a Tiszán bővíteni kell a kikötői kapacitásokat,. A MAHART Folyamhajózási Igazgatóság folyami áru- szállításra alkalmas hajóparkja 250 ezer tonna hord- képességű. Belföldön az utóbbi időben visszaesett a szállított mennyiség, ez részben a hazai beruházási helyzet alakulásával is ösz- szefügg. A vízi utak áruszállítási feltételrendszeréhez a feladó és fogadóhelyek rakodási lehetőségei szorosan kapcsolódnak. Ezért a MAHART 1980-ban elfogadott kereskedelempolitikai célkitűzéseiben fontos helyet kapott a szállítás-rakodás kérdése, az ehhez kapcsolódó eszközök fejlesztése, létrehozása. Megtörtént a vízi utak mentén a lehetséges rakodóhelyek felmérése, amely szerint összesen 110 rakodóhelyet lehetne kialakítani, kis költséggel. A Tiszán két árufajtát kell fuvarozni évről évre, a vízépítéshez a követ és a sódert, illetve bányakavicsot. Nemzetközi áruszállítás jelenleg csak a Szovjetunióba történik. A Tisza 168 kilométeres Szolnok megyei szakaszán 23 rakodásra alkalmas helyet találtak a MAHART szakemberei. A szállító vállalatok között a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat is megjelent az elmúlt időszakban. A FOKA az első félévben 27 ezer tonna folyami kavicsot szállított Szolnokra, illetve Vezsenyre. A helyi ellátás javítására a tiszabői Petőfi Termelőszövetkezettel kooperálva megoldották a kavicskirakást, tárolást és értékesítést; érdemes lenne más szövetkezeteknek is felmérni a hasonló kapcsolatból származó előnyöket. A megyei szállítási bizottság legutóbbi ülésén elhangzottak szerint szűkebb hazánkban a vízi szállításban négy területen tervezhető előrelépés, a gazdasági helyzet függvényében. Bővíteni lehetne a kavicsho- mok-fuvarozást, és egyes mezőgazdasági termények szállítását, a felmért kis költségigényű rakodóhelyek jobb felhasználásával. A nagyobb beruházást igénylő vállalkozások közül pedig a Tiszamenti Vegyiművek rakodási lehetősége és a Szolnoki Papírgyár hamarosan termelni kezdő új egységének alapanyagellátása, a Jugoszláviából érkező cellulóz vízi úton való szállítása, érdemel vizsgálatot. . F. E. a homokon Három alma egy kiló Ficzere Bélát jószerével mindenki ismeri Tiszafüreden. Negyedszázada vasutas, vagy ahogyan a hivatalos, szó szerinti beosztása írja; forgalmi szolgálattevő, a helybeli MÁV állomáson. Azóta indítja, engedi a vonatokat, figyeli a jelzőket, az éjszaka közeledő szerelvények fokozódó dübörgését, a vaksötétben is átsejlő, fénylő mozdonyszemeket. De Ficzere Bélának a szakmáján kívül van még egy sajátos tulajdonsága: a község szélén mutatós gyümölcsös gazdá- Az őszi termés sem aláhbvaló a tavalyinál, mutatja Ficzere Béla ja. Ezen a homokos területen még édesapjával fogott a gyümölcsfa telepítéséhez, aki sajnos, a faültetés kezdete után röviddel meghalt, így a fiatal fiú legtöbbször maga folytatta az emberfeletti munkát: megkötni, lekötni a homokot, virágzó gazdaságot varázsolni a korábban egyhangú, kopár területre. Bizony, nem volt könnyű feladat, amíg a megfelelő fafajtákat, a talajhoz legjobban alkalmazkodó alanyokat felkutatta. A kudarcok, az esetenként kiszáradt, elpusztult oltványok sem szegték a kedvét. Saját kárán tanult, bújni kezdte a szaklapokat, folyóiratokat, a könyvespolcán egymás után sorakoztak a gyümölcstermesztéssel, a metszéssel, a permetezéssel foglalkozó kiadványok. Látva az emberfeletti, időrabló munkát, az ismerősök zöme csak legyintett: elment az esze ennek a Bélának, mit akar itt, ezen a sívó homokon, odalesz az összes ereje, pénze, a haszon meg annyira bizonytalan, akár a kutya vacsorája. Mi tagadás, a kezdet kezdetén néha úgy tűnt, a kétkedőknek lesz igazuk. Ami kevés maradt a termésből, megtizedelte a köd, a májusi fagy, letarolta a júliusi aszály. Mindez a múlté, mert ma már a kertje messze környéken csodának számít. Jelenleg 160 almaía díszük benne, de akad itt őszibarack, körte, tizennyolc fajta szőlő is a Fi- czere-féle, mintagazdaságban. Hogy mi munka van egy ekkora területtel, erre két adat: tavaly huszonnégyszer permetezte a fákat, az idén hattal kevesebbszer. Azt mondja: egy akkora kert olyan, mint egy se vége, se hossza feladvány. Örökösen adódik benne hol ez, hol az, ha szívvel-lélekkel gondozza' az ember. Teljesen rendben talán soha nincs, pedig a tennivalókban már kerti kistraktor is segíti. Ficzere Béla ezekben a napokban sem pihen. A gallytámaszokat rakja össze, szellőzteti az almatárolót, rendbe teszi a gépeket. Nem beszélve a trágyázásról, a tövek • körüli háncskihordásról, mert még azokra is sor kerül az esztendő hátralévő hónapjaiban. És ami talán a legfontosabb, a jövő évi jó termés alapja: felkészülni a metszésre. Nála ez a művelet már decemberben elkezdődik. és jószerével a leghidegebb napok kivételével az egész tél a fák tetején találja. Bár tizennyolcféle csemege- és borszőlő díszük a kertjében, de az igazi hobbija, örök szerelme, oy. almatermelés. Egy-egy szép, egészséges példány a 40—45 dekát is meghaladja, és nem ritka, hogy aki kilónyit vesz belőle, három darabbal ballaghat hazafelé, miközben már ezzel is alaposan túllépte a kért mennyiséget. Hogy biztosabb legyen az értékesítés, az almára a helyi áfész- szel szerződést kötött. Jellemző az elfoglaltságára, hogy általában a huszonnégy nap szabadsága felét tudja csak pihenésre, nyaralásra fordítani, a többire a kert tart „igényt”. Csak azt sajnálja igazán, hogy két gimnazista lánya kevés érdeklődést mutat a kertészkedés, a hagyományok folytatására. Pedig ebből a kertből lehetne mit elsajátítani, őrizni, folytatni, hiszen gazdája az idén, nyárvégén, Debrecenben a Kertbarátok és Kistenyésztők VIII. Országos Kiállításán „Kiváló kistermelő” aranyplakettet kapott. Hogy nem érdemtelenül, ennek igazolására elég egy pillantást vetni az idei almatermése néhány darabjára. D. Szabó Miklós
