Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-28 / 253. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. OKTÓBER 28. IA tudomány világa Parányi rádióadók Hajhullás ellen hiitöturbán A hajhullás a rákellenes szerek egyik nemkívánatos mellékhatása. Ez a hatás egy hűtőturbánnal nagyrészt el­kerülhető. A hűtés következ­tében a hajgyökérsejtek vér­edényei összehúzódnak, s megakadályozzák, hogy a rákellenes gyógyszerek első nagy adagja beáramoljon a fejbőrbe, mivel a hideg las­sítja az anyagcserét, e gyógy­szerek kevésbé, vagy egyál­talán nem épülnek bele a sejtmagba. A hűtőturbinát öt-tíz perc-, cel a vénába adott injekció után távolítják el. A mű­anyag kamrákból álló tur­bánban a víz ammónium- nitráttal reagál, s ílyképpen a turbán a fejbőrt mintegy 24 Celsius-fokra hűti. A kötőanyagos szénbri­kettet leggyakrabban hen­geres préssel gyártják. Egy­mással szembeforgó két henger palástján .kivájt fém- minták vannak, amelyek összezáródva készítik a to­jásbriketteket. A szénbri­kettekhez a legelterjedtebb szerves kötőanyag a kőszén- kátrányszurok, a bitumen, a petróleum-aszfaLt. Ezeket az anyagokat a gyártásban rendszerint kombinálják. Kötőanyag nélkül brikettál­hatók a szárított barnasze­nek s a lignitek. Koksz és félkoksz gyár­tására szánt brikettek sze­nét rendszerint egész fi­nomra aprítva még kisebb víztartalomig szárítják és hűtés mellőzésével 2000— 3000 bar nyomással briket- tezik. A Szovjetunióban eljárást dolgoztak ki a pezsgő fo­lyamatos gyártására. Vele a pezsgőt mindössze három hét alatt elkészíthetik, el­lentétben a hagyományos, palackos eljárással,' amely­ben a pezsgő legalább há­rom évig készül. A folyamatos gyártásban először biológiai oxigéntele- nítéssel elérik, hogy a házia­sított borban nem marad oxigén. Egyidejűleg a bort enzimekkel, aminosavakkal, vitaminokkal és felületaktív anyagokkal dúsítják. Ez­után megfelelő nyomáson por alakú élesztővel másod­lagosan erjesztik. Így a kész pezsgőben a szénsav kötött formában halmozó­dik fel. Az ilyen pezsgő jobban gyöngyözik és hab­zik. A folyamatos technoló­gia során alkalmazott hi­deg- és hőkezelés eredmé­nyeként a pezsgő hosszú ideig tárolás alatt sem zava- rosodik meg. Ezzel az eljá­rással a gyártás költsége is számottevőén csökken. Öt ujja van és söpör Japán, miközben azon az úton halad, hogy a gyári ro­botok gyártásában világelső legyen, újabban emberszabá­sú háztartási, hivatali és kór­házi robotok készítésébe vá­gott bele. Egy tokiói cég olyan autó- akkumulátórral működtetett robotot fejlesztett ki, amely a padlón haladva söprűvel összesöpri a szemetet. A ro­botnak öt „ujja” van, s ezekkel kitapintja a falakat, a bútorokat. Egy másik ja­pán cég „háromkezű” robot­titkárnőt készít, ennek két „keze” lapozza az iratokat, a harmadik rájuk pecsételi a főnök aláírását. E gépnek le­vél is diktálható. Végül a to­kiói Waseda Egyetem mérnö­kei huszonöt „ujjú” egészség- ügyi robotot fejlesztettek ki. Ez egyebek között kitapintja és egy központi számítógép segítségével diagnosztálja a mellben található esetleges daganatot. Amióta az iparnak sike­rült megfelelően kis méretű rádióadókat kifejlesztenie, a biológiai kutatás is egyre inkább alkalmazza a tele­metriái módszereket. Ennek kapcsán került sor a spor­tolók szívműködésének tréning és verseny közbeni folyamatos ellenőrzésére. így sikerült megoldani az űr­hajókban és űrszondákban levő élőlények funkcionális adatainak a továbbítását a földi megfigyelőhelyre. Ek­ként tudták nyomon követ­ni egyes állatok — például a fehér orrszarvú — mozgási körzetét és élettevékenysé­gét. Újabban az Északi-ten­gerben élő angolnák ván­dorlását, életmegnyilvánu­lásait is telemetrikus mód­szerrel figyelik, miután pa­rányi ultrarövid hullámú adókészülékeket erősítenek a kifogott, majd újra elenge­dett állatok hátrészére­Számítógép a gépkocsiban A gépkocsi története az 1700-as évek második felében kezdődött. Még jóval a vasút megszületése előtt gondoltak arra, hogy a gőz erejét az or­szágúti közlekedés szolgála­tába állítsák. A francia Cug- not volt az első, aki 1769-ben „gőzszekeret” épített. A pri­mitív háromkerekű alkot­mányt állóhengeres gőzgépe négy személlyel terhelten 4 km-es óránkénti sebességgel mozgatta. De a gép ily lassú járás mellett is sok bajt oko­zott, embereket gázolt el, fa­lakat döntött be, és csakha­mar felhagytak a vele való kísérletezéssel. A benzinmotoros gépkocsi születése a múlt század 80-as éveire esik, úgyhogy nemso­kára százéves évfordulók kö­vetkeznek. 1885-ben Gottlieb Daimler motorkerékpárját és négykerekű gépkocsiját ben- zingáz-levegő keverékkel működő motorral szerelte fel. Az első Daimler gépko­csi ló nélküli fogatra emlé­keztetett, a hátsó ülés alá szerelt másfél lóerős, egyhen- geres motorral. Daimleren, valamint a német Benzen és Maybachon kívül elsősorban a franciák buzgólkodtak nz új találmány tökéletesítésén, így De Dion. Bouton. Pan- hard. Peugeot. Bollée. Levas- sor stb. 1894-ben a Párizs— Rouen közötti utat, óránkénti 21 kilométeres átlagsebesség­gel tették meg gépkocsival. Ezredfordulónkon. 1901-ben. a Párizs—Berlin távolságot már óránként 74 kilométeres átlagsebességgel utazták be gépkocsin. Napjainkban az olajválság miatt kissé válaszút előtt áll az autózás. Ismét kísérletez­nek elektromos, fagázos és alkoholos meghajtású moto­rokkal. A kényelem és a biztonság azonban elsőrendű szempont maradt az olajvál­ság korában is. Képünkön: BMW típusok­ba szerelhető fedélzeti mini számítógépet látunk. A kom­puter menet közben adatokat szolgáltat a gépkocsi útvona­lával kapcsolatban. Számok­ban adja meg a mindenkori pontos időt, a sebességet, az indulás óta befutott távolsá­got, az úticélig hátralévő tá­volságot, és a gépkocsi üze­mével kapcsolatos egyéb adatokat. A brikettálás a darabosí- tás egyik módja. Az apró- szemcsés laza anyagból, megfelelő nyomással üregek­ben a nyersanyag minősé­gétől függően kötőanyaggal vagy anélkül — brikettek készíthetők- Legelterjedtebb a szenek brikettálása. A francia Delattre-Levi- vier konszern gyártatta a — képen látható — nagy telje­sítményű brikettálóberende­zést Görögország számára. Óránként 25 tonna brikettet készít ez a 6 méter átmérő­jű granulátor. Brikettáió berendezés ■ Növény­védő szerek matematikai modellje Egyes növényvédő szerek alattomos módon viselked­nek : bomlástermékei k sok­szor erősebben hatnak az emberre, mint maguk a ki­induló vegyületek. Néhány növényvédő szer állékonysá­ga még az elenyészően kis dózisokban is aggasztó. Amikor az egyik vagy má­sik új készítmény sorsáról prognózist készítenek, elő­re kell látni alkalmazásá­nak valamennyi következ­ményét. Kísérletileg lehe­tetlen ilyen adatokat kap­ni, mert túlságosan sok időre lenne szükség hozzá. A matematikai modellkészí­tés lehetővé teszi, hogy tel­jes tükörképeit kapjunk a növényvédő vegyszerek . jö­vendő alkalmazásáról. A matematikai módszerek rendkívül hasznosaknak bi­zonyultak a már meglévő növényvédő szerek adatainak a pontosításában is. Robotok Új típusú akkumulátor Egy tankolás — 400 kilométer A villanyautó karrierjét az eddigiekben erősen gátolták a rendelkezésre álló akkumu­látorok kedvezőtlen tulajdon­ságai. így például az ólomak­kumulátorok túl nehezek, drágák, emellett önsúlyuk kilogrammjára számítva túl kevés energiát képesek tárol­ni. Mindezen túlmenően az ólomkészletek korlátozottak, csupán körülbelül 30 évre elegendők, így ha az ólomak­kumulátorral hajtott villany­autókkal akarnánk tömeg­méretekben a kőolajat he­lyettesíteni, csöbörből vödör­be kerülnénk. A legígéretesebb a jövő villanyautója szempontjából a nátrium-kén akkumulátor, mely már sorozatgyártásra is alkalmas. Alapanyagai olcsók és bőségesen rendelkezésre állnak. így a nátrium a konyhasóban, a kén a Pirii­ben és a markazitban fordul elő. A nátrium-kén akkumulá­tor működésének sajátossága, hogy magas hőmérsékleten. 300—350 Ceísius-fok között üzemel. Ettől eltekintve, az ólomakkumulátorral szem­ben csak előnyei vannak. így annál 30—50 százalékkal ol­csóbb, hatásfoka feltöltéskor és kisüléskor körülbelül 10 százalékkal nagyobb. Azonos súly esetén négyszer annyi energiát tárol, mint az ólom­akku, és az előbbitől eltérően sem önkisülés nem fordulhat elő, sem gázképződés túltöl- téskor. Élettartama kétszere­se az ólomakkumulátorénak. Kilogrammonként 100 wattot képes leadni, míg a másik csak 60 wattot. Azonos súly mellett így arányosan erő­sebb villanymotor alkalmaz­ható. A magas üzemi hőmérsék­let sem okvetlenül hátrány. Olyan tökéletes hőszigetelést igényel, hogy akár napokon keresztül is állhat a villany­autó anélkül, hbgy a telepe­ket fűteni kellene. Balesetek­nél a hőszigetelés lökéscsil­lapítóként szolgál. Közepes nagyságú gépko­csik esetén, benzinüzem mel­lett, egy tankolás 400 kilo­méter megtételét teszi lehe­tővé, a nátrium-kén telep egyszeri feltöltése 250 kilo­méterét. 40 kilowatt teljesít­ményű motort képes üzemel­tetni, a gépjármű elérhető sebessége 130 kilométer órán­ként, és 7 másodperc alatt tud 50 kilométer/óra sebes­ségre felgyorsulni. A villanyautó élettartama általában jelentősen hosz- szabb, nem beszélve környe­zetkímélő hatásáról. Amíg egy szokásos benzin-autó ki­lométerenként 40 gramm ká­ros szennyezőanyagot bocsát ki, ugyanaz villanyautónál az erőművekben történő köz­ponti energiatermelésnek kö­szönhetően csupán 3 gramm. Lehetséges, hogy a nátri­um-kén akkumulátor más területeken is karriert fut be. Kifejlesztői szerint akár a csúcsterhelési erőműveket is feleslegessé teheti. A szélerő- művek áramának költségeit is csökkentheti. B. M. A magaslégköri kutatások­ra a múlt század elején kezd­ték alkalmazni a léggömbö­ket. Nagy dolognak számí­tott, amikor 1894-ben Berson német fizikus 9150 méter magasba emelkedett, s ott —47,9 Celsius-fokot mért. Piccard professzor 1931-ben 15 781 méteres magasságot ért el, és a kozmikus sugár­zással kapcsolatban végzett méréseket a sztratoszférában. A kutatóballonok jelentősége a mesterséges holdak korsza­kában sem csökken. Napja­inkban a repülőgépek szolgá­lati csúcsmagassága és a vi­lágűrben keringő mestersé­ges holdak legalacsonyabb pályája közti kb. 120 kilo­méteres „senki földjén” vé­geznek kutatásokat mintegy 45 kilométer magasságig emelkedő ballonok segítségé­vel. amelyek ritkábban-em­bert, gyakrabban a műszere­ket viszik fel a magasba. A ballonszondákat hidrogénnel, esetleg más könnyűgázzal töltik meg. A ballon kosará­ba öníró műszert helyeznek. Amikor a léggömb nagyobb magasságban szétpukkan, a kosár ejtőernyővel ereszke­dik a földre. Az öníró mű­szer hőmérsékletet, légnyo­mást és légnedvességet re­gisztrál. A léggömbös rádiószondák nem regisztrálják, hanem emelkedésük során automati­kusan és folyamatosan szol­gáltatják az adatokat a hő­mérsékletről, a levegő nyo­másáról és nedvességtartal­máról, a szél irányáról és se­bességéről. A földön elhelye­zett lokátorok szakadatlanul ellenőrzik a rádiószonda földtől való távolságát, se­bességét és mozgásának irá­nyát, amely egybeesik a szél mozgási irányával. A befutó adatokat időjárásjelentés ké­szítéséhez használják fel. A ballonok nemcsak a meteo­rológusoknak, hanem a csil­lagászoknak is segítenek, akik zavarmentesebb látási viszonyok között és eredmé­nyesebben vizsgálódhatnak a sztratoszférából. Képünkön: egy ballonos meteorológiai rádiószonda felbocsátásra való felkészíté­sét láthatjuk egy szovjet ku­tatóállomáson. Tűzfevaló nagy nyomáson S ifi 11% #11 jyL jr/g-y SI 4 % Is #w szolgálatában • * ' i-'*' K- i Pezsgőgyártás—folyamatosan

Next

/
Thumbnails
Contents