Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-27 / 252. szám

1982. OKTÓBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Több dráma televíziós vál­tozatát is láthattuk az el­múlt héten; a szerzők között Vampilov és Trifonov is sze­repelt. Sőt, egy bűnügyi já­ték is esett erre az időszak­ra, A hallgatás ára — vala­mennyi televíziónk saját mű­helyében készült, hazai ter­mék, mégis az igazi drámát, azt a feszültséget, amely nél­kül nincs valódi drámai mű. egy riportműsortól kaptuk, az élményt a péntek este sugár­zott Vétlenek című riport­film nyújtotta. Három tévéjáték A kedd esti Kaland a fő- mettőrrel, a Vampilov-szín- műből készült tv-játék saj­nos a kelleténél „hígabbra” sikerült. A szatirikus drá­mából szokványos vígjáté­kot rendezett Málnay Leven­te. A Csere már igényesebb vállalkozás, Sothár Péter ugyan meglehetősen szaba­don kezelte az eredetileg kis­regénynek íródott történetet, a színpadi változat is a re­gényből készült, és Szolnok volt a hazai premier színhe­lye néhány éve már, s az előadást pedig a Taganka világhírű rendező-igazgatója. Ljubimov/dirigálta, nos, en­nek az előadásnak a fényé­ben a tv-változat minden modern, filmes szemlélete dús képi világa ellenére is szegényesnek, leegyszerűsí­tettnek hatott. Ami a szín­padon folyamat volt, s ter­mészetesen a regényben is, egy kispolgári mentalitás ki­bontakozása, amely végül az­zal az „eredménnyel jár”, hogy az önző fiú teljesen el­veszti egykori jobbra való önmagátj azaz ^kicserélő­dik”, negatív irányban vál­tozik meg a jelleme, itt mint befejezett tényt kaptuk, ál­lapotrajzban a lehangoló végeredményt, a belső törté­nések mélyebb folyamatá­nak ábrázolása nélkül. Ezért kevésbé érezhettük a „jel­lemcsere” nyugtalanító fe­szültségeit, jóllehet hangula­tában ez a játék az egységes alkotás benyomását keltette: jellemző Gothár Péter-i szi­gor. keménység a komponá­lásban, metaforikus gazdag­ság a fogalmazásban, néhány figyelemre méltó színészi teljesítmény, például a Kol- tai Róberté. Mindezek elle­nére igazán maradandó él­mény nem született a mai hangvételű, izgalmas erkölcsi kérdéseket feszegető kisre­gény tv-változatában. Ami Zimre Péter bűnügyi játé­kát, A hallgatás árát illeti — egy napon nem is említhető a Cserével, műgond, művé­szi erő dolgában —, szinte megdöbbentő, hogyan lehet ily unalmas, izgalommentes játékot produkálni kitűnő színészekkel az egyes szere­pekben (szegény Csomós Ma­ri, hogy vergődött egy hoz­zá méltatlan, vázlatos, sem­mitmondó szerepben), felejt­sük el mielőbb az egészet, azt hiszem, ez a legjobb. Vétlenek Viszont aligha tudjuk el­felejteni a tragikus balesetet szenvedő légtornásznő tekin­tetét és arcát, akivel péntek este találkoztunk. Egy * re­ményekkel induló artista pá­lyájának kettétörését, egy szépen kezdődő házasélet kényszerű megnyomorodását, egy valóban feszültségekkel teli tragédia szívbe markoló részleteit, amelyekkel a Vét­lenek című Vitray-riport- filmben ismerkedhettünk meg. Egyik oldalon tolóko­csiban, járásképtelenül a szinte magatehetetlenné vált nő és anya, aki azért harcol érzelmi jogaiért, s legfőképp gyönyörű kisgyermekéért, teljesen érthető ez a harc: a másikon az ifjú férj a ho­gyan is tovább rá nehezedő kérdéseivel, hisz oly fiatal még, s az élet csábítja lehe­tőségeivel és ez is érthető; hogy egy huszonéves fiatal­ember pusztán emberségből és tán szeretetből azért még­sem akar eltemetkezni vég­képp egy állandóan gondo­zásra szoruló nő oldalán. Mérhetetlenül nehéz helyzet, igazán drámai: felér egy klasszikus tragédia súlyával, benne kötelességérzet és a teljesebb élet utáni vágy üt­közik meg, vívja kimondat­lanul is a harcát, az ember­ség parancsa forog kockán. Vitray tehát megint talált valamit, amivel egész lé­nyünket mozgósítani tudta. Minden felesleges és taszító áldramatizálás nélkül, pusz­tán körüljárva a fájdalmas tényeket. De majd elfelejtet­tem: ott van a fiatal háza­sokon kívül az edző, az artis­tanőért rajongó, odaadó tré­ner külön drámája, hisz ő jót akart, bravúrszámot és a vége mi lett: súlyos baleset. Vajon mennyiben felelős a történtekért, mennyiben há­rítható a körülményekre ez a balsorsos tragédia? És mi­lyen nagyszerűen rajzolódott ki a fiú szülei — objektív kívülállók — magatartása^ nak viszonylag célszerű és érdekszerű tárgyilagossága! Mindezt azért hangsúlyo­zom, mert az eset önmagá­ban is érdekes lehetett vol­na, egy ilyen emberi szeren­csétlenség megható, de iga­zán érdekessé az által lett, hogy a film készítői megta­lálták a tálalás méltó formá­ját. Ez a film felkavart, em­berségünket „piszkálta” meg alaposan: hatása megtisztí­tó, lélekemelő. Interjú — Ruttkai Éva mű­sora szombat este, egy lemez anyaga finoman és stílusosan képernyőre álmodva, rende­ző Sándor Pál. Semmi, a szórakoztató zenei műsorok­ban megszokott képi hókusz­pókusz, csak a lényegre össz­pontosító figyelem, egy nagy művész egyéniségéhez „ido­mított” képi világ, lírai és egyben huncutkás; amilyen Ruttkai Éva is, aki ezúttal csak dalolt, neki írott dalo­kat énekelt. Dehát neki mindegy, hogy milyen formát választ, egész lényét sugá­rozza szét néhány perces da­lokban is. Lásd épp a címadó Interjút, amelyben egy mű­vészsors drámáját volt képes belesűríteni. Szép televíziós találkozás, vallomás dalban előadva. Megejtő és meggon­dolkodtató találkozás vala­kivel, aki mindent tud a drá­mai mesterségről. Röviden Kevésbé tetszett a vasár­nap. esti Operettkoncert, a siófoki szabadtéri emlékezés a 100 éve született Kálmán Imrére. Méltatlannak érez­tem a szegényes, vidékies hangversenyt az operett, a műfaj halhatatlan alakjának emlékéhez. Maga a színpadi környezet, háttérben a csor­dogáló szökőkúttal, aztán azok a sujtásos lajbit viselő férfi táncosok az ihaj-csuhaj hangulattal, aztán egyik-má­sik énekes vitatható bizton­sága, a műsorvezető lámpa­lázas bizonytalankodása és közhelyes szövege — mindez inkább lehangolt, mintsem jókedvre derített volna. Kár, mert 100 éves Kálmán-év- forduló csak egyszer van. És egy dühös megjegyzés: vajon ami egy zárt popkon­certen elhangzik saját kö­zönség előtt, ténylegesen a Rolls együttes útszéli szöve­gű, szabadszájú dalaira gon­dolok. az Űj egymillió fontos hangjegyben hallhattuk őket, vajon ezeknek a daloknak feltétlenül el kell-e hangoz­niuk milliók füle hallatára is? Mert amit egy stadionbe­li hangverseny légköre elbír, azt a tv képernyője nem biz­tos, hogy minden esetben el tudja viselni. Kedves Tán- czos Gábor — ő szerkesztet­te és rendezte a kérdéses szombati programot — nem gondolja, hogy a jó ízlésnek megvannak a képernyőn iá a határai? V. M. Emlékmúsor Arany János tisztelete A kisújszállási városi könyvtár és szintén a költő nevét viselő helyi általános iskola holnap 18 órától a Jó­zsef Attila művelődési ház­ban Arany János emlékmű­sort rendez. A bevezető előadást Czine Mihály egyetemi tanár tart­ja, közreműködik Létay Klá­ra (vers és próza), Békeffy Sarolta (ének), Mosoczi Mik­lós (gitár), Vági László (fu­vola). Kiállítás Szovjet grafika Ma délután 4 órakor Szol­nokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban Sza- limon Iván Vasziljevics nagykövetségi tanácsos nyit­ja meg a szovjet grafikai ki­állítást. Több fényt az iskolákban, a könyvtárakban Az iskolai, kórházi, könyv­tári világítás helyzetéről és a további feladatokról kezdő­dött kétnapos ankét tegnap, a Magyar Tudományos Aka­démia kongresszusi termé­ben, a Magyar Elektrotech­nikai Egyesület rendezésében. A tanácskozáson az iskolai világítás jelentős fejlődésé­ről számolhattak be a szak­emberek. 1982-ben csak köz­ponti keretből 50 millió fo­rintot költöttek a világítás rekonstrukciójára. Ennek eredménye, hogy mind több az országban a korszerűen megvilágított tanterem, ahol a jól elhelyezett, megfelelő erősségű lámpák nem ront­ják a tanulók szemét. Mint az előadásokból ki­tűnt, rossz a helyzet a könyv­tárakban Elvétve találni olyan olvasótermet, ahol a világítás megfelelne az igé­nyeknek és ezért hamarabb fárad el a szem, előbb kell abbahagyni az olvasást. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület szakemberei a kö­zeljövőben vizsgálatot kez­denek. mit tehetnének a jobb könyvtári világításért. Az ankéton tervezők, kivi­telezők és a megrendelők is meggyőződhettek arról, hogy a hazai ipar már gyárt kor­szerű lámpatesteket, de eze­ket még nem mindig a meg­felelő helyen használják. A gondok orvoslását nehezíti, hogy hazánkban nincs felső­fokú világítástechnikai kép­zés és éDÍtészeink nem, vagy alig rendelkeznek ilyen is­meretekkel, s ezért sokszor készülnek energiapazarló vi­lágítási rendszerek. Az idei tanévben Középiskolai tanulmányi versenyek A középiskolai tanulmányi versenyeket erre a tanévre is meghirdette a Művelődési Minisztérium. A magyar nyelv és irodalom, a történe­lem, a politikai gazdaságtan, a földrajz, az angol, a francia és a német nyelv tantárgyak­ban valamennyi középiskola tanulói számára egyforma feltételek mellett adnak ver­senyzési lehetőséget. A részletes tudnivalók, a verseny feltételeire és me­netrendjére vonatkozó elő­írások minden középiskolá­ban a nevelők és a diákok rendelkezésére állnak. Szolnok megyei napok Debrecenben A Tisza táncegyüttes előadása Kiállítások — Irodalmi est Ez év tavaszán, áprilisban Hajdú-Bihar megye amatőr művészeti együttesei, cso­portjai, a Debrecenben élő alkotó művészek látogattak el Szolnokra, és adtak ízelí­tőt Debrecen és a Hajdúság kulturális életéből. Most pe­dig Szolnok megyei napokat rendeznek a Hajdúságban. A Bemutatkozik Szolnok megye rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitóját, hét­főn este tartották meg a Köl­csey Ferenc Művelődési Köz­pont színháztermében. Sipos Károly, a Szolnok megyei Tanács elnökhelyettese meg­nyitó beszédében hangsú­lyozta: a két megyét szoros kötelékek kapcsolták egy­máshoz a múltban, és a je­lenben erősödnek a barátság szálai. A földrajzi közelség, a közös történelmi hagyomá­nyok arra ösztönöznek, hogy az eddigieknél élőbb és haté­konyabb kulturális kapcsola­tok alakuljanak ki Szolnok és Haidú-Bihar megyék között. Jelképesnek is tekinthetjük — mondta —. hogy a ren­dezvénysorozattal egyidőben Baranyó Sándor szolnoki festőművész képeiből rendez­tek kiállítást Debrecenben, szombaton pedig Karcagon felavatták a Sárrét és a Haj­dúság néprajzkutatójának. Szűcs Sándornak a dombor­művét. A Szolnok megyei napok nagyszerű lehetőséget biztosítanak arra, hogy a Szolnok megyében élő művé­szek, alkotók, művészeti együttesek megismertessék a debreceniekkel a megye nép­művészetét, a Jászság és a Kunság hagyományait, és keresztmetszetet adjanak Szolnok megye kulturális életéből. Az ünnepélyes megnyitó után a Tisza táncegyüttes mutatta be műsorát. Két ki­állítás is nyílt a Kölcsey Művelődési Központban. Az előcsarnokban a Jászkun fo­tóklub tagjainak képei látha­tók, a kisgalérián rendezett kiállítás pedig Szolnok me­gye népművészetét reprezen­tálja, mezőtúri kerámiák és kunsági hímzések fogadják a látogatót. A Tisza táncegyüttes mű­sorával egyidőben a művelő­dési központ konferenciater­mében Kolozsi Sándor tartott bevezető előadást Mi a dia- poráma? címmel. melyet multi víziós program köve­tett. Végül hangosított dia­programok ismertették meg az érdeklődőket a Közép- tiszavidéki Tájvédelmi Kör­zettel, és Szolnok megye vé­dett természeti értékeivel, valamint Szolnok városával. A Kölcsey Művelődési Központban rendezett tárla­tok november 9-ig látogatha­tók. A Szolnok megyei napok programja október 30-án folytatódik. A Kossuth utca 1 szám alatti Ifjúságpolitikai klubban rendezik meg a Szolnok megyei fiatal alko­tók művészeti stúdiójának kiállítását, ugyancsak októ­ber 30-án este az Ifjúságpoli­tikai klub pódiumtermében kerül sor a fiatal alkotók irodalmi estjére. A Szolnok megyei napok programját október 3-án, a Kölcsey Művelődési Központ bábszínházában bemutatkozó Szolnok megyei bábcsopor­tok szereplése zárja, A tö­rökszentmiklósi Tarkaforgó, a szolnoki Piros, a mezőtúri Napraforgó bábegyüttesek mutatják be produkciójukat. F. T. Rikoltó ko—Szolnokon Beszélgetés az észt—magyar irodalmi est szereplőivel Kállai Ferenc Képes Géza bevezetőjét mondta el, és ke­zet fog Ilcino Mandrival — atallinni Drámai Színház mű­vészével A Magyar Rádió és az Észt Rádió kétnyelvű irodal­mi estet rendezett hétfőn este Szol­nokon, a Megyei Művelődési és If­júsági Központ­ban. A Rikoltó kő című műsor szer­kesztője magyar részről Simon László, az Észt Rá­dió képviseletében Vilma Jürisalu, az irodalmi osztály vezetője volt. Vilma Jürisa- lu-t arról kérdez­tük, hogy milyen szempontok vezet­ték az irodalmi est szerkesztésében. — Elsősorban a mai észt prózairo­daimat kívántuk bemutatni, de köl­temények is helyet kaptak a műsor­ban — válaszol. — Olyan szerzők mű­veiből válogat­tunk, akik ismertek és ked­veltek az észt irodalomked­velők körében, Debora Vaa- randi, Lilli Promet, Érni Krusten, Ellen Niit, Juhan Smuul, Arvo Válton, Enn Vetemaa nevét említeném. Törekedtünk arra is, hogy az elhangzó novellák, elbeszélé­sek, versek magukon hordoz­zák az észt irodalom legjel­lemzőbb vonásait, visszaad­ják az észt nép életérzését, szóljanak gondjaikról, örö­meikről. Az észt emberek ezernyi szállal kötődnek a tengerhez s irodalmukban is jellemző, vissza-visszatérő té­ma a tenger, a tengerparti ember élete. Az irodalmi est első részét ezért is válogat­tuk e témakörből. Ugyanak­kor úgy véltük, ezzel némi különlegességet is nyújtha­tunk a magyar közönségnek, hiszen egy Önök előtt isme­retlen világot tárunk fel. — Lesz-e folytatása a mai irodalmi estnek? — Bízom benne, hogy jö­vőre Tallinnban mutatkozhat be a mai magyar prózairoda­lom. Kállai Ferenc, Kossuth- díjas, kiváló művész az .iro­dalmi esten Képes Géza be­vezető szavait tolmácsolta és Ralf Parve A haza című ver­sét mondta el1. — ön a múlt évben Tal­linnban rendezett magyar irodalmi esten is fellépett. — Tulajdonképpen ezért is „kéredzkedtem” be ebbe a műsorba. Az észt emberekkel való találkozás csodálatos él­mény volt számomra, ven­dégszeretetük, személyes va­rázsuk felkeltette érdeklődé­semet országuk, életük iránt. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy ott lehettem a „hídve­rők” között, a két kis nép irodalmának első találkozá­sánál, s most nem kevés el­foglaltságom közepette is örömmel vállalkoztam arra, hogy közreműködjek a mai észt irodalmat bemutató es­ten. A haza című verset erede­ti nyelvén Heino Mandri színművész tolmácsolta. Öt a magyar irodalommal való ta­lálkozásairól kérdeztük: — Magyarország nagy egyéniségekkel van ielen a világirodalomban. Elegendő talán Petőfi és Ady nevét említenem. Petőfi költésze­tét nagyon szeretem. Igazán felejthetetlen azonban az Örkény Istvánnal, az író Tó­ték című színdarabjával va­ló találkozásom. Ebben a da­rabban ugyanis egy nagysze­rű szerepet, az őrnagy szere- Dét játszhattam el a tallinni ifjúsági színházban. A Tóték több. mint nyolcvan előadást ért meg, sikere volt tehát a tallinni közönség előtt. Egyébként nagyszerűnek tar­tom azt a kapcsolatot, amely színházaink között kialakult. A múlt évadban Mikk Mik- kiver rendezett darabot Szol­nokon, idén a mi színházunk hív vendégrendezőt. Ezek a találkozások igen gyümölcsö­zőek lehetnek, pezsdítően hathatnak mindkét város színházi életére. Horváth Sándor színmű­vészt — akit az irodalmi es­ten Érni Krusten A bolond fecske című elbeszélésének avatott tolmácsolójaként hallhattunk — emlékezetes szerepek sora fűzi a Szigli­geti Színházhoz. — Ha jól sejtjük, talán öt évadot töltött Szolnokon, 1964-től... — Ne is folytassa, mert elbőgöm magam, pedig nem szokásom. Lassan húsz éve lesz. hogy „enyém” volt ez a város és én mindenkié, aki szerette a színházat. Ma elő­adás , előtt bekóboroltam a régi _ utcákat, ismerősöket, sajnos nagyon sokan egy „másik színpadon” játsszák azóta szerepeiket. De azért jó volt. visszajönni... Az észt—magvar irodalmi est — Bozó László rendezé­sében — telt házat vonzott Szolnokon, az ország közön­sége a rádióban hallhatja majd a műsort egy későbbi 'dőpontban Török Erzsébet Fotó: Dede Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents