Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-22 / 248. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. OKTÓBER 22Újvidékiek vendégjátéka Felejthetetlen Csehov-esték A Ványa bácsi egyik jelenetében az előtérben Pásthy Mátyás (Ványa bácsi), háttérben Soltis Lajos (Asztrov doktor) Zúgott a taps, szűnni nem akart; a közönség újra és újra színpadra kérte a Ványa bácsi szereplőit, s a színészek arcán a fáradtságtól lassan szabadulva elő-előbújt a mosoly is, a „szenvedő” arcokon az öröm könnyei jelentek meg. Szép este volt, meleg búcsú. Négynapos vendégség ért vele véget, s az újvidékiek elmondhatják, s velük együtt mi is: jöttek, játszottak és győztek, meghódították a szolnoki publikumot. Már azokat, akik előadásaikra szerencsésen bejutottak, mert sajnos több esetben is kicsinek bizonyult a nézőtér. Igaz, vendégeink maguk szűkítették le — így kívánta a játék — pusztán a színpadtér szűkös kereteire. Tény viszont, hogy ezúttal válóban sokkal kevesebben jutottak hozzá az élményhez, mint ahogy talán szerettek volna. Mert valamennyi előadásuk az volt, élmény, igazi, melengető és felemelő: színházi varázslat. Nehéz volna most a négy nan dús eseményeit értékelni, részleteiben szólni az előadásokról. így csupán néhány tanulság, tapasztalat, általánosítható észrevétel megfogalmazására szorítkozom. A teljesítmény pusztán mennyiségi oldalát tekintve is elismerésre méltó: három Csehov, közben egy Beckett és a Szobaszínházban Daróczi Zsuzsa tüneményes éjszakai egyszemélyes színháza; ráadásul két esetben. délután és este is játék. Ez bizony a társulat számára nem akármilyen fizikai megterhelést jelentett, különösen ha arra gondolok, hogy egy-egy színészre több produkcióban is szükség volt, mint például a hihetetlen erőbírású Soltis Lajosra vagy az elnyűhetetlennek látszó Pásthy Mátyásra, ők ketten ugyanis valamennyi előadásban jelentős terheket viseltek. Nevüket már csak ezért is illendő külön megjegyezni. Kedves vendégek búcsúztak el tőlünk szerda este, akik mondhatni „leckét adtak”, de legalábbis ízelítőt abból, hogyan lehet korszerűen Cáehovot „csehovul” játszani. Harag György vezényletével — az ő rendezésében került színre és most elénk is a Három nővér, a Cseresznyéskert és a Ványa bácsi — olyan előadásokat teremtettek, amelyekben a pontosan kidolgozott részletek finoman összhangzó harmóniát alkotva szólaltak meg; a Három nővér inkább tragikus felhangjaival, a Cseresznyéskert végtelenül finom lírájával, azért soksok iróniával és soksok humorral is benne, és végül a Ványa bácsi groteszk bájával, harsányabb humorával fogott meg. Mintha csak ugyanazt a témát hallottuk volna, csak kicsit más-más hangszerelésben. A tón hasonló volt, de ezen belül minden egyes előadás a disztingvált árnyalatok gazdagságát nyújtotta. Régen láthattunk, láttam ennél humánusabb színházat, amelyben csupán az emberi gyarlóságoktól, de nem magától a gyarló embertől ide- genítenek el bennünket. Ebben a színházban úgy ítéltetik meg egy-egy szereplő magatartása, jelleme, hogy sötét bélyeg nem süttetik rá; külön-külön minden csehovi alak sorsa és drámája érthető és megérthető. Ezért érezhettük minden estén, amikor előadás végeztével elhagytuk a színházat: gazdagabbak lettünk, gyarapodtunk emberségben. Persze sokféle jó színház létezik, s Csehov-interpre- táció is. Sokféle elképzelés, amit most láttunk, az az egyik lehetséges mód. Vonzó és rokonszenves, mert — s ez talán a másik összefoglaló tanulság — mérhetetlenül költői, azaz elragadó és magával ragadó. Lírai atmoszféra, lírai pillanatok, lírai hangulatok, nem külön- külön és elvétve, a dráma át van szőve'az emberi kapcsolatokban rejlő költészet aranyszálaival. Igen. költőien szép előadásban láthattuk viszont Csehov műveit, mégha olykor a színen a legprózaibb dolgok történtek is, vagy nem történt semmi, csak szemlélődtek, sétálgattak, teázgattak a szerző hősei. Észrevétlenül az élet vált itt művészetté, a művészet pedig életté. A harmadik megjegyzésem: ritkán tapasztalni azt az egységes játékot, en- semble-szemléletet, amit az újvidékiek nyújtottak Cse- hov-előadásaikban. Itt minden szerep egyaránt fontos a maga helyén. A Ványa bácsiban például a nagymama néhány mondatos szerepe is felerősödik, hangsúlyossá válik: s ha játék közben egy- egy arcéi élesebben van megvilágítva, azért a többi indokolatlanul nem kerül árnyékba. Az ember nem tudja, mit csodáljon és élvezzen jobban ebben a játékban: a részletek kimunkálásában megmutatkozó finomságot, vagy a nagy egészben megnyilatkozó harmóniát! Harag György színpadán egyébként minden ötlet természetesen nő ki magából a drámából, a mű gondolatvilágából. Lásd a játékok elején alkalmazott formás és hangulatteremtő mozzanatokat — mily atmoszférikus a Cseresznyéskertben, ahogy az öreg Firsz átcsoszog a színen, anélkül, hogy egyetlen szót is ejtene, vagy a Ványa bácsi elején az áttetsző függöny mögött sétálgató szereplők oldott, fátyolos látványa, de említhetném a befejezések közül ugyancsak a Cseresznyéskert utolsó pillanatát, amikor a fehér lepedővel letakart bútorok között szinte „felszívódik” az ugyancsak fehér hálóinget viselő, otthagyott öreg szolga; a régi idők rekvizítumá- vá válik s magába fogadja az elmúlás. Ezek csak kiragadott példák, hasonlóan remek megoldásokat, számtalant említhetnék. S mindez mire jó? Egyetlen célt szolgál: kifejezni a már-már kifej ezhetetlent: a legrejtettebb emberi titkokat is. Ezért minden önkínzás, ének. És a színészek? Játékukra kivétel nélkül érvényes: csak az' írót óhajtják megszólaltatni önfeláldozóan. A már említett Soltis Lajos Lopa- hinja a Cseresznyéskertből sokáig megmarad majd emlékezetünkben; erőteljes alakítás, a legjobb, amit láttunk a négy napon tőle. De aligha lehet elfelejteni Pásthy Mátyás jellegzetesen „oroszos” figuráit sem, Jepi- hodovként remekelt, és igazán emlékezetes pillanatai vannak a Ványa bácsi címszerepében is. Sajátos szín, mozgékony tehetség. És Daróczi Zsuzsa nevét is feltétlenül meg kell jegyeznünk: csodálatos jelenség, termete magas, vékony, komoly szép fejét derékig é^ő haj koronázza, s ahogy Szonyát játsz- sza a Ványa bácsiban, mit játssza, éli, egyszerűen lenyűgöző. Egy leendő nagy színésznő bontogatja itt szárnyait. (Nem tudom, hogy már most is nem az-e!) És szívesen emlékezhetünk a többiekre is, az izgalmas egyéniségű Ladik Katalinra, a Kuligint megformáló, jó ábrázoló képességű Fejes Györgyre, a dekoratív Rom- hányi Ibire és a társulat valamennyi tagjára, hisz egyformán részesei a sikernek. Amely fényesen bizonyítja: kis társulat is végbe vihet igazán nagy dolgokat. Végül, hogy művészi tapasztalásban mit jelenthet, mit hozhat a két színház konyhájára kölcsönösen ez a találkozás, hogy a műhelymunkában miként kamatozik e jól sikerült ran-' davú, akár szemléleti, stilá- ris, technikai vonatkozásaiban, az sem mellékes, dehát ez már a szakma belső ügye. Számunkra csak annyiban érdekes, amennyiben a jó és a még jobb színház előmozdítója. Ez az alkalmi találkozás, remélhetően, egy rendszeressé váló kapcsolat első lépése. A fogyasztási javak, a különböző árucikkek cseréje manapság mind természetesebb — ha nem is könnyebb — a világpiacokon, a szellemi értékek nemzetközi forgalma miért ne volna akkor éppoly értetődő; ha valóban igazi értékek cserélnek gazdát. A most születendő kapcsolattól ezt reméljük. Valkó Mihály Nyelvtanfolyamok, továbbképzések, előadások A TIT őszi, téli terveiből Rikoltó kő Észt—magyar irodalmi est Szolnokon Rikoltó kő címmel kétnyelvű irodalmi estet ren- reznek hétfőn este 7 órától Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az irodalmi esten közreműködik Heino Mand- ri' és Milvi Koidu valamint Avar István, Császár Angéla, Győry Franciska, Horváth Sándor, Lukács Sándor, Sinkó László, Szemes Mari és Vallai Péter színművész, továbbá a szolnoki Kodály Kórus Buday Péter és Rigó Éva vezényletével!. A műsort szerkesztette Vilma Jiirisalu és Simon László, rendezte Bo- zó László. Tanulmány Tiszaigarról A Művelődéskutató Intézet fontos feladatának tartja, hogy képet adjon az ország műveltségi helyzetéről. Ennek a törekvésnek a gyakorlati megvalósítását szolgálja — egyebek között — a napokban megjelent „Tiszaigar, avagy egy mai magyar falu képe” című tanulmánykötet. A kö- teit tanulmányai a kisközségben élők helyzetét villantják fel. Meghatározott témákat — munkacsere, egy csalód sorsa, a cigányság helyzetének alakulása, tévénézés — vizsgáltak, úgy hogy a tapasztalatokból más, hasonló kisközségekre is vonatkoztatható, általánosabb ismereteket (tárjanak feL Tiszaigar — ez az 1300 lelkes kisközség — Tiszafüredtől 10 kilométerre a Hortobágy szélén terül el. A környék valamikor a Tisza árterülete volt. Míg 1930-ban a 6 éven felüli igariak 17,2 százaléka nem tudott írni-olvas- ni, addig 1980-ban már csak 25 analfabéta volt a faluban. Mint a cseppben a tenger, úgy tükröződik egy ti- szaigari család három generációjának életútjában a magyar történelem 1930- tól 1980-ig terjedő szakasza. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulait Szolnok megyei Szervezetének, őszi, téli programajánlatában több tanfoLyam. előadássorozat szerepel. Az idegen nyelvek iránt érdeklődő szolnokiak német, angol, francia, olasz és spanyol nyelvtanfolyamokon itanulhatnak. A nyelveket huszonhat ■— kezdő, középhaladó és haladó — csoportban sajátíthatják el az érdeklődők. A múlt évhez hasonlóan idén is indulnak a szolnoki Csanádi körúti általános iskolában német nyelvtanfolyamok kisdiákoknak. A munkahelyeken is meg- nőltt az érdeklődés az idegen nyelvek iránt. A szolnoki gyógyszertári központban a papírgyárban, a oútorgyárban és az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál német nyelvtanfolyam indul kezdőknek, a kórház dolgozói angolul tanulhatnak. A MÁV Csomóponti Művelődési Házban a német nyelveit sajátíthatják el az érdeklődők. Karcagon angol, Jászjákóhal- mán és Cserkesz ölön német nyelvtanfolyamot indít a TIT megyei szervezete. Az idegennyelvi tanfolyamok csaknem hatszáz hallgatóval kezdik meg munkájukat a követik ező hetekbenÚjdonság, hogy a TIT, a Debreceni Postaigazgatósággal közösen idén először indít telexkezelői tanfolyamot. Az érdeklődés alapján két, — további igények szerint esetleg három — tanfolyami csoport képzése váliik lehetővé Szolnokon, a közgazdasági szakA karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban holnap délelőtt 11 órakor avatják fel a múzeum egykori igazgatója, gyűjteményének megalapozója, a közelmúltban elhunyt néprajzközépiskolában. Ugyancsak Szolnokon folytatódik a titkárnőképző és a számítástechnikai gépkezelői tanfolyam is. A tiszafüredi járásban a munkahelyek tűzvédelmi oktatóinak szervez a TIT továbbképző tanfolyamét. A téli hónapokban szervezik meg a hivatásos gépkocsivezetők közlekedésbiztonsági továbbképzését is. A DATE mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karán és a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán ebben az oktatási évben is megszervezik a végzős hallgatók TIT- előadó képző tanfolyamát. Az IBUSZ-szal közösen idegenvezető- képző tanfolyamom is indít a TIT megyei szervezete. Ez utóbbi annál is inkább fontos, mivel az utóbbi hónapokban — az ötnapos munkahét általánossá válásával — lényegesen megnövekedett az érdeklődés a TIT—IBUSZ országjáró túrák iránt. Ugyanez mondható el azonban a TIT egyéb rendezvényeiről is. Az előadások hallgatóinak száma már mosit meghaladja a tavalyi egész évit. Különösen a nemzetközi politikai, a haditechnikai, a környezetvédelmi, környezetesztétikai előadásokat, sorozatokat igényli a hallgatóság, de — nem utolsósorban a különböző szakmai tudományos egyesületekkel kialakított együttműködésnek köszönhetően — növekedett a műszaki, mezőgazdasági, jogi és közgazdasági témák iránti érdeklődés is. Az előadások közül egyre több hangzik el munkahelyeken, üzemekben, gyárakban, vállalatoknál. tudós. Szűcs Sándor domborművét, amelyet Györfi Sándor szobrászművész készített és ajándékozott a városnak. Avatóbeszédet dr- Bellán Tibor, a múzeum igazgatója mond. Tisztelgés Szúcs Sándor néprajztudós előtt Domborművet avatnak Karcagon A népviseletéről nevezetes Zsámbokon egy régi gazdaházból tájházat alakítottak ki. A nagyközség lakosainak áldozatos társadalmi munkájával és adakozásával rendezték be a régi paraszti élet tárgyaival, gazdasági eszközeivel az egykori gazdaházat. A Múzeumi és Műemléki Hónap egyik eseményeként adták át rendeltetésének az új kulturális létesítményt. A képen: A tájház belső szobái.
