Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
II hónap 12 község 10 1982. OKTÓBER 2. Portelek őszi verőfériyben Csöndes délelőtt a portelki vasútállomáson. Az a pár megszokott utas már elment a kora reggeli vonattal Jászberénybe, a vasútállomás mellett álló tanya kerítésére k támasztva kerékpárjaikat. amellyel ionnek-mennek otthonuk és a vasút között. Néha egy-egy néma létesítmény is szóra bírható; a portelki vasútállomás — és környéke — is hirdet valamit. Lássuk sorjában: a vasútvonal villamosított — Jászberény, Üjszász, Szolnok, Hatvan egy órányira •sincs innen; a vasútállomás tágas, előtte hatalmas, aszfaltozott parkoló-buszforduló; a település központjába burkolt út vezet, s épül a Szolnok—jászberényi útra vezető műút is; a vasútállomás nemrég kapott iparvágányt, melynek révén jövőre 500 MÁV-vagon cukorrépát lehet innen szállítani, de ide is jöhet nagyobb mennyiségű áru. Amennyiben a jó vasúti és közúti közlekedést a gazdasági növekedés lényeges feltételének tekintjük (márpedig annak kell tekinteni), Portelek és térsége dinamikus jövő előtt áll. Kukléta Jánosné állomásfőnök nem ér rá Portelek várható gazdaságpolitikai szerepét, esélyeit latolgatni, különböző, „jajdefáj” típusú adminisztrációval van elfoglalva. Annyit azért tudunk beszélgetni, hogy vázlatos portréja, nem mindennapi sorsa kikerekedjék. Pár évet letagadhatna a koráblól, bár nem sok van hátra a nyugdíjig. A Duna— Ipoly szögéből, Szobról költözött ide. Átélte a háborút, A vasútállomás tőszomszédságában lévő tanyában három kutya helyettesíti a csengőt. Csaholásukra előjön a gazdaasszony, s hamarosan a gazda, Almási István tsz- nyugdíjas is. Kis tanya, hatalmas ólakkal, s egyéb gazdasági épületekkel, ráadásnak egy jókora darab gyepes terület bekerítve. Egy hold az egész, s mégis, mi minden elfér rajta. — Hát nekem a jószág a mindenem, amióta az eszemet tudom — mondja a 72 éves Almási István. — Mostan is van, no, nézzük csak előbb a nagyját. három tehén, üsző, egy ló a csikajá- val, kilenc disznó, abból egy hízó, öt birka; galamb, tyúk meg ilyesfajta apróság a fene tudja, mennyi. — Ennyi jószággal rengeteg gond, baj van. Megéri-e? — Ebből élünk. A kettőnk nyugdíja 2570 forint. Évente leadok 30—40 malacot, tej is összejön olyan 25—30 liter napjában (bár most csak két tehén fejős). — Amikor nem a jószággal foglalkozik, mit szokott csinálni? — Én-e? Mikor nem foglalkozok én az állatokkal? Amikor alszok. Kifelé menet tudjuk meg — az asszony mondja —, hogy egv ..család” van, de az nem tart ide. A település „státuszát”, történetét megismerni igyekezve érdekes képet kapunk. Ezen az oly jellegzetes, lágyan hepehupás, fás-ligetes jászsági tájon a tanyáskodás minden nyomorúságával, s kijutott neki a háború utáni évek nehézségeiből is. Munkája mellett tanult; 30 éve a MÁV alkalmazottja. Első házasságában öt gyereke született, férje meghalt, egyedül maradt a gyerekekkel. Minden betevő falatért meg kellett dolgoznia: mégsem jutott soha eszébe, hogy bármelyik gyereket állami gondozásba adja, vagy rokonokra bízza. Üjra férjhezment, második házasságában egy kisfia született. Csöndes megjegyzése; „Én úgy látom, hogy a mai fiatalok nem tudják megbecsülni ezt a jó életet. Nekem elhiheti — én tudom, milyen volt régen.” valamivel később indult meg, mint az Alföld egyéb részein. „A XIX. század második felében azonban a bel- terjesebb gazdálkodás már tömegesen követeli meg a pusztai lakást” — olvashatjuk az egyik forrásmunkában. A közeli múltból pontosabb adatokat is citálhatunk. A Jász Múzeum 1923—43-as évkönyvében a Portelekre való Fecske Pál „Jászberény tanyavilága” című írása 1940-es statisztikai adatokat közöl. A hét tanyai járásba osztott 22 puszta közül Portelek a legnépesebb: 423 tanyában 1692-en élnek. Megtudhatjuk, hogy a határban Portelken van csak temető, s „az elsők között épített a tanyai puszták közül templomot". Az itt élő népről megjegyzi Fecske Pál: „ ... még a legszegényebb ember is asztalhoz ül, amikor ebédel. (Ez különös igényességnek tűnhetett ott, abban a korban.) Portelek lakosságának a szalonnához okvetlenül kell valami, vagy paprika, (nyáron zöld, télen törött), vagy uborka, hagyma, cékla, retek.” A tanyavilág természetesen ősidőktől fogva Jászberényhez tartozott, s tartozik ma is. Csakhogy időközben az 50-es évek szerencsepróbáló elvándorlása (s jórészt annak visszafordulása következtében). majd a Március 15. Tsz „virágkorának” eredményeképpen csinos, dinamikusan fejlődő település a hatvanas évek közepéié, végére. Meglehet. túlságosan távoli és merész a párhuzam; Cserkeszőlő „magjának” kialakulásához hasonlóképp játszódott le a portelki tanyások beköltözése. Mindenesetre — s ez a falu további fejlődése szempontjából is fontos lehet — az itt élő tanyasiak, falusiak közül senki nem vallja magát jászberényinek. Ugyanakkor: épülnek az új házak, bővülnek a régiek, vízzel, villannyal, postával, bolttal, iskolával, óvodával, presszóval, könyvtárral, küiubball aiftóbuszjláratokkal, vonattal „el van látva” a falu (egyszóval: kedvező fekvésű), következésképp népességmegtartó ereje is igen nagy, Portelekre nem jellemző az elvándorlás. Visszautalva a már említett 1940-es statisztikára: a település lakóinak száma ma is jóval ezer fölött van. Kluka István, az általános iskola igazgatója „hivatalból is .köteles a puszta számok mögé látni. — Könnyen lehet, hogy a portelki iskola tantestülete az az egyetlen olyan az országban, amelyiknek egyik tagja sem" él azon a településen, ahol tanít. Mindnyájan Jászberényből járunk ki. összesen száznyolcvan gyereket tanítunk, a tantestület tizenhat tanerőből áll. Az első osztályba most huszonötén járnak, s valamelyest ismerve a későbe született gyerekek létszámát, valószínűleg még jó ideig lesz tanítványa a portelki iskolának. Mindent latra téve — a családi környezettől a távollakásig — a gyerekek jelentős részét, mintegy 60— 70 százalékát hátrányos helyzetűnek kell tekintenünk. A fogalom — „hátrányos helyzetű” — meglehetősen tág, szinte gyermekenként változó okokra vezethető vissza. Hogy mégis képet kapjunk, idézünk az egyik gyerek személyiséglapjárol, piedagógusa föl jegy zései bel: „Nagyon szérény körülmények között étnek. Édesapja nem él, velük van hét idősebb testvére. Nagyon inger- szegény környezetben élnek és dolgoznak. Igényük sincs a kulturáltabb lakásra, megjelenésre. Intelligenciaszintje igen-igen alacsony az egész családnak. Testi fejlettsége, egészségi állapota: gyakran betegeskedik. Főleg télen. Alultápláltnak tűnik, alacsony, vézna. Fantáziája földhözragadt, állóképessége mélyen átlag alatti.’,’ Az igazgató így folytatja: »— Évek óta visszatérő gondot jelent, hogy nehezen tudjuk — úgy-ahogy — megoldani a délutáni foglalkoztatást. Furcsa paradoxon: ez nem elsősorban azon múlik, hogy a pedagógusoknak utazniuk kell, hanem azon, hogy még mindig sok gyerek lakik távol az iskolától. Dacára mindennek, sikeres a „felzárkóztatás”, hogy ezzel a csúnya szócsinálmánnyal éljek. A tavaly végzett tizenhét nyolcadikos közül csak egy gyerek nem tanult tovább. Gimnáziumba, illetve szakközépiskolába hárman mentek, további három gyerek ugyanide mehetett volna képességei alapján, de — minden igyekezetünk megtört a szülők ellenállásán. — Az eljáró, ingázó pedagógusok természetesen nem tudnak bekapcsolódni a település közművelődésébe, közéletébe sem. Egyáltalán: élnek értelmiségiek Portelken? — Úgy tudom, orvos soha nem lakott a faluban. Állatorvos szintén nem él itt. A klubkönyvtámak nincs igazi ügyintézője. Agrárértelmiségiek élnek a faluban. — Ezek után talán kézenfekvő a kérdés: ön szeret itt tanítani, dolgozni? — Talán furcsán hangzik: igen, bár nem régóta dolgozom itt. őszintén szólva, ha nem állnék nyugdíj előtt — letelepednék Portelken. Körülnézünk az iskolában. Tiszta, rendes. Most készül a csapatfal; rajta már a jelszó: „Föl, nemzetemnek apraja. nagyja, szégyen reá, ki lomhán vesztegel.” (Petőfi). A napköziben a 4. osztályos Somogyi Zsuzsa ráncbasze- dett homlokkal lapoz, ú.; fordulatához érkezett \ liba- pásztorból lett királyné-’ című mese. a többié/. k'felé fülelnek, lassan jönnie kell az autóbusznak, amely majd hazáig, vagy legalább a be- kötőútig viszi őke’ Az „üzletnegyed” Gyorsfénykép a délutáni „üzletnegyedből”, amely áll: egy kisábécéből, a Fácános vendéglőből és a Pipacs presszóból. A kisábécében az újságtól, a kenyéren kereszBövités. építkezés mindenfelé tűi, a kőműveskalapácsig mindent kapni. Kovács Pál, a jászberényi áfész instruktora kalauzol a herényi szövetkezethez tartozó üzletben. Megtudjuk: nemrég bővítették, alakították át a boltot. Egy vásárló: „Zsúfolt ez így is, de a korábbihoz képest mégiscsak maga a mennyország.” Papp Béla, az üzletvezető Négyszállásról jár be (lámcsak, Portelekre is lehet „bejárni”!) Éppen sertéshúst csontoz. — Korábban 150—160 ezer forint volt a havi forgalmunk, most 400 ezer forintra is felmegy. Nagyobb a választék, több az áru. Tőkehúst — mutat a „munkadarabra” — heti 150 kilót, ha eladok. Tudja, itt mindenki tart jószágot. A szomszédos „Fácános”Mennyi baromfi Termelésről, forgalomról beszélgetünk néhány kilométerrel arrébb, Pesti Kálmán tanyáján is. A tulajdonos a Kossuth Tsz elnökhelyettese — korábban az egyik „jogelőd”, a portelki Március 15. Tsz elnöke volt. Neve — a Pesti név — szerepel az 1745-ös jászsági redemptusoc névsorában js. Hogy „ie- demptus” jász származása bizonyítható-e, nem-e, mellékes, tény, hogy a ház, amelyben ma is lak'l. család: örökség, apja is itt élt. Tanácstagként már a negyedik tanácselnökkel van szerencséje találkozni az üléseken. — Mindig tanyán éltem, itt, Portelken. Nem nehéz ez, csak sokat kell dolgozni. Mint tanácstagnak? Legföljebb adóproblémákban, kedban éppen a fácánokról folyik a szó, történetesen arról, hogy hogyan vadásztak régen az orvvadászok: spárgát kötöttek egy szem kukoricára — és várták a fácánt Nagy hatván bácsi kenyér- vásárlás ürügyül, annak fáradtságait kipihenve üldögél egy kicsit, s mesél gyér/keiről, akiknek száma a.inyi, m.nt a csillag ága. vagyis öt. Darázs Andrásné, az üzletvezető gyorsmérlege szerint: — A „Fácánosban” 142 ezer forint volt az augusztusi forgalom, ebből 90 ezer forintot tett ki az italforgalom. A többi üdítőital, cigaretta. csokoládé. MostanáDan tervezgetjük, hogy hetente egy nap — előrendelésre — tortát, süteményt is árulnánk. Különösen lagzik előtt nagy keletje lenne. hízó, tojás, tej! mölcs került innen — valahová — a fogyasztók asztalára. Tulajdonképpen Pesti Kálmán szavait folytatja Jákói Gábor, a tsz háztáji agronó- musa. a Hazafias Népfront helyiszervezetének titkára. — A tsz 35 millió forintos háztáji forgalmazási tervének jóval több mint egyhar-; mada jut a portelki háztájikra. Tejből az idén például bejön vagy 7500—8000 hektoliter. Ehhez vegyük hozzá a házkörüli porták, kisebb-na- gyobb szőlők, gyümölcsösök termését. No. és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mindez — mellékes, az itteni emberek becsülettel elvégzik a dolgukat akár a tsz-ben, akár a Hűtőgépgyárban, vagy az Aprítóban. InZsúfolt mennyország: kisábécében Képajánlat Portelek címeréhez: szállításra váró tejeskannák a bekötőút végén vezményekben, kisebb-na- gyobb kérelmekben kell segédkeznem. Velem nincs annyi „baj”, mint a városban élő tanácstagokkal. Annak idején a villanyért én jártam közbe — örülök is, hogy van. ’69-ben elkészült a kultúrház — még a portelki tsz segítségével, akörül épült ki a falu magja. A tsz adott názheiyeket. A Pesti-portán járva a szép gyümölcsöst, - a teheneket, birkákat látva szinte fölösleges a kérdés: — Mégis: gazdaságilag fontos hely Portelek? — Könnyen kiszámíthatja: a Kossuth Tsz tavaly több mint 6 ezer hízót és vagy négyszáz birkát vett a háztájiból — a javát a portelkiektől. De még akkor nem mondtam, mennyi baromfi, mennyi tojás, tej, paprika, paradicsom, dinnye, gyünen nézve: kár, hogy nincs helyben munkalehetőség. Mostanában még lehetne valamit kezdeni, mert most — még a fiatalok is — portelkinek érzik magukat. Szóba- került, szóbakerül ma is, hogy legyen itt önálló tanács. Nem tudom?! Azért azt gondolom, az ilyesmi nem lehet a fejlődés gátja, még egy olyan kis, eldugott település esetében sem, mint a mienk. Alkonyodik. Az este tehénbőgéssel, malacvisítással, birkabégetéssel jelzi közeledtét. Jó idő van, a fák csúcsán még hunyorgat az őszi verőfény, rá-rávillanva a falura, amelynek népe akar és tud élni, boldogulni — szülőhelyén. Figyelem: az iskola napközijében Szabó János Kicsik-nagyok buszhoz igyekezve — jellegzetes portelki pillanat Városlakó tanyasiak
