Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-21 / 247. szám

1982. OKTÓBER 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 t)j esaládi házak a Deák Ferenc utcában a belvizes, korszerűtlen lakóépületek helyén Tűz lett a kicsike lángból A Vöröskereszt kongresszusa után A változás nem látványos. Lassanként épül és itt-ott szépül a város, amelynek te­lepülésszerkezete inkább fa­lura, mint városra emlékez­tet. Földesi Imre, a városi tanács vb osztályvezetője és a tanács általános társadal­mi elnökhelyettese úgy véli, hogy ha ma kérné, aligha kapná meg Túrkeve a váro­si. rangot. Ami a burkolt utak arányát illeti, biztosan nem. Por vagy sár, csak az időjá­ráson múlik. Pedig az utóbbi években felgyorsult az útépítés tem­pója. De hát majdnem a nul­láról indultak, s tavaly év végén „már” harminc száza­léknál tartottak. Nem volt több pénzük útépítésre, mint a korábbi években, de az ön­ként felajánlott társadalmi munkák zömét erre szervez­ték. Tavaly az utakat építők társadalmi munkájának érté­ke több mint 2 millió 300 ezer forint volt. A tempót tartani sőt fokoz­ni szeretnék. A fedezetét ma­guk a túrkeveiek teremtették meg olyanképpen, hogy éltek a kommunális kötvényvásár­A KISZ Központi Bizott­sági, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, az Állami Ifjúsági Bizottság, az Orszá­gos Közművelőctési Tanács ez évben is meghirdette az ifjúsági amatőr ösztöndíjat. Ezt az elmúlt évben alapí­tották az amatőr művészeti mozgalom támogatására, a mozgatom tömegbázisának szélesítésére, a művészi te­vékenység színvonalának emelésére. Az ösztöndíjat — pályázattal — bármely együttes, szakkör, művészeti klub, alkotó közösség elnyer­heti. Sikeres pályázat esetén az adott együttes, csoport 1—3 éven át folyamatos anyagi támogatást élvez. A vállalt művészeti, kulturális felada­tok megoldásához fokozott szakmai, módszertani segít­lás- lehetőségével (amelyet ebben az évben kísérletkép­pen az ország tíz településé­nek lakói kaptak meg). A há­rom évre váltott kötvények értékét településfejlesztésre használja fel a város, ami Túrkevén azt jelenti, hogy a több mint 2 millió 200 ezer forintot útépítésre fordíthat­ják. Ebben az ötéves tervidő­szakban a fejlesztési alapból vízveveték-, csatorna-, jár­da-, és útépítésre, valamint belvízrendezésre összesen 6 millió forintot költhetnek. Mire futja a városi tanács pénzéből? Állami célcsopor­tos lakásokra, a lakóépületek földszintjén üzletek kialakí­tására, építési telkek előké­szítésére, emeletes lakóházak tervezésére. S újabban már arra is figyelmet fordítanak, hogy szokatlan de nagyon esztétikus mintával díszítsék a kocka alakú lakóépülete­ket, mint például ahogyan a városi tanács szomszédságá­ban lévő OTP-lakásoknál tet­ték. A ház kellemes látványt nyújt, a környéke már kevés­bé. Való igaz, nem sok pénz, séget kap. A KISZ különbö­ző rendezvényein lehetősé­get ‘teremtenek rendszeres szereplésükre, bemutatkozá­sukra. Az ösztöndíj — a vál­lalt feladattól függően — évente 10—50 ezer forint le­het. Az ösztöndíjat bírálóbi­zottság ítéli oda, s a zsűri később is figyelemmel kíséri és segíti a sikerrel pályázó csoportok, legyütítesek, al­kotókörök tevékenységét. A pályázatokat november 30-ig lehet beküldeni a KISZ megyei, illetve budapesti bizottságaihoz, ahonnan elő­zetes véleményezés után to­vábbítják a KISZ Központi Művészegyütteshez. öt év alatt mindössze egymil­lió forint áll a tanács rendel­kezésére parkok és zöldöve­zet kialakítására. Nagy szük­ség volna arra, hogy a hiány­zó forintokat pótolja a túr­keveiek társadalmi munká­ja. Gyornan r, vara zsol ód o 11” vú j - já a szátizenkét éve épült templom. Úgy hat, mintha nem is ugyanaz a málló va- kolatú épület volna, amely nem is olyan rég még ott csúfoskodott a város köz­pontjában. Ami azonban a városszéli uszoda építését il­leti, gyorsaságról nem beszél­hetünk. Négy éve épül. Mi­ért? Nem volt és nincs is pénz rá. A területfejlesztési versenyben elért eredmé­nyekért kapott díjakból csurran-cseppen az építés fe­dezetére. Ha lett volna a vá­rosnak 10 millió forintja, hat hónap alatt elkészülhetett volna a magyar szabadalom alapján épülő uszoda. Azt nem tudni, hogy mikor, de az biztos, hogy előbb-utóbb lesz a városnak úszómedencéje. Gyűjtik a makkot A Borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság több mint 80 ezer hektáros erdőségei­ben megkezdődött az idei makktermés összegyűjtése. A gazdaság elsősorban a saját csemetekertjeiben veti el a tölgymakkot. A tervek sze­rint 12 vagonnyit szednek majd össze belőle, legtöbbet Zemplénben, a kemencepata­ki, a íüzérradványi, a Telki­bánya környéki évszázados erdőkből. Jó a bükkmakk-termés is. Ezt a magot a fafajta ősho­nos területén, a Bükk hegy­ségben, többek között, a mo- csolyási, a lillafüredi erdé­szetekben, a lustavölgyi, a Látókő környéki és a répás­hutai bükkösökben szedik össze. Jászkiséren Mozdony fűti a műhelyt Talán az alapítók sem tudnák pontosan megmonda­ni, hogy a MÁV jászkiséri építőgépjavító üzemében annak idején mi került elő­ször tető alá, a hatalmas csarnok, a javítóműhely, va­lamelyik kiszolgáló helyiség vagy a kazánház. Azt vi­szont tudják, hogy a nagy teljesítményű kazánokkal felszerelt „óriás kályha” so­káig jól, és mindenki meg­elégedésére fűtötte az üzem épületeit. Az évek során azonban sok minden változott. Az üzem újabb létesítmények­kel gyarapodott, és azóta, hogy elkezdődött a 110 mil­lió forint költségű forgácso- lóúzem és az új tanműhely építése, világossá vált, hogy régi teljesítőképességével nem tud eleget tenni a na­gyobb követelményeknek. Bővíteni, újabb és nagyobb teljesítményű kazánokkal kell felszerelni a kazánhá­zat. Ez viszont azzal jár. hogy amíg elkészülnek a fej­lesztéssel, ki kell kapcsolni a fűtési rendszert. A fűtés azonban nem szünetelhet, vagyis áthidaló megoldást kell keresni. A fűtési 'rendszer karban­tartói praktikus és gazdasá­gos módot találtak. Beszerez­tek két régi 424-es gőzmoz­donyt. A két öreg masina újból sínre került. A szocialista brigádok társadalmi munká­ban már elkészítették azt a nagyméretű tölcsérrel felsze­relt, két, egyenként 15 méter magas vascsőkéményt, amely erős állványon, a mozdony kéiménye fölé helyezve jó huzatot biztosít. Készül az a csővezeték is, amit az egykori vontatók kazánjára csatlakoztatnak. A téli hónapokban tehát a két mozdony kajánjából kapja a meleget az üzem, dicsérve a kiszuperált „vas­paripák” hűségét és az üzem dolgozóinak, szocialista bri­gádjainak ötletgazdagságát. I. A. Csomagok külföldre Az élénk idegenforgalom egyik következménye, hogy mind többen tartanak kap­csolatot külföldön élő bará­taikkal. Szaporodnak a kül­földre címzett csomagok, s velük szaporodnak a posta gondjai isi, ami • arra vall, hogy nem ismeretes eléggé, mit is kell tennie annak, aki külföldön élő ismerőseit szeretné megajándékozni. Tudni kell, hogy a Magyar Nemzeti Bank külön enge­délye nélkül egy csomagban nem küldhető külföldre 400 forint forgalmi értéket meg­haladó áru, s bizonyos kor­látozások érvényesek a cso­mag tartalmára is. Az or­szágból ki nem küldhető, il­letve engedély nélkül pos­tára nem adható áruk lis­tája a postahivatalokban ki­függesztve megtalálható. Á csomag összeállításakor természetesen arra is figye­lemmel kell lenni, hogy mely áruk nem küldhetők abba az országba, ahová a cRomagot szánjuk. Ugyan­csak az illető ország rendel­kezéseitől függ — és ezért a postán külön meg kell ér­deklődni —, hogy maximáli­san milyen súlyú lehet a kül­demény, s igénybe vehető-e különleges szolgáltatás (pél­dául törékeny tárgyak szál­lítása, illetve különlegesen gyors, azaz expressz továb­bítás). Az egyszerű papírcsomago­lás természetesen a legköny- nyebb küldeménynek sem elegendő az ajándékot kar­ion- vagy fadobozban, illetve vászonzsákban kell elhelyez­ni ahhoz, hogy útja során biztonságban legyen! sőt ajánlatos biztosítással, illet­ve értéknyilvánítással felad­ni, mert így az esetleges fel­merülő kárt a posta megtérí­ti. Ha visszagondolok mindarra, amit a Magyar Vöröskereszt VI. kongresz- szusán hallottam, tapasztal­tam, akkor három szót kell kimondanom, hogy ezt a tnáisfélnapos tanácskozást megfelelően jellemezzem: fe­lelősség, elkötelezettség, hu­manizmus! E tömegszervezet országos vezetőségének be­számolója, a felszólalók mind-mind felelősséggel, a tartalmasabb, szebb, emberi életért vállalt elkötelezett­séggel, mélységes humaniz­mussal! beszéltek munkájuk­ról, feladataikról, keresték a társadalmi továbbhaladásból reájuk háruló tennivalókat. Szolnok megye egyik kül­dötte kongresszusi felszóla­lása végén Dürert idézte: „Gondoltam, gyújtok én egy kicsike lángot, s ha Ti mindannyian élesztgetitek, istápoljátok, meglehet, akko­ra tűz kerekedik belőle, hogy az új világot bera­gyogja fénye”. Igen, abból a kis lángból lobogó tűz lett. Messzire világít a fénye, és meleget ad: idősnek, gyengé­nek segítséget, tudást az ér­deklődő fiatalnak, gyógyírt a betegnek. Ezt a tüzet több mint egymillió önzetlen em­ber táplálja, a Magyar Vö­röskereszt tagsága. A kongresszuson talán az öregekről esett a legtöbb szó: azokról, akik elesettsé- gükben csak a társadalom­tól számíthatnak segítségre. Gyálon — hallottam — nyolcvan aktivistából csa­ládvédelmi szolgálatot hoz­tak létre, az aktivisták ügye­letet tartanak, hogy ha szükséges, azonnal intézked­hessenek, például az öregek érdekében is. Tudjuk, hogy nincs annyi pénzünk, hogy újabb szociális otthonokat építsünk szerte az ország­ban. És nem is biztos, hogy az az egyedüli megoldás, ha egy magányos beteg embert szociális otthonba helyezünk. Sokkal nagyobb jelentőségű, ha megszervezzük házi gon­dozását, ellátását, hogy ne szakadjon el az otthonától, a szeretett tárgyaktól, ame­lyek mind-mind emlékeket idéznek számára. Vélemé­nyem szerint ez a mi me­gyénkben is a további út, amit az öregek érdekében járnunk kell. Egy Vas megyei orvos olyan témára hívta fel a fi­gyelmet, amely hovatovább nélkülözhetetlen lesz éle­tünkben: a térítéses házi betegápolás megszervezésé­re. Hány és hány beteg em­ber van, akinek tulajdon­képpen már nem kellene kórházban feküdnie, mert gyógyulásához nincs szükség intézeti ellátásra. De mivel nincs senkije, aki ápolná, vagy hozzátartozói egysze­rűen nem tudják megoldani ellátását, kórházban tölti napjait. Holott, ha a Vörös- kereszt megszervezné nyug­díjas és önkéntes ápolónők részvételével a mi megyénk­ben js a házi betegápolási szolgálatot — amiért a beteg vagy hozzátartozója fizetne — a kórházakból hamarabb ha­zaengedhetnének embereket, Már megkezdődött a 82-es gyártású kis Polskik átadása a Mercur csepeli telepén. A gépkocsin található legfonto­sabb változtatás, hogy hatá­sosabb fékrendszerrel látták el. A fékhatás javítását a súrlódó fékfelületek növelésé­vel érték el. A fékrendszer vál­tozásaival összefüggésben megnövelték az elsőkerék- csapágyak méretét, az első tengelycsonkok átmérője 3 csak el milyen sokba kerül egy kórházi ágy fenntartá­sa), a lábadozó pedig talán hamarabb is gyógyul a meg­szokott otthoni környezet­ben. A betegeken véradással se­gítőkről szintén sok elisme­rő szó elhangzott a tanács­kozáson. Tisztelni kell azo­kat, akik véradásra vállal­koznak, mert a vér élet, és az életnél nincs fontosabb. Szó esett a véradás új for­májáról is, amelyet már több megyében alkalmaznak, és amelyet nálunk is beve­zetnek majd, ha átépül a megyei véradóállomás: a plazmaferezisről. Csakhogy erre fel kell készülni, és a felkészülést talán már ná­lunk sem árt megkezdeni. Nemcsak a szakszolgálatra gondolok most — bár egy veszprémi orvos éppen en­nek fontosságát taglalta —, hanem azokra az aktívákra, akik szervezik a véradást. Ezen a kongresszuson újólag kiderült: fejlődésünk újabb gondokat is támaszt, amelyek intézkedéseket igé­nyelnek. Ilyen új feladat például a különleges segély- szolgálat életrehívása, úgy ahogyan azt Pest megyében is tették. Az ő példájuk alapján talán a mi megyénk­ben sem lenne haszontalan a közúti elsősegélynyújtó szer­vezet létrehozása: többek között a 4-es út mentén, a benzinkutaknál elsősegély- nyújtó állomásokat felszerel­ni, a kútkezelőket kiképez­ni a segítségnyújtásra. Még mielőtt valaki félre­értené, hogy példát mindig más megyéből hozok, sietek leírni: nekünk Szolnok me­gyeieknek sem volt szégyen­keznivalónk a kongresszu­son. Sok olyan tennivalóra hangzott el javaslat, amit a mi vöröskereszteseink gya­korlat; munkájuk során már alkalmaznak; sok olyan kezdeti lépésről számoltak be felszólalók, amelyek nálunk már a mindennapi teendők sorában vannak, legyen 'az családvédelem, a cigányság egészségügyi kultúrájának fejlesztése, vagy mint egyik küldöttünk elmondta: a ter­melőszövetkezetekben vég­zett vöröskeresztes munka. A VI. kongresszuson szám­talanszor elhangzott a meg­állapítás: a Magyar Vörös- kereszt humanitárius szerve­zet. Ez igaz, és tisztelet ezért minden aktívának. De hall­gatva mindazt amiről ott szó volt, hozzá kell tenni: nem csak az! Olyan szerve­zet, ahol már kisgyermek- korban arra tanítanak, hogy felelős vagy embertársaidért, az egész társadalomért. Újabb termékeny esztendők következnek majd minden bizonnyal a Vörös- kereszt életében a mi me­gyénkben is. A kongresszus sok feladatot adott tagjai­nak, de a feladatokhoz bi­zonyára mindig többen és többen lesznek, mind többen vállalkoznak azok végre­hajtására. Mert a szavak ta­nítanak, a tettek, a példák magukkal ragadnak. És tet­tekben hiszem, hogy ezután sem lesz hiány. milliméterrel nagyobb, a fék­dobok két csavarral rögzítet­tek. A gépkocsiba elakadásjel­ző vészvillogót építettek. A korábban előforduló hibák elkerülése céljából az utas­tér mennyezétkárpitját új, biztosabb módszerrel rögzí­tették az utastér tetőlemezé­hez. A gépkocsi fogyasztói ára változatlanul 70 ezer fo­rint. K. K. Fotó: T. Z. A négy éve épülő úszómedence Ifjúsági ösztöndíj ezáltal ott több embert gyó­gyíthatnának (gondoljuk Varga Viktória Változatlan áron Újdonságok a kis Polskin JTúr kévéi

Next

/
Thumbnails
Contents