Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-20 / 246. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. OKTÓBER 20.­Babakocsi, ajándékba i Hurrá! Futás! „Október 6-án, iskolánk fennállásának 10. évforduló­ján csapatkirándulést szer­veztünk a zagyvarékasi Kis- szögbe. A vállalkozóbb ked­vű gyerekek kerékpárral, a többiek autóbusszal indultak útnak. A zagyvarékasi tanács el­nöke, párttitkára, közműve­lődési igazgatója, az MHSZ munkatársai szeretettel fo­gadtak bennünket, s az egésznapos program segítői voltak. Együtt szurkoltak velünk a futó- és akadály­versenyen, a foci- és zsinór- labda-mérkőzéseken, buzdí­tották a horgászvetélkedő résztvevőit. A friss lángos, a vattacukor, az üdítő fokozta a szép októberi nap hangu­latát.” Az eseménydús, emlékeze­tes napot a zagyvarékasi ak­nák, a szülőknek, a pedagó­gusoknak köszöni a szolnoki Mátyás király úti Általános Iskola 4601. sz. Hoksári Já­nos Úttörőcsapata, csapat­vezetősége és a pajtások. Képet is kaptunk a levéllel. Idősek, nyugdíjasok A Hazafias Népfront 1. kerületi bizottsága és a nő­klub — együttműködve a Vöröskereszt kerületi szer­vezetével — az idén megkü­lönböztetett figyelemmel kí­séri az idős emberek sorsát. A segítőkész aktivisták, a melegszívű asszonyok má­jusban és szeptemberben a szociális otthonba látogat­tak. Érdeklődésükkel, virá­gaikkal, a maguk sütötte, friss pogácsával és édesség­gel szereztek néhány öröm­teli órát a gondozottaknak. ■ Október ,9-én a kerületi székházban rendezték meg az öregek napját. A mintegy száz meghívott közül csak­nem nyolcvanon foglaltak helyet a virággal díszített, terített asztaloknál. Akik nem tudtak eljönni, azoknak a hozzátartozók, illetve a nő­klub tagjai házhoz vitték az ebédet. A kellemes délutánon a Kossuth úti Általános Iskola kisdobosai műsorral kedves­kedtek a vendégseregnek, a Petőfi dalkör szólistái pedig 'vidám nótázásukkal terem­tettek jó hangulatot. Az íz­letes ebéd után még órákig szórakoztak, beszélgettek, Halolgattak az öregek nap­jának résztvevői. N. I. Mezőtúr Mini utca, mini ár A kisújszállási Szövetség Áfész az október 1-től 16-ig tartó őszi szövetkezeti na­pok keretében a 17. sz. ABC- áruház előtti autóparkoló­ban „Akció utcát” »nyitott Mini utca — mini ár felirat­tal. Október 1—2-án 30—40 százalékos árengedménnyel rövid-, kötöttárut, játékot, mezőgazdasági termékeket, konzervet. Amfora-árut vá­sárolhattak itt az érdeklő­dők. A bevétel 180 ezer fo­rint volt. A kéthetes rendezvényso­rozatot baráti találkozóval zárták a szövetkezetiek ok­tóber 16-án a Strand étte­remben, ahol értékelték az eseményeket, az eredménye­ket. Ezt megelőzte kispályás labdarúgó-mérkőzés, hoir- gászverseny, kispuska-lóver­seny, amelyen a nők is jeles­kedtek. Színesítette a prog­ramot hajómodellező- és sárkányrepülő-bemutató — kaptuk a hírt és a képeket az áfésztól. F. István szolnoki olvasónk érthető örömmel költözött albérletből a kétszoba-étke- zős OTP-s lakásba. Sok volt a kiadás, rengeteg —- noha a vállalat is segített —, deák­kor is ... A második gye­rekre „vártak”. Sőt közben kiderült, hogy második­harmadikra ... Megérkezett a két ifjú családtag: Pistike — a bátyó — mellé Erika és Györgyi. Mindenből dupla kellett! Pelenkából ötven ... A „hölgyek” már kinőtték az iker mélykocsit, oly szé­pen fejlődnek. S ekkor az ifjú apa munkaadója, a mil­liomosnak éppen nem mond­ható Ingatlankezelő Vállalat két sportkocsit vásárolt dol­gozója kicsinyeinek. A gép­lakatos papának csupán az voLt a feladata, hogy iker­kocsivá varázsolja a két „járművét”... És megkö­szönje a figyelmességet. Szülők az iskolában Október 9., szombat. A tantermekben a gyerekzsi- valyt a fúrók és a fűrészek zaja váltotta fel. Lelkes szü­lők csoportja társadalmi munkában lambériázta az is­kola három termét. Mi vezé­relte őket? Szebbé akarták tenni gyermekeik környeze­tét. Sikerült! — kaptuk a tájékoztatást a szolnoki Be­loiannisz úti Általános Is­kola igazgatóságától. A köszönet mellé képet is mellékeltek. íme! „Csatatér” csőtörés után Egyetlen nap nem múlik el, hogy ne beszélnénk kör­nyezetünkről, dicsérő vagy bíráló szavakkal. Vannak közömbösök, nemtörődömök, sőt vandálok. Ám az embe­rek jobb érzésű rétege, a többség mégis azon van, hogy otthona, munkahelye esztétikus, vonzó legyen. Az se mindegy, milyen kép tá­rul elénk az ablakból kite­kintve. A szolnoki Móra Ferenc út 11-es számú ház tízemeletes bérlakásban élők örültek, hogy a kapun kilépve kult i- rált környezet fogadta őket Díszsövény szépítette a ház elejét, a gondozott gyepsző­nyeg a szemnek is kellemes látványt nyújtott. A Rákó- czifalváról beszerzett facsz­meték is egytől egyik sarja- dásnak indultak. Miért mindez múlt időben? Csőtörés okozott bonyo­dalmat az elmúlt napokban a környéken. Október 11-én markológéppel (igen, nem téh?edés, markológéppel!) túrták fel a földet a főveze­ték felett. Másnap délután­ra hárították el a „vizesek” a hibát. Félig betemették a munkagödröt, s mint akik jól végezték dolgukat (ezt senki se kétli) elvonultak. Sár, ki­tépett fák, összedőlt védő­korlát maradt a helyszínen. A bérlők bizony megrökö­nyödtek a látottakon. Két­ségkívül sajnálják romokban heverni kezük munkáját, de az elkerülhető pusztítás sem hagyott bennük jó érzése­ket ... Hozzászólás cikkeinkhez Kedvezőtlen külső tényezők A mini utca kívül — és belül „Feltúrt utak, járdák” címmel írtunk szeptember 8-án Fodor István szolnoki olvasónk levele alapján ar­ról: veszélyes a Vörös Had­sereg úton járni, ahol az egyik oldalról a másikra te­relték a forgalmat. Olva­sóink képen is Ízelítőt kap­tak az ottan; állapotokról. Eszmefuttatásunkat azzal zártuk: „... a mi vélemé­nyünk: a tervezett kábele­ket kellene mielőbb a he­lyükre rakni...” A TITÁSZ Szolnoki Üzemigazgatósága egyetért velünk — ez tűnik ki Ma­darász Tibor üzemigazgató válaszából. Csakhogy ... „ ... Sajnos e nagy mun­kát sok külső tényező ked­vezőtlenül befolyásolta. A 26 km összhosszúságú, 10 kV-os kábelt az I. negyed­év helyett csak július- augusztusban szállította a gyár. A 2,7 km hosszú jel­zőkábelt május 30. helyett szeptember 10-re. Az össze­kötők október 7-én érkez­tek ... „ ,.. A kb. 2800 köbmé­ter föld megmozgatását és a mintegy 180 négyzetméter járda és út bontását, vala­mint visszaállítását jelentő földmunkát csak a KISZ se­gítségével, társadalmi mun­ka vállalásával lehetett el­végezni, amelyre csak a nyári hónapokban volt le­hetőség. A késedelmes szál­lítások miatt a riiár koráb­ban szükségszerűen kiásott árkok hosszú ideig beteme- tetlenül maradtak ... a jár­da helyreállítását a kom­munális üzem nem vállalta, azt magunknak kellett vé­gezni ... Csak az aszfalto­zást várhatjuk az ezzel fog­lalkozó vállalattól. Jelenleg a kábelfektetés befejeződött. Megkezdtük, s e héten befejezzük (a leve­let október 12-én keltezték — a szerk.) a Vörös Had­sereg, Sashalmi és Fűrész utcák betonozását. Október 14-től a kommunális üzem megkezdheti az aszfaltozást. A kertészeti üzemnél meg­rendeltük a temetőben lé­vő szakasz helyreállítását is. A most megérkezett ká­belösszekötők szerelését fo­kozott ütemben végezzük, s az időjárástól függően két- három héten belül befejez­zük ...” Igyekezetben tehát nincs hiány. Ám még egy kis tü­relmet, megértést kér a la­kosságtól a TITÁSZ. Jogi kérdések Gyermekápolási táppénz „Gyermekápolási táppén­zem igénybevételével kap­csolatban szeretném a segít­ségét kérni — fordult hoz­zám egy fiatalasszony. — Ha a két kisfiam ágynak esett, mindig én maradtam velük otthon. Hallottam ugyan ar­ról, hogy a gyermekápolási táppénzt az édesapák is igénybe vehetik, de figyel­meztettek, ha el lehet kerül­ni, ezt ne kérjük, mert túlsá­gosan bonyolult az elintézé­se. Most aztán megbizonyosod­hattunk róla. Ügy adódott, hogy határidős munkám mi­att néhány napnál tovább nem maradhattam otthon Zo­likával, akinek betegsége tar­tósnak mutatkozott. A fér- -jem mondta, szívesen bese­gít, de intézzem el az ügy hi­vatalos részét. Az én munka­helyemről a férjem munka­helyére küldtek, hogy ott majd kapok engedélyt. Ott azt mondták, a társadalom- biztosítási tanácsnak kell megvizsgálnia, hogy a fér­jemnek ez kiadható-e. Ha vi­szont megkapja az engedélyt, akkor egész évben neki kell otthon maradnia a beteg gye­rekkel. Hogy képzelem, hogy egyszer én, egyszer ő — kér­dezték. Nem bonyolítják az adminisztrációt. Ezt viszont nem tudjuk így igénybe venni, mert a fér­jemnek sokszor van halaszt­hatatlan dolga a munkahe­lyén. Mit lehet itt tenni?” — fejezte be panaszát a kisma­ma. Sajnos az ő problémája nem egyedi. Egyes vállalatok, egyéb munkaadók tartják még magukat a régi, nehéz­kes gyakorlathoz, aminek megváltoztatását már régen sürgették az illetékesek. A gyermekgondozási segéllyel összhangban az új szabályo­zás lehetővé teszi, hogy az apák is jogosultak legyenek a gyermekápolási táppénzre. És ezt bármikor igénybe ve­hessék. Nem kell előzetes en­gedélyt kérni a társadalom- biztosítási tanácstól. Az apa részére is az anya munkáltatója engedélyezi a táppénz megállapítását, és a folyósítást. Tehát az a szerv, amely a gyermek adatait, táppénzes napjait nyilván­tartja. így az apa munkahe­lyén nem tartják számon, hogy mennyi nap vehető még igénybe a kisgyerek után. Elkerülhető, hogy igazolá­sokat, engedélyeket kelljen kérni, ha a szülők felváltják egymást a gyermek ápolásá­ban. A gyermekápolási táppénz engedélyezése, megállapítása és folyósítása ugyanannak a szervnek a dolga. Reméljük, valamennyi munkahelyen át­térnek erre a gyakorlatra. Dr. K. É. Sok bába között elveszett a „gyerek” Qvagy: rendeződik a 800 forint segély sorsa Gondos István tiszaburai olvasónk, a pusztataskonyi szociális foglalkoztató kar­bantartója még februárban munkáltatói segélyt kért. In­dokolásul a felesége súlyos betegségére hivatkozott. A kérelmet az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének tiszafüredi járási alapszerve­zete helyénvalónak találta, így a karbantartónak meg­szavaztak 800 forintot. Ezt a szakszervezeti könyvbe is beírták Tiszafüreden, ame­lyet hivatalos pecsét, aláírás is igazol. Aztán gondolná az olvasó, az ügy ezzel befejeződött. Sajnos, nem így történt. Telt, múlt az idő, az egyik hónap követte a másikat, de a könyvbe beírt segély csak nem érkezett meg sehonnan Gondos Istvánhoz. A nyáron már olvasónk is sokallta a késedelmet, és joggal feltéte­lezte, hogy ez az összeg sző­rén szálán eltűnt. Magyarán mondva valaki felvette, el­költötte, és már el is felejtet­te az égből pottyant támoga­tást. Éppen ezért a segélyké­rő levelében szerkesztőségün­ket kereste fel: nézzünk utá­na, hogyan lehet olyan pénzt kapni, amelyik tételként csak a szakszervezeti könyvben szerepel, de a valóságban köddé válik. Nos, a tények a követke­zők. A pusztataskonyi inté­zet ez év január 1-ig min­denféle vonatkozásban a ti­szafüredi járáshoz tartozott. Ekkor történt a változás, és immár több mint kilenc hó­napja az intézmény Karcag város vonzáskörzetébe került. Szakmai téren éppúgy, akár pénzügyi vonatkozásban. Hozzátéve: a pusztataskonyi szociális foglalkoztató pénz­ügyileg önállóan gazdálko­dó intézmény. Korábban itt az volt a gya­korlat, hogy a szakszervezeti segélyeket a tiszafüredi járá­si alapszervezettől kérték. Igen ám, de kilenc hónapja furcsa helyzet alakult ki. Ti­szafüreden 1982-re a puszta­taskonyi dolgozóknak már nem terveztek semmiféle se­gélyt, hiszen Karcaghoz tar­toztak. Karcagon meg még nem terveztek, sőt Pusztatas- konyban sem, elvégre itt ko­rábban is járási szinten ke­zelték a segélyeket. Egyetlen kérdés maradt megválaszolatlan; átszerve­zés ide, átszervezés oda, most akkor ki fizeti ki Gondos Ist­vánnak és esetleg további ké­relmező pusztataskonyi tár­sainak a segélyeket? Hiszen a dolgozókat nem lehet segé­lyek helyett magyarázatokkal ellátni; elnézést kérünk, most nem érünk rá ilyesmire, ha majd rendeződnek a sorok, megkapják az összeget. A gordiuszi csomó megoldása elvileg nagyon egyszerű, még ha ez az eset ennek az ellen­kezőjét is bizonyítja. Itt, je­len esetben Karcagnak kel­lett volna fizetnie, ha már pénzügyi téren ide tartozik a pusztataskonyi foglalkoztató. (Igaz, szakszervezeti vonat­kozásban csak szeptember végén történt meg az átadás). Mindez azonban nem lehe­tett — volna — akadálya a 800 forint kifizetésének. Be­igazolódott most is: nem sze­rencsés, ha a felügyelet, irá­nyítás átadása a megfelelő, a dolgozókat érintő tömegszer­vezetek közreműködése nél­kül történik. Hiszen csak így fordulhatott elő; hogy a sok gazda, akarom mondani bá­ba között is „elveszett” a gye­rek, azaz a segély. Még sze­rencse, hogy nem örökre. Epilógus helyett: Panaszo­sunk a segélyt megkapta. D. Szabó Miklós Eseménydús nap

Next

/
Thumbnails
Contents