Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-19 / 245. szám

1982. OKTÓBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 s­A szolnoki Háziipari Szövetkezetben éve nte 120 ezer gyermek-, női, illetve férfiköntöst * -varrnak tőkés exportra, belföldi megrendelésre pedig 160 ezer különféle gyermekkonfekció ter­méket. A szövetkezet éves árbevétele 31 millió 200 ezer forint. Felvételünk a központi üzem­ben készült, ahol a köntösök anyagát szabják méretre. CikkUnk nyomán MÁR NEMCSAK MAGYARÁZAT VAN Szervezett míítrágyaszállítást ígér a Volán Mozgó átvevóheiyek, gyakori gyűjtési akciók Kerékasztal» beszélgetés a MÉH-nél Közismert tény, hogy a ter­melés és a fogyasztás fejlődé­se együtt jár a hulladékok mennyiségének növekedésé­vel. És a hulladékot vagy megsemmisíteni vagy hasz­nosítani kell. A nyersanyag­szegény időkben ez utóbbi a jobb megoldás, mert a nyers­anyag másodhasznosítása kétségtelenül gazdaságos. Kü­lönösen azoknak az anyagok­nak az esetében, amelyekből importra szorulunk. Ezért került az utóbbi években előtérbe a hulladé­kok begyűjtésének egyik szervezete, a MÉH, amely a nyersanyagként még használ­ható hulladékot értékesíti is, azaz visszajuttatja az iparba. A Kelet-magyarországi MÉH Vállalat működési te­rülete három megyére, Haj- dú-Biharra, Szabolcs-Szat- márra és Szolnokra terjed ki. A vállalat tegnap kerek- asztal-beszélgetésre hívta meg a három megye ifjúsági, társadalmi szervezeteinek és sajtójának képviselőit. Egri Tibor igazgató arról adott tájékoztatást, hogy a MÉH az 1979-ben hozott miniszterta­nácsi rendeletnek megfele­lően fejlesztette begyűjtő há­lózatát, igyekezett lassítani a meglévő begyűjtőhelyek sza­nálását, és szaporította az új lakótelepeken az átvevőhe­lyeket. A tervei azonban nem mindig váltak valóra. Pél­dául a Szolnokon 1985-ben átadandó központi telep megépüléséből nem lesz sem­mi, és ugyanez a helyzet a tiszafüredi teleppel is. Az építkezés elmaradásának „egyszerű” oka van: nincs rá pénz, mert a tervezéskor még nem tudták, milyen mértékű áremelések lesznek. A szolnoki „méheseket” di­cséri, hogy az áldatlan hely­zetben is növelték a begyűj­tött hasznosítható hulladék mennyiségét. A körzetben például vasból a tavalyi 5 millió 754 ezer tonnával szemben az idén 6 millió 196 ezer- tonnát gyűjtöttek be. A papírhulladékból is többet, összesen 2 millió 168 ezer tonnát vettek át, és adtak to­vább feldolgozásra. Mindezt úgy sikerült elérniük, hogy meghatározott napokon ideig­lenes átvevőhelyejíet nyitot­tak a nagyobb lakótelepeken, és gyakrabban rendeztek gyűjtőakciókat, amelyekben elsősorban az úttörők jeles­kedtek. B, J. A Néplap szeptember 25. számában azon füstölögtünk, hogy a Tiszamenti Vegyimű­vek előtt rengeteg teherautó és vontató vár délelőttönként műtrágyára. A járművek ve­zetői órákon át tétlenkednek, pedig biztosan lenne haszno­sabb dolguk is. A „Ma még csak magyarázat van” című cikkben csupán a sorbanál- lás okait vehettük számba, most azonban már az idő- és üzemanyagpazarlás megszün­tetésének lehetőségéről is be­számolhatunk. A 7. sz. Volán Vállalat kezdeményezésére október 11-én ültek össze a Tisza- menti Vegyiművek, a műtrá­gyát forgalmazó AGROKER és TSZKER, valamint a Vo­lán szakemberei a várakozá­si időt mérséklő megoldást keresni. Márton Ágoston, a szállító vállalat forgalmi • igazgatóhelyettese mondta el a tárgyalás eredményeit: — Vállaltuk, hogy a vegyi­művek biztosította helyiség­ben a műtrágyaszállítást szervező diszpécserirodát nyi­tott. Dolgozóink tudni fog­ják, melyik nap mennyi mű­trágya kiadására képes a TVM, ezután az AGROKER- től és a TSZKER-től kapott információk alapján veszik fel a kapcsolatot a mezőgaz­dasági üzemekkel. A gazda­ság illetékeseivel együtt döntik el, melyik nap hány órakor szolgálják ki a téeszt. A járműveknek maximum egy órát kell várakozni, hi­szen például reggel hétre annyi vevőt rendelünk be, amennyi nyolc óráig valóban meg is kaphatja az árut. Ügy látszik hát, van megol­dás a pazarlás megszünteté­sére. A szakmában jártas, jól kiépített megyei és országos — a TVM-ből hat megye mezőgazdasági üzemei hord­ják a műtrágyát — hálózat­tal rendelkező Volán min­denképpen alkalmas a szállí­tás ésszerű megszervezésére. Sőt, a 7. Volánnak érdeke is Űj termék gyártását kezd­ték meg a Nyugat-magyaror­szági Fagazdasági Kombinát szentgotthárdi gyárában. A belsőépítészet számára készí­tenek fal- és mennyezetbur­kolatot. Az alapanyaga 12 milliméter vastag faforgács- lap, amelyet faerezetű fólia borít. A fal- és mennyezet­burkoló elem hossza 270 cen­timéter, szélessége pedig 12,5 a várakozási idő mérséklé­se. A vállalatra csupán a Szolnokon készült műtrágya negyedének kiszállítása há­rul, ám a tétlenség miatti veszteség így is tetemes: nem ritkán történik meg, hogy a pótkocsis teherautók naponta csupán csak egyszer fordul­hatnak, az aznapi bérért a sofőr csupán 30 kilométernyi hasznos utat tehet meg. A Volán kínálta szolgálta­tás ingyenes (lesz, a szállító vállalat haszna: siker esetén járműveit az eddiginél job­ban használhatja ki. A nem kevés forintot emésztő (a te­lex, a telefon nem olcsó, a munkabért is fizetni kell az ott dolgozóknak) diszpécser- irodát azonban csak akkor éri meg fenntartani, ha a gazdaságokban felismerik az érdekeltek, hogy a szervezett szállítással ők is pénzt taka­ríthatnak meg. A szállítási menetrendet be nem tartók­ra „büntetés” vár: gépkocsi­jára csak a „berendelt” jár­művek kiszolgálása után ke­rülhet aznap műtrágya — ha jut. Ám ha sokan vállalják az eddig is elviselt várakozá­si , veszteség megfizetését a jövőben, az iroda semmit nem ér. A szervezők a szö­vetkezetek és az állami gaz­daságok együttműködésére számítanak. A diszpécseriroda műkö­désének feltételei csak az év végére alakíthatók ki, hiszen hat megye kereskedelmi vál­lalataival, Volán-irodáival és mezőgazdasági üzemeivel kell a terveket egyeztetni. A tavaszi „műtrágyavásárlási lázra” azonban mindenkép­pen szeretné új szolgáltatá­sát megkezdeni a szolnoki Volán. Remélhetőleg az iroda munkájának eredményessé­gét a gépkocsioszlop rövi­dülésén mindenki megmér­heti. V. Sz. J. centimétertől 25 centiméterig terjed. A burkoló előnye, hogy a felületét nem kell csiszolni, lakkozni, nem vetemedik, egyenletes a színhatása és hosszú az élettartama. A ki­váló tulajdonságú díszítő­anyaggal esztétikussá tehetők az épületek belső helyiségei. Új fal­és mennyezetburkoló Véget ért az őszi szemle Biztonságosak az ár- és belvízvédelmi művek A Közép-Tiszavidék ár. és belvízvédelmi, valamint me­zőgazdasági vízhasznosítási müveinek őszi szemléje befe­jeződött. A területi vízügyi igazgatóság szakemberei 656 kilométer hosszú tiszai, .zagy­vái, körösi fővédvonalat utaz­tak be, ellenőriznék a folyam­szabályozási és töltéserősítési műveletek állását, a karban­tartási munkákat. Megállapí­tásaik szerint a fővédvona­lak mindenütt stabilak, szi­lárdak, biztonsággal útját áll­hatják egy esetleges téli vagy tavaszi áradásnak. Az igaz­gatóság kezelésében lévő, kis « híján ezerötszáz kilométer hosszú, belvízcsatorna-háló­zat és a negyvenöt, másod­percenként száz köbméter teljesítményű, stabil szivaly- tyútelep is készen áll a téli, tavaszi belvizek levezetésére. A folyamatban lévő karban­tartási munkák a terveknek megfelelően rövdiesen befe­jeződnek. Az idén meglehetősen hosszúra nyúlt öntözési idény véget ért, a vízkivételi mű­vek levonulása megkezdő­dött, az úszó szivattyútelepe­ket a sójatelepckre vontatják, ahol tavaszig felújítják őket. Hozzáláttak azoknak a táro­zóknak és holtágaknak a le- csapolásához is, ahol az ön­tözéshez tartalékoltak vizet a mezőgazdasági nagyüzemek­nek. A nyáron kevés híján harmincezer hektár mezőgaz­dasági termőterületet öntöz­tek meg. A szivattyútelepek és az öntöző főcsatornák, csa­tornák kiállták a próbát, sőt lényegesen nagyobb terület vízellátását is biztosíthatták volna. A vízkivételi művek jelenleg már csak ott üzemel­nek, ahol halastavak van­nak, az őszi lehalászás után ugyanis friss vízzel ismét feltöltik a tavakat. I Keddi jegyzetünk"! Előrelátás Vagonszám kínálják, ol­csón, meglehetősen jó mi­nőségben az almát, a bur­gonyát, a télire is eltehető zöldségféléket a megye sok területén. Jó termés volt, a megye szövetkezetei — jól együttműködve a keres- kedelemmeL — elsőrendű kötelességüknek tartják a helyi lakosság ellátását, a télire való biztosítását. Mindez természetes, s régóta szokás már. Persze valamikor nem volt olyan egyszerű a dolog, mint ma­napság. Ezelőtt negyven­ötven évvel messzi útra in­dultak a családfők ilyen­kor, ősz táján. A vasutasok mentek a legmesszebbre. A Nyírségbe utaztak almáért, krumpliért, Makó környé­kére meg vöröshagymáért. A MÁV szállítási kedvez­ményt is adott dolgozóinak, így utazott zsákokban a télire való. Akik nem utaz­hattak messzire az • olcsó áruért, azok a közeli fal­vakban keresték a lehető­séget. Mert akkor voltak nyugodtak, ha tele volt a kamra, s nem kellett ta­vaszig krumplit, hagymát, almát venni, drága pénzt kiadni érte. Hogy is vagyunk manap­ság ezzel az előrelátó, s takarékos lehetőséggel? Ki így, ki úgy. Mások az élet- körülmények, más a lakás- helyzet, s más a felfogás is. Mintha a sok és jelentős jó változás kicsit az előre­látásból, a takarékosságból is elvett volna valamit. Hát még ha hozzáadjuk: a mai lakások egyáltalán nem ösztönöznek erre a gondos­kodásra. A panelházak kockalakásaiban nincs, vagy hihetelenüj kicsi a kamra, s bármennyire is szeretnék sokan, a huzatos erkélyek és balkonok se óvják meg egész télen a gyümölcsöt, a főznivalót. Bár mondják, lehet rajta segíteni. Mire való a szo­bából kiszorult Öreg ko­mód. szekrény, vagy akár a hűtőszekrény, a tévé vas­tag doboza? Kibélelhető úiságoaoírral, csomagolás­nál feleslegessé vált hab­szivaccsal, s ha egész télen, tavaszig nem is. de hóna­pokra megmarad benne a zöldség, a burgonya. Talán az alma is, legfeljebb meg­ráncosodik egy kicsit a hé­ja, s gondos figyelmet igé­nyel a háziasszonytól, ne­hogy egy romló sokat ront­son. Ez persze városi, lakóte­lepi gond. A családi házak­ban, újakban és régiekben korántsem fáj emiatt a csa­ládfenntartók feje. Van he­lye zsáknak, hosszú polco­kon sorsára váró Jonathán- nak, homokos kasztrólyból ki-kivillogó zöldségfélének. Csak legyen rávaló, meg idő a hazafuvarozásra, megtelhet a kamra. És bár­mennyire is érezzük, bár vastagabb, mégis mintha könnyebbedéit volna a pénztárcánk, erre ugyan­úgy futja, mint a téli tüze­lőre, s a gyerek, kinőtt ka­bátjának pótlására. Legfel­jebb kicsit összehúzza ma­gát az ember, jobban figyel a forintra, mint máskor. Október van, a takaré­kosság hónapja. A téli piac drága, jóval drágább mint a termés szüretjekor. A négy-ötforintos krumpli lesz még 7—8, s az almát se kínálják ötért mázsa­szám decemberben, január­ban. S mivel télen is kell a zöldféle, a vitamin, nem­csak a családi kasszának, a család minden tagiának is haszna lesz az őszi előre­látásból. Amerre járunk, téli be­szerzésekre, vásárokra bűz-, dítanak a plakátok, felira­tok. A szolnoki vásárlók utcájában burgonyával, al­mával teli zsákok, zöldsé­gek kínálják magukat, s egészen a hónap végéig tart a kedvezményes vásár. A nagyvállalatoknál a szak- szervezeti bizottságok olyan megállapodást köt­nek egy-egy gazdasággal, aminek még az is köny- nyebbsége. hogy egyenesen a gyár, a munkahely köze­lében vehetik meg a vásár­lók a szükséges mennyisé­get. Valamikor érte utaztak, most az áru utazik a vá­sárlóhoz. Az előrelátó, gon­dos családokban ezért nagy a „bevásárló kosár” s talán a pénz is, amit most ki kell adni. Nem haszontalanul. Hosszú a tél, sokára érik meg az új termés. (SJ) A megújuló szövetkezeti jogról Ülést tartott az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága Széles körű politikai, szak­mai előkészítés, társadalmi vita, érdekképviseleti szer­vek véleményezése után rövi­desen megújul a különféle, mezőgazdasági, ipari, fo­gyasztási, lakás- és takarék- szövetkezetekre vonatkozó terjedelmes joganyag. Erről a témáról volt szó tegnap az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának ülésén a Parlamentben. Pet- rik Ferenc igazságügyminisz- ter-helyettes és Kovács Im­re mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterhelyettes előterjesztésében tárgyalták meg a képviselők — meghí­vott szakemberekkel együtt — a tervezett módosításokat. Szóba került, hogy a szö­vetkezeti jogszabályokat 1977-ben az akkori igények­nek megfelelően módosítot­ták, azóta azonban az általá­nos társadalmi fejlődés és különösen a gyorsan változó gazdasági körülmények több területen felvetették a jogi szabályozás továbbfejleszté­sének szükségességét. A mos­tani kodifikáció elsőrendűen azt a célt szolgálja, hogy — a bevált szövetkezeti elvek továbbvitelével és megerősí­tésével együtt — továbbfej­lesszék a szövetkezeti de­mokráciát, mindenekelőtt az önkormányzatok fórumrend­szerét. > A szövetkezeti önkormány­zat szervezetének és műkö­désének további javítása ér­dekében növelik a küldött- gyűlések hatáskörét, például az éves terv, illetőleg a zár­számadás jóváhagyása tekin­tetében. Érdemibb lehetősé­geket biztosítanak a felügye­lő bizottságok működéséhez. A várható jogszabály-korsze­rűsítések fő törekvései között került szóba a képviselői munkaértekezleten, hogy a változtatásoknak különösen a szövetkezetek gazdasági ön­állóságának erősödését kell szolgálniuk, figyelemmel üzemnagyságukra és gazdál­kodási körülményeik eltérő jellegére is. Megelégedéssel nyugtázták a képviselők, hogy a tervezett módosítá­soknál érvényesítik a szövet­kezeti kongresszusok határo­zataiban megfogalmazott ja­vaslatokat. A bizottsági ülés vitájában többek között felszólalt Fá­bián Márton Szolnok megyei képviselő. A felvetett gondo­latokra a két miniszterhe­lyettes válaszolt, s az ülés az elnöklő Gajdócsi István zár­szavával ért véget. Háromnapos megfeszített munkával Elfojtották az algyői gázkifúvást A szeged—algyői 619-es számú vízvisszanyomó kútnál csütörtökön délben keletke­zett gázkifúvást vasárnap délután 3 óra 15 perckor el­fojtották. Mivel pénteken a nagy fajsúlyú iszap többszöri besajtolásával nem tudták útját állni a gázkiáramlásnak, a védelem vezetői a sérült to­lózár eltávolítása és újra va­ló kicserélése mellett döntöt­tek. Ennek előkészítésére a kitörésvédelmi brigád tagjai még szombaton a zárószerke­zet kifúvással ellentétes olda­lán lévő ép tolózárra úgyne­vezett lefúvó vezetéket sze­reltek. Ezen keresztül is utat nyitottak a gáznak, csökkent­ve a sérült résznél a gáznyo­mást. Vasárnap az új elzáró sze­relvényt egy erre a célra ké­szített billenőszerkezettel igyekeztek ráhúzni a kútfej­re, illetve arra rögzíteni. Többszöri próbálkozás után végülis — nagy erőfeszítés árán — sikerrel járt a kitö­résvédelmi brigád munkája. A több mint 3 napig tartó gázkifúvást elfojtották, a ku~ I tat biztonságosan lezárták.

Next

/
Thumbnails
Contents